csütörtök, március 30, 2006

Méz.
kedd, március 28, 2006
Alapítványi bál
Már csak pár szó mára...
que pesan más los danos que los mismos anos al final
Por eso yo quiero que mis anos pasen junto a ti mi amor eterno
Junto a mi familia, junto a mis amigos y mi voz
Porque nada valgo, porque nada tengo si no tengo lo mejor
Tu amor y companía en mi corazón
Y es que vale más un ano tardío que un siglo vacío, amor
Y es que vale más tener bien llenito el corazón
Por eso yo quiero que en mi mente siempre tu carino esté bien fuerte
Aunque estemos lejos o aunque estemos cerca del final
Porque nada valgo, porque nada tengo sino tengo lo mejor
Tu amor y companía en mi corazón
Ven amor...
Me siento débil cuando estoy sin ti
Y me hago fuerte cuando estás aquí
Sin ti yo ya no sé que es vivir
Mi vida es un túnel sin tu luz
Quiero pasar más tiempo junto a ti
Recuperar las noches que perdí
Vencer el miedo inmenso de morir
Y ser eterno junto a ti
Porque nada valgo, porque nada tengo si no tengo lo mejor
Tu amor y companía en mi corazón
Por eso yo quiero que en mi mente siempre tu carino esté bien fuerte
Aunque estemos lejos o aunque estemos cerca del final
Porque nada valgo, porque nada tengo si no tengo lo mejor
Tu amor y companía en mi corazón
Ven amor...
Me siento débil cuando estoy sin ti
Y me hago fuerte cuando estás aquí
Sin ti yo ya no sé que es vivir
Mi vida es un túnel sin tu luz
Quiero pasar más tiempo junto a ti
Recuperar las noches que perdí
Vencer el miedo inmenso de morir
Y ser eterno junto a ti
Porque nada valgo, porque nada tengo si no tengo lo mejor
Tu amor y companía en mi corazón.
hétfő, március 27, 2006
Tegnap
Először is tavasz van. És ennek örülünk. Nagyon:)
Tegnap egy csöves megtalált a buszmegállóban. Odajött hozzám egy "Fedél nélkül"lel és a piaszagával együtt.
-Kedveske, kérem adjon pár forintocskát egy kis kenyérkére, csak egy falatra.
Bólogattam, hogy nem.
- Már elnézést, ezt hogy gondolja?! - horkant fel az aszott bácsi.
- Higgye el, ha lenne nálam étel, szívesen adnék, de az sajnos nincs most nálam.
- Nem baj, nekem a pénz is jó lesz.
- Nincs nálam.
- Biztos?
- Biztos.
- Akkor?
- Mondtam, most pont nincs nálam étel, sajnálom.
- Biztos? - és elkezdte tüzetesebben átnézni a szatyromat.
- Igen.
- Akkor ebben mi van? (ezt ugye nem csak én érzem felháborítónak???)
- Kozmetikumokat viszek anyukámnak.
Fintor. Elindul a pisitanyája felé, de elmenőben még azért felém kiáltja:
- Hogy szakadna rád az ég! Remélem veled is mindenki ilyen lesz, mint amilyen te voltál most velem!
Mára is van ám egy dalszövegem:)
Music & lyrics by Juan Estebal Aristizabal (Juanes)
Para tu amor lo tengo todo
Desde la sangre hasta la esencia de mi ser
Y para tu amor que es mi tesoro
Tengo mi vida toda entera a tus pies
Y tengo también
Un corazón que se muere por dar amor
Y que no conoce el fin
Un corazón que late por vos
Para tu amor no hay despedidas
Para tu amor yo solo tengo eternidad
Y para tu amor que me ilumina
Tengo una luna, un arco iris y un clavel
Y tengo también
Un corazón que se muere por dar amor
Y que no conoce el fin
Un corazón que late por vos
Por eso yo te quiero tanto que no sé cómo explicar
Lo que siento
Yo te quiero porque tu dolor es mi dolor
Y no hay dudas
Yo te quiero con el alma y con el corazón
te venero
Hoy y siempre gracias te doy a ti mi amor
por existir
Para tu amor lo tengo todo
Lo tengo todo y lo que no tengo también
lo conseguiré
para tu amor que es mi tesoro
Tengo mi vida toda entera a tus pies
Y tengo también...
