Szeged

minimum egy kisregény vagy soksok fotó kéne, hogy elmeséljem, de most csak egy resumen 2 képben:)

Boldog szülcsinapcsit, drága Kezsom:D

(a szülcsinapcsi kifejezést a Barbie svq-ban olvastam, kérlek szépen)

Tegnap

Egész nap medencét takarítottam, 6kor viszont megelégeltem, összekészülődtem, és elindultam... Crisékkel mentünk szalonnát sütni a Naplás tóhoz az erdőbe. Szalonnát konkrétan ugyan nem sütöttünk, sőt, én nem is ettem, de nagyon jó volt. Remegtem a hidegtől, átázott a cipőm... de jó volt velük. A fiúk néha gitározgattak, beszélgettünk, fát aprítottunk:) ...és sokat nevettünk. Nemrég még nem hittem volna, hogy együtt fogok ülni a tűz körül Crisszel és a barátaival (akiknél amúgy kevés nyitottabb embert ismerek)... de mégis ott voltam, és nagyon jó volt:) Persze, mivel először voltam így igazán velük, eleinte nehezen tudtam bekapcsolódni a beszélgetésbe, sokáig csöndben is voltam, csak hallgattam őket és nevettem... de aztán már lassacskán néha én is bekapcsolódtam, főleg amikor a fiúk elmentek egy időre, és hárman maradtunk lányok... beszélgettünk sokat jól és zoknit szárítottunk:)
És...és az egész este fantasztikus volt. A hab a tortán pedig az volt, hogy már épp pirkadt, amikor jöttem hazafelé. Ilyenkor valahogy még sosem buszoztam... és már félvilágosban feküdtem le... fejemre húztam a takarót, és végre jól átmelegedtem...

Ezt a hetet is túléltem...

Tanultam szorgosan, megírtam mind a négy zh-t, kész a portugál előadás... viszont a buliba nem jutottam el. Azt hittem, sosem lesz vége ennek a hétnek, de tessék, itt a hétvége... és megvagyok, köszönöm.

Pasik

Tegnap éjjel Alin rámköszönt msnen, csodálkoztam is. És én hülye megkérdeztem, hogyhogy rámköszönt.. és szegény kifakadt... tegnap volt négy teljes éve, és bár nagyon rég volt meg minden, erről a napról legalább egy ímélben meg szoktunk emlékezni... és mondta, h egész nap csak várt, hogy mikor írok, de én nem írtam...:S És annyira lelkiismeret-furdaláom van most:(
Viktor meg... épp gondolkodtam, hogy egyszer felnézek skype-ra... erre ma egy ímél várt tőle. Tőle, aki még válaszolni sem szoott semmire... épp csak annyit kérdezett, hogy mi van velem, hogy vagyok... de ez a néhány szó számomra többet jelent ezernyi kisregénynél:)
És hát Crisszel is voltam ma...

Chus

Chus ma azt mondta, írjunk közösen egy beszámolót a fesztiválról. Külön jó, hogy vannak nagyöregek (Gigi, én), meg kezdők (fiúk, Pati), így tényleg mindenféle nézőpont lesz. Aszonta, ha már úgyis ott lebzselünk, írjuk meg ma. Perszehogy nem írtuk meg, de nosztalgiáztunk sokat. Jó így együtt.
Az én személyes beszámolóm meg... ez a fesztivál hagyta a legkisebb űrt, valszeg mert a hely nyilván nem hiányzik. Viszont szerintem ez volt a legmeghatározóbb... nem tudom, pontosan miért gondolom így. De... én feleltem Desiért, itt lakott velünk, szóval nagyon nagy felelősséget és még nagyobb szeretetet éreztem iránta...és ebből a szeretet meg is maradt... és a csoport minden negatív jóslatom ellenére teljesen összekovácsolódott a héten.
Illetve... ha nem lett volna fesztivál, még Titivel lennék. Ha nem lett volna fesztivál, Crisszel még mindig nem nagyon beszélnénk... hogy ennek a kettőnek örülök-e? Ez asszem egy kicsit nehezebb kérdés, hogy csak így tudjak rá válaszolni.. térjünk rá vissza később. Sokkal később.

Most csak hagyom, hogy sodorjon magával az élet, ha már dönteni nem tudok... csak ne lennének ilyen nagyok a hullámok... félek, mi lesz ha a sziklákhoz csapódom...?

Kibaerősfaszagyerekek!!(?)

