Kedves

Egyszer Zoli azt mondta egy veszekedésünk során, hogy "már nem vagy kedves, anyu is így érzi.". Ez a vád szerintem sajnos igaz volt, és azóta rengeteg időmet ölöm abba, hogy kedves legyek lehetőleg minden körülményben, bár tudom, nem mindig sikerül. Talán ez az oka, hogy néha talán már túl engedékeny és elnéző vagyok a szeretteimmel... persze, még most is van, hogy rám jön az 5 perc (és órákig tart), és olyankor hisztizem, és megsértődöm, nyomós indok nélkül... de azt hiszem, mégis sokkal elnézőbb vagyok máas barátnőknél, és ez számomra természetes. Ha játszani akar, hadd játsszon. Ha otthon kell segítenie, és előre láthatólag éjfél előtt nem ér ide - pedig már órák óta kettesben lehetnénk - ... hát Istenem, mi van akkor? Legalább mindenre van időm, megágyazok neki is, mert biztos fáradt lesz, és előkészítek mindent egy finom forró fürdőhöz. Mert kedves akarok lenni vele, mert azt szeretném, ha jól érezné magát - úgy egyáltalán és persze velem is. Mert... Ő a fontos, és neki úgy jó, ha én kedves vagyok. De... érdemes kipróbálni, meglepően jó érzés kedvesnek lenni. Mindenkinek ajánlom.

Msn

Marcos neve msnen: "Te soné... y el sueno se hizo realidad - quiero parar el tiempo y congelar este momento" Hát nem aranyos...?

És... nagyon furcsa Alinnal beszélgetni, mégis nagyon jó. Millió dogom lenne, de inkább ápolom az ő lelkét, minthogy eltegyem a körömlakkokat... Furcsa egy kapcsolat a miénk. Eleve az egész helyzet képtelen. Néha elgondolkodom azon, hogy alig voltunk együtt és mégis viszonylag hosszú ideig nagyon szerettem. És ami még furcsább, hogy a mai napig ugyanannyira szeretem, csak már másként. De akkor is nagyon fontos nekem. És bizony nem tudtam aludni, amikor tudtam, hogy ő sem tud, mert annyira fájt a szíve. Nem is tudom... mint egy távoli ikertestvér:) Nem tudom miért szeretem ennyire, és azt sem tudom, ő miért szeret ennyire, mert azt tudom, hogy ez teljesen kétoldaú dolog. Nem tudom, miért ő az, akivel tényleg mindent meg tudok osztani (Titi ne sértődj meg, nyilván Te vagy az első:)). Semmit nem tudok. Csak azt, hogy nagyon fontos számomra, és hogy még nagyon hosszú ideig biztosan számíthatok rá. És talán egyszer még látni is fogom:)

Szépen a fák ahogy haldokolnak.

Szünet

Nos, hát annak örömére, hogy szünet van, ma egész nap idebent dolgoztam, legfőképpen takarítottam. A tél előtti nagytakarítás keretében megkaptam a fürdőt (mellesleg: húgom nem kapott semmit...), és ott töltöttem szinte az egész napomat, jóformán minden csempét külön lemosatott velem - de most csillog-villog minden. És anyu végre levágta a szanaszét töredezett hajvégeimet. Most akár szép is lehetne, ha nem így nézne ki:)

Vígszínház

Ő Joe, az én édes tetőmászó kiscicám:)

Na és most a színházról. A tavalyi rossz élményem a Vígszínházzal kapcsolatban egy időre az egésztől elvette a kedvemet, mert A vörös postakocsi szerintem nagyon rossz volt. De tegnapra anyu egy ismerőse meghívott minket színházba. Én pedig adtam egy esélyt ennek a színháznak, és megérte. Tévedések vígjátéka... hát fantasztikus volt! Modern feldolgozás, hihetetlenül kreatív megoldások, jó színészek... nagyon jó volt. Anyunak nem tetszett, de nem is vártam mást. Ma reggel bejött a szobába:

- Na jó, tudom, azt mondtátok ti is Gyulának, hogy tesztett, de most öszintén, szerintetek jó volt?

- Anyu, én ha azt mondtam, hogy tetszett, akkor az úgy is van.

Nem tudom, ebből lejött-e neki az őszinteségre irányuló célzásom, mindegy. A húgom éhes volt a darab alatt, szerintem azt se tudná elmondani, miről szólt. De nem baj. Nekem akkor is tetszett.

