Bocs

Kissé nehéz msnhez jutnom, bocs, én is szívesen beszélnék veletek, de a húgomat egy tonna tnt-vel sem lehet kirobbantani a géptől. Majd egyik nap veszem a fáradságot és arrébb hajítom mind a félszáz kilóját.

Hetedik mennyország

Azt mondta ma Robbie, hogy bármit megadna, ha egy normális apja lehetne. Hát, mi tagadás, én is.

Matek

Rájöttem, miért jó a gimnáziumban tanult matek. Figyeljetek. Szal. A seno-coseno tétel(magyarul asse tom, hogy írják helyesen, szal marad spanyolul:)) azért jó, mert az alfa az a 100 forint és az 50 forint által bezárt szög. Tehát, ha ki akarom számolni, hogy hány forintot kapok vissza a 200asból, ha a Kinder Maxi Kingem 124 forint, az alfa függvényében ezt percek alatt megtehetem. Fejben cosenot vonok belóőle...stb. Ám, lehet, hogy nem tudom, valamelyik adatot, pölö, hogy mennyibe kerül a Kinder Maxi Kingen, de tudni akarom mennyit kapok vissza. Ezesetben valszeg számolás közben találkozom majd különböző szögek cosenojának szorzatával pölö, és gyorsan fejben ki is tudom majd ezt számolni - az addíciós tételeknek köszönhetően.
Ha kicsit zavaros volt sajnálom. Magára vessen, aki megpróbálta megérteni:D

A világ vicces

Igen. Ezt a képet az Oldman's oldalán találtam, és megnevettetett. Hova tovább, emberek?

Földrajz...

Folyók... vannak kisebbek, nagyobbak... vannak akkorák, hogy uralják az egész térséget, mások olyan picik, hogy észre sem vesszük... de ha belegondolunk, amikor a tengerbe érnek, mind egyenlővé válik... mind elveszti a "hatalmát", mind ugyanúgy ömlik bele a tengerbe, a korábbi rangjukra való tekintet nélkül. S hogy miért jó a civ Chusszal?? A folyó az élet, a tenger a halál.

...blöáhh

... ha meddő vagy, vegyél egy babát! bocs, ez morbid volt.

Szeretnék vmi értelmeset írni, de nem megy. Az agyamat letompítja a sok rárakódott fújság, és amúgy sem aludtam... most először éjjel is fájt a gyomrom, és nem tudtam tőle elaludni. Szal...most megint olyan dejadme en paz hangulatom van. Bocs.

Ja, ma voltam dokinál... meg statisztaválogatáson... szerintem be fognak hívni, nagy létszám kell nekik majd... jól jönne egy kis zsebpénz... holnap pedig megyek be Gigihez. Aggódom érte. Mit vigyek neki?

Jajjj... csak nehogy megfájduljon az ujjatok a temérdek comment megírásába.

Por casualidad

Véletlenül belenéztem BagiNacsába. Eddig sem szerettem, de most még kevésbé. Eleve az, hogy nem tok nevetni ezeken a poénokon, mert nem jók. Másrészt... pont abba a hibás életfelfogásba rántja vissza az országot, amiből végre ki kéne lábalnunk. Nagyon pesszimistán beszél az ország törénelméről, politikájáról, amiben természetesen nem kevés igazság van... de akkor is. Ha így állunk hozzá, hogy úgyse fog menni, hogy úgyis mindegy, hogy ez az egész úgyis csak egy nagy rakás szar... mert egy ország áll így a saját sorsához, és ők ezt erősítik. Nagyon ellenszenvesek. Ha nem tudnak jobb témát találni, és jobb vicceket csinálni, menjenek csak haza... Ígérem, soha nem esem ebbe a hibába, hogy belenézek... Szal, undorító.

Igyekszem

Próbálok jó barátnő lenni... de asszem nem megy. Kicsit kompromisszumképesebbnek kéne lennem. Kicsit többet kéne szó nélkül tűrnöm. Kicsit háttérbe kéne szorítanom a saját érdekeimet. Kicsit kevésbé kéne hozzá ragaszkodnom, mert ha így folytatom, felőrlődik az oly nehezen kiépített személyiségem. Kicsit ellentmondásos vagyok:) Kicsit csendben kéne maradnom. Kicsit kordában tarthatnám a fenenagy igazságérzetemet. Kicsit hagyhatnám, hogy ne legyen minden tökéletes, és ennek egy kicsit örülhetnék is. Kicsit kevésbé kéne várnom a nyarat, mert így a év nagy részében nem élek, csak várok.