Holnap reggel zh. Szerdán zh. Pénteken 2 zh. Csütörtök éjjel olyan party, amit nemszabad kihagyni. Betegség. Fiúk.
Most úgy érzem, nagyon kevés vagyok. Még ha szétosztom mind a 160 centimet, akkor sem jut mindenhova...

megzakkanás

Valami hang a fejemben gúnyosan hahotázva azt ordibálja, hogy "rosszul döntöttél"... igazán befejezhetné, mert kezdem neki elhinni.

Félek

A végtelennek tűnő (kb 8 órás) kiselőadásírás és véget ért... bármilyen hihetetlen. Ám most, hogy már tényleg nincs mit tennem, csak zuhanyozni és lefeküdni, most, hogy már semmi sem vonja el a figyelmem, már csak a kétely és a félelem maradt. De az én döntésem. Nem fogok visszakozni. Még nem. Még ha bele is halok a félelembe.

Most úgy írnék valamit, mert ez a 3,5 év igazán megérdemli, hogy írjak róla vmi szépet és tartalmasat, de most semmi szép és tartalmas nincs a fejemben. Csak szorongás és félelem. Remélem, jól döntöttem.

Fárasztó egy nap

A pedagógus facilitátor. Én meg gumicsirke. Pont.

A rossz mindig elnyeri a büntetését?

A Károlyiból lassan végleg kiutálnak - jogosan -, többet vagyok ott, mint amikor még oda jártam:P Szabó meg elkapott, hogy vegyem kezelésbe Crist, merthogy megint nagyon rosszul tanul. Pedig Cris szerint nem is. Barna meg télleg Csodamanó. Nagyon ari. Szal ez most egy ilyen ari nap volt, ne is figyeljetek a fecsegésemre.

(L)

Vajon meddig mehet minden úgy, ahogy nem mehet?

Ha a vénasszonyoknak van nyara, akkor mér nincsen tele?

Tegnap este voltam koncerten, a Sprotni zenekarén...:) Közreműködtem is, de ezentúl elnézek majd csak úgy is:) Csellóztam a Wonderwallban, énekeltem a Let the sunshine in-ben. Hívtam is sok embert, mert ... mert, már csak azért is, hogy szegény Zoliéknak legyen tömeg. A meghívott sok emberből 3 jött el: Anyu, Timi és Cristóbal...:) Féltem, hogy mit szólnak majd, de mindhármuknak tetszett, télleg. Élőben tök jó hangulata volt, na meg Zoli igazán magával ragadó egyéniség, igazi frontember-típus:)
Aztán ha már nem jött el a színjátszó, én meg már leszoktam az alvásról, úgy volt, hogy Crisszel kimegyek reptérre az épp indulo várnai csoporthoz... de oda már nem értünk volna ki időben, úgyhogy vmi hirtelen ötlettől vezérelve Margitszigetre mentünk. Egy héten belül kétszer jártam ott, mindkétszer olyan emberrel, aki mostanában, hirtelen vált fontossá nekem... Jó sokáig ott voltunk, de nagyon jót beszélgettünk.

Nem hittem volna, hogy ez a csoport is fontossá válhat számomra... nem hittem volna anno a békatáborban, hogy akár Barnával, akár Crisszel valaha jóban leszek, főleg, hogy ennyire... nem hittem volna, hogy a budapesti fesztivál is legalább olyan mélyen meg tud érinteni, mint a többi... nem hittem volna, hogy tulsjdonképpen 6 évig leszek Károlyis. És most nem hiszem, hogy képes leszek túlélni, ha már nem színjátszózhatok velük.

Dóri és a fényképezés

Nah azt hiszem ez a kép magáért beszél. Dóri fekszik a Kossuth tér közepén, hogy beállítsa a gépet...lol:D

Desi

Hiányzik a hangja, a pöszesége, a mosolya, a határtalan vidámsága, a kedvessége... az egész lénye. Ő olyan, aki bármilyen űrt betölt, viszont azt az ürességet, ami utána marad, már semmi sem töltheti be...:( Nagyon szeretem. Amikor elbúcsúztunk, iszonyatos iramban kezdtek potyogni a könnyeim, jobban, mint vártam volna, és ő csak ölelt, ölelt, de persze ő is sírt, úgyhogy aztán elengedett, és egyenént végigölelgetett az egész csoportja... a bolond Milenától a mosolygós Sabinán kersztül a macsó Kikoig mindenki... nagyon jó volt. Tényleg fantasztikus csoportjuk volt...