Ősz

Lehullott, hallott levelek a medence zavaros vizében...








A cicák napoznak még egy utolsót:)

A kedvenc bokromnak viszont kifejezetten jót tesz az ősz... bár nekem nem. Utálom a gondolatot, hogy lehet, hogy ez a napsugár az utolsó meleg napsugár ebben az évben...utálok beburkolózni az óriái kabátomba meg a sálba... nyarat akarok... süni:)

Még csináltam pár szép képet a kertről, de mára ennyi elég. Csak szoktatom magam a gondolathoz, hogy a természet már haldoklik... és ilyenkor egy kicsit én is vele halok.

Ilyen is rég volt

Bent vagyok a könyvtárban (a suliban). Chusnak migrénje van, előbb elengedett minket, de Titi faktja még tart, úgyhogy beültem ide:)

A tanárokat mindenki - szándékosan vagy kevésbé szándékosan - összehasonlítgatja a többivel. És azt hiszem, az ő esetükben jönnek ki a legjobban a személyiségbeli különbségek. Van, aki eltűri, ha fegyelmezetlenség van az óráján - a dogában úgyis tudnunk kell, amit lead, viszont van, aki megsértődik és kiszalad. Az a spanyoltanár is néha érdekes, aki órán magyarul beszél (ez már önmagában nem helyénvaló), és minden második mondata az, hogy 'de ezt spanyolul is el tudnám mondani.'. Persze, hiszen spanyoltanár. De elég valószínű, hogy ezeket még én is el tudnám mondani. És elnézést, ha valakit esetleg megbántok ezzel, de az idei spanyoloktatás egyszerűen egy katasztrófa. Ki se nyitottam a füzetet (pláne a könyvet) a prueba előtt, ezután 20 perc alatt megírtam, és sztem 5ös lesz, de minimum egy erős 4es. De majd megírom, hogy sikerült. Szóval... a tanárok személyiségénél tartottam. Mi visz rá egy tanárt, hogy vigyorogva mondja a folyosón egy ártatlan diák arcába, hogy 'naggyon rosszul sikerültek a dolgozataitok, sok egyes lett"... ? ...és komolyan vigyorog. És mi visz rá egy tanárt, hogy ne azt kérdezze vissza, amit lediktált? Egyáltalán mi viszi rá az embert, hogy gonosz tanár legyen? Mert ok, a jó tanárokat asszem tudom. Én sem zárom ki, hogy az leszek. És nem az a jó tanár, aki nem szigorú. Varga Mónika pölö nagyon szigorú, mégis imádom, és fantasztikus tanárnak tartom. De... a gonosz emberek azért lesznek tanárok, hogy rajtunk éljék ki gyerekkori sérelmeiket és a hatalomvágyukat? Vagy miért????!

Bárcsak még nyár lenne

Azt se tudom hol kezdjem. Jó rég nem írtam. Egyáltalán nem voltam gépnél, pedig volt, hogy itt voltam tőle pár méterre a nappaliban... de képtelen voltam feltápászkodni a kanapéról:) A blogspotom meg megint önállósította magát, és spanyolra váltott, ami most naggyon idegesít. Holnap prueba, pénteken emelt szintű próbaérettségi. A hátam közepére se kívánom a spanyolt. Hogy a biokémiáról ne is beszéljünk. De lelkesen készítem a puskát.

Desperado zenét hallgatok (köszi Susa, borítóstul:)), naggyon jó. Kicsit kezd zavarni, hogy fáj a torkom és folyik az orrom, de lelkileg már felkészültem arra, hogy visszakapom a betegséget. Mi egy ilyen jó pár vagyunk Titivel. Még a betegséget is megosztjuk egymással:P Most volt az első olyan éjszakánk, amit iskola követett, mégis együtt töltöttük. És... még a suli és a korai kelés se tűnik olyan szörnyűnek, ha magam mellé nézve Őt látom. Emlékszem, éjjel többször felébredtem arra, hogy fent van, de arra már nem emlékszem, mi volt a baj... és bár nem aludtunk sokat, fantasztikus volt. Utána a suli kevésbé, de hát nem lehet minden jó.

