Mindig próbálok nbem jelentőséget tulajdonítani annak, hogy ki köszöntött fel és ki nem. Mert... tudom, én is milyen vagyok. Hetekkel előbb az agyamba vésem, hogy fel kell köszönteni valakit, aztán még aznbap is eszembe jut talán, de a megvalósítás gyakran elmarad, utólag meg verem a fejem a falba.
De azért az sokat jelentett, hogy éjfélkor, így, hogy együtt volt a négyes, kaptam 3 nyelven éneklést:) És a legjobb ajándékot:)
Hazaértem, és még lefekvés előtt kaptam smst Alintól, ő volt az első, aki telón felköszöntött... aztán ma kaptam még Gigitől, Tamástól egy gyönyörűséges smst, meg írt Zsóka, felhívott Mama és Gábor, itt volt Ibolya, Niki, Mamiék, és később Titi is. ÍTimitől megkaptam azt a fülbevalót, ami előtt nemrég percekig csorgattam a nyálam, Tititől saját szedésű-kötésű csokrot kaptam (és aki ismer, tudja, hogy számomra egy ilyen ajándék mindennél többet ér), Lajos meg olyan csokit hozott, amit imádok, anyu meg kedvenc tortát sütött... szal éreztem, hogy szeretnek, és hogy figyelnek rám.
Egyetlen ember van, aki semmilyen módon nem köszöntött fel, pedig szerettem volna (bár nem vártam el, de jól esett volna, hiszen tudom, hogy tudta, mikor van a szülinapom), és ez egy kicsikét elszomorít... azt hittem, Crisnek ennél egy picit fontosabb vagyok. Dehát tévedni emberi dolog. Nálam pedig kevés emberebb van ilyen szempontból, hogy erikásan fejezzem ki magam.

Hmmm. Ismét 20 éves lettem. Ezentúl minden június 28-án 20 éves leszek, úgy döntöttem.

Az elmúlt napokban döglesztő meleg volt, és hétágra sütött a nap. A mai napot pedig nagyon vártam - hogy végre napozhassak a medencében. Persze ma már felhős az ég...

Hogy itt kiről szólnak a dolgok? Crisről? Kriszről? NEM. Babicról, Pilliről, PlöePeacháról, Alkesztörpről (stb). Ez az én 15 percem. Csak az enyém.

immádom

Love hurts...
But sometimes it's a good hurt
And it feels like I'm alive.
Love sings,
When it transcends the bad things.
Have a heart and try me,
'cause without love I won't survive.

Volt

Annyian kérdezgették, hogy megyek-e Voltra, főleg az Offspring miatt, hogy rájöttem, hogy bár nem terveztem, hogy megyek, nagyon is szeretnék. Valakinek van kedve velem tartani?

ímélek

Kicsit unatkoztam ma, úgyhogy zenét hallgatttam, és visszaolvasgattam régi íméleket. Tanulságosak és nagyon nosztalgikus most... Olvasgattam Gigi, Zsuzsi, Grabó, Dója, és Julio leveleit. Hát... elég sokféle volt:)

"és változtam a nyáron (bár nem látszik...) és nagyon sok dolgot átgondoltam, és tényleg tartozom egy rahedli bocsánatkéréssel (igaz, ez nem old meg mindent)" (Gigi)

Sokminden változott... változtam én is, változott ő is, mégis együtt vagyunk még, sőt, sokkal jobban, mint akkor, amikor ezt írta.

"pero solo te digo,yo no tiraria asi a los amigos,aunque te sobren,porque alomejor un dia te quedas sin ellos y..aese punto mejor no yegues,no te lo aconsejo.." (Julio)

És tudjátok mit? Igaza volt, még ha nem is épp a megfelelő stílusban oktatott ki.

Zsuzsival és Dójával kapcsolatban nem változott semmi... Más-más módon, de mindketten az életem legstabilabb pontjai közé tartoznak. hát, jó volt ez az ímélolvasgatás.

Figyelem! Elveszett!

2004 és a mai nap között valamikor elvesztettem önmagam, feltehetőleg Budapesten. A becsületes megtalálónak örök hálám üti a markát.

Ebéd

Anyu beújított netről receptet jól... sörtésztás vmi husi meg krumpli. Hmmm... nem csupán rosszul hangzik, az is. Szal az éhségemhez némi rosszullét is párosult...:S

Vééééééééééége

még magam sem hiszem el...

