*meggárgyult*

most pedig mindjárt indulok az állomásra, vááááá

ímél

kaptam ma egy ímélt, amire szívem szerint ezt írnám:

Kedves Bea. Jól vagyok, köszönöm, de ne hívj Erának, mert azt utálom. Igen, holnap megyünk a tengerre, de nem veled. Egyrészt 5 hete nem láttam a barátom, tehát nem kell oda egy harmadik, bár mondjuk amúgy sem szerencsés felállás az úgy. Másrészt azt mondták a többiek, hogy te monokinizel a parton, és arra nem vagyok kíváncsi, elég volt a csütörtöki egyszál punciban mászkálásod - amire szintén nem voltam kíváncsi. Ja, és a barátom ma érkezik, de ő nem a párom; párom legutóbb szerdán volt annál a vicces párbeszédes feladatnál. Örülök, hogy beszámoltál arról, ma hogyan érzed magad, örülök, hogy ugyanúgy, mint tegnap. Remélem, a székleted is ugyanúgy rendben van. Ja, és tegnap csak esett az eső, az ördög nem vert senkit.

de úgysem ezt fogom írni. pedig egyszer valakinek már kéne.

pizza&pasta

Az ilyen estéket szeretem. Amikor Sissy dob egy ímélt, hogy vigyünk piát, ők csinálnak pizzát meg tésztát, olyan igazi olaszt, és náluk tali fél10kor. Pontos címként annyit írt, hogy a katedrális előtt... gondoltam, ha ott vagyok, felhívom. Persze az utolsó cent a "szija, szija" után tűnt el közvetlenül, úgyhogy ott álltam egyedül, cím nélkül. Sétálgattam, hátha valaki épp arra jár a többi vendég közül... és akkor az egyik világos ablakból Costa és Sissy hangját hallottam:) 2. emelet. Megnéztem a postaládát, becsöngettem abba a lakásba, amelyiké üres volt, és lám, eltaláltam:) Ettünk fincsit, picikét ittunk is, sokat beszélgettem Adéllal, nekem nagyon szimpi... az olaszok persze énekeltek, meg ilyesmik:) Aztán elindultunk a Luxba, amikből Boheme lett, ahol meg találkoztunk egy csomó erasmusossal, úgyhogy a vége megint az lett, hogy angolul kellett beszélnem. Ergün meg, a török srác, botrányosan részeg volt, és láthatóan egy dolog kötötte le, és nyugtatta meg: ha a hajamat simogathatta. Úgyhogy ott kellett ülnöm, hogy Ergün se magában, se másban ne tegyen kárt:D Végül tényleg elindultunk a Luxba, én megint Michal pulcsijában, és Heatherrel beszélgettünk... és annyira ggódtak, amiért egyedül megyek haza (mert oda már nem volt kedvem bemenni) - 10 perces séta -, hogy megígértették, hogy rácsörgök, amint hazaértem. És még nagyölelést is kaptam.

Kezd kialakulni, hogy kivel leszek jóban, és kivel nem... és meglepő módon 2 olyan is van köztük, aki nem beszél spanyolul. Meg persze Ergün, de vele úgyse kell beszélni, csak a hajamat kell neki adnom.

És pont amikor az utolsókat integettem, akkor csörgött rám Cris, hogy úton van, lassan msnnél lesz:)

multicultural

német a nevem, magyar vagyok, kicsit spanyolnak érzem magam, és itt általában dél-amerikainak, portugálnak vagy olasznak néznek az akcentusom miatt. nah?

yummi

panasz

valahol ki kell panaszkodnom magamat, bocs... anyu most találta ki, és írta meg, hogy amikor jönnek hozzám, akkor nem Gironában szállnak meg, hanem Barcelonában. ami innen egy és negyed-másfél óra vonat. mér nem lehet azt mondani, hogy kikapcsolódni mennek oda? mer hogy nem azért utaznak, hogy engem lássanak, az biztos. mert így nem nagyon fognak. kevés órám van, de arra pont elég, hogy ne tudjak miattaa minden nap 3 órát vonatozni, és néhány órát még ott is tölteni velük. (arról nem is beszélve, hogy nincs keretem ennyi utazgatásra) mit ne mondjak, eléggé rosszul esett ez az ímél.

netezés közben mindig megnézem a blogomat, de valamiért még sosem írtam úgy, hogy ne tudtam volna róla. így sosem ér kellemes meglepetésként egy nem várt bejegyzés... na majd talán a legközelebbi muchafiesta másnapján.

hangover

ki adta meg mr. szégyennek a címemet???