A négynapos szünetben akarok majd Susával lenni... el kéne szaladnom IKEAba, szeretnék venni vmi új ruhadarabot, jó akciósat, hogy jól érezzem magam tőle. Szeretnék Titivel elmenni Vörös Oroszlánba, de szeretnék otthoni meglepit is csinálni - náluk, hiszen szeretnék végre kimozdulni az én szobámból. Szeretnék bulizni egyet. Persze mindezt csak mértékkel - nagyon fáradékony vagyok, a hőemelkedésem még mindig makacsul ragaszkodik hozzám, ugyanúgy, ahogy a rengeteg orrfújás dacára a takony csak szaporodik a fejem különböző üregeiben. Szerintem az agyam helyén is már csak az van.

Csak úgy...

Most igazából csak azért írok, hogy írjak. Csak mert hihetetlenül feleslegesnek érzem magam. Most először érzem át, hogy a világ tényleg egyetlen pillanatra sem állna meg, ha eltűnnék, ha meghalnék. Ez természetes, de azért rossz. És túlságosan ragaszkodom Titihez, ez is rossz. Egy hete ki sem mozdultam, ez is rossz. Még mindig szarul vagyok... semmihez nincs kedvem... pontosabban nagyon rossz kedvem van. Nem akarok kötődni Titihez, mert az csak fáj... nem akarok beteg lenni... nem akarok hőemelkedést sem... nem akarok telet, nem akarok hideget, nem akarok sulit, nem akarom az embereket... most valahogy nincs kedvem élni. És még kisírni se tudom jól magam, mert ha anyu itthon van, senkinek nincs nyugta. Ráadásul most tudatosult bennem, hogy ha Titi lejár majd dolgozni reptérre, aztán meg repülni, tök egyedül leszek egész héten. Hétköznap, hétvégén... hiába a barátom és az osztálytársam, sosem fogom látni, és ez már most elszomorít.
És lol... ráköszöntem Acéra... és pont akkor jelentkezett ki. Valaki odafönt szórakozik velem, de ma nem tudok nevetni. Dejadme en paz. Plíz.

Titi és Joe:/

Oké...

... tudom, az én hibám, még az előző postra visszatérve. Megpróbálok minél kevesebbet hisztizni miatta.. és tudom, Titi, ne a gépnél üljek... már megyek is vissza aludni. Szeretlek.

...

Nem tudom, miért borulok ki ezen az apróságon. Nem kéne. Felesleges. Én most mégis itt ülők kőnnyes szemmel. Megmondhattam volna, mit szeretnék, de tudom, akkor nem ő dőntőtt volna, és mostmár úgyis mindegy/bocsi, rővid ő-t nem tudok írni..., meg zárójelet sem/. Szal... annyi a szitu, hogy a kőzelmúltban sokat hiányzott Bisz, és egyszer Szabó helyettesített, és jó volt. És Titi elgondolkodott, hogy átmegy hozzá faktra. Megkérdezett engem is, hogy szerintem mi legyen, de tudtam, hogy ha én állást foglalok, az lesz, amit én mondtam. Így... azt mondtam, hogy mindegy. Pedig dehogy mindegy. A legkevésbé sem. Sajnos arra, hogy mennyire nem mindegy, most jőttem rá - most, hogy már úgyis késő. Vége a hosszú hétfő délutánoknak /mert a színjátszót úgyis szinte mindig ellógom, és így egytől miénk volt a világ.../. Vége a kőzős szerda délutánoknak, mert előbb-utóbb úgyis megunja, hogy két órát várjon rám, hogy utána fél órát velem legyen... én meg nem fogok két órát utazgatni bkv-n, hogy azt a fél órát vele tőltsem... matekon hihetetlenül egyedül leszek, arról nem is beszélve, hogy segíteni sem tud majd így. Tőrin sem lesz ott. Azon a kevés órán, amin még egy teremben vagyunk, a terem két külőnbőző végén ülünk, és ez az osztály nem fog egy centit sem mozdulni értünk. Ki gondolná...egy matek fakt váltás... és szinte csak hétvégén láthatom... miért nem lehet visszaforgatni az időt? Őnző lennék, és azt mondanám, hogy ne menjen át Szabóhoz...