Ezt meg is ünnepeltem tegnap. Crisszel. És bár Mr Szégyen bekopogtatott rendesen, jó volt, nagyon. Télleg, azt a kis részt leszámítva. Azt hiszem, télleg barátok tudunk maradni:)

Csak mert

tanulok...:S

Nah, már eléggé leamortizálódtam, igazán vége lehetne.

Csak eszembe jutott

Felvettem az egyik kedvenc pólómat, ami régvolt rajtam, mert hosszúujjú, és bevillant egy emlékkép. Egyik próbán is ez volt rajtam, talán pont a Károlyi napon... mindenesetre épp az ebédlőben próbáltunk. Épp azt gyakoroltuk, amikor én meghalok, és fölöttem "énekelgetnek" a többiek, hogy milyen jól megérdemeltem. Előző nap szoliban voltam, piros volt az arcom, és melegem volt emiatt, a vállamról pedig a hullapózban lecsúszott a póló. És emlékszem, akkor először éreztem, hogy Cris engem néz, akkor is, ha nem láttam. És talán akkor először volt, hogy tetszeni is akartam, annak ellenére, hogy még magamnak sem vallottam be, mennyire tetszik.

...ez most csak úgy beugrott...

Teló

Tegnap meló közben egy srác randira hívott, mert tetszett neki a hangom. Ma pedig olyasvalaki hívott, akire nem számítottam, de nagyonjó volt:)

12 de abril - a búcsú napja

10-re kellett őket kivinni a Keletibe, de természetesen elaludtak, és elkéstünk. Leadtuk a csomagjaikat, és a Ferenciek tere felé vettük az rányt, av onatút előtt még hajókázni akartak. Találtunk is jó kis kikötőt, 5 percen belül indult is a hajó... és én a délutáni koncert miatt nem tudtam velük menni... úgyhogy ott, azonnal el kellett tőlük búcsúznom. Megfogadtam, hogy nem sírok, de a búcsú pillanatában záporozni kezdtek a könnyeim... és sorra megöleltek mindannyian. Látnom kell még őket, fantasztikus emberek.

-fin del festival-

A nap további része:
Hazamentem, és smsben gyorsan meghívtam mindenkit az esti koncertre, majd csellóstul elindultam Zoliék délutáni kis interjújára közönégnek. Onnan hozzájuk, ott még beszélgettünk, egy picikét gyakoroltunk, aztánmentünk a Bocsa Klubba. Ott még egyszer a lányokkal is elpróbáltuk, mert előtte még soha... Aztán jöttek anyuék, és úgy alakult, hogy az ismerőseim közül csak Cris tudott jönni... de jó volt, hogy ott volt. Lement a koncert, tetszettek nagyon, jó volt velük zenélni.
Aztán Crisszel együtt elindultunk bele a nagyvilágba. Gondoltunk, kimegyünk a várnaiakhoz a reptérre, de a buszon rájöttünk, hogy nem érünk oda a gép indulása előtt, úgyhogy erről letettünk... így lett Margitsziget. Sétálgattunk, majd leültünk a partra. Szinte senki sem volt kint akkor éjel. Nem hiába, nagyon hideg volt. Sokat beszélgettünk, mert imádok vele beszélgetni, és vessetek meg, de imádom hallgatni, ahogy beszél, mert néhány hangból még hallani, hogy külföldi, és ezt imádom:) Beszélgettünk, beszélgettünk, megfagytunk... és kezdtünk ráébredni, mi történt előző este... és akkor kezdődött el igazán a máig tartó dilemma.
Egy idő után már úgy remegtünk a hideg miatt, hogy muszáj volt hazaindulni. 7 átbulizott este után akkor éjjel is hajnali 3kor értem haza. De megérte. Kevés ilyen fantasztikus ember van a világon, mint ő... és örülök, hogy ismerhetem:)