Annyimindent írnék, és most mégsem jönnek a szavak. Úgyhogy nem is kínozlak titeket. Majd ha lesz valami a fejemben, írok:)

Gyönyörű éjszakák

Az elmúlt két éjszakám alvás szempontjából nem volt túl jó, viszont a hold... tegnapelőtt délután szundítottam egyet a nappaliban, talán ezért nem tudtam este elaludni... Mindenesetre már egy ideje fetrengtem ott az ágyban, amikor észrevettem, hogy az ablakom bal alsó sarkában felbukkant a telihold. Ahogy telt az idő, egyre feljebb szökött az ablakom felső sarka felé (mert mi más is lehetne a hold célja, minthogy elérje az ablakom felső sarkát:)), és egyre jobban ragyogott. Egyszerűen fenséges volt. Aztán végre bealudtam, és amikor legközelebb felébredtem, vaksötét volt... a hold teljesen eltűnt. Tegnap éjjel már tudtam aludni, de egyszercsak arra ébredtem, hogy "kiajóistenkapcsoltafelalámpát????" Majd rájöttem, hogy télleg Isten volt :P De... fascinante volt. Áhhh...egyszerűen leírhatatlan. Jó volt ilyen látványra ébredni. De azért magyarázza meg nekem valaki: miért pont csak a fejrészemen süt a mindenféle fény???

Az előbb beszéltem a család egy régi ismerősével:

- Helló, G. G. vagyok.

- Helló, anyu nincs itthon.

- Te melyik vagy?

- Erika.

- A nagyobbik?

- Ja.

- Csak mer' olyan ********* ugyanolyan a hangotok.

- Tudom, mindhármunké.

- Nem is, mert a tiéd más... meg lehet ismerni... másképp ejted a szavakat.

Hö. Na erre mit mondjak? Először is meg akartam kérdezni, hogy akkor miért nem ismerte meg a hangomat, de végül nem tettem, csak megmondtam, hogy éri el anyut. Segáz. Kissé érdekes a pasi stílusa, de ez van. A sütimet viszont imádja:)

A fizika pedig dögöljön meg. Akkor is, ha nem él.

Susa, írj emilt, hogy mi történt... meghalok, ha ilyen rosszul vagy, de nincs időm msnezni... szeretlek! Csak neked ez a kép!

...

Rossz kedvem van. Olyan szürke most minden. Nem tudom miért. Fáj a fejem.. a szemem is. Nyomi vagyok és kész. Tanulni is kéne, bár azt se tudom, mit. De kéne, biztosan kéne. Csak... órákig feküdtem, aludtam, zabáltam, filmet néztem, egyszóval punnyadtam, mint állat, mégis fáradt vagyok és használhatatlan. Az a baj, hogy már most elfogyott a nyáron összegyűjtögetett erőm. Ja, a nyár utolsó három hetében felhasználtam szinte az összeset, most pedig nyűglődöm... erőtlenül, kedvtelenül. Táncolni kéne vagy valami. De nincs erőm felállni. Át akarok menni Titihez, ott aludni, nyugtató ölelésébe burkolózni... De már késő lenne összekészülni és útra kelni. Amúgy is holnap suli, nemtom mit szólnának a szülők. De menni akarok. Hát majd máskor. Csak... nemtom, olyan ... olyan őszies lett a hangulatom. Olyan, amikor bárki egy rossz szót szól és sírva fakadok. Olyan, amikor szomjazom a legapróbb kedves szavakra is... és amikor általában nem kapom meg ezeket. Mini a körmöm, kócos a hajam, csúnya a hajam, és az a hülye Whitney már megint túl jól énekel, és ez idegesít... meg persze I will always love you... na ez az a dal, amit a "minnyá sírva fakadok" állapotban tilos hallgatni. De ez megy a tvben, bocs. Csak egy napra kapnék ilyen hangot, édes Istenem... nademindegy. Hadd aludjak... úgy egy évet. Minimum. Ígérem, utána beteg sem lennék egy jó ideig. Csak hadd aludjak már.

Hö.

Nos. A képen nem látszik, de ott van Csiga. Aki nem tudjuk, hogy került oda, és aki nem tudjuk, hova került azóta. Reméljük, szerető csigák vagy emberek közé sodorta az élet:)

Szal tegnap békabál volt. Részrehajlónak se kellett lennem, mégis a c-sek nyertek és a b-sek lettek az utsók. Amúgy meg no comment. Úgy most az egész estét nem commentelném, ha nem gond. Na jó, valakit mégis meg kell említenem: megtaláltam a világ legidegesítőbb, legbeképzeltebb és ugyanakkor legbutább leányzóját (ugyanis az okosodás helyett az agyát kizárólag azon gondolatok kötik le, hogy ő mivel jobb másoknál). Szal ez a bizonyos személy Dina. Szöööhööörnyűűűűséges. Lakikám, kapj észhez. Nademindegy. Jajj, most nincs kedvem írni.

