szilveszter

hehehehehehe.........:DDDDDDDDDDDDDDDDDddd
most jötteki daniék:D érdekes de tök jó:) tok még írni tök jó:) asszondjátok nemkéne postolni?????:DDDDDDDDDDDDDDDDDS

Boldog új évet mindenkinek! Feliz ano nuevo! Feliz ano novo! Happy new year!

Pozsa Kitosz Fingó

...mert így mutatkozik ám be.

Szal tegnap voltunk Kitoszéknál. Egy tündér az a gyerek, és nem tudjuk, mit tettem, de valahogy megbabonáztam. Minden nap - a kis játéktelóján - felhív, és elmesélik, hogy épp mit csinálnak. Illetve szerda este lefekvéskor azt mondta Emőnek, hogy "én vagyok Ajika barátja" (gyengébbek kedvéért én vagyok Ajika:P)

Szal Kitosz drága csak akkor volt hajlandó bármit is csinálni, ha én is csináltam vele, vagy ha én mondtam, vagy ha fogtam közben a kezét. És vigyorgott és kacérkodott és egy tündér:P

Jajj...hát én teljesen elolvadtam.... (lila=szempilla:P)

Utómiki

Ez a kép igazából mozog is, bocsi ha mgsenem:P

Jujj...

Hoppá...az én kis Acémból férfi lett... ez a képek láttán tagadhatatlan:(

:D... csak meghallottam ezt a dalt:D

"Az élet szép, de tény, hogy én még szebb vagyok"

Pasik

Drágám, ezt a bejegyzést ugord át.

Lányok, ugyehogyugye hogy mindenkinek van egy olyan fiú az életében, akiért évekig epekedhet, akkor is az egész plátói marad, néha olyannyira - mint az én esetemben - hogy a fiú még a nevünket sem tudja... Ezek a pasik általában rendkívül jóképűek, kicsit nagyobb korban izmosak is rendesen, minden lány megdöglik értük, de ő persze kedves és jófej - sosem él vissza az adottságaival. Mivel nem ismerjük, félistennek hisszük. De... ő ettől még mindig nem tudja a nevünket sem. Szar ügy, de persze ezek a kiskori szerelmek nem akkora érzelmek, hogy végigkísérje hátralevő életünket ez a trauma, de azért persze emlékszik az ilyenfajta fiúkra az ember lánya. Mermérne.

Na, hát természetesen nekem is volt ilyenem, hogyne lett volna, sőt, néha egyszerre több fiúba is szerelmes voltam:P, de volt egy, akibe évekig. (Persze ez nem gátolt meg abban, hogy átéljem életem első normális szerelmét, ő, a plátói srác csak a szívemben volt velem...) Szóval, Peti. Az egyik volt osztálytársnőm bátyja. A házibuljián majd' elájultam, amikor Peti, a nagyfiú hozta be a szendvicseket... megfeszültek az izmai, ahogy tartotta a teli tálat:DDDD. És természetesen nem tudta a nevemet. Egy voltam a húga sok kis hülye barátnője közül - hallottam, amikor egyszer így emlegetett minket, amikor egy haverjával beszélt. ... a dolog aktualitása annyi, hogy iwiwen sokszor láttam már, de nyilván nem vettem fel. Nem veszünk fel olyan embert, aki a nevünket sem tudja, bármennyire is bálványoztam őt pár éve. Erre, láss csodát, ő vett fel. Most egy kicsit megint az ő kis 10 éves rajongója lettem:) (Ja, mellesleg ő az a képen...ebből aztán nem derül ki, hogy milyen, de ez engem egyáltalán nem érdekel:D)

Cambio

A változás... Jó, hogy van? Mert mindenki azt mondja nagy bölcsen, hogy ez jó, mert ha minden állandó lenne, az unalmas lenne, stb...

De én újra meg újra arra jutok, hogy a változás nem jó. Legutóbb az iwiw döbbentett rá. Az emlékezetemben sok ember él, úgy, hogy igen, őt ismerem, tudom, mit szeret, mit nem, hogyan reagál a dolgokra, de ha nem is ismerem, azt azért tudom, hogy néz ki. Erre jön ez s hülye program, és megtalál az általános iskolai egyik legjobb barátom. És lám, nem ismerem fel a kép alapján. És lám, már a beceneve is más. Mások a barátai, mást szeret csinálni, mást sportol, máés zenét szeret... mintha egy másik ember lenne. Hova lett a legjobb barátom? Hova lett ő, akit én annyira szerettem?

Ezért nem jó az iwiw. Lerombolja az illúzióimat. De talán jobb is így, már ideje volt ráébredni a valóságra. Én sem vagyok már ugyanaz. Messze nem.

Igazából nem tudok mit írni. Mostanában csak úgy létezem. Sütök mindenfélét (élvezem az új szilikonos muffinsütőmet, holnap csinálok benne fagyit is:P), de semmi nem történik. Kb olyan vagyok, mint azok az emberek a reklámokban - láthatatlan.

Vége...

...és ez azért megkönnyebbülés. Rengeteg szép ajándékot kaptam, Gergő átölelt teljesen magától, láttam örömtől ragyogó arcokat, tele van a hasam finom sütivel...jó volt, de azért télleg jó, hogy túl vagyunk rajta. Majd holnap, ha ismét a fejemben lesz a vér:P, majd írok bővebben, mert voltak említésre méltó részei a napnak.

Boldog karácsonyt! Merry Christmas! Feliz Navidad! Bom Natal!

Ezzel a satnya kis fával szeretnék mindenkinek nagyon boldog karácsonyt kívánni (legalább olyan boldog legyen, mint amilyen satnya ez a fa...mer nagyon az:D... mondhatnám, hogy nyüzüge, mert jól hangzik, de az nem pont ezt jelenti, nem? mindegy, hagyjuk:P)

Szóval egyétek magatokat degeszre, tunyuljatok (nincs jobb, mint kajával teli pocakkal tehetetlenül ülni a kanapén és kiszemelni a következő darab sütit:DD)

Ma egy kicsit feledkezzetek meg a gondokról, és merüljetek el a boldogságban... merazjó. Aztán mindenki írja meg, mit kapott!:D

Jut eszembe, tegnap kaptam Dólyikától egy gyönyörű pillangós nyakláncot, és imádom! Ma már az van rajtam... Osztálykarin meg Ankas húzott, és ez a tény már önmagában ajándék, ráadásul egy fantasztikuas pillangós gyönyörűséges fülbevalót kaptam tőle:P Mindenkinek nagyon köszönöm!

Buli-party-fiesta-festa... no importa

Lényegtelen, milyen nyelven írom, a lényeg az, hogy ez nekem tényleg nmem jön össze. Lehet, hogy tényleg velem van a baj. Ma mentünk volna, de mindenki visszamondta, csak Titi maradt, de akkor már inkább alszunk itthon kettesben, meg csinálgatjuk kis dolgainkat. Szal szerintem a bulis fogadalom se fog összejönni, nemhogy a részeges. Ez van. Nekem ennyi jutott a fiatalságból, ennek is örülni kell. Pedig nagyonnagyon akartam ma menni. Napok óta csak ezt vátam. Így jártam.

Ígéretek

1. megtanultam a prózát.
2. a verset nem kell megtanulnom, de nagyjából azért mégis tudogatom.
3. nyilván, megtanultam a dalokat.
4. szerintem sokat mosolygok, és jól nézek ki... tényleg fordítok rá időt rendesen
5. ez a csokis dolog egy elhamarkodott fogadalom volt, marhaság az egész:P
6. feldobni? szinte lehetetlen... egyik se felejthetetlen, de mostanában nem volt sok olyan délutánom, amit végigunatkoztam magam...
11. kedves vagyok... azzal, aki megérdemli. egy emberrel pedig totális mosolyszünet. és egy cseppet sem érzem magam hibásnak.