11 de abril - a nagy nap

9től próba volt, nem is mentem be Desivel reggel az ő 8 órai találkozójukra.. kicsit aludtam végre. Hulla voltam már. Próbáltunk jól ott a KMOban, végre igazi színpad... és a próba alapján arra számítottunk, hogy életünk legnagyobb égése lesz. ...mégsem így lett. Ebéd után vissza KMo-ba, Desi jött, hogy haza akarják vinni a csomagokat, mert aznap Milena is nálam aludt... és ragaszkodot hozzá, hogy nem akarnak bonyodalmat, zudja már, hogy kell hazamenni, mennek egyedül. Ok, azért leírtam mégis, hogyan menjenek. Aztán beöltözés, stb, köszönés a vendégeinknek, amennyire lehetett. Nem sokkal kezdés előtt, amikor eleve ideges voltam, hogy mekkora égés lesz, Desi telefonált, hog eltévedtek, ott bolyonganak a környéken...:S Elmagyaráztam, merre menjen. Aztán színpadra. Még szerencse, hogy az első jeenet elején maszkot viseltem, mert sírtam... eléggé.... Desi valahol bolyong, és ráadásul ezt pont a mi előadásunk alatt... nem látja a darabunkat. Mindegy... amint elkezdtük, teljesen átadtam magam az élménynek. A tánc alatt majdnem elestem, nem jó ez a papucs táncoláshoz, Cris kihagyott egy részt a szövegébl, Tüdő kihagyta a részt, amikor büdös... és olyan gyorsan elrepült az egész, hogy egyszercsak azon kaptam magam, hogy már ott fekszem hátul, hogy már meg is haltam, és indjárt vége. Fantasztikus, euforikus 50 perc volt, életem talán legjobb 50 perce. A visszajelzések is ilyenek voltak. Zsuzsi szerint ez volt a legjobb eddigi darabunk, persze a Chica del gatot nem számítva:)
Gyors vetkőzés, beültünk a nézőtérre, Crist kivéve. Visszarendeltem, mert ilyenkor mndig fel kell mennünk a színpadra.. idén ezen változtattak:P Nah mindegy. Volt vmi záródarab-féleség, de azt inkább hagyjuk.
Aztán volt fiesta de despedida, amit mindig utálok, mer ne ünnepeljük már azt, hogy többé nem látjuk egymást. Ettünk rengeteg pizzát, teletömtem magam szénsavas baromságkkal, amitől kelőképpen rosszul lettem:D Aztán igyekeztem összeterelni a csoportot, hogy együtt igyukmeg műanyag poharakból a Desitől kapott soksok fokos üdítőt:P Ez meg is történt, fent a tablóink előtt:)
Hosszas huzavona után eldöntöttük, hogy marad a klasszikus Lőrinc Center, mert Morrison's2-be lehet, hogy a fiatalokat nem engedik be. Szal... Lőrinc. Söröztünk szívószállal jó szokásunkhoz híven, meg vbk-ztunk, Crisék vodkáztak... Telt az idő, beszélgettünk, biliárdoztak... aztán egyszercsak már ott voltam Cris mellett. és ott is ragadtam a karjai között. Aki ott volt, tudja... írnék valamit még erről, de annyi érzés kering bennem, hogy ez most nem megy...
Este még egy utolsó hazaút... de most óriási kerülőt téve buszoztnk, és Desi meg Milena el is aludtak:) Desi iszonyatosan a szívemhez nőt....

10 de abril

Nem volt délelőtti program, én sem tudom miért... de így legalább be tudtunk menni Gerséhez zh-t írni. Kicsit elúszott a reggelem, úgyhogy Lajos felajánlotta, hogy Határ útig elvisz... nos, úgy bedugultunk, hogy egy csomót késtem. Mindezek után megírtam lihegve a zh-t, majd felálltam, és Gigivel együtt eljöttem.