Robbie Williams
Eternity

Close your eyes so you dont hear then
they dont need to see you cry
I cant promise I will heal you
but if you want to I will try

I song this somber serenade
the past is done
we ve been betrayed
its true
someone said the truth will out
I believe without a doubt, in you

You were there for summer dreaming
And you gave me what I need
And I hope you find your freedom
for eternity...
for eternity

Yesterday when you were walking
We talked about your mum and dad
What they did that made you happy
What they did that made you sad
We sat and watched the sun go down
Picked a star before we lost the moon
Youth is wasted on the young
Before you know its come and gone to soon

You were there for summer dreaming
And you gave me what I need
And I hope you find your freedom
for eternity...
for eternity

For eternity
I ll song this somber serenade
The past is done
We ve been betrayed
Its true
Youth is wasted on the young
Before you know its come and gone to soon

You were there for summer dreaming
and you are a friend indeed
And I hope you find your freedom
for eternity

You were there for summer dreaming
And you are a friend indeed
And I know you ll find your freedom
Eventually
For eternity...
For eternity

Dúúúúúrva

Beírtam azt a dalszöveget a blogom leírásához, és pár perc múlva Susa meg akarta hallgatni, megkérdezte, mi is a címe. És kiderült, hogy nem is nézte a blogomat... csak... telepátia:)

Pasos

A színdarabunk eleje itt olvasható. Spanyolul van, természetesen. Én vagyok Blatti, a csótánypicsa, és nyávognom kell ezerrel, meg az életről filozofáló arccal énekelnem a La cucarachat...sztem lol lesz. Egy icccipiccit idegesít a szereposztás, de ez a legkevesebb az idei darabnál.

Szegény

Drága egyetlen postásunknak rémálmai lesznek. Tudta, hogy itthon vagyok (tegnap összefutottunk amikor orvoshoz mentem), úgyhogy becsöngetett, hogy átadja a tértis leveleket. Én meg kimentem. Csak:
- elfelejtettem letörölni a sazámról a hófehér neogranormont
- a bájos kezes-lábas pizsimre csak a nagykabátot vettem rá, ergo kikandikált néhány rénszarvas eme ruhakölteményről
- a hajam ép arra vár, hogy megmossam...fujj
- yeti lábaim kissé mintha kilátszottak volna a papucs és a kabát között
Asszem megyek imádkozni, hogy szegény pára túlélje ezen gyötrelmeket. Szívből sajnálom.

Ja, asszem egy ideig nem fogtok látni, lehet, hogy blogon sem jelentkezem. Arcüreg-, homloküreg-, és kezdődő tüdőgyulládásom van. A fájdalomból ítélve a tüdőgyuszi sem annyira csak kezdődik már...:(

Vergüenza

Szégyenlem magam...elsírtam magam Bekkernek, hiába próbáltam lenyelni a könnyeim.

:)

Nem tudom... valami nagyon-nagyon melengető érzés járja át az egész testem... egyszerűen mosolyognom kell...mert muszáj... Érzem, hogy a lehetőségekhez mérten minden tökéletes... minden fantasztikus... végre tudok örülni az életemnek. Anyu ma kedves volt. Ott van Susa, aki bár Ott van és nem Itt, azért mégis mindig Itt van (:))... Van egy tündéri húgom... akiről hiába is próbálok írni, csak az a szó jut most eszembe róla, hogy tündéri... ott van Gigi, aki bár nem tökéletes, rá kellett jönnöm, hogy egy nagyon odaadó barátnő, és mindig ott van, amikor szükségem van rá... És tudok énekelni, amivel néha örömet tudok okozni másoknak... És tudok salsázni, amivel ma is óriási örömet okoztam magamnak:) (a dekoltázsommal meg a férfiaknak...láttam ám, hogy elidőztek ott, de nem érdekel...azért van:)) És itt volt Bence, aki bár éérdekes, mindig űdítő vele találkozás:)... És ott van Nabil, aki a táncával mindig még nagyobb mosolyt csal az arcomra... Meg Imre, Péter, Tamás, akikkel olyan jó táncolni... Meg Viki, aki szaladva pisilt, hogy láthassa Nabilékat:) Meg Zita, meg Anka, meg Dólyika, meg Fejőske (bocsi... nem kéne a kicsinyítőképző...de egyszerűen nem megy másképp... nem tudom, olvasod-e, remélem nem0-... mert kisebb vallomás: még előkészítőben olyan mélyen beittad magad a szívem legmélyére, hogy egyszerűen nem tudlak nem becézni... mert nagyon szeretlek:)) És végül, de nagyon nem utolsó sorban, itt van Titi... szeretem. Ez elmond mindent annak, aki ismeri az érzést...
(és persze, ha kihagytam vkit, meg ne merjen sértődni!!!!!)