Hát nem édi???:)

Ezer bocs, Kedvesem, tudom, ez nem a legelőnyösebb képed:P

Képzeljétek, ribikénk állítólag szőke nőt játszik a békabálos darabban. Valaki gyorsan még szóljon neki, hogy ne színészkedjen, egyrészt, mert ha természetesen viselkedik, tökéletesen el fogja játszani a szerepét, másrészt meg ha rájátszik, még olyan hülyének hiszik, hogy beutalót kap Hárshegyre... bár nem is lenne rossz. Nem értem, egyáltalán hogy engedhetnek be ilyen aljanépet a suliba.

Megkaptam a civjegyeimet. A karácsonyos esszé 5ös, a turizmusos 5, lett, a nagydogám pedog 4... de lévén, hogy még Dólyikának is csak 4/5, asszem ez nem rossz eredmény. Portugálból meg nem kellett kérnem a 3ast. És nem mellesleg 28-án emelt szintű próbaérettségi spanyolból. Ha nem lesz 5ös, felakasztom magam.

Szozopoltól ééérdekes bókot kaptam. De azért kösz. Feri pedig most lestoppolt arra az esetre, ha egyszer szétmennénk. Remélem, sosem kell vele járnom... vele semmi bajom sincs... ugyanúgy, ahogy azzal sem lenne bajom, ha Titivel élném le a hátralevő életem:) Bocsi, Feri. Nem tudom mivel jobb nálad Titi... vagyis tudom. Annyival biztosan, hogy őrülten szerelmes vagyok belé. Nem tudom van-e más, nem ismerlek, de nem is igazán érdekel a köztetek lévő különbség... boldog vagyok vele. És szeretem azt is, aki mellette vagyok. Megtaláltam a békémet.

Vigyázat, érzelgős, ha vki nem bírja, ne olvassa!!!

Szal... Drágám, azt hiszem mondanom kell valamit. Igen... azt, hogy szeretlek. De ez most nem elég. Fogalmad sincs, hogy mennyire... ezt többek között tőled tudom (mármint h fogalmad sincs:)). Ne hidd, hogy nem szeretlek szívem minden dobbanásával, lelkem minden szegletével... hiszen számomra csak Te létezel. ... Nem tudom, hogyan mutassam ki ennél jobban. Nem tudom, hogy suttogjam ezt a füledbe több érzelemmel, nem tudom, hogyan öleljelek szorosabban... Ám ezzel szemben ott van az is, hogy félek kimutatni amit érzek... mert félek... nagyon félek, hogy elveszítelek... és ez a félelem pont azért van, mert végtelenül szeretlek. Szóval... nem tudom, mit mondhatnék még... nézz a szemembe, aztán pedig csukott szemmel ölelj át, és érezd, amit próbálok átadni közben... érezd, hogy mennyire szeretlek... szavak nélkül is.

Nem azért engedem, hogy az együttlétünk rovására játssz, mert nem akarok veled lenni, hanem mert azt szeretném, hogy jól érezd magad - és általában amíg szerinted épp nem akarok veled lenni, sokféle kenceficét tesze magamra, hogy szép és illatos legyek neked, és mindent lehalkítok, hogy biztosan meghalljam, ha csöngetsz, és nem kezdek bele semmi hosszabb dologba, hogyha jössz, rögtön csak a Tiéd lehessek... és általában mindeközben átkozom magam, amiért nem rángattalak haza magammal:), mert veled akarok lenni... Mit mondjak még? Kérdezz csak... talán majd akkor, miközben válaszolok, látod mennyire szeretlek...

Neeeem...

Neeeem szeresem a sulit. Rossz és kész. Ahogy van. Najó, néha jó találkozni a többiekkel, meg Imre is jó benne... de ez édes kevés ahhoz, hogy ennyit ott legyek (hétfő: 8-1/2 5, kedd: 7-3/4 2, szerda: 8-3/4 3, csütörtök: 8-3/4 4, péntek: 8-3/4 3, plusz néha még néhány órácska... ilyen-olyan indokból:() Uuuuuuuuuuuuuuuuutálom. Főleg a sok tanárt. Ki kéne írtani ezt az állíatfajt. De sajnos még nincsenek en vía de extinción.:( Jaj..spanyolbeteg vagyok. Az nem olyan, mint Az angol beteg:), csak az, hogy néha spanyolul beszélek, amikor nem is kéne...