Elvileg 9től volt próba, de ezt természetesen lekéstük. Mindegy, odaértünk, és próbáltunk jól. Meg rosszul voltam, mert a héten rekordmennyiségű kávé kellett a túléléshez... úgyhogy lefeküdtem egy padra, Cris meg lefotózott, mondván, hogy most visszaadta az alvósat. Hetekkel később tudta meg, hogy rosszul voltam, szal visszavonta, ez nem a bosszú volt, de a képet azért megtartja:)
Ebéd után ismét színdarabok. 4 db:
1. La venganza de don Mendo - ezt tudtuk, hogy jó lesz, nagyon tudtak mindent, nagyon profik voltak. Imádtuk, vicces volt, kedvencek egyike:) (Varna)
2. Con la muerte en danza - na ez volt, amit kb senki sem értett, de abban egyetértettünk, hogy megaprofi:) Még akkor is, ha baleset történt a színfalak mögött közben. Tökéletes. (Ávila)
3. Todas hijas de su madre - ez volt az, ami alatt a közönség fele eltűnt... ez ennél több szót nem is érdemel.
A darabok alatt Tüdő és Cris között ültem. Mókás volt. Tüdő fotózott sokat a vicces hangú telójával, meg tüsszentett egy nagyot az utsó darab alatt, ami nagyobb feltűnést keltett, mint maga a darab. :P Cris meg csak... ott volt mellettem egész délután, vicces volt meg jó így:)
Este meg nem tudtuk, hova megyünk... végül kitalálták, hogy legyen a Szimpla...ok...
Kökin meg Arni mondta, hogy Tüdővel énekelve táncoljunk a füvön... aszitte, nem tesszük meg... de hát mi mi vagyunk:D
Kiderült, hogy csak én tudom, hol a Szimpla, úgyhogy én vezettem végül őket...aztán felhívott a társaságnak az a része, akik lemaradtak, hogy nem tudják merre kell menni... kimentem eléjü. De akkor már voltak kint ketten, akik figyelték, hogy vagyunk-e 18 évesek, és hát közülünk sokan láthatóan nem voltak... de szépen, kedvesen és diplomatikusan megbeszéltem velük, hogy engedjenek be indenkit, és így is történt. Ezek után vettem észre, hogy Desi jó szokásához híven eltűnt. A csoporttásrai is rajtam keresték. Hívtam, nem vette fel. Néhányan elindultak egy másik helyre, velük indultam, hogy igazából céltalanul bolyongva rábukkanjak Desire... és meg is találtam, a Keletiben ült a földön. Visszamentünk Szimplába, ahol én elég szörnyen éreztem magam...aztán az utsó nappaival hazamentünk, mert azért nekem mégiscsak másnap előadásom volt...
A hazaúton beszélgettünk még egy jót, és aztán mindketten hullafáradtan estünk be az ágyba.... (szegény Timi.. minden éjjel bőven éjfél után belopóztam mellé:))

9 de abril

Ez a nap is meglehetősen vicces volt. A Parlament lett volna az aznapi program... de még a metrón kaptam egy telefont, miszerint vmi fontos emberek kitalálták, hogy ők is szeretnének jönni, de csak annyi ember mehet be, ahányat lejelentettek... és akkor már inkább közülünk maradjon kint valaki. Hát mindannyian kint maradtunk. Előtte még, közvetlenül azután, hogy közöltem, milyen éhes vagyok, kaptunk Győri Jó reggelt csomagot, amit én persze rögtön szétszórtam. Volt vicces fotózkodás jól... Dóri hasalt a Kossuth tér közepén, mi meg röhögtünk jól. Aztán egy darabig ültünk a padon, meg végignéztük, ahogy egy kutya szart, stb... meg Gigivel készültünk a másnapi zhra. Aztán eszembe jutott, hogy akár be is mehetnénk Károlyiba próbálni.. és így is lett.

Most sikerült nem elkésni a darabokról, csak olyan sokan voltak bent, hogy az elsőre néhányan nem ültek be tőlünk.
1. El maleficio de la mariposa - Fantasztikus volt. Ennél többet nem is tudok mondani. (Cuenca)
2. Tus amigos nunca te harían daño - Nagyon tetszett. Jól megcsinálták, a darab pedig nagyon aktuális, nagyon elgondolkodtató volt. Olyan volt, ami napokig motoszkált a fejemben... Előre készültem, hogy Desinek hogy gratulálok majd, hogy őszintének tűnjek, de végül télleg őszintén gratuláltam. (Sofía)
3. Ratas - hát ez... sese. Kicsit tetszett, kicsit nem.
4. Tres sombreros de copa - na ezt végigaludtam.
Volt viccivacsi, már mondanom se kell:)
Aztán Sziklás... mindenki viszonylag hamar elment, ketten mardtunk Crisszel, meg azokkal, akik épp körénk gyűltek. De rengeteget beszélgettünk félig-teljesen részegen (ingyen sörrel, mert kiderült, hogy az a tulaj, akit tavaly mi fuvaroztunk munkába:P). Akkor este tudtam meg, hogy télleg sokkal jobb ember, mint azt képzelni lehet. Azt hiszem, igazából minden ott kezdődött.
...és séta haza...

Hogy nekem mindig fáj valamim. Hát én ezt már baromira unom.

muriendo y matando

Szeretném leírni, mi éget és mar belülről. Szeretném leírni minden cselekvés, szó és érv paradoxonát. Szeretném leírni, mi tesz teljesen tehetetlenné.
De egyszerűen nem találom a megfelelő szavakat.