Ének

Ma volt az énekes karácsonyi hangverseny. Jó volt, tényleg nagyon jól éreztem magam. Supsupfiú ugyan nem jött el, azért volt aki helyettesítse. Mert azért valljuk be, a rózsaszín csíkos ing pöttyös nyakkendővel, arcba fésült vörös hajjal igen érdekes... :P De nagyon jófej volt, mint ahogy Zoli is, aki most először nem kérte meg a kezem. Szóvá is fogom tenni ám:P

Kezdés előtt Éva azt mondta, hogy ne a közönségért énekeljünk, hanem csak azért, mert szeretünk énekelni. Ezt az első dalomnál nem tartottam be, jól meg is fulladtam. Anyu itthon mondta, hogy néha olyan furcsán állt a szemem, de jól állt. Hmmm... ezt se mondták még... jól áll a fulladás...:D A második dal viszont szerintem nagyon jól sikerült. Legalábbis tőlem ennyi telik. De mindig megtalálnak ezek a dalok: tessék a szöveg(Herbert fordításában):

"Én egy lány vagyok és ez csuda jó,

sziluettem is olyan ragyogó,

mikor sétálok lágyan, könnyedén

csípőm ring, hogyha megfordulok feléd.

A ruhám csupa fodor s olyan merész,

hogyha bárki ma randevúzni hív,

legyen Joe, akár John vagy akár Billy

készen állok versenyezni bárkiért!

Az új frizurám már készen,

Pillám csábítón téged hív,

és úszom a felfők szárnyán,

hiszen szép lány vagyok én!

A férfiak mondják:jöjj hát,

gyere hozzám, te drága lány,

de nékem ez mind csak játék,

mert én kislány vagyok még.

De ő hogyha virágot küld nékem,

úgy félek, mi lesz az én jövőm,

ezért hosszan telefonon kérdem:

vajon hogy legyek mindig csodaszép?

De később ez már nem játék,

a jövőmre is gondom lesz,

jön egy bátor és kedves férfi, ó,

ki engem szeret, s kell néki egy

lány, mint én!"

Előadtam, és szerintem a helyén volt. Remélem, másoknak is tetszett.

Jó volt, hogy ott voltak a szeretteim. Nagyon jó volt.

Karácsonyi láz

Az évközbeni ellenérzéseim ellenére ilyenkor imádom a karácsonyt. Bár néhány ajándék fejtörést okoz, egyszerűen élek-halok az ajándékkészítésért. Szerintem fantasztikus érzés órákig festegetni, pepecselni kidugott nyelvvel (pláne, ha ezer más dolgom lenne, de ez jobban érdekel) arra gondolván közben, hogy az ajándékozottnak milyen lesz az arca, amikor kibontja. Bár a kudractól félve ezt igyekszem nem meglátni többnyire, elképzelni mégis nagyon jó.

Mindig is tudtam, hogy Miskolczi Attila egy ééérdekes személyiség. Az iwiw adatlapján középiskolaként ezt írta be: Károlyi Mihály Szabadidőközpont. Lol... végülis, aki olyan sokáig látogatta / ill nem látogatta:P /, annak már illik ilyesféleképpen felfogni:DDD

Juditnak

Nagyon meglepett és nagyon jólesett, hogy írtál, és hogy felvettél msnre. Furcsa, persze, hogyne lenne furcsa, már nem is emlékszem, mikor találkoztunk utoljára. Arra viszont igen, hogy az utolsó (nem smses) beszélgetésünk az voilt, hogy egy este, kb két éve felhívtalak, hogy aznap akarsz-e jönni buliba:P Jó buli volt...:P Néha a kezembe kerül a régi kép, amin még elég kicsik vagyunk... még 10 évesek sem... és nagyon furcsa. Nem kezdek el filozofálgatni, arra senkinek sincs most szüksége asszem, és valszeg mindenki érzi, mire gondolok.

ui. ennyi elég volt azért... mostmár szépen törlöm iwiwről a blogcímem:)

Fogadalmak, teendők:

1. Megtanulom a prózát.
2. Megtanulom a verset.
3. Megtanulom a dalokat.
4. Mindig mosolygok, igyekszem jól kinézni (távozz tőlünk mosottszar)
5. Kevesebb csokit eszem - neeeem leszünk tehenek(mer még jön Mohamed...)
6. Feldobom a megszokott hétköznapokat.
7. Találkozom Zsoltival, Tomival.
8. Karácsonykor olyanoknak írok smst, akiknek rég nem.
9. Csinálok néhány karácsonyi képeslapot.
10. Megírom Tündinek a hónapok óta halogatott levelet.
11. Kedves leszek.
12. A szobámat elkarácsonyiasítom.
13. Bulizom.
14. Legalább egyszer részeg leszek.

Most ennyi jutott eszembe. Lehet, hogy majd még bővítem. Ezeket minél előbb akarom teljesíteni, de mindenképpen idén. Ki fogom nyomtatni, és kipipálom, amit teljesítettem. És ide is szépen leírom majd, ha valamivel megvagyok. Merazjó.

Hazafelé

Hazafelé a buszon egy olyan postot találtam ki, hogy: "Mű mosoly, őszinte könny." De azóta rájöttem, hogy ez nem megoldás. Azóta jobb a kedvem. Azóta, a buszon ülve kértem az eget, hogy jöjjön gyorsan a 23-as, mert nagyon fázom, és még a buszról láttam, hogy már ott áll mögöttünk a piros lámpánál... megmenekültem a fagyhaláltól.Ja, és azóta rájött, hogy tegnapelőtt a pizzatésztából kihagyta a margarint. úgy jött rá, hogy a kihagyott margarint most találta meg a mikróban:DD

Mélységes csalódás

Megcsörrent a telefon, boldogan szaladtam oda. Télleg Titi volt. Vártam, hogy mondja: drágám, itt vagyok, engedj be. Ehelyett... bulizaj a háttérben, és "beszéljük meg, kicsim"... ennél röhejesebbet senki sem hallott még szerintem. Szőke ribancokkal buliziok, piál, táncizik, és mellesleg felhív, hogy ugyan beszéljük már meg. Nem, nálam ez nem így megy. "Mit kértem én eddig tőled?" Valóban, semmit sem kért, mert természetes volt eddig mindig, hogy ha szerepjátékozni akar, akkor persze, maradjon nyugodtan. Ha reptérre akar menni, persze, menjen csak, hiányozni fog, de nem tartom vissza. Ha a volt osztálytársaival ment biliárdozni, persze, menjen csak, érezze jól magát. Mert ez tényleg természetes. De ez a hétvége... tudja, hogy mióta ismerem azokat, utálom mindent az utolsóig; elleneztem, hogy elmenjen; ezen a hétvégén alig lehetünk együtt, mert neki reptér, nekem család, mindkettőnknek szalagavató... és mégis elment. Ultimátumot adtam végül, ottmaradt, szerintem fel sem fogta. Nem érzem, hogy fontos vagyok, nem érzem, hogy szeret. Ma többször volt, hogy a közelemben állt, vagy elmentem mellette, és észre se vett. Ez azért volt érdekes, mert rajta kívül minden pasi még meg is fordult utánam. Nem attól érzem, hogy szeret, hogy amikor kettesben vagyunk, ezt elmondja, hanem attól, hogy a tetteivel ezt néha bizonyítja. Nem attól érzem, hogy fontos vagyok neki, hogy szóban mondja, hanem attól, hogy néha figyelembe veszi azt is, hogy én mit szeretnék. Bocsi mindenki, de dühös és elkeseredett vagyok.

Megőrültem...

Teljesen megőrültem.. A saját gondolataim kinevetnek... és azt mondják, hogy hiába reménykedem, nem jön el... azt mondják, hogy neki ott jobb... azt mondják, hogy hiába minden, megint jól megszívtam... azt mondják, nem jön el, mert neki azok fontosabbak... a szívem kiugrik a helyéről, olyan hevesen kalimpál, számolom a másodperceket. Hányingerem van, és mindenem görcsöl. Ez a legrosszabb. A várakozás... a bizonytalanság.