Néztem Hetedik mennyországot. "Bank of Simon". A nap aranyköpése. Lol.

Vicc lirio blogjából:

Nyuszi és pogi talalkozik.

Pogi: Kepzeld nyuszi, felveteliztem az egyetemre.

Nyuszi: És felvettek?

Pogi: HÜLYEEEE vagy egy pogacsat????

Na de most elfelejtettem mit akartam írni. Lol. Mentség: Erika vagyok. Csak Joeysan:DDDD

Talán új barátok...

Este elmentünk Jambe. Úgy volt, ahogy gondoltam, nem volt kedvem elmenni, és végül nagyon jól éreztem magam. Imréék idejöttek értünk 11 után nem sokkal, és mentünk. Gina tök csini volt, fehér nadrág, olyan magassarkú, amiben én nem tudnék menni, és egy fekete csipkés felső. És derékig ér a haja. Számomra nem egy nagy élmény mellette táncolni... elég destruktív hatással van az önbizalmamra:) Salsázik, latin táncol, hastáncol, balettozik, színházban táncol, énekel...és nagyon szép, és ezzel mindenben túltesz rajtam. Talán ezért utáltam eleinte. Tánciztunk 2 órát, az elején tök jó zenék voltak, retro este volt, főleg funkyval, de azért voltak salsazenék is, és Titi is táncolt, pedig ő nem szeret, és nagyon aranyos volt, és eltekintve néhány apróbb hülyeségtől, tényleg fantasztikusan éreztem magam. Aztán fél kettő felé úgy döntöttünk, hogy szar a zene, és kimentünk. Út közben eldöntötték, hogy biliárdozunk. Én még soha nem is próbáltam...:) A Contactba mentünk, és jól összebénáztam ám:DD De... végülis... most próbáltam először, és néha még egy-egy golyót is meglöktem, sőt még a lyukba is beletaláltam... és egyetlen nőtársam szokását átvéve, természetesen belőttem a fehéret:D Mert Ginának is sikerült, asszem többször is, és egyszer még Titinek is. Imréről meg persze kiderült, hogy ezt sem amatőr szinten űti... szal lol volt. de a legjobb az volt, hogy amíg a fiúk játszottak, addig mi Ginával elkezdtünk beszélgetni. eleinte nyögvenyelősen ment, de aztán már egyre kevésbé akartam játszani - hiszen amiatt mindig megszakadt a beszélgetés. És... azt hiszem mindkettőnkre rátört az őszinteségi roham. Én is elmondtam neki olyat, amit nem szoktam hirdetni, és ő is mondott olyat, amit az ember nem oszt meg mindenkivel. És egy óriási kellemes csalódás volt ez a lány. Hihetetlenül aranyos. És az eddigi "salsa-bácsi" is egészen közel került a szívemhez... ez a furcsa pár az életem része lett. Már nincs mit tenni:)

