Flamenco

Láttátok a Megatáncot? És a plasztik flamencot? Vagyis flamit. Mer annak köze nem volt a flamencohoz, és ez egyáltalán nem a táncosok hibája. Ki az az álladék, aki képes betenni a flamencot egy ilyen műsorba? Azon kívül, hogy kb 10 évig kell tanulni ahhoz, hogy tűrhető legyen, még a profi flamenco sem egy kimondot showtánc, nem ebbe a műsorba való. Szép volt, amit csináltak, csak annyi volt a bibi, hogy flamencoként emlegették. Mármint az egyik műsorvezető flamengóként. Sőt, egyszer flamingót hallottam. Na mindegy. Azért nem ártana, ha az is értene a táncokhoz, aki összeállítja a műsorszámokat. Bár lehet, hogy csak úgy összességében a spanyol táncokkal nem vagyunk kibékülve mi, magyarok, mert a múltkori salsában is kb annyi erotika volt, mint az én drága röfögő Morzsikámban. Szöööörnyű.
A tv pedig néha magától kikapcsol, a hifi pedig ugyanekkor beindul. Szellemjárta ház.

:P

Még régebben találtam egy spanyol esküvői rucis oldalt. Összeírtam: most épp 16 kedvenc rucim van tőle. Asszem:) Isten óvja azt, aki engem egyszer elvesz:D

Vége, kiolvastam

Christopher Moore azt írja az utószóban, hogy a Biff evangéliuma egy fiktív történet, amelyet nem azért írt, hogy megváltoztassa bárki vallási- vagy világnézeteit. Az baj, hogy az enyémet kicsit megváltoztatta? Tény, hogy nagy marhaság, de mint már írtam, rengeteg fontos kérdést vet fel. Bár lehet, hogy mindezeket csak én magyaráztam bele. Mindenesetre emlékeztetett arra ez a könyv, amit már nagyon régen elfelejtettem.
Meg vagyok keresztelkedve, és bár nem tudom, hiszem-e, hogy van Isten, semmi esetre sem vallom magam kereszténynek. Akkor már inkább ateistának. Mert a történelemnek köszönhetően tudom, hogy a vallás és a pacifizmus nem hogy nem férnek meg egymással, inkább teljesen ellentétesek. De ez a könyv - bár valszeg nem ezért írta Moore - emlékeztetett arra, hogy az, amit vallásként ismerünk, nem az, amit Jézus - vagy ahogy itt emlegetik, Józsua - tanított. De már a könyvben is látszik a szavai teljes félreértelmezése. Hogy jön el a mennyek országa? Józsua szerint megbocsátással. Az apostolok szerint a rómaiak leigázásával. Lévén, hogy nincs meg az emberben a kellő undor a vérrel szemben, és a vallás alapköve - a feltétel nélküli szeretet sem; a vallás, a tanítások rossz olvasatban terjedtek el. Keresztény lennék? A mai értelemben nem. De ahogy Józsua mondta, a Szentlélek, vagy Isteni Szikra bennem is megvan. Érzem. De nem érzem, hogy attól keresztényebb lennék, hogy képmutatóan magamra vállalnám a vasárnapi koránkelés nyűgét, hogy betéve tudnám a Bibliát, hogy keresztet vetnék minden templom láttán, stb. Attól még, hogy nem írom a homlokomra, és nem vágok álszent, ájtatos képet, bennem is van hit. Sőt, talán több, mint a vasárnapi ájtatosképűekben.

Vihar

Anyut még a barátnője is felhívta, hogy vigyázzon, vihar közeleg. Titi is felhívta az anyját, hogy csikjanak be mindent, és hogy csak a vihar után megy haza. Besötétedett, a vihar csak nem jött. Végül Titi elindult - a vihart másfél órája ígérték, és ideje lett volna már hazamenni. Elindult, és 10 percen belül már vadul zuhogott. Most pedig alig várom, hogy csörögjön, hogy egy darabban hazaért.

Ősz

Bármennyire is utálok minden évszakot, ami nem nyár,ebben a mai borongós, színes-szürke időben mégis volt valami romantikus.