vasárnap, március 26, 2006
Ő is pacifista:)
Music & Lyrics by Juan Esteban Aristizabal (Juanes)
Sueno libertad para todos los que están
Secuestrados hoy en medio de la selva
Y sueno con la paz de mi pueblo desangrado
Y con el final de esta injusta guerra
Sueno con tantas cosas que
quiero que sean realidad
Sueno con morir de viejo y no de soledad
Sueno con ir a trabajar
y mucho más con regresar
cada noche a mi casa
para estar junto a ti
Y que no muera nunca nuestro amor
eso sueno yo
y que se fundan balas para hacer
campanas de libertad
y que no muera nunca nuestro amor
eso sueno yo
Sueno despertar en un mundo sin dolor
pa' que el corazón no sufra más las penas
y sueno caminar por las calles de mi país
y sólo encontrar paz
-
Ja, és véletlenül kitöröltem a pincér-Zoli számát - őszintén bevallom, bánom. Valamint éjjel összefutottam egy nővel salsáról... nagy csalódás volt.
Jó volt
Tegnap fél 6kor jött értem Tamás, kimentünk a Margitszigetre (Beásan csak Isla de MargarEta). Igazából.... nem is tudom, mit írjak. Háromnegyed 1kor értem haza, nagyon jól éreztem magam. Sétálgattunk sokat, ő meg csodált, hogy hogy nem törik ki a bokám azon a talajon abban a cipőben, de én hősiesen vettem az akadályokat:P. Aztán leültünk a tavacskás résznél, és csak beszélgettünk, beszélgettünk, az idő meg csak szaladt. Rájöttünk, hogy 5 éve ismerjük egymást. Az azért ebben a korban sok idő. (ok, Mesit 12 éve, Nuskapát 15 éve ismerem) Rengeteget nosztalgiáztunk. Felidéztük azt a napot, amikor először találkoztunk. Az, hogy mi egyáltalán összefutotunk, s hogy végül nagyon jó barátok lettünk, csak a véletlenek összejátékának köszönhető... és nagyon hálás vagyok a sorsnak. Beszélgettünk az öccséről, akivel lassan jó lenne összefutni, de akit, mint kiderült, nem zavar, hogyha mások sokkal okosabban nála, és nincs meg benne a vágy, hogy okos legyen... állítólag azért komolyodott valamennyit mióta szakítottunk. Aztán szó volt Robiról is... és összeszorította a mellkasomat a tudat, hogy tehetetlen vagyok. Tudom, mi kéne, hogy Robiból olyan ember
válhasson, amilyen könnyűszerrel lehetne, tudom, mi lenne a megoldás a problémái nagy részére, de nem tudok segíteni... Nem megy. És fáj az idő múlása is. Ahogy nosztalgiáztunk, minden régi emlékbe egyre több fájdalom vegyült. Nem akarok felnőni. Nem akarom, hogy elmúljanak a szép percek.Arról is beszélgettünk, hogy milyen szörnyű a felnőtt lét. A gyermekkor ártatlansága után rájönni, hogy pénzért, vagy bármiért, akár a legjobb barátaink is képesek bármit megtenni, átverni minket... szörnyű. Bárcsak az egész élet egy nagy Margitsziget lenne, hintákkal. Lehet, hogy megunnám, de még a megunt hinta is jobb annál, ami ránk vár, felnőttként.
csütörtök, március 23, 2006
...
Életem örök szerelme, Gergő.