Az egyik témánk tegnap Kukival... na az egy érdekes dolog. Én ugyebár már a táborban kiakadtam a ribanc viselkedésén. Mert nem ölelgetünk szorosan naponta soksok fiút, akiket mellesleg csupán egy-két napja ismerünk. Eleve nem ölelgetünk soksok fiút. Mert az ölelés ennél többről szól. Az ölelés azt jelenti, hogy "szeretlek", és nincs az az ember, ai ennyi mindenkit tudna szeretni igazán. Ha meg nem szereti őket annyira nagyon, akkor az van, amit én utálok ebben a világban: hogy az emberi érintés, az ölelés elértéktelenedett. Régen, ha valaki megölelt egy másik ember, akkor ők ketten néhány napig különlegesnek érezték magukat... mert tudták, hogy a másik nagyon szereti őket. De most már mi felejthetetlen egy ölelésben? Az, hogy én vagyok egy napi 200 megölelt közül? Miért jók azok az ölelések, amikre az ember 2 perc múlva már nem emlékszik? Miért sekélyesednek el az emberek annyira, hogy már ennek sincs értéke? De... tegnap olvastam valamit, sőt, már többször is, amin viszont hihetetlenül nagyon megrökönyödtem. "smároltunk, persze csak barátilag". Hát ember, mit adsz annak, ait szeretsz, ha az ölelés, a csók már baráti dolog? Le kell feküdni valakivel, hogy jelezzük, hogy tetszik? Vagy az is csak baráti szex lesz? Mitől lesz különleges egy kapcsolat? Mitől lesz különleges, hogy megérintitek egymást, hogyha mindenkit megérintetek? Ezzel az elsekélyesedéssel kiölitek a világból azt a maradék szépet, ami van... egy megszokott mozdulat, ahogy már annyi barátot öleltél és csókoltál... az az érintés nem fog szikrázni. Attól nem lesz forró a levegő, és attól nem akad el a lélegzeted. Nem azért tartom helytelennek, mert prűd vagyok, vagy nagyon konzervatív, bár gondoljatok, aminek akartok, hanem azért, mert ezek az érintkezési formák nem arról szólnak, amit ti műveltek. Így nem csoda, hogy a tábor ribancabbik része nem vette észre, hogy együtt vagyunk Tititvel... ők már nem is feltételezik, hogy egy ölelés vagy egy csók mögött még igazi érzelmek lehetnek. De egy meglepetéssel kell szolgálnom: igen, drágáim, bármilyen hihetetlen, néhány maradi ember még érez valamit, ha megcsókol egy fiút/lányt.

para

Ma jutott eszembe... Zoli aszonta, hogy egy budai helyen is dolgozik... mi van, ha pont a Jamben? Az olyan kellemetlen lenne... egyrészt mert lehet, hogy Titi féltékeny lenne, mert nyilván odamennék, másrészt meg marha hülyén jönne ki, ha Zolinak egész éjjel azt kéne néznie, ahogy Titivel táncolok... nagyon nem szeretném, ha így lenne... csak nem ott dolgozik... remélem. De... ahogy ez a kép talán megfelelően illusztrálja, most hagyom, hogy sodorjon az élet. Mert élvezem.

Kukival hihetetlen jót dumcsiztam... óriási élmény volt találni valakit, aki végre télleg mindenben egyetértett velem:) Majd egyszer leírom mi mindenben, mert szerintem bejegyzésre érdemes témák, de most nincs időm... egy csomó dolgom van még indulásig... és Imre idejön értünk házhoz:) Na pussz minden drágaságak

Öregdiák tali

Bementem öregdiák találkozóra... habár messze nem vagyok még öreg diák. bár, megjegyzem, Fészekhaj azt hitte, hogy az vagyok :) (annak ellenére, hogy gyakran néznek békának) És voltak ott ex-színjátszósok, és bár eleinte észre sem vettek, jó volt látni őket... Pölö beszélgettünk Eulalioval.... kiderült, hogy a barátnője Szegeden lakik... tök közel Susához :) És nagggyon jó volt hallani a hangját, látni, hogy még mindig elfelejti becsukni a száját, és idétlenül áll, a csípőjét kitolva:P De ettől olyan imádnivaló! Pár szó erejéig ott volt Guadalupe is, aki újra rátalált régi párjára... Furcsák, de nem most vannak együtt először, szal nem lepődtem meg annyira, mint először :) De... télleg szívmelengető élmény volt találkozni velük... feléledt minden rég elfeledett kedves emlék... mit kedves... életem legmeghatárózóbb emlékei. Az biztos, hogy ők akor is örökké fontosak lesznek nekem, ha esetleg soha többé nem látnám őket... Ott volt Kuki is, a sok haja nélkül, ami amúgy jól áll neki, de akkor is furi, sőt, Julio is odaköszönt, amin meglepődtem, Dólyika táncolt... szal élménydús estém volt. És még csak most jön a java!:P

