vasárnap, november 30, 2008

ez annyira rossz, hogy már jó

együtt dobban a cibünk

Ha valaki még nem ismerné az álláspontomat ez ügyben, csak szólok, hogy szerintem igazán lehetne már nyár.
(elkezdtem összegyűjteni azokat a dolgokat, amikért még szerintem is kár lenne, ha kimaradna a tél... majd közzéteszem:P)

Vettünk tegnap félcipőt ócsóért, így már nincs mentség, régi kedves kis cipikémet anyu épp most dobja ki (azért ő, mert énképtelen lennék rá). Érzékeny búcsút vettem tőle.
Hogy ragaszkodom-e tárgyakhoz? Één? Sooooohaaaaaa.

egy picikét most beteg

persze a lehető legrosszabbkor

szal a céges buli

Hát az vicces volt. Pénteken, kevés alvás és némi suli után hazamentem, elmentem csellózni, aztán lefeküdtem aludni. Titi meg jött, és nem ébresztett. Nah mindegy. Miután felébredtem, mondta, hogy Tomi szólt, hogy aznap van a céges buli, mennyünkmá. Kicsit húztama számat mert hát mégiscsak hideg van nagyon, és hát a Menta Teraszig is el kell jutni valahogy, meg majd onnan is haza. D meggyőztem magamat - nem ülhetek itthon egész télen, csak mer hideg van. Szalmentünk.
Eleinte punnyadás volt, és mi, diákok, teljesen elszigetelve ültünk a többiektől, beszélgettünk. Aztán megtudtuk, hogy a sör is ingyé van. Azt hiszem ettől a pillanattól kezdve a percek múlásával (és az elfogyasztott sör mennyiségével) egyenes arányosságban nőtt a jókedvünk (persze vodkáztunk is Tomi kedvéért, de ez asszem már mese lenne a mesében, hagyjuk).
A lényeg, hogy bár kissé frusztráló volt a főnökök jelenléte, végül mégs jót táncoltammég Gáborral is, meg hát kb mindenki mással, a dj meg versenytáncolt, és tanul spanyolul, Anita tud salsázni, és különben is. És azt hiszem, most jötem rá, mennyire én vagyok ott a metállédi. Amint felcsendültek a Nirvana szám első akkordjai, Tomi kiküzdötte magát a tömegből, ellentmondást nem tűrően megragadta a karomat, és bevonszolt táncolni:D
Szal, jó volt, annyit táncoltam, mint már nagyon régen, Titivel is sokat:) Kellett ez már nagyon.
Másnap meg... elég másnap volt. Ahogy Titi mondta, nála Mr Szégyen nem kopogott, hanem ajtóstul rontott a házba:P

mért pont ezt a művet választottam elemzésre? mindjárt bedepizem. yo también cometí el delito de haber nacido.

szombat, november 29, 2008

grrr de felnőtteske

tegnap céges buli, ma meg lábjegyzetes profi kis esszé. ha nem vigyázok, felnövök. huh.

kedd, november 25, 2008

desolada estoy

hétfő, november 24, 2008

Nemtom, hogy az emberek télleg nem tudják-e megjegyezni a latin neveket, vagy csak hülyéskednek... de Peti Armandója után most nem kicsit röhögtem azon, hogy Kezs érdeklődött, mi van Ronaldoval, Ricardoval és Paquitoval:D

vasárnap, november 23, 2008

Mi az élet? Ôrület.
Mi az élet? Hangulat.
Látszat, árnyék, kábulat.
Legfôbb jói: semmiségek;
Mert álom a teljes élet,
Holmi álom álma csak!

¿Qué es la vida? Un frenesí.
¿Qué es la vida? Una ficción,
una sombra, una ilusión,
y el mayor bien es pequeño.
¡Que toda la vida es sueño,
y los sueños, sueños son!

péntek, november 21, 2008

tengo ganas de no tener ganas

a veces pienso que no valgo para nada. a veces creo que nadie me quiere. a veces me siento sola. a veces me desilusono. a veces siento que hago todo en vano. a veces me parece que los que son los más importantes para mí, simplemente no se preocupan por mí. a veces no creo que todos reciban lo que merecen. a veces me hacen daño aquellos, por los que más me preocupo, y a veces yo hago daño a los que no lo merecen.

y lo peor es que pienso, siento, creo y hago todo esto sin razón alguna

szerda, november 19, 2008

A tegnap esti Cundra és Sprotni koncert nagyon jó volt:) érdemes volt elmenni. és... a világ olyan kicsi, hogy talán nincs is.

