Cipikék

A héten 3 tavaszi cipőt is felvettem. Az első a sarkamat törte, a második a kisujjamat, a harmadik a talpamat. Most pedig úgy járok, mint egy sánta Godzilla.

Addig csináld, amíg fiatal vagy, és megteheted - mondta anyám.

Folyton rohanok, suli-Titi-ének-színjátszó-cselló-ppk-tanítás-bank között, többnyire, mikor hova. Itthon alig vagyok, anyuval néha napokig nem látjuk egymást. Későn fekszem, korán kelek, igyekszem tanulni, elvégezni a rámeső házimunkát, közben pedig próbálok mindig csinos lenni, ami már önmagában is néha fárasztó. Örülök, hogy zajlik az élet, hogy mindig van tennivaló, hogy sosem érzem magam feleslegesnek, de azért most így péntek este érzem, hogy néha kell pihenni. Fáj mindenem, a szemem pedig lecsukódik. De egyszerűen nincs kedvem pihenni. Inkább gyakorlom a színjátszós táncot, tanulom a szövegem, csellózom. Ja, és latinozom, mer ma beoltott a tanár:D

Összefoglalom a szerdai pedagógiát:

Nem aceptálom, hogy a gyereknek, mint autonóm entitásnak, nincs facilitált környezete.

Everything is possible. The impossible just takes longer.

Ákos bácsi a kedvenc bácsim. Meg a latin bácsi is. Na jó, ő nem is bácsi.

Hétfőn ittam szenvedélygyümölcs-levet, és eszembe jutott Zebegény. És egy picit becsuktam a szemem, és kultföci óra helyett máris ott ültem a kertben, és kínoztam a szegény méheket. És nagyon jó volt.

Ilyenkor olyan büszke vagyok magamra

Ma összesen 3500 pézért vettem egy tökjó piros felsőt és egy extraelegáns, földig érő fekete ruhát. Tisztára megérte:) Múlt héten meg ezerhatért kaptam cuki masnis csizmát. Nem is hiszem el, hogy ilyen ügyi vagyok:)

Amúgy, eseményektől elvonatkoztatva, rég éreztem magam ilyen nőiesnek és szépnek. Éppen ezért esett kicsit rosszul, hogy az, akiről tudom, hogy tetszem neki, nem is nagyon köszönt. Mindegy. Attól még szép voltam és kész:)

Tem Coca Cola Light? / Não temos leite.

Tequila Light. Ilyet ittunk Hujbival meg Sólyommal:) És Sári is meg akarta kóstolni:D Jó volt ez az Alapítványi Bál. A műsor is, a kaja se volt rossz, meg hát kihoztuk belőle a legjobbat:)

Herold, a hangya

Szerdán épp nagyon éhesen vettem elő a Napköziben az egyik szendvicsemet. Ahogy kicsomagoltam, találtam egy vígan szaladgáló hangyát a szalvétán belül, de szerencsére a szendvicsen kívül. Lepöcköltem, és nagy nehezen megettem a szendót (éhség: undor - 1:0). Ám a hangya nem tágított, a lábaim körül mászkált folyamatosan, és olyan ari volt, hogy elneveztük Heroldnak. Remélem, még él és virul.

színjátszó

Azt hittük, hogy a darabban szereplő Paul Auster író kitalált, vagy legalábbis ismeretlen vki. Erre ma könyvtár után felállunk, és Gigi nevetve mutat a mögöttünk ülő padjára, amin egy Paul Auster könyv feküdt. Nos, ideje átértékelni ezt-azt:D Mindenesetre mókás jelenet volt.