Szerelem

Az az igazság, hogy nagyon szeretem. Nagyon akarom, hogy most úgy döntsön, hogy jön, Ha nem, én akkor is tartom magam ahhoz, amit mondtam. Fájni fog, iszonyúan, de ez nem mehet így tovább. Szükségem van rá, és arra, hogy érezzem, hogy fontos vagyok neki. Félreértés ne essék, nem arra van szükségem, hogy lépten-nyomon velem legyen, hanem csak arra, hogy néha vegye figyelembe az én érzéseimet is. Most pölö ne azokkal a ribancokkal menjen bulizni, hanem egyetlenegyszer az életben vigyen el engem. Ha egyszer megkérdezett volna, igent mondtam volna, és szórakoztunk volna egy jót. De nem kérdezett meg, csak közölte, hogy mi úgyse tudunk együtt bulizni. És most azokkal van, akiket úgy utálok, annak ellenére, hogy egy hete kérlelem, hogy ne menjen. Ha neki megéri, menjen. De remélem... hogy lassan inkább betoppan. Fontos lenne nagyon. Mert szeretem... télleg...

Postás

Hogy mikre emlékszik a postásunk! Hihetetlen.... szeptember elején festette a házunkat, és néha én is kimentem, dumálgattunk. Megkérdezte, hogy állok a pasikkal, én meg húztam a számat, és mondtam, hogy nem tudom. Hiába kérdezte, nem fejtettem ki, csak nagy vonalakban mondtam, mi a helyzet. Erre most szipogva kimegyek, a kutyák majd' megesznek, és miután az egészségemet letárgyaltuk, megkérdezte, hogy kibékültünk-e a barátomml. Édi, hogy 3 hónap után így emlékezett.eddg is szerettem őt, de most még jobbanP

Este

Este van, aludni kéne, remélem Ő már javában ezt teszi. Én viszont unatkozom, és inkább itt maradtam a gépnél. Ferivel dumcsizom. Tök ari(nem Susa, nem olyan moszkvaféle ari:P). Unatkozom. Mármint nem Feri miatt.. csak úgy.

Tényleg vannak olyan lányok, akik egy pasitól csak szexet akarnak? Én eddig azt hittem, ez csak mese. Azt hittem, ilyet csak pasik képesek művelni. Mi lehet az ilyen lányok fejében? Merthogy nem a fészekrakó ösztön, az isa biztos... Nem értem... Persze, rengeteg olyan pasi mászkál az utcán, akit jól megnézek, és magamban megjegyzem, hogy na igen, ez aztán a pasi, és tuti jó az ágyban, de ennél tovább sose terjedt a gondolatom. Lehet, hogy én vagyok maradi. Téleg, erről már írtam. Konzervatív vagyok. Ez van, ez ellen nem tehetek. Baj, hogy én másképp nevelném a húgomat? Baj, hogy én nem engedném, hogy sötétben lófráljon nemtudjukkivel nemtudjukhol? Baj, hogy nem tűröm a gusztustalan szokásait és Tóth Gabi bálványozását? Nem...itt már az a baj, hogy nem mások gondolnak igazán konzervatívnak, hanem én kezdem annak érezni magam... és szerintem ez nem jó.

Túl sűrű lesz ez a hétvége, Titit pedig csak a suliban fogom látni a szalagavatón, valszeg ott se túl sokat. Együtt aludni... szép álom. Holnap este vendégeink lesznek, későn érnék át, ő pedig szombaton reggel korán indul. Nincs értelme. Szombat este pedig bulizni megy... másokkal. stb

Ígéret - promise - promesa - promessa

Na, ígértem, hogy teszek fel képeket. Ő az én lábtyűm, és kellő komolyságot kérek hozzá. Ha valaki nem látná, pillangók röpködnek rajta. És szerintem olyan... dínólábam van benne:D Olyan...lol.

Na, Ő pedig Gergő a plüssöskosárban:P Bocsi, hogy levágtam Anyu fejét:) De... nem édi ez a fiú? Szerintem ennivaló... Na ... ma kábé ennyi intelektuallitás telik tőlem, ezer bocs. Mentségem, hogy beteg vagyok. Ja, unatkoztam, télleg varrtam egy ruhát. És csináltam ünnepi-szép lógót a telómnak:P

En vano - por suerte

Szerencsére fölöslegesen aggódtam Alinért. Én már-már azon gondolkodtam, milyen virágot vigyek a temetésére. Hetek óta nincs msnen, pedig ő egy napot se hagyott volna ki soha, az emilem vissszajött postafordultával: nem kapta meg. Nagyon aggódtam. Ma miközben mentem a dokinénihez, írtam neki smst(eddig kicsit féltem ettől, ha arra sem válaszol, aki tuti gáz van, ha meg válaszo, lehet, hogy hülyének néz...). Válaszolt is rögtön: "Que dulce eres:-* por eso te quiero tanto:-P no te preocupes... Es solo pq ya no tengo tanto tiempo libre;-( te echo mucho d menos :-* dulce"(Milyén édi vagy:-*, ezért szeretlek annyira:-P ne aggódj, csak azért van, mert már nincs annyi szabadidőm;-( nagyon hiányzol :-* édes) Kétségkívül jól esett ez az sms. Tudom, külső szemlélő félreértheti ezeket a szavakat, de mi tudjuk, hogy emögött csupán baráti érzelmek vannak, ezek pedig csak bevett szófordulatok. Jó tudni, hogy semmi baja, jó tudni, hogy él és virul, talán már lassan új barátnője is lesz... remélem. Szeretném, ha ő is olyan boldog lehetne, mint én. És... mint már valszeg sokmilliószor mondtam: remélem, egyszer még viszontlátom.

Estoy enferma

Holnapután után lesz a szalagavató, presentadora leszek, és most olyan a hangom, mint... mint egy rotyogó fazéknak. Segáz. Suliba nem megyek, és szépen kikúrálom magam. Lehet, hogy varrok egy ruhát. A fene se tudja, majd meglátjuk. Az a szép az egészben, hogy a párom, Maestro is beteg... ja, jóhír: rábeszélték, folytatja a színjátszót! Örömtáncot jártam, amikor meghallottam:D

Ma két olyan dolgot is éreztem, ami szerintem egyértelműen az igaz szerelem jelei:

1.ültem a rendelőben, Titi hívott, hogy indul a suliból, és attól a pillanattól kezdve, hogy letettük, a szívem hevesen dobogott, a hajamat igazgattam, hogy szép legyek, és minden, az ajtó üvege előtt elsuhanó árnynál mosolyogva felpattantam... de egyik sem ő volt:(

2.itthon aludtunk a kanapén, ő az egyik felén, én a másikon. Ő egy kicsit helyezkedett, és végül úgy feküdtünk, hogy a fejünk egymás felé volt... és képtelen voltam behunyni a szemem, ha egyszer őt is nézhettem:)

Nem is a mi szalagavatónk lesz, mégis annyi a balhé, mint menhelyen a bolha.Félek, mi lesz jövőre. Ja, és Mesi nem hívott meg az övére. Ez azért fáj. Még akkor is, ha nem tudnék elmenni...

Que el mundo fue y será una porquería, ya lo sé

Néha nagyon utálom a civet. De ma kapóra jött a szófosásos néni - ont arról a témáról beszélt, amiről fogalmazást kellett írnom:P

Tele van gondolatokkal a fejem, de a láz mindent értelmetlen összevisszasággá kutyult össze. Laci, most levezetem a programomat... Pénteken vendégek, aztán jó lenne Nála aludni. Szombaton szalagavató, konferanszié leszek(ha ezt így írják) - remélem csini leszek:P - vasárnap családlátogatás vidéken. Jövő pénteken ismét vendégek, szombat nem tom, szerintem szabad, vasárnap Dólyika énekbemutatója. Megöl a kíváncsiság. Aztán két nap, és itt is van a huszadika, amikor meg úgyis talizunk... jujjj...izgulok...nem tudom még a dalszövegeket.