Húúú... még mindig alig kapok levegőt

Négy és fél éve volt az unokatesóm esküvője, Zsófié. Akkor láttam utoljára a testvérét, Krisztit. Kórosan le volt fogyva. Annak ellenére, hogy kitagadták, mindenki aggódott érte, de ő ismét eltűnt. Az esküvő óta nem hallottunk róla. Az akkori állapotából kiindulba már abban sem voltunk biztosak, hogy még él.
És... négy és fél év után mit sem sejtve nézegetem iwiwen az emiljeimet, és ő írt... ismerősnek jelölt. Még most is ráz a hideg. Felváltva mosolygok és könnyezem... ha épp nem egyszerre teszem a kettőt. Édesistenem... nem tudom, mit mondjak. Nem tudom, mit tegyek. Emlékszem, miket tett régen - mindenre -, teljesen jogosan tagadták ki. Én mégsem tudok nem örülni. Visszakaptam őt, és nem érdekel a múlt. Az unokatestvérem, megbocsájtok neki mindent, ha a család többi tagja nem is teszi ugyanezt. Nem érdekel. Nagyon fiatal volt. Nagyon el volt kényeztetve. Biztos vagyok benne, hogy ma már nem tenné ugyanazt. Bízom benne.
Összeszedem magam, és visszaírok neki. Még nem tudom, mit írjak... annyi dolgot akarok kérdezni és mondani, hogy végül semmi sem jön a számra... de majd lesz valahogy. Izgulok, félek, ráz a hideg. Legyetek velem...

Vizsga

A vizsga jól sikerült, nyelvtan és tartalom is 5ös. De az év jóhíre, hogy Titinek ugyanígy sikerült. Hiába mondogatjas, hogy könnyű volt a téma, szerencsés volt, hogy ezt húzta, én akkor is büszke vagyok:)

Nem tom... asszem kezdek beteg lenni, nagyaon fáj a fejem, és hőemelkedésem van. Jól esne egy kis pihenés, de nem így gondoltam. Mondjuk egy nyári szünetet el tudnék viselni. :) Mindenestre így most elég nyomi és használhatatlan vok, és bocsi mindenkitől emiatt... télleg nem akarom... És most úgy érzem...hogy bocs mindenért, mert én senkinek sem akarok rosszat...és lehet, hogy csak bemagyarázom magamnak, de úgy érzem, néhány embernek a terhére vagyok... nem akarok nevet mondani, mert abból csak egy felesleges veszekedés lenne. Csak a betegség beszél belőlem. Az őrjít meg. Attól vagyok nyűgös, és hülye is, meg pszichopata is...asszem. Remélem.

A férfi szívéhez a gyomrán át vezet az út. Az enyémhez a teán.

Chus

A versmondó után, amikor el kellett bírálnunk a hallottakat, Chus kifejtette, hogy vajon nekünk miért tetszett jobban az a versmondó, amelyik tetszett. Azt mondta, hogy az a lány sokkal magyarosabban mondta. Illusztrációképpen mondott pár sort egy spanyol versből, és mondta, hogy ilyen a spanyol versmondás. Majd azt mondta, hogy most bemutatja a magyart is.
- Az ablak (hatásszünet) zöld.
Mendezt "lenni vagy nem lenni" hangsúllyal, szélesre tárt karokkal, erős spanyol akcentussal:D