Ismét Biff - de nem idézet

Szal igen, folytattam. Még mindig nem értem a végére, de már valamivel egészebb a kép. És nagyon tetszik ez a könyv, mert Biff egyszerű gyökérségén keresztül fontos vallási és filozófiai kérdéseket feszeget. Már ha a kettő nem ugyanaz. Előkerül a faji-, vallási alapon történő megkülönböztetés. Megmutatja a zsidó hit és a kasztrendszer buktatóit, és Józsuát (Jézust) egy néha vulgárisan beszélő, mégis kivételesen ártatlan lelkületű embernek mutatja. Aki egy vérfürdős este, sok gyerek megmentése után azt kántálja, hogy nincs több vér, nincs több vér. Olyan, akit barátja mellett térdelve nyom el az álom, amikor őt gyógyítja. Olyan, aki mindenben a szépet és a jót látja (na jó, néha poén szinten nem, de hát ez van). Olyan, akinek kötelességtudata van, aki maximalista és rendkívül lelkiismeretes. Nem tudom pontosan átadni a képet, amit a könyv fest a fiatal Jézusról, mindenesetre én ilyennek akartam elképzelni Őt, annak ellenére, hogy nem vagyok vallásos.

Spanyol

Ma a próbaérettségiről vitatkoztunk. Nagyon szeretem Koncsit, de egyetlen kérdésünket sem értette egész órán. A kérdés és a válasz között összesen annyi összefüggés volt, hogy egy témakörbe tartoztak. Kb:
- Tanárnő, a hallott szöveg értésénél így fognak hadarni?
- A javítókulcs szerint javítunk, az első két rész már készen van. Pero atención, figyeljetek, az érettségin is lesz ki-be járkálás. Erre számítanotok kell.
Na jó, ilyen nem volt, de az összefüggés kb ilyen szintű volt.

Hetek óta nem tudok elaludni esténként itthon, egyedül. Annyira jó Titi mellett, még akkor sem, ha nem bújok hozzá, csak tudom, hogy ott van, hogy már nemis tudok nélküle nyugodtan aludni. Végtelenül békés és biztonságos érzés mellette elaludni. És ettől csak jobban utálom a hétköznapokat.

Tessék, újabb részlet.

"Hármas minden nap kijelentette, hogy elérkezett az ideje a "kikapni a dobogó szívet a mellkasból" gyakorlatnak, és önként jelentkezőket kért. Aztán rövid várakozás után, mivel soha senki nem jelentkezett, továbbmentünk a következő gyakorlatra, ami általában a "megbénítani egy fickót legyezővel" volt. Mindenki találgatott, vajon Hármas tényleg meg tudja-e csinálni, de megkérdezni bezzeg senki nem merte. Tudtuk, hogyan szeretnek a buddhista papok tanítani. Az egyik pillanatban kíváncsi vagy, a másikban meg egy kopasz fickó vére, lüktető húsdarabot tart az arcod elé, te meg nem érted, mi ez a hirtelen huzat a köntösöd mellkasi részén. Nem, kösz, ennyire azért nem akartuk tudni."

Nem, egyszerűen nem fogom hagyni, hogy befészkelje magát a mindennapjaimba, a lelkembe a sok hülye "honfitársam" viselkedése. Nem, nem értem, bárhogy igyekszem. Úgyhogy inkább nem is igyekszem.

Biff evangéliuma - aki Jézus gyerekkori haverja volt

Ennél nagyobb baromságot ember még nem olvasott. De a szó legeslegjobb értelmében vett oltári nagy marhaság. Biff meg egy aberrált barom. De nagyon. Egy részlet (pár perce olvastam):
"- Raziel, van szerszámod?
- Szerszámom?
- Pöcköd, kéjrudad, farkad... van?
- Nincs - felelte értetlenül, hogy miért kérdezek ilyesmit. - Minek kellene nekem?
- Hát a szexre. Az angyalok nem szexelnek?
- De, csak nekünk nem kell hozzá ilyesmi.
- Akkor vannak női angyalok és férfi angyalok?
- Igen.
- És te női angyalokkal szexelsz.
- Úgy van.
- De mivel?
- Női angyalokkal. Most mondtam.
- Nem, úgy értem, van nemi szerved?
- Van.
- Megmutatod?
- Nincs nálam.
- Ó. - Megértettem, hogy vannak dolgok, amikről jobb, ha nem tudok. "

Titi&Én

Tüüüüdőőőőő!