Ma szóltak, hogy jövő hétfőn prózamondó. Ez igencsak lol. Azt hiszem ez már meghaladja a képességeimet. Valaki jöjjön, és adjon erőt! Valaki mondja már egyszer meggyőzően, hogy minden rendben lesz! Valaki segítsen fel a földről, hogy felszegett fejjel sétálva viselhessem az élet nehézségeit... Valaki! Nem, nincs semmi baj, jól vagyok, csak fáradtan. Habár a héten kevés doga van, mégis úgy érzem, összecsapnak a hullámok a fejem fölött. Tudjátok mit szeretnék? Egy napsütötte nyári napot, amikor a Margitsziget egyik padján ülök, a kedvenc szoknyám van rajtam és az az érdekes fazonú fekete topom, a nap a faleveleken átszűrődve süt rám, és én behunyt szemmel élvezem a forró szellőt...Most "csak" ennyi kéne, hogy új erőre kapjak.

Sajnálom, hogy Dani így döntött. Igen, én is úgy gondolom, hogy csúnyán cserben hagyott minket, és hogy ez önző dolog volt, és hogy nincs igaza, de egyúttal meg is értem. Velem is volt ilyen. A régi színjátszóból akkor is kiléptem volna, ha nem lett volna a Dávid-ügy. Ez az egész belső indíttatás kérdése, semmi más. Ha ez nincs meg, kár erőltetni. Most tulajdonképpen kit győzködök?!?

Nem akarok egyedül lefeküdni. Fogni akarom a kezét, amikor elalszom. Mert az olyan megnyugtató.

Jó nap volt a mai. Kissé zsúfolt, de jó. A civ nagyon feszélyezett, de húginak megvettem, amit akartam, de még kell majd vmi, Titivel vásároltam, láttam egy régi pasimodell-ismerősömet, akin láttam, hogy ismerős vagyok neki, de nem tud beazonosítani... aztán volt nyílt nap (imádom körbevezetni a félénk nyolcadikosokat, és a kíváncsi szüleiket:)), aztán 5 percre beugrottunk színjátszóra, én Timi ruháiban, Gigi talpig rózsaszínban:PMaestro pedig nem akar színjátszózni, erről máskor bővebben. Egy csomó dolgot akarok írni, meg képeket betenni...jajj..az idő:P

Olyan jó érzés kellemesen csalódni az emberekben. Mert most épp ez történt. Elkezdtem beszélgetni Ferivel, és... nem tudom, ő számomra kellemes csalódás mostanában:) Fejci pedig kevésbé kellemes...mostanában goromba. Lehet, hogy én mondtam rosszat, lehet, hogy félreértett vmit, de én szerettem, és most kezdem nem szeretni...:( Na, majd holnap többet. Ma elvitte az időt a bt alapítás...én vagyok a FŐNÖK!!!:DDD

Rosszul vagyok... segítsetek... drágám, sétáljunk egy nagyot. Utálom a hideget, de most arra lenne szüklségem. Kéz a kézben beszélgetve sétálgatni a hidegben. Csak Te meg én.

E agora que?

Már tudom, milyen Őt elveszíteni. Bárcsak ne tudnám. És ma néha olyan érzésem volt, mint anno közvetlenül a szakítás előtt. Remélem "csak" üldözési mániám van. Tudjátok, olyan, mint X-tina fantasztikus számában:

"Anoche yo senti, que me besaste diferente

Y me quede, sin saber que hacer

Yo te conozco y se

Que algo no anda bien, ven dime la verdad

No quiero imaginar

Que fue el beso del final"

Nem, tényleg nem akarom ezt képzelni. Néha egy kicsit elbizonytalanodom, néha a fejemben motoszkál a gondolat, hogy még nagyon fiatalok vagyunk... de aztán rájövök, hogyha megkérnél, fiatalság ide vagy oda, habozás nélkül igent mondanék (félre ne értsd, ezzel nem azt mondtam, hogy holnap gyűrűt kell hoznod...:)). Nekem Ő kell. Tudom. És sajnos a megérzéseim, mint már mondtam, szinte mindig bejönnek. És most rossz előérzetem van, ha Rá gondolok. Az a baj, hogy tudom magamról, nagyon ragaszkodó vagyok... de nem tehetek róla. Csak félek, hogy elege lesz belőlem emiatt, és szabadságot akar majd, esetleg keres majd valaki jobbat... Tudom, hülyeség az egész. De nagyon félek, hogy a megérzéseim ismét beigazolódnak. Segíts, Istenem, hogy jó legyek, s hogy az élet is jó legyen hozzám.

Siker

Anyu tegnap délután odajött hozzám, és azt mondta:
"Na, már megint sikered volt. Az a fiatal srác Gyusziék irodájában délután rólad kérdezősködött":P

Ja, és fáj a gyomrom. Ez a salgótarjáni koszt nem kompatibilis a pocikámmal:)

A Jó

Ahogy ott ültem, az eddig élettelennek hitt Jó elém állt, felsegített, táncra kért, és azóta is az élet zenéjáének lágy ritmusára ölelkezve táncolunk. Most nagyon jó.

Bééééna

Megint felrobbantottam a kajámat a mikróban:DDD

Ma

A suliban semmi különönös nem történt, csak írtam egy hihhhetetlenül gonosz töridogát. Hogy dögölne meg.

Aztán voltam éneken. Ott se volt semmi érdekes. Viszont, amikot mentem vissza a suliba, igen. Amikor odaértem a buszmegállóba, megláttam egy fiút, olyan meglátodbeájulsz típusút, de hát ilyesfajta kísértéssel nap mint nap találkozik az ember lánya. De akkor jött egy bácsika, és azt kérdezte, mikor ment el a busz. A fiú volt a gyorsabb, kikapta a fülhallgatót, és mondta, hogy kb egy perce. Akkor a bácsi megkérdezte, milyen zenét hallgat, ő pedig megmutatta. Lehalkítottam én is, hogy halljam a beszélgetést. A srác 17 (:(), a bácsi 80, aztán a bácsi elkezdett a régi zenékről beszélni, meg arról, amikor még ő is ilyen fiatal volt..., úgyhogy visszahangosítottam. Jött a busz, de szegény srác nem szabadult. Amikor jeleztem, pont olyan szögbe kerültem, hogy megláttam a fiú unott arcát. Rámosolyogtam, ő pedig vissza. Aztán pedig cinkos szemezésbe kezdtünk. Még szerencse, hogy a bácsi nem kérdezte meg, hogy mi a véleménye az egészről... mert tuti nem tudta, miről beszélt:) Miután leszálltam, még mindig ezerrel mosolygott rá. Jól esett, igen. Jó, hogy másnak is tetszem. Gondoltam rá a buszon, hogy odamegyek és megmentem vmi olyasmivel, hogy 'Hé, Tomi, holnap akkor írunk fizikából?", vagy tudomisén, és elvonom a bácsitól, csak az ilyen segítségekből irtó könnyen lesz ám telefonszámcsere, azt meg jobbnak láttam elkerülni. Jobb a zűrös helyzeteket még időben elkerülni. De megbántam. Egyrészt hagytam szenvedni szegényt, másrészt a sarkam kitörése után ez is jó kaland lett volna:P

I'm bored out of my skill

Most valamit csinálni kéne. Aludni. Vagy tanulni. Vagy telefonálni. Vagy cd-t írni. Vagy minden, csak valamit már. De egyszerűen képtelen vagyok felállni és abbahagyni a semmittevést. Tehát mégis csinálok vmit:P

Az elmaradhatatlan -

- már 14 hónapja le kellett volna ezt írnom, hiszen az első versszak megköveteli a befejezést:P

"Toma que toma que toma
toma que toma que toma
toma que toma que toma tá,
Yo tengo novio, yo tengo novio,
yo tengo un novio que me lleva a la bahía
que me dice mía mía mía
que calor que calor tengo
que guapa soy que tipo tengo
Toma que toma que toma
toma que toma que toma
toma que toma que toma tá."