Katasztrófa

...vagyok. Ön - és közveszélyes. Be kéne zárni. Bárcsak estem volna itt le az erkélyről... (tudom, hogy nem így van a kép, de nekem így tetszik:P)ra katasztrófa volt. Dögöljön meg az összes tanár. Ilyet még sose csináltam... de amikor nem hagyott érvényesülni a tanár, és nem fogadta el, hogy ifgazam volt - márpedig kivételesen télleg nekem volt igazam - felálltam, és táskástul kimentem. A folyosón pedig dumáltam egy jót salsa-Imrével. Majd visszamentem az órára abból a megfontolásból, hogy ha ő gonosz, akkor én is, és most jól bomlasztom az óráját. De visszaértem, és láttam, hogy azon már nem sok bomlasztanivaló van:D Aztán végül bent maradtam, Imre elvitte az időmet:P Jó volt, tökjó videókat mutatott, állat zenét hallgattunk, szal...jól éreztem magam. De aztán jött társadalomismeret, amiről végül szerencsére nem lógtam el, Titi viszont igen. Szabi szokásától eltérően hozta a naplót, és elkezdett névsorolvasni. Amikor kinyitotta, már akkor írtam Titinek, hogy jöjjön be. Nem jött... Szabi olvasta a nevét, én pedig mondtam, hogy mindjárt befut... mert én ezt hittem. Ő egy kicsit furcsán nézett, de lapozott egyet. Aztán felhívtam Titit, hogy hol a fenében van, mire közölte, hogy jóvan, akkor se megy be. Szal írok neki, felhívom, tartom a hátam, hogy ne legyen igazolatlanja, amit nehezen tud majd otthon kimagyarázni, de ő még arra sem képes, hogy pár méterrel odébbvonszolja magát. Ezentúl kétszer is meggondolom, hogy fedezzem-e. Aztán hazajöttem, és kiderült, hogy nem tudok olyan sütit csinálni, amilyet szerttem volna, másra meg időm nem volt, úgyhogy kitaláltam, hogy csinálok pudingot. Ok, kész is volt, épp elő akartam venni a poharakat... feltérdeltem a pultra, ahogy mindig és előrángattam a család régi 6 darabos fagyispohárkészletét... megvan, mióta az eszemet tudom. És leejtettem hármat. Kettőt még elkaptam a levegőben, de egy menthetetlenül összetört. Eközben persze még a lábamat is bevágtam a pultba. Ezután tapostam kicsit a szilánkokon. De nyugi, még nincs vége a napnak. Még bármit összetörhetek, tönkretehetek. Legalább törtem volna össze magam... akkor sajnálna annyira anyu, hogy nem haragudna nagyon a pohár miatt... de csak piros és dagadt a térdem alatt. Elegem van. senkit és semmit nem akarok, csak csendben begubózni egy sarokba.

...

Feltört a felszínre, pedig kezdtem azt hinni, hogy mindent eltemettem olyan mélyre, hogy senki sem láthatja. Ami tudom, hogy nem jó, mert nem jó elfojtani magamban a rosszat, mert belülről mérgez meg, de úgy éreztem, mosolyognom kell, és elég a szomorúságból, de még mindig nem éreztem, hogy szép lene az élet. Aztán... néha még talán magammal is elhitettem, hogy minden rendben... mert ugyebár "burokban szép az élet"... de aztán egy-egy pillantás, szó vagy akár csak gondolat... és biztosan tudtam, hogy nem, nem tűnt el, ott van a lelkemben, küzd, hogy a felszínre juthasson, és hogy megmutathassa magát, az Igazat a világnak, de nem hagytam. Rózsaszín cukormázat csöpögtettem rá, és ezt a mázat hitettem el mindenkivel. Ma viszont kitörtem... mindössze 5 betű miatt, amit tegnap láttam a számítógépében mappanévként. Egy ártatlan "zenei" mappa, bár csak porszívózajhoz hasonló dallamtalan tüccöt tartalmaz, amire számíthattam is, mert az 5 betű viselőjétöl ennél többet nem lehet várni, mert *nem fejtem ki a véleményem-megint indulatos vagyok*... de nem...sajnos nem sikerült kiirtani a szívemből, minden percem megkeseríti, mert minden pillanatban ez jár a fejemben. Szabadítson már meg ettől valaki!! És... ebben a legnagyobb baj az, hogy amikor ezt megosztanám azzal, akivel úgy érzem, hogy meg kell osztanom, mintha zárt kapukon dörömbölnék (tom, h a modás nem így van, de én egyedi vagyok:P)... hallgat... tudom, néha nem a megfelelő stílust használom, nem a megfelelő szavakat mondom, és igazságtalan is vagyok... de bocsássatok meg... sajog a szívem... kissé nehezemre esik ennek az érzésnek az okozójával kíméletesnek lenni. Drágám... tudod...csak fogd a kezem... és hitesd el velem, hogy szeretsz, és hogy bízhatok benned... de úgy, hogy őszintén el tudjam hinni... a rózsák gyönyörűek voltak... és nyugi, nem kell gyakran ilyet csinálnod... csak idő kell és Te. De most 100%-ig. Ezt elszúrtad. Eddig hagytam szabadságot, visszaéltél vele, most nem hagyok. A nyakadon lógok... mindig mellettem kell lenned... mert még nem hiszem el, hogy hű vagy. Hitesd el velem.