Éljenek a cicák!

Ez a hét egyszerűan tökéletes volt. Még akkor is, ha Desi profi volt eltűnésből. Új barátokat kaptam, új, felejthetetlen élményeket. Lábbáboztunk Tüdővel (Paula, Pauli+Paul, Pauli vagy hogy írják), piáltunk a Károlyiban 40fokosat, törzsvendégek lettünk a Lőrinc Centerben, kint keredtünk a Parlamentből, ahol így láttunk kutyát szarni, meg osztogattak Kossuth téren jól reggeli csomagot pont azután, hogy panaszkodtam egy nagyot, hogy milyen éhes vagyok (aztán meg addig lóbáltam a csomagot, hogy szétszórtam:))... meg sétálgattunk a várban, viszont hamar leléptünk, és csináltunk vicces képeket,amiket majd jól meg is szerzek. Nekem csak a "váraslábas" van meg:

(Tüdő, Pati, Barbi, Cris, Barna, Gábor, én)

Meg énekeltünk Csibét és Svábbogarat, és rengeteget voltunk Sziklásban, meg alkesz is vagyok ugyebár, és soha ne próbálj vacsorázni/ebédelni a sznjátszósokkal, mert úgyis szétröhögöd az agyad. És különben is minden csirkeízű.
Istenem, annyi minden van... és persze minden inside joke. Nagyon jó volt velük, és nem tom mi lesz most, hogy vége.

Emil a metrón

Emil beült két vadidegen magyar lány közé:
E: Szép vagy.
- Köszönöm.
E: Szép a szemeid.
- Köszönöm.
E: Gazdag vagyok.
- ...
E: Járnál velem?
- Nem.
E: Bazd meg...

Ezután odafordult a másikhoz, és ugyanezt eljátszotta. Meg velem is, de én még egy szeretleket is kaptam, bazdmeget viszont nem:)

Becenév

Miután afiúkat elneveztük Csodamanónak, Tüdérbékának és Mesésteknősnek, én az Alkesztörp nevet kaptam:D
Ma meg Sziklásban 3 órát beszélgettem kettesben Crisszel, és így, hogy megismertem, már tudom, hogy szerencsére nem hasonlít a bátyjára. Meg megtudtam, hogy anyu jófej munkatársa, János a Szikla tulaja, aki meg is hívott két sörre, miután meglátott:D Szal... végül egy üvegből söröztünk két szívószállal Crisszel.
A bolgárok darabja meg elfogultság nélkül is iszonyatosan jó volt. Télleg. És Emil egy akkora cukorfalataság, hogy hihetetlen. Milena meg ma ebéd után amikor elment mellettem megsimogatta a hátam, és dobott egy naaaagy cuppans puszit. Szeretem őket... és jó érzés, hogy ők is engem:)

Esküszöm, ez a színjátszósdi egyre jobb. Egyre jobban érzem magam velük. De miért vagyok képtelen Titit és a színjátszót most összeegyeztetni? Hmm?
Jah, és az milyen, hogy a saját csoportom alkoholistának tekint?????

Noche

a csoport fele mínusz fél (9en vagyunk:P)