Mostmár azér télleg jöhetnél lassan suliba:) Hiányzol nagyon...

Táááncolhatnékom van. Segítség.

Szerelem

Beleszerettem a csellómba. És ez nem olyan, mint régen; mert elsős koromban is beleszerettem, de akkor mire dallamosabb dolgokat tudtam játszani, kissé kiábrándultam. De hiányzott, újrakezdtem, és most úgy érzem, nem tudok élni a hangja nélkül. És annál nagyobb öröm talán nincs is, mint amikor az én kezeim között szépen szól... imádom. Aki nem zenél, az elképzelni sem tudja, mit érzek...

Jó

Tegnap volt Bobek, és nagyon jól éreztem magam, miután sikerült feloldódnom... ez asszem azután volt, hogy Feriék elmentek...:P Szal jó volt. Meg tegnap reggel a Sergionak tartott előadásom is jó volt. Meg iszonyatosan jó volt végre Titi mellett aludni. Meg jó volt a hazaséta is (mer lekéstük az utsó buszt). Meg jó volt minden. Már a derekam is alig fáj.

Tandíj

Az államilag finanszírozott helyek is csökkennek. Ok, értem az ideológiájukat, de akkor is... az én szemszögemből.. ha egy olyan pályát választanék, ahol túlképzés van, hiába lennék akár én a legjobb, hiába ez az, amit egész életemben csinálnék, anyagi okok miatt nem mehetek arra a szakra, mert vagy írok vmi fantasztikus érettségit, vagy nem tudom fizetni a szörnyen magas tandíjat. És mi lesz? Vagy szerzek egy jól kereső férjet, és ahogy ma portugálon beszéltük, otthonülő anyuci leszek, vagy olyat fogok csinálni, ahol nincs ugyan túlképzés, de utálom. Most elég kilátstalannak érzem a helyzetet. Mint egy kényszerzubbony. Megszokom vagy megszököm??

Acho que assim nao está bem

Fizikailag is rosszul vagyok. Kimerített a sok vita, ordibálás. Épp egy masszírozógép mancsai kínozzák a derekamat, ami kitartóan sajog. A vérvétel helye körül ismét zöldül. Mér mindig ilyen bénák? Segáz. Fáj a fejem, ég az arcom, égnek az ízületeim... csak egy jó nagy adag napsütés és egy óriási alvás tudna rendbehozni. Asszem.

70 év

Fáj a derekam. Mint egy vén nyanya, esküszöm.
Elfogyott az erőm. Csak ülök itt, és dolgozgatni kéne egy előadáson, de nem fog az agyam. Lehet, hogy aludni kéne. De mókukerékben érzem magam, és nem látok kiutat. Márpedig ez a legnagyobb félelmem: a kilátástalanság. Pl nincs klausztrofóbiám, amíg tudom, hogy bármikor kijuthatok az aprócska helyről. Nincs vcíziszonyom, amíg tudom, hogy leérne a lábam. De amint elvesztem azt az érzést, hogy ura vagyok a helyzetnek, megöl a félelem. Most pedig minden csúszik kifelé a kezemből, s nincs már erő a tenyeremben, hogy megszorítsam, ami még van...

A békabál Simije:)

Nem beszéltem Martinnal, nem voltam a topon, inkább elhalasztottuk. Viszont a fogadást én nyertem:D
Ma nagyon felhúztak a meghívóárral kapcsolatban. Elegem van. Hányok a sulitól, hányok a szalagavatótól. Semmire sem vágyom jobban, mint a jó kis őszi szünetre...

Hogyan mondjam el Neked,
amit nem lehet?
Mert szó az nincs,
csak képzelet...

Szeretlek...

Holnap beszélünk Martinnal. Kicsit félek. Na jó, nagyon. Az lenne jó, ha kiderülne, hogy télleg vki nemtomki kezdte terjeszteni a pletykát - erre esély is van, sok hülye lány féltékeny rám - mert akkor senkiben sem kéne csalódnom. Mert oké, hogy utálom Martint, e azért mégis szeretem. Mert azért nehéz elfelejteni a tábori dolgokat... ratta-ratta-rarattarara... füvesdomboldalasfelsegítőslecsúszás ... táncitánci ... közös csótánytánc ... a kínai smink ... a beszélgetések ... a hazaút ... amikor megvárt a boltban ... amikor próbáltunk salsázni ... stb, stb. Azért... ha épp normális, akkor lehet szeretni. Csak most épp nemnormális korszaka van. Remélem, véges korszak, mert azért hiányzik az idétlen nevetése a kis amariposadonak.