Nem tom, jól írtam-e, rég volt már, igaz, Susa?:D

Bizalom

Ha jól emlékszem, a pénteki ebédlőbeli beszélgetés során gondolkodtam el egy dolgon, ami amúgy már régóta foglalkoztat. Ez a bizalom. Ha tényleg a pénteki beszélgetés a "bűnös", akkor Bertalan mondta (aki fiatal:P), hogy amikor útbaigazítást szeretne kérni, az összes ember bizalmatlanul odébbszalad. De miért? Bennem ez fel se merül, mindig odamegyek és megpróbálok segíteni... lehet, hogy bennem van a hiba, és lehet, hogy ezt egyszer nagyon meg fogom bánni. Nem tudom. Mindenesetre engem zavar, hogy az emberek bizalmatlanok egymással szemben, és hogy nem lehet az utcán vagy a buszon csak úgy beszélgetésbe elegyedni, mert hülyének néznek (bár én ezt a kockázatot viszonylag gyakran vállalom)... miért? Miért nem tudunk bízni egymásban? Perzse, tudom, van alapja - én is sokszor csalódtam olyan emberekben, akikben megbíztam, de ha esélyt sem adunk egy-egy újabb bizalmas barátságnak, akkor soha többé nem élhetjük át ennek az érzésneka varázsát. Nem i csalódunk, de szép perceket sem kapunk. Megéri vajon? Megéri bebújni egy burokba, ésa a szép pillanatokat feláldozván megvédeni magunkat minden csalódástól? Nem tudom... ha bizalmatlan lennék, két hete soha nem értem volna haza, így meg meleg kocsiban ülve odaértem pár perc alatt. Meggondolandó, amerek, mégha néha csalódnunk is kell....

Blöáh

Asszem most kb ilyen bamba lehetek. Jobb, hogy nem láttok. Menjen a fenébe az összes hülye újság a tuti tippjeivel fejfájás ellen! Másfél órája próbáltam ki egyet, és ugyanúgy mindjárt lefordulok a székről.

A tegnap est buli nagyon nem jött be, hogy finoman fogalmazzak. Nagyon rosszul éreztem magam, mégegyszer bocsi, Drágám. Azon gondolkodtam, hogy egyik hétvégén el kéne mennünk bulizni úgy, hogy csak olyanokkal, akikkel szívesen vagyunk együtt, úgy, hogy kötetlen az egész (értem ezalatt, hogy nem muszáj odaérni fél 11re)... szeretnék egyszer bulizni már egy jót- veled is. Vágyom egy jó bulira - aminél előny, ha a többiek nem idősebbek nálam évtizedekkel. Mittomén... mondjuk Ankáék... vagy tudomisén...

Jut eszembe, milyen világ az, ahol már az olyan szép lányok sem elégedettek magukkal, mint Anka???!

Tegnap este láttam egy "bácsit". Vagyis "nénit". Akarom mondani egy "bácsit" aki "néni" volt. Csak hogy érthetőbb legyen: egy pasi, méghozzá igen férfias arcvonásokkal, hosszú, szőke, hullámos parókában, tökéletes sminkben (jelzem, én még nem jutottam olyan szintre, hogy olyan szépet tudjak csinálni), bundában... hát... nem igazán tudtam, hogy sírjak vagy nevessek...

:(

Ma valamitől egész nap rossz kedvem volt. Persze, tudom, mik miatt, de azt hiszem felesleges elmondani. A lényeg az, hogy azzal az emberrel sem tudtam kedves lenni, aki megérdemelné. Persze, ő is csinál néha olyat, ami rosszul esik, de máskor azért ennél szerintem több kell, hogy a mosoly letörlődjön az arcomról... Pedig én szeretem. És az a furcsa, hogy a mai rosszkedv során még az a gondolat is átfutott az agyamon, hogy az egésznek kettőnk között nincs értelme. Aztán pedig hirtelen eszembe jutott a hétvégi eszmefuttatásom, miszerint az unokatesóm ennyi idősen már két éve járt a (most már) férjével, tehát egyáltalán nem kizárt, hogy ő lesz a férjem. Aminek nagyon örülnék. Ugyanis ő az első, aki ha átölel, hirtelen minden gondot és bajt elűz, mintha minden rossz az ölelésen kívül maradna. És ezért szép burokban az élet... mert ha csak mi ketten vagyunk, mindig nagyon boldog vagyok... csak sajnos ilyen ritkán van.

És nem akar múlni a rosszullét. Azt hittem, ha végre kialszom magam. Tegnap este óta hellyel-közzel, megszakításokkal 13,5 órát aludtam, mégis úgy érzem, mintha egy óra se lett volna az egész. Láz. Elegem van. Fiatal vagyok, és mégis, minden erőm elhagyott. Valaki segítsen már!

Discúlpame, de ezt most spanyolul írom majd:)

Pasadomanana recibí unos textos de Dóra... uno de ellos es el siguiente:

Antonio di Benedetto: La verdadera historia del pecado original

" A la luz de los conocimientos científicos modernos, se ha establecido que no fue la serpiente la que indujo a Eva a brindar su manzana a Adán.
En realidad, Eva dormía en el huerto del paraíso, a la sombra del manzano, cuando elfruto prohibido se desprendió y cayó, por la ley de gravedad que Newton enunciaría más adelante.
No sólo la golpeó con dureza, sino que la sacó de sus virginales suenos de doncella.
En su vecindad, Adán aguardaba que ella despertara, para invitarla, como todas las tardes, a inocentes juegos. Pero Eva lo creyó culpable: supuso que él, inmoderado en sus trasvesuras, le había arrojado la manzana a la cabeza. Entonces furiosa, le gritó:
- !Te la vas a comer!
Él, intimidado, se la comió.
Ella quedó satisfecha.
Pero ya habían pecado."

A mí me encanta:DDDDDDD

Havazás.

Az az igazság, hogy minden barátom örül a hónak..., én viszont majd' meghalok. Gyönyörű, ez tény. De nehéz közlekedni, és ha már koszos vagy olvadozik, kifejezetten csúnya, el kell lapátolni (70 m utcafront!), és nem utolsó sorban hideg. Nagyon. Órákig vagyok wcn, mert mindent gondosan be kell tűrni mindenbe wczés után, nehogy meg találjak fagyni. A tél egy katasztrófa számomra. Szívbő utálom. A karácsonyt pedig... nem szeretem. Nem szeretem ezt az 'ajándékozzunkmegmindenkitmerthanemmegsértődik"-et. Én szeretek alkalom nélkül adni, és utálom, ha kötelező. Nem mellesleg pedig nem szeretek kapni. Tudom, hogy ez nem normális, de így van.

Színjátszón már volt darab, felolvasópróbát tartottunk. Amikor az elsősök olvastak, a hajamat téptem. Kegyetlen volt... A darab nagyon beteg, de nekem bejön. Majd...akit csak tudok, meghívok az előadásra. Majd meglátjátok. Az a baj, hogya a buszon, meg itt-ott rengeteg gondolat gyötör, tör elő, de ilyenkor minden sale a fejemből. Hihetetlen. Na majd egyszer.

Kitosz baba

Hogy hívnak? "Pozsa Kitosz"

"Hozok piát."

"Elyika gyeje!" "Elyika is!"...stb.

Pozsa Kitosz (Kristóf:)) a világ egyik legnagyobb drágasága, nagy pocival. Akivel repülőszerencsétlenségeset kell játszani. Aki egy tündér, és akit folyton pörgetni kellett:) Imádom... hát igen, hasonlít a bátyára:P Egyszer majd lefotózom, és jól megmutatom... Áh... őt muszáj látnotok:))

Írni kéne...

