Fényképezőt sajnos itthon felejtettem, de ezt nézzétek el nekem. Csak Erika vagyok, tőlem több nem telik.
Nos hát, ahogy Eszti is írta, a bejegyzés után pár órával már csomagoltam is. Úgy döntöttem, félreteszem a büszkeségemet, meg minden ehhez hasonló marhaságot. Szerelmes vagyok, és mindent, ami nem tetszik, elengedek a fülem mellett:P Szal... fél ötkor indult a buszom Népligetből. Az út nagyon uncsi volt, és azért egyik kicsit még el voltam szontyolodva, meg nayon féltem, hogy mi lesz, mennyire fog utálni, amiért ráakaszkodom... de nem utált. Kijöttek elém Kaposvárra. Amikor beértünk a retérre, épp csinálták a házi hamburgert. Persze Csabit nem sikerült meggyőznöm, hogy én nem kérek... úgyhogy bevágtam egy óóóóriási hamburgert, ami utána nagyon rosszul érezte magát a pocimban, amikor megtudtam, hogy ki volt számolva, és Titi egyik hamburgerét ettem meg:( Este Titi sátrában aludtam(természetesen), csak idén csupán egyetlen szivacsa és egyetlen hálózsákja volt... segáz... ténj basty, hogy az átaludt időm csak percekben mérhető, de legaláb egész éjjel össze voltunk bújva...:P
Kedd reggel, délelőtt néha csak púpnak éreztem magam Titi hátán... kellemetlen volt, de érthető. Érdemlegesen nem tudtam segíteni, mert a gépekhez nem értek... viszont egyedül sem akartam lenni, szal mindig láb alatt voltam. De aztán feldolgoztam ezt az érzést, nem zavart, ha Titi nyűgös volt, tudtam, hogy csak ideges, és hamarosan elmúlik... Szal kezdtem egyre joban érezni magam, Brigivel is egyre többet beszélgettünk, asszem most talán egy kicsit szorosabb lett a kapcsolatunk (oké, nem vagyunk húdebarátnők, de azért szeretem). (Közben a lenti tv-ből hallom paris hiltonkát, a drágát... béjbi ájm pörfekt for jú...és nagyon fáááááááj)
Aztán kedden leszállás után elmentünk Tescoba, bevásároltunk az esti salihoz, stb... utána Brigivel megfőztük a salit:P, nyami volt nagyon (hagyma, alma, virsli, kukorica, majonéz...próbáljátok ki, almástul). Tök jó fejek. Na jó, Pál Joeval nem fogok sokat beszélgetni asszem soha, de ő más világ... de a másik Joet az alkohoilzmusával(:P) együtt is imádom... és asszem bizonyos szempontból ő lett a példaképem... megpróbálok én is olyan szimbiontaként élni, mint ő:) Szal... jól éreztem magam köztük, most először télleg nagyon.
Szerdán délelőtt segítettem gépet mosni... vicci volt... amíg Titi leragasztotta a szárnyat
, addig mi Brigivel bikiniben Prontoztunk...:) Hallottunk is egy megjegyzést, hogy Csabinak tuti azért megy jól a verseny, mert mi mossuk a gépet:P... Csabi visszaszállt... szal nekem is megvolt az első ilyen élményem... de nem tetszett... nagyon feszült lett mindenki... nyilván.
Nem akartam hazajönni, de a második felszállás után saliztunk, dinnyéztünk, és készülődnöm kellett. Télleg maradni akartam, nagyon jó volt ott. És Titin sem éreztem már azt a feszültséget. Talán ő sem bánta volna, ha a nyakán maradok. Mindegy... kivittek Kaposvárra... a busz meg átszállós volt. Siófokon szálltam át, szal láttam pár osztálykirándulásos helyet... elég vegyes érzelmek töltöttek el...
Még a buszút elején ki akartam ugrani a buszból, és visszamenni. Nehéz volt otthagyni. Nagyokat nyeltem, hogy visszatartsam a könnyeimet... és most úgy érzem, minden kezd rendeződni bennem. Most jó.
És végül elhalsztottuk Szegedet.