:(

Szúr a szívem... most megint kezdődik asszem... pedig nyár végén, szeptemberben egész jól voltam. Pedig az sem volt stresszmentes időszak... csak olyan összerogyósdi ne legyen, mint nyáron a medencénél... akkor nagyon megijedtem.

Pacifizmus

Lol

Kaptam egy mókás ímélt. Olvassátok el, érdemes, főleg, ha az ember tudja, hogy mit csináltam pénteken, na meg mellesleg azt, hogy nem ismerem Ritti Annát, és soha nem is volt erotikashow katalógusom, stb. De Tüdő tanácsára visszaírtam úgy, mintha tudnám, miről van szó... hogy örülök, hogy ízlett; h beszéltem Mónival, stb; h rendeltem új katalógust, mer engem is érdekel a pillangós tanga; és hogy a tételek lassan kész vannak, majd cseréljünk:))))

Ez volt az a fotó, amikor Koncsi aszitte, hogy őt fotózom, pedig nem is... Szal a fotó:D

keszekusza

Péntek... a suli hosszú volt; a tánc szörnyű volt, mer átjáróház lett a tükriterem; a kosztümbő elegem lett, sztem semmit se csináltak vele, de inkább hazahoztam, jól áll az így is; csellón megdicsért a bácsi, de nagyon szenvedek mer nehéz; aztán vissza suliba, ahol már ott várt Susa, és nagyonnagyon jó volt látni:); átöltöztem, sminkeltem tükörcafatban, mire Sus megállapította, h nem változtam:P; beültünk békabálra, ami kaotikus volt, és az elsősöknek köszönhetően erősen alkoholszagú. Simi egy cukorfalat, Susa is így látta:) Suliból mentem Nemzetibe, útközben taliztam Anikóval és a barátnőjével, és egész jót beszélgettünk. Dólyika és Titi között ültem. Tetszett a darab. Nem volt szájbarágós díszlet, kellett képzelőerő, ami sztem egy ilyen jellegű darabnál jó, bár a jelmezeket nem így csináltam volna. Stohl András számomra egy óriási kellemes csalódás volt - a műsorvezetői akcióival ellentétben színészként nagyon jó. Szal, tetszett az egész. Csak kár, hogy néhány osztálytársam annyira hihetetlenül kultúrálatlan. Felháborító volt némelyikük viselkedése, stb. Jajj. Ne is beszéljünk róla. Mindenesetre jól elrontották az estémet - meg az a beszélgetés Titivel a színház után.
A szombat jó volt, meg minden. Egész nap döglöttünk kettesben:) Ma meg tanulok...

Más. (csak hangosbemondósan)
Smseztem Martinnal. Kérdőre vontam, hogy miért terjeszti azt, amit terjeszti... merhogy asszem nálam ezzel betelt a pohár... Erre ezt válaszolta: "Ezt kitől hallottad???????????? Mer valsz nem biztos forrásból!!!Nem tom ki akarja, h teljesen tönkre menjen a kapcs.unk, de úgy látszik sikerült!:=( Léci válaszolj!" Aztán megbeszéltünk, hogy kedd du talizunk és megbeszéljük... Most nem tudom, mi legyen. Neki is hiszek, meg Siminek is. Márkkal is beszéltem, ő is hallotta, bár nem Martintól. Mi van, ha télleg van ez a pletyka, de nem Martin indította? Perpill ez lenne a legjobb... akkor senkiben sem kéne csalódnom... na majd kedden visszatérek erre.

pfff...

Megittam egy vérnyomáscsökkentő teát, mostmár jobb. Tüdő mintájára gyártok szeretem-listát, csak félek, nagyon hosszú lesz...