... de csak úgy sodornak a percek, kiholyik az idő az ujjaim között, mégsem tudok semmit femutatni, hogy "na tessék, ezt csináltam"... nem tanultam, nincs kész a gép, alig voltam Titivel, kialvatlan vagyok, nem vasaltam... akkor mit csináltam??????

Értelmiség

Szóval... ma átmentem a kisboltba egy kockamargarinért, így találkozhattam a családunk által nemigen kedvelt boltoslányokkal, akik, por casualidad, szőkék...:D Bementem, jó hangosan köszöntem, semmi reakció. Segáz. Körbementem, beálltam a kasszához a kis margarinommal, és igyekeztem magamra felhívni a pénztáros figyelmét, aki épp hevesen kibeszélt valakit a rakodócsajjal.

- Te, és tuod mi zavar a legjobban?

- Mi?

- Az, hogy még köszönni sem képes.

Fizettem, összepakoltam, köszöntem jó hangosan, semmi válasz, kimentem. És persze röhögtem.

Bocs, ez a nap ilyen. Megfogott az élet iróniája...:)

Civilizáció

Ma civen debate napot tartottunk, az imigrávió, emigráció, terrorizmus témáját vitattuk meg, plusz még azokat, amik ezek közben felmerültek. És beszéltünk a kisebbségekről is. Óra végén a tanárnő pedig szinte meglepetten mondta, hogy milyen toleránsak vagyunk. Szerintem télleg az vagyok. De mindezek után találkoztam egy olyan embernek alig nevezhető kis suttyóval délután, akivel szemben nem nagyon tudtam toleráns maradni - persze csak gondolatban (bár nem sok hiányzott már hozzá, hogy belerúgjak). Szal, felszálltam a buszra, leültem a nagy csomagokkal, majd a csukódó ajtón még beesett mellém egy gyerek az anyjával, romák a javából. A kisgyerek(12-3 éves forma) a következő megálló alatt négyszer (4x) lépett a lábamra, egy fél cukroszacsinyi morzsát szórt a frissen vásárolt holmijaimra... aztán jött a java. Az anyja szájából kilopkodta az enyhén megcsócsált szotyidarabokat, és nekiállt zabálni. Persze eközben hihetetlen hangosan ordított, nehogy a tőle 20 centire álló anyja az ő fontos mondanivalójának akár csak egy szaváról is lemaradjon. Valami ilyesmi volt ez: 'Há minnyá leszálun, anyu, mennyün má, há fennmaradun, némá merre megy ez a busz? anyu szállun má le! Mikó szállun má le?' Ezt kb 10 percen keresztül. Szerintem levegőt se vett. Ja, és közben persze fröcskölt a nyál és a szotyimaradványtenger. Ezután, mikor kicsit csendben maradt, rágózni kezdett, de a rágó kevesebbet volt a szájában, mint a dszuvás kezében. Így hamar le is ejtette - fél centi híján a zacskómba. Mindezek után fikázott egy egészégeset, és beletúrt jó mélyen a hajába. Lol.

Laci, az a durva, hogy nagymamám pont ma akart rámtukmálni néhány (na jó, rengeteg) spanyol nyelvű könyvet, köztük volt Demian, amit, mint most olvastam, ajánlottál... de végül csak kettőt hoztam el kínomban... most semmi kedvem spanyolul olvasni.

Tilos

Hmmm...egy ideje nem írtam... azóta az történt, hogy elköltöztem egy napra, és visszaköltöztem, a salsatanár velem mutatja be a lépéseket a kezdőknek, az iskolai könyvtárban az ajánlott könyvek közül egy sincs meg, úgyhogy Mamit ráálítottam a dologra, ...és a tegnap. Asszem megér egy hosszabb beszámolót.

Szóval...suli után hazajöttem, hoztam anyunak sütit, kibékültünk meg minden ilyesmi, aztán elvoltam ezzel-azzal. Közben Titivel megbeszéltem, hogy jön salsára, addig befejezi a számítógépszerelést. Aztán, mielőtt indultam volna jött a hívás, hgy elrontotta, oda nem jön. Időközben Maestro meghívott morrisonsba Táti szülinapi bulijára, azt beszéltük tehát Titivel, hogy ott talizunk majd. Oks, elmentem salsára, anyuék elvittek kocsival. Útközben hívta anyut Timi, hogy otthon hagytam a telefonomat. Így utólag már tudom, hogy itt vissza kellett volna fordulni. Anyu fel is ajánlotta, de visszautasítottam. Az óra jó volt, dumcsiztunk Imrével (az idegesítő botlábú fiú meg közölte, hogy hiányoztam neki... 4 párral arrébb a barátnője táncolt...), mondta, hogy lefoglalt már egy asztalt estére biliárdozni... oks, felhívtuk Titit, hogy módosítsuk a programot, de közölte, hogy megint elszúrta a telepítést, nem tud jönni egyáltalán, sehova. Oks, Imre mondta, hogy akkor lemondja az asztalt, és hazamegy pihenni. Én meg elindultam az Operához. Titi nélkül semmi kedvem nem volt hozzá, csak dacból határoztam úgy, hogy csak azért is elmegyek. De odaértem. Maestro nem volt ott, csak egy pár cés, akik egy összeszokot társaság voltak... én meg annyira kirekesztve éreztem magam, elindultam Titihez. Telefon híján mondjuk nem tudtam szólni Maestronak, de majd elmesélem neki utólag. Szal elindultam. Elértem az utolsó kisföldalattit, és az utolsó metróval elmentem Ferenc körútig, onnan az utolsó előtti 6ossal elmentem Borárosra, ahol pont az orrom előtt ment el az utolsó HÉV, asszem, mert köd volt, lehet, hogy csak behaluztam, és már rég elment. Mindenesetre legközelebb hajnali 4 vmikor ment volna, és akkor alig múlt fél éjfél. Elkeseredésemben elindultam gyalog, bár tudtam, hogy még a hajnali hévvel is előbb érnék oda, mint gyalog. Valahogy kikeveredtem a 2es villamos vonalára, pont jött az utolsó, azzal elmentem Közvágóhídig... és itt elindultam arra, amerre Csepelt sejtettem. Hideg volt, sötét és köd. Nagyon féltem, és tudtam, hogy nem jó irányba megyek, de visszafordulni sem lett volna értelme. Elértem a Dunához... legalább már Csepelen voltam. Ekkor már nagyon sírtam, mert nagyon féltem és el voltam keserdeve... ekkor odajött hozzám egy pasi. Halálra rémültem. Megkérdezte, mit csinálok errefelé, amerre megyek, egy óriási erdős rész van, csak nem akarok az egészen keresztülsétálni... azt mondta, a kocsiból látta, hogy sírva sétálok ezen az elhagyatott helyen, és szívesen elvisz. na ettől még jobban megrémültem. De végül sírva elmeséltem neki mindent, és olyan kedvesnek és jóindulatúnak tűnt, hogy olyat tettem, amit lányok, TILOS! Soha ne csináljátok utánam...! Beültem mellé, és megmondtam, hova megyek. Nagyon féltem, hiszen én is tudom, hogy idegen kocsijába sosem ülünk be, de annyira el voltam keseredve, hogy még mindig ez tűnt a legjobb megoldásnak. És tényleg hosszasan mentünk egy erdős részen... gyalog sosem értem volna a végére. Amikor már Szent Imre téren voltunk, hirtelen nagyon megnyugodtan, hiszen mondta, hogy ő erzsébeti, mégis jó irányba mentünk... és le sem tértünk erről az útról... méterről méterre elhatalmasodott rajtam az érzés, hogy egy csodát élek át... azt hittem ilyen ember nincs! Kiszáll a kocsiból, mert látja, hogy sírok, elém sétál, beszélget velem, és elvisz ahova kérem, csak hogy ne mászkáljak eyedül órákig olyan körülmények között. Nincs még egy ilyen ember. Ő tényleg egy csoda. Nem tudom a nevét, a számát, valszeg soha többé nem látom, de emlékezni fogok rá, az biztos! Szóval, elvitt Titiékig, ott, mivel nem volt telefonom, hogy rácsörögjek, hogy ott vagyok, bemásztam a kerítésen, bementem, és a drága ott aludt a földön, miközben a gépen folyt a telepítés... édes volt. Szóval, ennyit a tegnapról. Vannak még jó emberek. Csak bízni kell bennük.