Emlékezetes éjszaka volt. A mi csopinkból 4en nem jöttek, asszem. Volt sok spanyol, bolgár meg mittomén. Volt zaj, meg fél óra várakozás a gyülekezőhelyen. Elindultunk, megbeszéltük, hogy megyünk Színesállatkába, tehát leszállás Klinikáknál. Odrítottunk is a metrón, hogy bajaaaaaamos, leszálltunk... de csak néhányan. A többiek vigyorogva integettek és mentek tovább. Felhívtam őket, azt mondtaé, h azt hitték, megbeséltük, hogy vki Hősök terére megy. Sztemnem. És Desi sem volt velünk. Oké, a 7 percenként járó metróval utánuk indultunk. Már az Operához közeledtünk, amikor felhívott egy lány, hogy Desi velük van Klinikáknál, mit csináljon vele? Ok, leszálltam, elindultam visszafelé. A metrón beszélgettem egy pasival, dühöngtünk a sztrájk miatt... és drukkolt, hogy megtaláljam a cserediákom. Leszálltam Klinikáknál, de az állomás üres volt. Desi száma nem volt a telómban, és nem tudtam kikkel van. Szörnyen éreztem magam. Felhívtam Tüdőt, hogy kérje el Emili(:P)től Desi számát. Megkptam, felhívtam. Ekkor már nagyon sírtam... kiderült, hogy beültek fent egy kávézóba. Meglett végre. Beültem hozzájuk, egy sör mellett lenyugodtam (ami beütött, mert kb semmit sem ettem tegnap ), és beszélgettem velük. Hiányolják a szervezettséget, a programokat, mert látni szeretnék a várost... úgyhogy holnaptól szervezek nekik programokat. Igazuk van. És nagyon aranyosak is:) Mindannyian. Kezdem a nevüket is megjegyezni:) A többi bolgárt nagyon fiatalok fogadják, 10 körül mindenki elindult haza, viszont mi még nem akartunk hazamenni, főleg mivel kb 10 perce érkeztem. Kisétáltunk Ferenc krtra, onnan elmentünk a Maregitszigetre. Teljesen lenyűgözte a látvány... és a szigeten sétálva nagyon jót beszélgettünk. Imádom, tüneményes és céltudatos. Pont annyira utál unatkozni, mint én, és ugyanúgy rengeteg dolgot csinál a suli mellett. Azt hiszem, egymásra találtunk. Aztán felhívott Barbi, hogy azt hallotta, hogy éjféltől lesz a sztrájk, nem reggeltől, úgyhogy elindultunk visszafelé, hogy az első éjszakait elérjük, ami ugyebár még éjfél előtt indul. Fél 1 körül már itthon is voltunk. Amilyen rosszul indult az este, olyan jó lett. Kezdem nagyon megszeretni ezt a lányt. Viszont lassan fel kell keltenem, szal megyek:)

Jah, és Emili, egy bolgár srác, a lehető legtöbbet akar megtanulni magyarul. Miután megtanulta azt, hogy "bocsi", direkt nekiment mindenkinek az utcán, hogy bocsánatot tudjon kérni:D

Festival

Desi egy idióta angyal, aki még szép is. Az egész csoportja imádnivaló, a tegnap este meg egy tanulmány volt:) Ha lesz időm, felteszem a képeket is gépre, oszt majd kaptok jól. Ma délelőtt meg még Cris is eljött, pedig senki sem gondolta, hogy megjelenik, sőt, sokat beszélgettünk, és este is jön velünk. A csapat kezd nagyon összekovácsolódni, és mindannyiukat egyre jobban szeretem. Minden szervezési baki és nehézség ellenére azt hiszem, életem újabb "egyik legszebb hete" kezdődött el tegnap. Boldog vagyok:)

Holnap

Holnap érkezik Desi, meg még oly sokan. Izgulok nagyon. Aranyos lány, de mi lesz, ha nem jövünk ki (két dudás...)? Szűkölök itt, mint Lion. A gyormom görcsben. Pedig csak egy 16 éves lányka.

Tegnap az óráim után nagyon fájt a gyomrom, és ahogy Anka mondta (akivel a C folyosóján futottunk össze), laposakat pislogtam. Nagyon szarul voltam. De bementem színjátszóra, és egy szempillantásra elmúlt minden, és csak vigyorogtam mint egy hülye...:) Ezért szeretem. Meg mert már mindenki szereti. Barnával és Gáborral együtt nevetgélünk, és Cris, akiről azt hittük, hogy mosolyogni sem tud, tegnap nem tudta mondani a szövegét, mert szakadt... nagyon. Annyira jó... nem fogom bírni jövőre színjátszótalanul.

Oh, majd elfelejtettem. A hétfőn vett fényképező bekrepált még aznap este, szal másnap reggel vissza is vittem, lol. Délután meg elmentem Titivel Saturnba nézni másikat, és találtam is. Szé is és piros is. Ja, meg okoska.

Lista

Összeírtam, mik azok, amiket lehetőleg ma estig meg kéne csinálnom, úgy, hogy ma még színjátszó és zenekarosdi is lesz. Tök jó, mert így, hogy összegyűjtöttem, nem felejtek el semmit. Viszont így, hogy előttem van egy 15 tételes lista, csak ülök, és siránkozom, hogy még mindig hátra van belőle 12...:S Asszem megyek, teszem inkább a dolgom.

kaleidoszkóp

WCpapír-guriga, papír, vonalzó, körző, ceruza, tükör és csiszológép=Erika segít kaleidoszkópot csinálni jól.

Pygmalion-effektus?