by Milán

"hmmm...ismerős az e-mail címed... mariposa... mari pozsa...Pozsa Mari!":DDDD

Eladók gyöngye

Ma anyuval a lyukasórám alatt elmentünk becserélni a csizmámat, amit a sarka miatt vittünk vissza. Nem akarták kicserélni, mert a sarokra nincs garancia, bár erre eddig senki és semmi nem figyelmeztetett. Végül anyu észervette, hogy a talpa is el van törve, szal már nem mondhattak semmit. Pár napon belül egy lyukon jártam volna. Aztán kiválasztottam az új csizmát, ami sztem egy hónap múlva visszahozásra kerül majd (ez a harmadik csizmám november óta), és odamentem az eladónőhöz. Anyu már ott volt. Most pedig leírom a párbeszédünket, bár elnézést, nem tudok pontosan idézni már.
- Az a baj, hogy helytelenül használta a kislány a csizmát (- kislány???!), mert ez egy divatcsizma (jelzem, ez szintén nics feltüntetve sehol), és nem szabad esős időben, hóban, latyakban hordani.
- De a csizma téli viselet - mondta anyu.
- Ez tévedés, kérem. Van téli, valóban, de van tavaszi, őszi és nyári is. Ez inkább nyári.
- Nyáron csizmát??? - fakadtam ki.
- Persze. Ez a darab egyébként sem mindennapi viseletre való.
- Akkor mit hordjak mit hordjak minden nap?
- Mindjárt mutatok néhány mindennapi viseletre alkalmas csizmát.
Elment, és visszatért három borzadállyal.
- Tessék. (az első egy yeti csizma volt, ha nem is olyan durva, mint a képen, azért durva. a második egy pisztáciazöld velúr - ami köztudottan nem bírja a vizet - szőrmecsíkkal ellátott narancssárga műanyag talpú fantasztikus darab volt, és a harmadik ugyanez, csak bugyirózsaszínben.)
- És nincs vmi minden nap hordható, ami kevésbé gusztustalan? - mondtam igen bunkón, tudom.
- Nézzenek körül.
- Már megtettem.
- Próbálják meg mégegyszer, mert ezt a csizmát ugyanúgy visszahozhatják majd, ha minden nap használod. Ez alkalmi, arra való, hogy beszállj benne a kocsiba, meg ki.
- Erre a papucs is megteszi.
- Nekem is van egy 19 éves lányom, ő bezzeg tud vigyázni a cipőire. Reggel kinéz az ablakon, és ha esik, nem vesz fel magassarkút.
- Esőben nem lehet magassarkút felvenni? (megjegyzem, ha kinézek, és esik, magassarkút veszek fel, hogy a nadrágom nem érjem le, és így ne legyen térdig vizes, minek következtében megfáznék.)
- Ilyet nem.
... inkább nem folytatom. Megvettük ezt a nyári divatcsizmát, amit esőben nem lehet hordani, és erősen fontolgatom, hogy veszek hozzá egy kocsit meg egy jogsit is, hogy ne legyen baja. De az is lehet, hogy csak szimplán egy hónap múlva visszahozom. Mindenesetre az utcán megbeszéltük anyuval, hogy nyáron csizmában megyünk strandra. Merazjó.

1. nap

...és a bokám vörös és ducika. Következtetés: a suli határozottan káros az egészségre.