8 de abril

Nos, két teljes hónappal ezelőtt a Várba mentünk. Barbinak köszönhetően igen sokat késtünk, mert képtelen elindulni időben, és mert sehogysem talált minket Deákon. Vicces volt. Meg hideg. De Barbira várva legalább viccelődtünk, beszélgettünk sokat - építettük a csapatközösséget:) Szal, elkéstünk, és mivel Barbival volt Ari is, mindenki minket várt. Végül megérkeztünk. Épp, hogy elindult az idegenvezetés, Patinak problémája akadt, Tüdővel emiatt lemaradtak. Én vadul fáztam, de kaptam pulcsit Dóritól, és Barna megölelt, ha meg kellett állni valamiért. Egy darabig hallgattuk (na jó, úgy csináltunk, mintha) a nénit, aztán elkezdtünk unatkozni. ...akkor kezdődött a fotózgatás:D Vicces volt nagyon. Elég hamar feladtuk az egészet, és mondván, hogy próbánk van, eljöttünk. Persze pár méterrel arrébb még negyed órát fotózgattunk:P

Károlyiban közös ebéd, ami ugyebár vicces, aztán próba, ami miatt elkéstünk, és egy darabról lemaradtunk, úgyhogy aznap csak 2 darabot láttunk:
1. Cuatro corazones con freno y marcha atrás - nem figyeltem húdenagyon, de azért tetszett. Asszem ennyi.
2. Amor, cacerolas y ladrones - tipikus orosz darab: tánccal kompenzáltak minden hiányosságot, és így, bár spanyolul nem nagyon tudtak, élvezhető volt:) (San Petersburgo)
Vacsi után megint Lőrinc Centerbe mentünk.
Én ugyebár nem szeretek nagyon csocsózni, nem is szoktam, de amikor már elég részeg voltam, Cris rávett egy játékra. Gondolom arra számított, hogy így majd nyerhet egyet. Fogalmam sincs ki volt a párom... vmi szőke lány. Már akkor se tudtam, kicsoda, megmondta a nevét, úgy csináltam, mintha tudnám... de sajna nem:P Jah... és döntetlen lett:D (ha jól emlékszem... és jó ideig nyerésre álltunk...:P)
És egy újabb gyalogos hazaút...

Ha már hófordulgatunk

pont ma egy hónapja utazott el anyu Egyiptomba, tehát pont ma egy hónapja költözött ide Cris, és kezdődött el életem egyik legcsodálatosabb hete.

két szék között a pad alá...?

*sikít sikít sikít sikít sikít sikít sikít*
*ordít*

7 de abril

Pont két hónapja volt a félnapos BKV sztrájk, úgyhogy szegény Desi alhatott rendesen...:) Csak az ebédre kellett bemennünk, de anyu még oda is bevitt minket, Patit is felvettük. Négy színdarab volt:

1. Bodas de sangre - a fiúk nem értékelték, persze, nbem volt épp vidám, nyilván. Merész húzás ez a darab egy diákszínjászótól, de meglepően jó volt. Nagyon tetszett. (Varsovia)
2. Tu vida en 65 minutos - voltak benne buzik, meg minden ilyesmi, és persze mindenki rengeteget röhögött azon, ahogy a buzit játszó srác mozgott, beszélt, ami amúgy szerintem túlzás volt. Mellesleg gáz, ha egy darab ettől jó. Úgyhogy szerintem nem is volt az. (Brno)
3. La estanquere de Vallecas - ez igen vicces volt, mert a románokról mindenki rossz véleménnyel volt, mondván, hogy lopnak, erre ez a csoport egy rablókról szóló darabot adott elő. Nem volt különösebben rossz, de a főszereplő főemlős látványa azért sok volt. (Bucarest)
4. La consulta - ez volt az első darab, ami konkrét szenvedést okozott. Be kell valljam, hogy én bizony nem bírtam, és zenét hallgattam. Két orosz lány borzalmas akcentussal teljesen szinkronban affektált, mindennemű mozgás nélkül. (Moscú)
Korán végeztünk, volt még időnk vacsiig... szal beültünk Sziklába:) Asszem ez volt az első lépcső a masszív alkoholizmus felé.
Ezen a napon volt az első közös vacsi, amik ugyabár minden nap viccesek voltak. A nap fénypotja, többnyire:)
Este kitalálta valaki, hogy menjünk Lőrinc Centerbe. Hát mentünk. Nem volt túl jó kedvem. Egész este sörözgettem, és azzal beszélgettem, aki épp mellettem ült, többnyire Lakival. Aztán telózgattam Zsoval, majd amikor Desi elment bowlingozni, zenét hallgattunk Crisszel a telómról. És kb ennyi történt. Majd öten nekivágtunk a kispesti excentrumtól gyalog a hazaútnak: Barbi, Ari, Pati, Desi meg én. A két külföldi lány jól eldumált, mi meg hárman... az utsó utcában meg Desi félt nagyon a kutyáktól...és beszélgettünk jól a pasikról:)