Ma összefutottam a színházba-hívós bácsival. Hát... sztem nem megyek. Hosszú, de sztem nem....még sok írnivalóm lenne, de sztem ráalszom a billentyűzetre... ha ilyet láttok: jdfgjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjj, akkor megtörtént:DD
kedd, március 21, 2006
Agora
Álom
A nagytermet átalakították kórházzá, és Ádám bekerült. Súlyos lehetett, gondolom vmi halálos. Nem emlékszem pontosan. Nekünk volt tanítás, de minden szünetben kicsöngőkor szaladtam, mint akit kilőttek, és lementem Ádámhoz. Beszélgettem vele, hogy ne legyen egyedül, és sok puszt adtam a feje búbjára. Ráadásul napok óta ezt csinálom. Csak nagyon keveset alszom, de azalatt Ádámmal álmodom. Valaki okos mondja meg, mit jelent.
Zátony
Ma nem vagyok hangomnál. Ezt Éva is megmondta.

Hazafelé a buszon a kapcsolataimat mérlegeltem. Asszem kicsit rosszabb a kedvem, mint a mérlegelés előtt volt. Tehát, a kapcsolatom:
- Anyuval: felszínes, képmutató. Fogalmam sincs mit vár tőlem. Ha jó a kedvem, azt mondja, csak színlelek, ha rosszkedvemben ingerülten beszélek, akkor meg miért vagyok ideges ugyebár...
- Timivel: na jó, ez normális. Sőt, jó.
- Titivel: túlságosan függővé tesz. Nagyon ragaszkodom, nem kéne. De asszem ez az egyetlen gond.
- Mamival, Papival: amíg a türelmem el nem fogy, addig kiegyensúlyozott. Mert azért türelem kell hozzájuk, mitagadás.
- Susával: furcsa. Hozzá is ragaszkodom, mégsem úgy, hogy ha nincs velem, belehalok. Hiányzik, de akkor sincs gond, ha nincs velem, hiszen tudom, hogy nem vesztem el. Nem... belevarrtam magam a szívébe asszem... mmint olyan elszakíthatatlan cérnával.
- Mesivel: talán a legnormálisabb. Nem érdekkapcsolat, de mégis. Nincs szükségünk egymásra, de mégis. Nem vagyunk sokat együtt, de néha mégis. Nem jut eszembe minden nap, de mégis. Olyan... harmonikus, asszem.
- Zsoltival: hát, fene se tudja. Megkopott, és semmi esetre sem hasonlít már a régire, és nagyon ritkán talizunk, de van. És szeretem.
- Tomival: tökéletes. Ritkán találkozunk, de mindig tudunk miről beszélgetni órákon keresztül. Mert szeretem. És mert egy kicsit ő a másik felem, ha az a szerelem-dolog nem is jött össze.
- Ankával: szívet melengető. Jó érzés, hogy idén jóban lettünk. Igazából nem érzem, hogy nagyon részei lennénk egymás életének, mégis jó tudni, hogy ő van. Abbahagyom, mielőtt valaki félreértené:P
- Alinnal: harmonikus. Alin, tom, hogy nem olvasod, s ha olvasnád sem értenéd, de ez nem olyan válasz volt, amire számítottam. Szal helyesbítek. Általában harmonikus.
- Robival: érdekes. Imádom, jókat beszélgetünk, és érzem, hogy néha tényleg szüksége van rám, de fenntartásaim vannak vele szemben... dehát erről már régebben írtam.
- Ádámmal: egyoldalú. Úgy érzem. Iszonyatosan ragaszkodom hozzá, nagyon szeretem, de úgy érzem, ő nem táplál irántam hasonlóan mély érzelmeket.
- Acéval: megkopott. Jó, ha talizunk, de ott van az az űr, amit az elmúlt évek okoztak. Vele ezen nem tudunk felülkerekedni.
- Bencével: egyoldalú: segítsetek, hogyan mondjam meg, hogy nem akarom vele tartani a kapcsolatot, úgy, hogy ne bántsam meg.
stb, stb. Bocs, ha valakit kihagytam, pedig nem kellett volna. Osztálytársakat direkt nem boncolgattam nagyon. Titi más, Anka pedig idén lett nekem. Csak ezért.