2005

Ha már mindenki ilyet csinál, hát én is összegzem az elmúlt évet. Mert olyan jó dolog utánozni.
Bár sokmindenre nem emlékszem...
Januárban rögtön úgy esett, hogy egy napon volt az ének és a spanyol vizsgám, és ez nem nagyon dobott fel. Mily meglepő. Február téjákán írt Laci. Ez úgy érzem, fordulópont az életemben. Sok dolog van, amit vele beszéltünk meg, és nem is tudom, hogy vészeltem volna át néhány időszakot a tanácsai nélkül. Áprilisban a színjátszó Pozsonyba ment. Azt hiszem annak a hétnek minden pillanatában sajgott a szívem. Májusban volt a blogbalhé, akkor váltottam erre. Júniusban vége lett a sulinak, lementem reptérre Titihez két napra asszem, és nagyon jól éreztem magam, de télleg, aztán töltöttem egy fantasztikus hetet Mallorcán, ahol megismertem Marcost, a nyálasképű félisten szörföst, akinek nemet mondtam annak ellenére, hogy ezt a szót nehezen tudom kimondani, azzal az indokkal, hogy szerelmes vagyok. Betöltöttem a 18at, minek örömére tartottam partyt, amin Titi bealudt, Mesi sztem szintén, mindenesetre végig a pasijával volt bent a házban, a szomszéd néni átlocsolt, mert nem tetszett neki a pancsolás, a másik néni meg kihívta a rendőröket, akik röhögtek, hogy ennyi zaj miatt riasztották őket.(bocsi emberek, tudom, hogy ez nem a legjobb kép rólatok, de ezen legalább együtt vagytok). Júliusban mentünk Kövkálra, amit most meglehetősen untam. Se Susa, se büfésfiú nem volt. Nonó és Ákos viszont kellemes társaság lett - hiába, lassan felnőnek. Aztán lementem Titihez Őcsénybe, bár rossz volt a vonatút, meg hosszú is, boldogan mentem, mert végre láthattam, és jó volt vele, csak a társaságba nem tudtam beilleszkedni, ugyanis nem tudtam hosszászólni a témákhoz: repülés, pia, nők. De azért jó volt az a nap nagyon, amikor elmentünk kajálni, és miután szinte éhenhaltunk, kihozták a kaját, ami a Pozsa testvéreknek nem volt elég, így megették mindenki maradékát.:D Aztán a spontán kaja utáni fürdőruha nélküli fürdőzés volt a legkirályosabb, amit el tudtam képzelni:) Ok, a fenekem világított a tangában, és útjelzőként funkcionált, ha úsztam, de fantasztikus volt. Aztán augusztusban elmentem békatáborba, és azt hittem, megint olyan fantasztikus élmény lesz, mint az előző. De nem. Rémálommá vált. Sokminden jó volt, de egy ribanc, és a kedves drága szerelmem tönkretették. Amikor hazajöttünk, és azt hittem, vége a rémálomnak, akkor jött a POKOL. És ez átnyúlt szeptember első két hetébe is. Hazugsággal, átveréssel, magánnyal, mellőzöttséggel és halálvággyal kellett küzdenem... de még hozzátenném a hazugságot, a hazugságot, a megalázottságot, a semmibe vételemet...és asszem a hazugságot. Valamint, csak hogy fokozzuk a fincsiséget, Susa Szegedre költözött, én pedig így végképp élő halottnak éreztem magam. Aztán Titi visszajött, és lassan helyreállt minden. Közben elkezdődött a suli is, amitől a pokol elvette az energiámat, így m,ár év elején is enegria nélkül mentem be, mosott szarként. Azt hiszem októberben találkoztam először Lacival, de ebben nem vagyok biztos. Novemberben tartottunk Titinek meglepit a családjával, mert ő is nagykorú lett. Decemberben volt magánének koncertem, szalagavató...:(, és karácsony, ami jól telt, és a szilveszter, amit a számomra egyik legkedvesebb emberrel tölthettem. És boldognak kéne lennem, de az elmúlt év pokla még kísért, és ebből próbálok kimászni. Drukkoljatok, hogy sikerüljön.

Ok...

Töröltem a másik, még csak 3 napos blogom. Jobb így, mint simán titkosra csinálni. Szerintem.

:(

Holnap suli. Olyan sok van még az évből, s oly kevés erőm maradt már. Képtelen vagyok befejezni. Egyszerűen nem megy. Nem arról van szó, hogy utálom a sulit, meg ilyesmik... nem.. csak egyszerűen nmem megy.

Bók

"Tudtad, hogy nagyon megnyugtató a hangod?" by Dóri
Nem tudom, miért, de most úgy érzem, ez a legszebb bók, amit eddig kaptam. Köszönöm. Úgy éreztem, végre adtam valamit egy másik embernek a hangom által... úgyhogy folytattam...Never ever

Csak címszavakban

Andrew, fájdalom, de szimpatikus.:)
Hogy őszinte legyek, féltem ettől az estétől, de nagyon jó lett. Kár lett volna kihagyni. Féltem, hogy majd túl komoly dolgokról fogunk beszélgetni, és így is lett volna, ha kettesben maradtunk volna. Bár... volt is rá példa... de azt a kis könnycseppet még időben visszanyeltem. Olyanról beszélgettünk, amiről nem kellett volna. Még vérző sebeket téptünk fel, és olyan részleteket tudtam meg, amiket nem akartam tudni. Fájt, mit tagadjam, sőt, jelen időben, és azt is megkockáztatnám, hogy még nagyon sokáig fájni fog. És nagyon gyakran gondolkodom azon, hogy én ezekkel az érzelmekkel, emlékekkel nem tudok együttélni, és hogy talán véget kéne vetni mindennek, de képtelen vagyok. Na de ezt most hagyjuk.
Betartottam, részeg voltam. De legyetek büszkék rám: tudtam, hol a határ. Bár a gyomrom rendetlenkedett, azért én még pont tudtam, mneddig vagyok jól, és mikor lenne már baj... és sikerült:P
Majd máskor folytatom... most rossz kedvem van, bocs.

nem jü rlésuezhen pisilni. ne prónálkozzatok vele.

rézegen nem jó pisilni,. ne prónálkozzetok vele