Anyu
Timi/Hugyesz
Mami, Papi
Mama, Papa
Gábor, Éva, Gergőke
Ági, István, Ákos
Zsóka, Pisti, Andris
Nono drága, Peti
Titi
Susa
Alin
Dólyika
Gigi
Tüdő
Zita
Anka
Tamás
Zoli (T.)
Szomti
Robi
Gergő
Simi
Dója
...
ők voltak a top akármennyi...
a többieket is szeresem, mert a szívem néha túl nagy, de őket a legjobban:)

Nagyon felhúztam magam ezen a martinos dolgon. Remegek a dühtől. Szomti aszonta, igyak egy nyugtató teát... vagy inkább egy dobozzal... vagy inkább tekerjem be a teafüvet, és szívjam el:D

Ultramegadühösvagyokfelrobanok

Legalább olyan zaklatott vagyok, mint egy rapszódia. Egyrészt ez a hülye blogspot nem enged képet feltölteni, másrészt... hallottam vmi nagyon lolt.

Szal ezúton mondom mindenkinek, aki olvas, tehát szinte mindenkinek, aki számít, hogy nem, nem feküdtem le Martinnal, még csak hasonló helyzetbe sem kerültünk. Valahányszor találkoztunk, többnyire többen voltunk, és nem kettesben, és kivétel nélkül mindig teljesen fel voltunk öltözve. Szánalmas gyerek, azt terjeszti, hogy megvoltam... még azt a szegény kis Melanit sem képes lefektetni, nemhogy engem...

Hóóóónap...

Nehéz nap lesz, az tuti... reggel be kéne menni korán, a békabál miatt... a reggel mindig vicces... pedig nincs első órám. Na ezt még meglátom. Aztán jönnek az órák, fél ig, akkor jön a varrónő a kosztümmel, fél négyre pedig mennem kell csellóra. Közben pedig anyunak vmikor leadom a sulicuccomat, mert azt nem akarom utána egész este cipelni. Fél 5ig cselló, aztán vissza suliba, ott átöltözöm színházi cuccba, sminkelek jól, nagyon szépre, oszt lemegyek röhögni jókat a békabálon, majd negyed 7 körül elindsulok Nemzetibe, 7kor kezdődik a darab, és fél 11 körül végre haza is érek - Titihez... sztem nem élek majd már addigra...

Hmmm...blogtitkok és egyéb furcsaságok

Van olyan, hogy leírnék valamit, de tudom, hogy van olyan, aki olvassa a blogomat, és érintett a storyban, és nem akarom, hogy olvassa. Mi akkor a blog? Magamnak írom, vagy a mélyen tisztelt publikumnak? Költői kérdések ezek, vagy választ várok (költőiek - hopp, ez válasz volt:P)? Nem napló, mert nem írhatok le bármit. Van, ami sértő, van, ami megbotránkoztató, van, ami túl intim... hát akkor miért jó? Hogy kiírjam a frusztrációimat? Hogy levezessem a fölös energiáimat, szeretetemet, fölösleges gondolataimat? Vagy miért? Különben is, Gigi pölö tudja a címem, mégsem olvas, elvből. Azt mondja, úgy gondolja, hogy vagyunk olyan jó bartátnők, hogy amit itt leírok, azt neki is elmondom. Pedig ez nem erről szól. Néha csak a pillanatnyi hülyeségeimet írom le, amik nem olyanok, amiket az ember másnap elmesél. Mégis, minden egyes szavam, legyen az bármilyen felületes, rólam árulkodik, engem mesél el.
Asszem már nem tudom, kik tudják a címem - ismételten. Mint a népmese, terjed szájról-szájra (vagy valami ilyesmi). Ha épp lelkizősebb időszakom van, a blogom címe tulajdonképpen a lelkem kulcsa. S hogy ezt kinek adom meg? Mi alapján választom ki azokat, akik beleláthatnak ba fejembe? Nem tudom... pillanatnyi meggondolatlanság, asszem...

A bestseller, ismét bővítve, fejezetekre bontva. A fejezetek nem feltétlenül jelentenek új témák, csak ketten írjuk felváltva, és amit egyikünk ír egyszerre, az egy fejezet:)

Cell block tango II.

"I met Ezekiel Young from
Salt Lake city about two years ago
and he told me he was single
and we hit it off right away.
So, we started living together.
He'd go to work, he'd come home, I'd
fix him drink, we'd have dinner.
And then I found out,
"single" he told me?
Single, my ass. Not only
he was married...
oh...no... he had six wives.
One of those Mormons, you know. So that
night, when he came home, I fixed him
his drink as usual.
You know, some guys just can't hold
their arsenic."