vasárnap, március 19, 2006
Alvás
Sigo así
Sokk
az az egész este érdekes volt. Ám... most egyik nap iwiwen nézelődtem, mert nagyon unatkoztam, és meglátam, hogy Ádám ismeri Grabót. Írtam is neki emilt... hiszen mindent
végiggondoltam, és mindig arra jutottam, hogy nem ismerheti. Erre ezt a választ kaptam: "Szia! Hát a Grabó lakott előttem a szobámban,,tudod ahol nálam voltál most az régen az ő lakásuk volt....pussz" Ez csak számomra ilyen nagy és megdöbbentő dolog? Vagy... áááááááá... nem értem. Hülye helyen élünk. Én sosem ismertem az aktuális előttünkottlakókat. Ő meg véletlenül pont ismeri, és az a személy véletlenül pont... véletlenül pont ott van mindenhol. Lassan emiatt fogom meggyűlölni, ha ez eddig még nem történt meg. Már amennyiben őt lehet gyűlölni. Már semmit sem tudok.szombat, március 18, 2006
MTV
péntek, március 17, 2006
Beteg
szerda, március 15, 2006
X suli
...
Ági elment. Üres lett a ház. Ráadásul magával vitte Rudit is, akiről majd mellékelek fotót, mert egy tündér(nyuszika). Amikor hazavittük őket,láttuk Ákost is. Mutál, változik az arca... egyáltalán... olyan más... de jó pasi lesz:P Meg ma volt itt Nono, meg Zsuzsi, meg Gabor, Éva, Gergőke-tünemény... meg Bence is:(.Adjatok tanácsot. Commentben, és minél gyorsabban. Amikor statoltam, a mögöttem ülő bácsi folyamatosan szóval tartott. Nagyon idegesítő volt. Folyton járt a szája. Talán néha szexuális zaklatásnakl is minősült, amit művelt. És a kezemet is megkérte. Na most ez a bácsi a Vígszínházban játszik, kaptam névjegyet. Mondta, hogy kis szerep, de jó darabban. Meg ugyebár nincs is kis szerep, csak kis színész, meg hát mindegy, csak legyen munka. És... meghívott. Azt mondta, csak hívjam fel, a színháznál talizunk majd, és bevisz a művészbejárón. Ez nagyon csábító, de nem tudom, engedné-e, hogy vigyek vkit magammal, vagy hogy megint zaklatna-e. Mert a színházat imádom, de a bácsi néha ijesztő volt. Olyan vén kéjenc. Mit tegyek? Felhívjam, és kockáztassak, vagy felejtsem el a színházasdit?... 27én lesz. Segítsetek!
kedd, március 07, 2006
hétfő, március 06, 2006
vasárnap, március 05, 2006
Ádám drágám nagykorú
Ez volt életem egyik legfuribb bulija. Jó volt, mégis volt benne valami... valami talán kicsit fájó, na meg a hazaút sem volt a legeslegjobb.
Eleinte tök rossz volt, a Trefortosok leültek a kanapéra, Ádám elment, mi meg hárman külön egy klikket alkottunk. Aztán megjött "Káesz":P is, akivel a köszönést leszámítva egy szót sem beszéltünk. Majd egyszercsak nyílt az ajtó..és belépett F. Heni, Letti és Gabesz... lol. Ráadásul
Heni mondta, hogy Viki is jön majd... szal a buli részemről meg volt mentve. Heni tök ari:) A konyhában eldumálgattunk, iszogattunk... csatlakozott hozzánk egy (sztem) helyes pasi is, mint kiderült, egy rövid ideig egy suliba jártunk... az alattunk lévő osztályba járt, Ádámot még az oviból ismeri. Látszott rajta, hogy tök egyedül van, de hát nem vagyok én Terézanyu... később úgyis feltalálta magát. Megjött Viki is, tovább beszélgettünk, meg ilyesmik. Volt olyan, hogy a csocsószobába akartunk bejutni, az előterében álltunk, én éppen szidtam az angolokat, és azt ecseteltem, hogy ölni tudnék ettől a rengeteg angol szótól, amikor a hosszú ideje mellettem álló pasi megpróbált átmenni köztünk, miközben ezt mondta: excuse me...:DD Pont