Olvasniolvasniolvasni

Küldjetek könyvcímeket. A héten összeállítok egy listát azokból a könyvekből, amiket ajánlottak, vagy már rég el akarom olvasni... és ha ez a lista előttem lesz, az majd ösztönöz arra, hogy bemásszak a csúnya könyvtáras néni birodalmába... mert könyvhiányom van. De most csak jót akarok olvasni. Tehát, mindenki, aki meg akar menteni a műveltlenségtől, írjon bőszen!:)

Impressziók

Igazából ezek nem impressziók, csak most ez a szó jutott eszembe:P

Az első, még szombat estéről. Robival beszélgettem:
én: Hallottam, Feri eljegyezte a barátnőjét.
Robi: Tényleg? Nem is mondta a kis cicus. De azt tudom, hogy a húgát eljegyezték.
én: Mennyi idős?
Robi: 16-7...
Később megtudtam, terhes a csaj. Már másodszorra, először is volt eljegyzés, csak elment a baba és felbontották...

Második. Tegnap anyuval bementünk egy Pannonos boltba feltöltőkártyáért. Kellett T-mobile-os is, de végül oda mentünk csak. Egy fiatal pasi volt az eladó. Beléptünk, meglátott, elvörösödött... totál zavarba jött tőlem, de nem tudom miért:) (Helyes pasi volt:)) Szal olyannyira zavarvan volt, hogy anyu megkérdezte, hogy van-e Westeles kártya... nem válaszolt. Anyu megint megkérdezte, a pasi meg csak azt mondta, hogy őőőőő... és engem bámult. Majd végül segítettem: nem, anyu, Pannon boltban nincs T-mobile kártya. Erre vadul helyeselt, fizettünk, és kimentünk. Anyu pedig kint jót röhögött az egészen.

Most pedig megyek. De holnap sztem övök. Ennek meg semmi értelme nem volt, dehát ismertek...:P

Színjátszó

Hát mi vagyok én? Mert ma voltam szekrényfiók, Irak, amit lebombáztak, ugráló izé, tanárnő, sportoló, fafújkáló hülye... és mindezek után csótány leszek. Édesistenem, csak színjátszós ne legyen az ember.

Ja, ma reggel a cipőt kivéve mindent kényelmi szempontból öltöttem magamra, kivéve a cipőt... és persze félhomályban öltöztem. Ennek ellenére kaptam elismerő pillantásokat, és bókokat is olyanoktól, akiktől nem is vártam... köszönöm Süni, Dani!:)

Na lol

Dólyika is volt Vörös Oroszlánban. Dólyika is pénteken volt Vörös Oroszlánban. Dólyika is délután volt Vörös Oroszlánban. S hogy ne húzzam tovább az idegeiteket, átfedésben volt kettőnk ottartózkodása, de nem láttuk egymást:) LOOOOOOOL....

Fogjatok le!!

Fogjatok le, kötözzetek le, mert hihetetlenül veszélyes szeretetkitöréseim vannak!:) Én ezt nem értem... Azzal a szeretettel, amit adok, egyenes arányosságban nő az, ami felhalmozódik bennem, és másnak akarom adni. Ez tudom, tökéletesen logikátlan. De így van és kész. Szóval mostanában jobb, ha mindenki vigyáz magára a közvetlen közelemben. Mert félek, mindenkit csak szétszeretnék:D

Drágaságom... én nagyon szerelmes vagyok. És hihetetlenül boldog... köszönöm.

Kislány

Nem tudom, mi van velem, de Laci, én most úgy megölelnélek!:)

Majdnem

Ma majdnem átköltöztem Titiékhez. Mostanában nagyon sokat veszekszünk anyuval, és ma különösen csúnya volt... és ő maga mondta, ha nem tetszik vmi, költözzek el. Én pedig rögtön írtam is Titinek, és szedegettem ki a cuccaimat a szekrényből... amikor anyu bocsánatot kért, és elismerte, hogy nagyon nem volt igaza. Azt hiszem, ezt a bocsánatkérést tényleg megérdemeltem... az egész ott kezdődött, hogy felkeltem, elkezdtem vasali, meg kipakolni a mosogatógépből, hogy anyunak ennyivel is kevesebb dolga legyen, és közben feltettem egy lábas vizet forrni, mert anyu pár napja megkért, hogy ne használjam a vízforralót... erre felkelt, és leszidott, hogy mi a fenének csinálom ezt, amikor ott a vízforraló... mindezt ordítva. Aztán minden dühét, keserűségét, komplexusát kiélte rajtam... pedig én akkor már két órája mást se csináltam, mint igyekeztem a kedvében járni...:(

Susanita

Nagyon szeretlek. És pont ezért bánt, hogy nem tudunk találkozni, így beszélgetni sem rendesen. A bejegyzéseidből sejtem néha, mi lehet a gond... de jó lenne már, ha személyesen tudnád kiönteni a lelked... ha segíteni nem is tudok, attól s talán jobb, ha végighallgatom, mitl vagy mostanában olyan letargikus állapotban... Szeretlek, mindörökké. (K)

Robi drága

Robi már egy ideje írogat és hívogat, de mindig pont úgy jött ki, hogy nem értem rá... pedig nagyon hiányzik. Ma pedig már nem tudom mióta hevertem a kanapén, amikor jött egy sms: Mit csinálsz? Mozi?... csak ennyi. Aztán végül megbeszéltük, hogy oké, idejönnek értem. 10 perc múlva csörgött, hogy itt van. Az öccsével, Norbival, és az öccse barátnőjével, Adriennel jött. Ott kezdődtek számomra a problémák, amikor a kocsiban, mögöttem ülve Norbi és Adri rágyújtottak. Gondoltam, oké, csendben meghúzom magam, halkan fulladok meg. Aztán megálltunk tankolni. Amíg Robi fizetett, fél füllel a turbékoló pár szavaiból ennyit hallottam: "vmi szintetikusat kéne vinni neki. ja, a speed jó lesz"...itt kezdtem el kicsit félni. A film olyan egyszermegnézhetős szar volt, Tök alsó 2, utána pedig Norbi megint megállt egy benzinkútnál, nemtom mit vett. Ám volt vmi, ami nagyon megijesztett, vagy nem is tudommi.. Robi is bement, és amikor kijött, az eladó szaladt utána, és a hangfoszlányokból annyit sikerült kivennem, hogy "add vissza", mire Robi vmit a kabátja alól kivett, odaadta az eladónak, aki ezután visszament a boltba... remélem, tévedek... De az öccse egyenesen félelmetes volt. Süt belőle a butaság... meg persze az intelligencia abszolút hiánya... és emellé bunkó, meg diszkós is. Persze, Robit sem az eszéért vagy épp a műveltségéért szeretem, de a két fiú akkor is ég és föld. Beültünk egy-egy capuccinóra a mekibe, majd hazavittük Norbit és Adrit. Hosszas lakáskulcskeresés után (lol volt) bementünk Robihoz, normálisan felöltözött, mert tök beteg, és egy póló meg egy farmerkabát volt rajta, pedig már tényleg hideg van odakint. Én meg persze ráparancsoltam. Tessék jól felöltözni, hajat megszárítani, mielőtt kimennénk. Imádom Őt, a mindig vörös ajkaival együtt:) Mesi mindig rúzsosszájúként emlegeti... Régen emiatt sokat viaskodtam magammal. Ugyanis volt egy nyár, 2003 nyara, amikor Robi minden estéjét velem töltötte a kapu előtt, vagy itt a kertben. És órák óta beszélgettünk, és ő volt a legjobb barátom, de az az átkozottul szép ajka mindig csábított. Hál' Istennek erős voltam, és nem tettem tönkre a barátságunkat. Nem mintha ez most is így lett volna, bár az ajka tagadhatatlanul gyönyörű még mindig, de annyira erősen lángol bennem a tűz... hogy még csak kísértésbe sem estem, pedig miután eljöttünk Robitól, még másfél órát beszélgettünk a kocsiban. Jó volt ismét látni, jó volt, hogy megint megnyílt nekem, mert tudom, hogy nincsenek közeli barátai... szóval jól éreztem magam, főleg miután kettesben maradtunk. Búcsúzásképpen a lelkére kötöttem, hogy minél hamarabb meg kell gyógyulnia, és hogy amint ráér, felhív, és találkozunk. És persze adtam egy olyanimádlakpuszit a homlokára. Csak mert van, és ezért én hálás vagyok a természetnek. És... nem mellesleg, annyi szép közös emléket hozott fel... esküszöm, könnybe lábadt a szemem. Hiányoznak a régi, felhőtlenül boldog, együtt töltött délutánok. Szétszéledtünk. Több, mint négy éve, hogy utoljára együtt volt az egész "banda". Pedig jók voltunk együtt.