Pati

Bevitték kórházba... már akkor is furi volt, amikor beszéltem vele, de aszittem, csak utál... erre meg most mondta Simi, hogy bevitték... tudom, ezt senki sem fogja elhinni, de télleg aggódom érte...

...akartok még vmi igazán erikás lol-dolgot? Felhoztam a kajámat a géphez (Feri, készülj, nem kizárt, hogy megint telekajálom a billentyűzetet), majd letettem az asztalra. Aztán google-ben keresni akartam musical dalszöveget. Nem értettem, miért akar menteni, emilt írni, stb stb vhányszor beírok egy betűt... aztán rájöttem... a tányért rátettem a Ctrl-ra...:D

Mostmár tudom, hogy a mákos-lekváros-csokistetejű süti izgalmas ízvilágot alkot a fasírtos borsófőzelékkel.

And all that jazz...!

Ma szemtelenül olcsón sikerült megvennem a zenéjét... 590...lol:)Most azt hallgatom, és elalélok:D

"Pop, six, squish, uh uh, cicero, lipschitz, pop, six, squish, uh uh, cicero, lipschitz,...
He had it coming
He had it coming
He only had himself to blame
If you'd have been there,
If you'd have seen it.

You know how people
have these little habits
That get you down. Like Bernie.
Bernie like to chew gum.
No, not chew. POP.
So I came home this one day
and I am really irritated, and I'm
looking for a bit of sympathy
and there's Bernie layin'
on the couch, drinkin' a beer,
and chewin'. No, not chewin'.
Poppin'. So I said to him,
I said: "You pop that
gum one more time..."
and he did.
So I took the shotgun off the wall
and I fired two warning shots...
...into his head."

Cselló

Több akaraterőre és kitartásra lesz szükségem, mint gondoltam. Az ujjaim görcsölnek, és még a derekam is fáj a csellós - karót nyelt üléstől. Nehéz lesz, de akarom. Bár egyelőre még nekem is szar a saját játékomat hallgatni... az ember rengeteget felejt közel hat év alatt... De most itt van, és megyek is vissza szadizni az ujjaimat, a fülemet... és úgy amúgy, magamat. Drukkoljatok.

Sentimental

Egyszer telefonban (még régebben - bár ez relatív) elsírtam magam Martinnak. Erre pedig ő a vigasztaláson kívül azt reagálta, hogy furcsa, hogy sírtam, mert engem másmilyennek ismert meg - azt hitte, nem vagyok vmi érzékeny, és bevállalós, belevaló csaj vagyok...
Hát milyen is vagyok? Szentimentális, szeszélyes, hangulatember, gyáva, néha hangadó, hirtelen haragú, ragaszkodó... hát, Martin drága, rendesen félreismertél. Asszem most kvittek vagyunk.

Tegnap volt filozófiánk

Minél több őse porai sorakoztak a polcon, a család annál tekintélyesebb volt. "Persze ezt nem úgy kell elképzelni, hogy só, bors, nagymama"
Mint megtudtuk, a Micimackó tökéletes a kínai filozófiák tanulmányozására. Micmackó taoista, Malacka tipikus antitaoista, mindennel szemben áll, Füles pedig taoista ugyan, de ő pesszimista taoista. És fény derült a sajnálatos tényre: Imanol összekeverte Confutius és Lao Ce tanításait. Majd két év múlva megtanulja, nincs gond. Én pedig rádöbbentem, hogy igazából matista pacifista vagyok. Ne kérdezzétek, mit jelent. Eddig tudtam, de lassan kezdem elveszteni a fonalat:D

Dsida Jenő:
Tündérmenet

A tücsök cirregve fölneszel.
Testem hűs álmokat iszik.
Apró csillagos éjtündérek
a szívemet hozzád viszik.

Parányi szekérre fektetik,
pihék, mohák közé, puhán,
befödik zsenge nefeleccsel
s lehelnek rá éjfél után.

Húzzák lassú, nyüzsgő menetben
- szemükben harmat, áhitat -
csigák s iszonyú nagy füvek közt,
a sárga holdvilág alatt.