az egyik kistanár mellett fakadtam ki:P Remélem, nem értette... Aztán néha felbukkantak ilyen arcok, mint P. Petra, nemtommilyen Eszter, a nememlékszemhogyhívják lány, pedig mellettem ült énekkaron... viszont Bence otthon maradt másnapossággal küzdve, Matyi nem tom miért nem jött el, Nóri dolgozott, Bazsi pedig nem jött Nóri nélkül:(Tudom, hogy az ilyeneken nem szabadna kiakadnom... de akkoris. Volt ugyebár az a fiú, aki ovistársa volt Ádámnak, Peti. Néha elkaptam egy-egy pillantását... pontosabban szólva folytan bámult... jó pasi volt, tehát ez nagyon jól esett, és szintén nagyon jól esett volna nem megadni neki a számomat, ha elkérte volna... és nem tom, miért várom el, hogy ilyenkor ezt tegyék a fiúk, ha egyszer tök egyértelműen a tudomásukra hozom, hogy imádom Titit... vagyis, de, tudom. Mert Erika vok:DDD És azért rosszul esett, amikor éjféltájt belibbent egy szétszolizott vastagszájú, vastagon vakolt kacér látomás, akivel hamarosan együtt táncolt (szerencsére velem nem... mer szegény psai amilyen helyes volt, olyan bénán táncolt:P), és telefonszámot cseréltek... nade segáz.
Fél kettő körül eljöttünk, mindketten fáradtak voltunk, Titi részeg is. A busz hamar jött szerencsére, mert nagyon hideg volt. Arról a buszról Titinek köszönhetően jó helyen leszálltunk, és vártunk kb negyed órát a 923ra...szétfagytam, Titi pedig meglehetősen használhatatlan volt, de legalább egy zenebolt kirakatánál álltunk:) A buszon pedig kik ültek? Feri és Dave...vicci.
A többit fedje homály
szombat, március 04, 2006
Ma
csütörtök, március 02, 2006
Akartam html mogul lenni már megint, és már megint rájöttem, hogy nem vagyok az. Így jártam. Viszont alkottam egy fotoblogot: www.fotosdeborboleta.blogspot.com
Asszem majd bővülget. Néhanapján.
szerda, március 01, 2006
Tristeza
Nagyon rossz kedvem van. Abbahagytam azt, ami eddig valami értelmet adott a hét elejének, s ami aztán erőt adott a hátralevő napokhoz. Igen, abbahagytam a salsát. Hogy ez végleges-e azt nem tudom. De az biztos, hogy ha esetleg folytatom, akkor mindenképpen Titi nélkül. Nagyon bánom, hogy annyira erőltettem szeptemberben, hogy járjon. Tudnom kellett volna, hogy nem fogja szeretni, vagy legalábbis nem eléggé. De ez az este most szörnyű volt.Lehet, hogy ezt a válságomat nem kéne leírnom, mégsem tudok csendben maradni... egyszerűen ki kell adnom magamból. Mostanában egyre gyakrabban merül fel bennem a kérdés, hogy tényleg Titi kell-e nekem. Mert nem kevés bennünk a közös, hanem tulajdonképpen nincs ilyen. És persze, az ellentétek vonzzák egymást, de néha azért nagyon nehéz. Talán még egy kicsit annál is nehezebb:P A hétvégén ezt megbeszéltem vele, mert kezdtem nagyon boldogtalan lenni... és a hétvége tényleg fantasztikus lett... ha csak hétvégékből állna a világ, akkor vele akarnám leélni életem minden hátralevő percét. De sajnos vannak hétköznapok is, amikor a hétvégi harmóniával ellentétben szinte csak konfliktusok vannak. Amikor ő kevésbé figyelmes, én pedig sértődékenyebb vagyok. Amikor szünetekben olyanokkal beszélget, akiket én nem véletlenül nem tartok sokra... Amikor úgy érzem, nem vagyok fontos. Pedig tudom, hogy én vagyok a hülye. A sírba viszem Őt, és tönkreteszem a kapcsolatunkat. Úgy érzem, mindenkit csak megbántok. Most egy kicsit szeretnék nem élni.