Máté Péter : Azért vannak a jóbarátok

Az esőt felszárítani úgysem tudod,
A szelet megfordítani úgysem tudod.
Ujjaid közül a kor úgy száll, mint szürke por,
És a perc hordja el.

Refr.: Azért vannak a jóbarátok,
Hogy a rég elvesztett álmot
Visszahozzák néked majd egy szép napon.
Azért vannak a jóbarátok,
Hogy az eltűnt boldogságot
Visszaidézzék egy fázós alkonyon.

Az álmot meg nem álmodni úgysem tudod,
Az érzést elhallgattatni úgysem tudod.
Ujjaid közt a kor úgy száll, mint szürke por,
És a perc hordja el.

Nyugalom

Tegnap találkoztam Lacival. Féltem, hogy nem fogom megismerni, ráadásul sokan álltak a Teaház előtt... de végül megismertem, és ő is engem:) Nem akarom leírni, milyen volt... ezt a délutánt nem a blogomban, hanem a szívemben akarom emlékké alakítani. Csak annyit árulok el, hogy nagyon jól éreztem magam (este szegény Titinek folyton erről a három óráról meséltem:)) Eleinte nagyon feszült voltam - szóvá is tette -, aztán bár oldódtam, teljesen talán egyáltalán nem sikerült, fogalmam sincs, miért. ...elhatároztam, hogy természetesen fogok felöltözni... bár amit végül felvettem, rám teljesen jellemző viselet volt, mégis lehettem volna természetesebb...talán ezért nem tudtam feloldódni. Mondjuk már úgyis mindegy. Mindenesetre, sikerült magamat adnom. Nem játszottam valaki mást, mint ahogy ezt a hibát már néhányszor elkövettem néhány találkán.

Nosztalgia

Fogalmam sincs hogy jutott eszembe a Moon and the stars. Vagyis lehet, hogy tudom, de igencsak összevissza gondolatmenet eredménye volt:)

Szóval elkezdtem kutakodni a neten, és találtam képeket. Ignazio Oliva. Ő volt a férjem. Filmbeli neve Marchesini lesz. A másik képen is ő van. Furcsa érzés így viszontlátni. Ahogy nézegettem, elismert színész Olaszországban. Lehet, hogy pont azért volt olyan kedves és közvetlen, mert észrevette, hogy halvány fogalmam sincs arról, hogy ő már befutott színész és híres... mivel én csupán azért vettem észre, hogy létezik, mert beszélt spanyolul, és végre valakivel önfeledten beszélhettem, ezért ő is közvetlen kedvességgel válaszolt. Nna...az arcszőrzete éppen a kettő itt látható közötti állapotban volt, azt próbálták sminkkel eltakarni... több-kevesebb sikerrel:)

Ő pedig az a színésznő, akit legszívesebben meglincseltünk volna:), Catherine McCormack. Szörnyű volt... Na de mindegy. Aki olyan filmekben játszott, mint pölö A rettenthetetlen, annak talán megengedjük, hogy egy ilyen kis poro országban egy kicsit táncoljon a statiszták idegein (ok, az egészségünk kockáztatása kissé sok volt már, de ezt is lenyeljük...). Szóval... mára ennyit a nosztalgiáról...

Izgulok

Jajajaj... Ma találkozom Lacival. Édesistenem. Február óta "ismerem", és ma látom először. Aki ismer, tudja, hogy elsőbenyomás-mániás vagyok. És a félelmeim miatt valami mindig balul üt ki. Ma is tuti elrontok valamit, bár ez nem az igazi első benyomás lesz. Csúnya leszek, vagy agyalágyult, vagy valami...

Maradjunk a témánál

Na, megint a plakátok. Ez szerintem a szürke-ezüstnél sokkal egyértelműbb hülyeség. Duci vagy formás? Már ne is haragudjanak, de a kettőnek semmi köze egymáshoz. Lehet duci és formás, lehet duci, de nem formás, lehet formás és vékony, vagy nem formás és vékony. Totalmente független a kettő egymástól. Ő a képen (bár nem szoktam efféle képeket feltenni), bár nem duci, formás. Szerintem. Ismerek olyanokat, aki ducik és formásak, már-már nőiesebbek, mint a magamfajta 50kg alattiak, de pölö arra a negyedikes állandóan hastáncolós, szétfolyóshájú lányra nem tudom azt mondani, még a legnagyobb jóindulattal sem, hogy formás. Bár rá talán a duci is finomkodó kifejezés már. Én értem, mit akarnak ezzel. De aki rosszindulatú, vagy nem figyel arra, mit mond, azt ez nem fogja megváltoztatni. Én pedig ügyelek arra, hogy senkit se sértsek meg. Nálam ősz haj van és kis súlyfelesleg. Vagy nem is tudom... inkább úgy mondom, hogyha nem dühítenem fel ilyen marhaságokkal, nálam ez egyáltalán nem téma. Nem is tudom, mit mondjak még, mert lenne mit, hiszen belül tengernyi ellenérzés lázong, hiszen szerintem a duciknak rosszabb, hogy plakátokon látják ezt, mint néha lenyelni egy-egy megjegyzést...

Szürke vagy ezüst?

Ezt a kérdést szegezi nekünk oly sok plakát a magyar utcákon. S a válaszom: szürke. Ne finomkodjunk, kérem. Ha az én magasságomról van szó, akkor se mondja senki, hogy "kevéssé magas", pedig sokkal szebben hangzik, mint az, hogy alacsony, törpe, törpike, törpilla...stb. De ez számomra egyáltalán nem sértő. Mert tudom, hogy nem rosszindulatból mondják, hanem mert igaz. És mivel iga, és ez vagyok én, megbarátkoztam a ténnyel, elfogadom, és tényleg nem zavar. Egy idős ember /főleg nő/, ha őszülni kezd, ergo szürkül a haja, nem szabad, hogy szégyellje. Sokmindent megélt, megtapasztalt, és az évek során összegyűjtögetett bölcsesség szimbóluma a szürke haja. Egyébként meg azt nem értem, hogy ha valakit zavar ez az állapot, miért nem festi be? Attól jobban érzi magát, hogy finomkodva ezüstszínűnek titulálja a haját?... Én is, ha úgy érzem, ma jó lenne kicsit magasabbnak lenni, felveszem a magassarkút. Legszívesebben minden nap azt hordanám, csak ez nem felelne meg a kényelmi és az egészségügyi szempontoknak. Viszont azok a nők, akik nem érzik jól magukat szürke hajjal, fessék be. Ha pedig úgy tetszik magának, ahogy van, akkor miért csinál ügyet ebből a szóból? Nem mindegy, hogy szürke vagy ezüst? Egyáltalán, ki mondta, hogy a szürke csúnya szín? Mert nem az...