Napi vagyok

Msnen is ez a kép van kint, hogy hangsúlyozzam: Napi az új nevem:D Szal... hívhattok Pillinek és Napinak is, mindkettőre hallgatok. Ha már jönnie kell az undorító időnek, legalább a nevem legyen üdítő...:P

JeepCKing:
Testemet adom

Festenék néked csodás világot,
Égi ecsettel mennyei képet...
Hintenék feléd sok száz virágot,
Cserébe tőled csak ennyit kérek:
Csak fele annyira szeress engem,
Mint az én szívem parázslik érted.
És én nevedet himnuszba zengem,
S testemet adom: legyen az vérted.

Düüüüüüüüühööööööööööös vagyok

Ok. Szalagavató. Nyáron kétnapi fizumat (a nem sok napiból) egy az egyben félretettem, hogy majd abból fizessem a meghívókat. Osztottam, szoroztam, kb 20 embert meg tudtam volna hívni, és sajnos kapásból eszembe is jutott ennyi ember. Hát még, ha jobban végiggondolom. Erre jön ofő, és közli, hogy 1000 Ft egy meghívó, mer akkor már ebből álljuk majd a bankettet, az év végi kiadásokat, stb. Na most a terembérlet 350000. Szal kb 650000 marad. Szal ha én 20 embert hívok meg, akkor akkor pontosan 13000rel fizetek többet, mint amennyi a bérlethez kell, ennyit adok bele az év végi kiadásokba (amit nem is értek, hogy miért most kell fizetni). Na most tudom, hogy van, aki 6 embert hív meg. Ő ugyanebe 3900at ad bele. Ez talán (talán!) fedezi a bankett költségét a részéről. Tehát ő semmi de semmi másba nem ad így bele. Mellesleg emiatt a hülyeség miatt alig tudok meghívni barátokat, és még így is szegény anyunak bőven hozzá kell tennie. Beszélek ofővel, mert ez így nem fair. Mindjárt robbanok.

Minden napra egy vers mától...:)

Szabó Lőrinc:
Szeretlek

Szeretlek, szeretlek, szeretlek,
egész nap kutatlak, kereslek,
egész nap sírok a testedért,
szomorú kedves a kedvesért,
egész nap csókolom testedet,
csókolom minden percedet.
Minden percedet csókolom,
nem múlik ízed ajkamon,
csókolom a földet, ahol jársz,
csókolom a percet, mikor vársz,
messziről kutatlak, kereslek,
szeretlek, szeretlek, szeretlek.

Ma végre felkeltem

El kellett ma mennem dokihoz igazolásért, mert csak péntekre kaptam a múltkor. Vagyis nem lett volna muszáj, de ki akartam mozdulni. Szal elmentem Hunyadi térig, onnan besétáltam Sztkba, megkaptam az igazolásomat, besétáltam suliban, és ott találkoztam sok ari emberrel... Beszélgettem Pvel, és ő ari naon, mint mindig, közben meg odajött Martin és jópofizott... ez lol, ugyanis vagy észre sem vette az elmúlt napokban, hogy nem voltam bent, vagy csak szimplán nem érdeklődött, hogy mi van... nem tom, melyik a rosszabb. Aztán bementem Dólyikához ebédlőbe, és beszélgettünk sok fontos dologról. Aztán Grabó benézett... tény, hogy nem hozzám jött, de én ezt leszartam és jól ott lábadtlankodtam. És nagyon hiányzik...:( Aztán "korrepetáltam" Simit... majd megvártam Titt, és hazajöttem. Asszem ennyi... most itthon, és hnap elvileg megyek be. Van igazolásom egész hétre, szal ha nem bírom, haza tudok jönni. Így azért jól hangzik:)
Szal...jó volt ez a nap. Este meg Megatánc:D

"A zene az kell, hogy ne vesszünk el..."