6 de abril

Szerezni kellett valakit, aki a színpadon néhány szót szól a darabról, és ünneplőben kellett menni. Persze Desi nem hozott ünneplőt, nem szóltak nekik előre. Én úgy gondoltam, majd Cris beszél a színpadon, végtére is tuti, hogy ő beszél legjobban spanyolul közülünk:) De őt nem értem el telón. Mint kiderült azért, mert rossz szám volt meg:P Úgyhogy ő narancssárgában jött...így nekem kellett remegve felvánszorognom a színpadra... Voltak sok unalmas beszédek, volt egy nem túl jó és nemértjükafunkcióját darab, aztán meg állófogadás, sok ehetetlen magyar kajával, és még több borral:D Volt még színdarab, ami nem volt rossz, ami alatt Cris mégis elaludt, mi meg lefotóztuk, ő meg bosszút fogadott, persze kizárólag ellenem. Nahát azóta sem fotózott le alvás közben:)

Aztán sétálgattunk velük, meg ilyenek. Rossz volt elszakadni az enyéimtől, de jó volt velük lenni. Este elvben Zöldmacskába mentünk, gyakorlatilag volt aki direkt fennmaradt a metrón, csak én erről előre nem tudtam. Azt hittem, Desi velük van. Elindultunk utánuk. Már majdnem odaértünk Hősökre, ahol a többiek voltak, amikor hívtak, hogy Klinikákon van Desi, a csoportjával együtt. Leugrotam a metróról, és visszamentem. A Klinikákon pedig este fél 10 körül ordibáltam, sírtam... de nem volt sehol. Végül nagy nehezen megszereztem Desi számát, és megtudtam, hogy fent vannak egy sörözőben. Felmentem hozzájuk, és Desi, Sandra és Koko hamar megnyugtattak és felvidítottak:)
A töbieket előkészítősök fogadták, úgyhogy 10kor elindultak haza... mi meg 4en maradtunk, Desi, én, meg a két sör:D Hirtelen ötlettől vezérelve elmentünk a Margitszigetre. Őt elbűvölte az éjszakai város, én pedig szinte el sem hittem, hogy egy szinte idegen lánnyal ilyen jót beszélgetünk, ilyen jól érezzük magunkat ketten a margitszigeti ájszakában. Azt hiszem, akkor zártam őt végleg a szívembe:)
És akkor éjjel újabb rajongója lett az éjszakai buszvonalaknak:) Náluk nincs ilyesmi...

Hófordulósdi

Ma van a 2. hófordulója annak, hogy Desi délután megérkezett, hogy előtte sokat beszélgettünk Imanollal... Aznap délután sokat beszélgettünk, és hamar kiderült, hogy sokmindenben hasonlítunk, és hogy jól kijövünk egymással. És aznap este volt az első buli... ahol sokat beszélgettem Barnával, meg mindenféle nemzetiségű cuki emberekkel:) És nem mellesleg vicces volt beülni anyu mellé a kocsiba kissé részegen... Desi pedig félholtan zuhant be az ágyba:)

Neeeeem akarooooom

Bár a hallgatós szerintem nagyon rosszul ment, nemkaptam ímélt, hogy ne menjek szóbelizni. Remélem, az íméltelenség akkor automatikusan azt jelenti, hogy megvan. Szal akkor ma még egy alapvizsga szóbeli, majd egy spanyol irodalom szóbeli, aztán üresjárat, jegybeiratás, majd a cib bankos teszt, aztán sok szenvedés még ott, és fél 8kor IKEA Crisszel. Hmmm. Lehet, hogy kevés kaját csomagoltam. Csak lennék már túl rajta. Legalább az első kettőn.

you're the music in me

...lehet élni zene nélkül?

Ma akartam írni. Hosszút. Kitaláltam, melyik képet csatoljam hozzá. A képet nem csatolta a gép sokadszorra sem, a megahosszú postom meg elveszett vhol az éterben a borzalmas netem miatt. Ezt pedig én égi jelnek tekintem. Ennek a postnak még nem volt itt az ideje.