Miért?

Hihetetlenül rossz érzés más szomorúságának vibrálását érezni (nem mellesleg többszáz kilóméterről)... miért nem lehet mindenki boldog? k, tudom, boldogság nem létezik szomorúság nélkül, pont ez volt a témám tegnap... de akkor is! Mindenki mondja meg, mi a baja, én előkapom a varázspálcát... és hipp-hopp eltüntetem!... Ne szenvedjetek... nem bírom, ha bárki is szenved a szeretteim közül... fáj értetek a szívem.

És most elöntöttem: szépen beleülök a Jó kellős közepébe. Mert nagyon jó. Hagyom, hogy sodorjon. Talán a félelemtől még behúzom a nyakam és néha összeszorítom a fogaim, de becsukott szemmel hagyom, hogy jöjjön, aminek jönnie kell. Az élet pedig úgyis szép.

Da bost lebegőt begyek vagy igyak?:D

Hát...akartam feltenni édi képet, de nem sikerült. Valamiért nem szeret a gép. Nah, hát kezdek jobban lenni, a torkom már nem fáj, se a fejem, a lázam lement, viszont bedugult az orrom, ami miatt az elmúlt 3 éjsazkát végigvirrasztottam... de estoy gyógyulandó... bár ma Chus meglátott, és szó szerint haza akart küldeni, úgy kellett győzködnöm, hogy nem, én télleg be akarok menni órára... és ez lol... ahelyett, hogy hazamentem volna... tökhülye vagyok. Egy-két hete a buszon elkapott egy szófosásos bácsi. Az ilyen néniket-bácsikat mindig meghallgatom... hiszen valószínüleg más ezt nem teszi meg, és nekem nem kerül semmibe. Szal, azután, hogy meg akart téríteni, néha egész érdekes dolgokat mondott. Felszólt a szemetelés ellen (ami ellen én is harcolok a magam diszkrét eszközeivel), a környezetszennyezés, hogy... vajon még időben észreveszik-e magukat az emberek? És... miután ezeket levezette, azt mondta, hogy addig addig kéne észnél lenni, amíg kapjuk az életet. Mert egyszer eljön az idő, amikor kérni kell, és nem kapja meg akárki... de az nem ilyen élet lesz, mert ott nem lesz bűnözés, rosszindulat, ...nem lesz "Sátán"... És ezen én komolya elgondolkodtam. Jó lenne az nekünk, ha nem lenne rossz a világban? Jó lenne, ha minden tökéletes lenne? Nem unnánk? Nem szülne az is elégedetlenséget, hogy minden egyhangú? Nem élennének elfojtott indulatok, ha nem lennének veszekedések? Vagy alapvetően megváltozna az emberi természet? Én nem tudom... persze, pacifista vagyok, utálom a bűnözést, a háborúkat, meg minden ilyesmit... de ez természetes. Bármilyen morbid is, ez is kell. Túlszaporodnánk, unalmas lenne... és egy szép világban is a jobbat áhítanánk. Ricsi, ígértél egy címet:P ... és Laci... itt most feldobtam egy témát... mi a véleményed erről Neked? Olyan rég nem írtál... ha nem vigyázol, smst fogok írni... :P

1 év...

A világ legkedvesebb és legromantikusabb fiújának szerelmét mondhatom magaménak. Beteg vagyok, még mindig nagyon, ennek ellenére életem egyik legszebb hétvégéjét éltem át. Nagyon köszönöm, Drágám, gyönyörű volt, és fantasztikus, és... nem tudom mit mondjak. Nagyon szerelmes vagyok.

Bocsi

Bocsi a nemblogolásért, és most is csak azért jöttem, hogy elmondjam, nincs semmi gond, még élek, a lázam eltűnőben, bár még néha van... de megígértem Susának és Titinek is, hogy ma meggyógyulok. Már alig van időm. Szal most megyek vissza gyógyulni.

Ja, jótanács: ne legyetek betegek. Az nem jó:P