Régen tévéztem ennyit. Lassan kívülről tudom minden adó műsorát, és ha így folytatom, pár napon belül 3szor minimum látni fogom az HBO összes jelenleg vetített filmjét... Lassan egy hete egy hangot sem énekeltem... gondoltam, megkímélem az emberiséget, és most még magamat is. De attól függetlenül, hogy tudom, hogy borzalmas lenne, iszonyatosan megvisel ez a sellő-a-parton dolog. Jó lenne behunyni a szemem és minden apró gondomat (télleg aprók, mert most szép az élet) beleénekelni a végtelenbe, és hallani, ahogy távolodik... és végül elhal. Ezért egy csoda az éneklés. Ezért egy csoda a zene, s minden hangszer, az egyszerű triangulumtól a csellóig... mert bár közhelyes, de a zene télleg az érzelmeinket közvetíti... s ha akarjuk, nem csak közvetíti, hanem meg is szabadít minket mindentől, amit nem akarunk. (vagyis nagyjából... sajnos a matektól még a zene sem menthet meg:S) Szal... ezzel csak azt akartam mondani, hogy bármilyen hülyén hangzik, hiányzik a saját hangom... bár végül asszem az jött le, hogy zenéljetek... és ez jó is így:)

Hmmm...

Asszem kezdek egész tűrhetően lenni. Az ünneplést szerdára halasztottuk, szal addigra mindenképpen muszáj lesz meggyógyulnom. Ha leszámítom, hogy folyton hőhullámom van, akkor már szinte jól vagyok. Na jó, 5 percenként orrfújás, 10 percenként véget nem érő köhögőroham, de azért minden ok. Olyan rossz... fáj az egész mellkasom... kezd elegem lenni... na meg melegem is van:P Na jó, nem panaszkodom tovább. Csak már kicsit uncsi itthon, de belátom, most mindenkinek az a legjobb, ha itthon vagyok. Tuti kiküldenének óráról egy-egy roham során... az meg mindenkinek kellemetlen. Nos hát ez van. A holnap este a határidőm. Az utsó utáni. Ja, nem mentem táncolni reggel. Nem tudom, mi volt castingon, és anyu most jött haza szülőiről... elég sok utastást kapott szegény tőlem, szal megyek is, megkérdezem, hogy sikerült...

Sus, köszi az smst... bár asszem még 50szer ennyi egy kissé sok lesz:P

Találjátok ki mit jelent:)

2. Köszönöm...

Ainda estou doente

Úgy terveztem, hogy holnapra egészséges leszek. Nos hát ez nem sikerült. Pedig holnap tánc, casting... és évforduló... nem tudom, mi lesz. Táncra be kéne mennem. Titit megkértem, hogy ne jöjjön át, mert utálom, hogy ilyen állapotban lát, de nyilván, az évfordulónkon mindenképpen látni akar. Végig itt volt velem a hétvégén. Átszenvedett velem 2 napot, és két nehéz éjszakát. Egy tündér. Ő a legeslegjobb dolog, ami valaha történt velem, s ami egyáltalán történhet. Boldog vagyok, hogy van nekem, és tudom, mekkora ostobaságot készültem elkövetni nemrég. És örülök, hogy nem tettem meg... nagyon szeretem Őt.

Már-már ez is régmúlt... nosztalgia

Nos ezek a képek pont nem életem legjobb csoportfoglalkozásáról készültek. Az ugyanis az első esti volt... pont az, amin szt Martin nem vett részt (meg ne tévesszen: szt=SZívTelen, és nem szent:))

Talán pont attól volt jó, hogy Martin nem volt ott... kissé öreges-felnőttesen hengzik, de olyan cinkos-félék voltunk mind a tizensokan, miközben arról beszéltünk, hogyan szivassuk meg a hűtlen Martinunkat. Jó volt nagyon... el sem akartak menni. Amíg én kint szidtam Martint, és majd' szétrobant a fejem a dühtől, addig ők lekapcsolták a villanyt, és szinte takarodóig bent beszélgettek... jó büdös is lett tőlük...:D
Hiányoznak nagyon. Tény, hogy szinte egyikükkel sem tartom azóta a kapcsolatot, de ha visszanézem a tábori képeket, hihetetlenül kellemes érzés jár át... Jó volt velük.
Most végiggondoltam... a csopimból egyesegyedül Botond az, akivel néha szót váltunk, de vele is csak értelmetlen hülyeségekről... Martint meg hagyjuk. De kárpótol értük P és Simi. Mert tündérbogarak, akkor is, ha nem az én csopimban voltak:) Meg szeresem Lakit is, akkor is, ha elsős:) És köszi neki a divattanácsadást:D