csütörtök, november 13, 2008

Itt ülünk Titivel a szobában, és Beatlest hallgatunk. Elképzelni sem tudok jobbat:)

Rengeteg tervem van a jövőre nézve, de ezek között valahogy nem szerepel az, hogy felnövök.

szerda, november 12, 2008

TENHO MUITA VONTADE DE VOLTAR À VÊ-LA...
ez van kiírva Nacho személyes üzeneteként... azt hiszem, tényleg nem egy jóbarátom szeretne lenni. sajnálom szegényt, de nem én vagyok a megfelelő személy a vigasztalására.

egy érzés sem olyan megsemmisítő, mint a
tehetetlenség

sp: tranvía, kat: tramvia, port: eléctrico, br: bonde

azt hittem, képes vagyok rá, de most kiderült, hogy nem. eddig a spanyol nagyon jól ment, a portugál is viszonylag, a katalán tetszik, a brazil meg teljesen kívül esett a hatáskörömön. most viszont már a spanyolt néha portugálul ejtem ki és portugál szavakat emelek be, portugálon spanyol szavakat használok, katalánon portugálul ejtem a szavakat, és mióta Rodrigot ismerem, a brazil mindenbe bekever. ez egy vicc. tudtam jól két nyelvet, és végül majd tudok 3,5-et rosszul.

szerda, november 05, 2008

hihetetlen, hogy hogyan tudunk ennyire különbözni, miközben teljesen ugyanolyanok vagyunk.

mérmérmér kell suliba menni? nem akarom, most nagyon nem...

kedd, november 04, 2008

Ma Titi nem akart kihívni egy ügyfelet, mert spanyol volt, és a hívástörténetben szerepelt, hogy csak olyan hívja, aki tud angolul. Angolul annyira nem tudok, de gondoltam, a spanyol csak megéti, ha spanyolul beszélnek hozzá (és az angolját meg nem is nagyon akartam hallani, anélkül is eleget röhögök). Úgyhogy Titi átpasszolta nekem Luciát, akit fel is hívtam, hirtelen lányos zavaromban hebegtem-habogtam, de csak belejöttem. Élmény volt. Diákmunkásként spanyolul hitelkártyát értékesíteni? Nem hittem, hogy ilyen van.

hétfő, november 03, 2008

amizade


Ma viszonylag hosszú idő után újra találkoztam Crisszel. Jó volt újra látni, hiányzott. És jó volt a tudat, hogy ezzel az amúgy csendes fiúval én 2 órát beszélgettem egy helyben ülve a Károlyiban. Azt hiszem, mostanra ért be a kapcsolatunk. Beszélgettünk sokat a múltról is, és egyetértettünk abban, hogy így volt a legjobb. Sokáig bántam, hogy szakítottam, de egy dologra ez mégis jó volt: úgy váltunk el, hogy még szerettük egymást, hogy egyetlen igazi veszekedésünk sem volt. Így viszont megmaradt a jó kapcsolat, és ugyanúgy tudunk beszélgetni, mint bármikor régen. Ugyanúgy telnek észrevétlenül az órák, ha belekezdünk egy-egy témába és ugyanolyan sokat nevetünk. Nagyon szerettük egymást, de annyira különbözünk, hogy sehogysem működne, akármennyit erőlködnénk. Vesztettem egy zűrös szerelmet, viszont nyertem egy odaadó barátot. Azt hiszem, jó üzlet volt.

eu sabia

Tudtam, hogy egyetlen ember lesz, aki igazán értékelni fogja a gitáros pólómat. Ma csak meséltem Crisnek, miféle csodára tettem szert, mire közölte, hogy ne merjek abban menni, ha találkozunk, mert letépi rólam, akár a Károlyi folyosóján, mer neki olyan kell.
(ééés így utólag én is érzem, hogy ez akár szexuális töltetű is lehetne, de eskü, nem volt az)

vasárnap, november 02, 2008

fogadalom

már egy hete nem vettem egyetlen ruhadarabot sem. de még csak egy kiegészítőt sem, kibúvóként, és most nagyon büszke vagyok magamra.
és remélem, az nem számít bele, hogy anyu ma vett nekem egy jó meleg kardigánt, merthogy az egészséget támogatja:P

A férfiak hülyék. A kivételek meg ezt ne vegyék magukra.

(ha egyszer megfejtem őket, akkor könyvet írok, ami bestseller lesz, én meg baromi gazdag)