re

Elkezdődött a suli, oszt már postolni sincs időm. No meg betegeskedtem is egy kicsit. Kezdem úgy érezni, hogy meghaladja a képességeimet, hogy teljesítsek spanyol szakon, portugál minoron, csellón, éneken, színjátszón, itthon a családi kapcsolatokbban és a házimunkában, a Titivel való kapcsolatomban... és pedagógiám még nem is volt, csak holnaptól lesz. Néha nagyon kevésnek érzem magamat.
Viszont voltam Grabóék koncertjén, és de verdad nagyon tetszett. Aztán meg jó volt beszélgetni Susszal Heszivel meg Kezsoval... imádom őket.
Azt viszont nagyon sajnálom és bánom, hogy csütörtökön nem mentem a farsangra...
jajj, annyi dolog kavarog a fejemben... kicsit zavaros. Fizikailag fáradt vagyok, 24 óra semmire sem elég, szellemileg meg még mindig nem elégít ki ez az egész. Elkezdtem angolul olvasni Titinek hála, és nagyon élvezem. Lehet, hogy jobban élvezem az élményt, hogy értem, mint magát a könyvet.

Timim drága

Szörnyű fényviszonyok mellett telefonnal készült ez a kép, ezért ilyen rossz:) De a lényege ugyanaz: hogy a húgommal bármilyen helyzetből poént tudunk csinálni. Ő éppen Van Gogh.

Annyiszor sétáltam már el igazán fontos dolgok mellett, annyiszor engedtem el szó nélkül igazán fontos embereket, hogy most úgy éreztem, nem követhetek el több hibát. Meg kellett ragadnom a gallérját és azt mondanom, hogy márpedig marad.:) Velem.

:S

Már jó ideje azon mesterkedem, hogy megtanuljam Susnak zongorával a Never felt this wayt, Titinek meg csellón Bach csellószvitjének prelude-jét, de nem megy... nehezek:S

A tegnap este olyan volt, amilyenre már nagyon régen vártam. Együtt, mi négyen, sokat beszélgetve, nevetgélve... jó volt. Remélem lesz még ilyen sok. Meg Zegebény is.

Néha nagyon nehéz eldönteni, mi a legkisebb rossz.

:)

Azt hiszem, minden szótárban a "szép nap" kefejezésnél 2008. február 8. szerepel. Süt a nap, csiripelnek a madarak, csellóztam, megyek Chusos színjátszóra, aztán hazajön Zsuzsi. Nem tudom, hova lehetne ezt még fokozni:)

Új megint

Nem hittem volna, hogy valaha erre fogom használni az új telómat: Bartók Rádiót hallgatok épp rajta, Perényi Miklós előadásában Saint Saens a-moll csellóversenyét. Mondanom sem kell, fantasztikus.

Új

2,5 napig abszolút nem volt étvágyam. Ezalatt az idő alatt összesen ettem a már említett kiflit és egy muffint. Aki ismeri az étkezési szokásaimat, az érzi ennek a súlyát. Ma késődélutábn megjött az étvágyam, ettem melegszendót egy kifliből, meg egy kocka csokit. De... lehet, hogy folytatni fogom ezt a kúrát, ha már így alakult. Nagyon tetszik a kialakulóban lévő új derekam, új combom, új fenekem, új hasam. És a karom is vastag volt szerintem. Pár nap... egy hét, és úgy fogok kinzni, ahogy szeretnék:)

nem is én lennék

Mekkora az esély arra, hogy ha választok egy vadiúj, ismeretlen nőgyógyászt, és elmegyek hozzá munka/tanítási időben, összefutok ismerőssel? És arra, hogy ez egymás után kétszer megtörténik? Hmm? Mer nekem sikerült.
(mi ennél gázabb összefutási hely van? tippeket kérek)

Nah, játsszunk

A játék módosított formáját választom, szóval, 5 könyv, ami meghatározó volt az életemben:

Gabriel García Márquez: Azért élek, hogy elmeséljem (Vivir para contarla). Már írtam róla régen, amikor olvastam éppen.
Paolo Coelho: Veronika meg akar halni
Paolo Coelho: Tizenegy perc
Celia Rees: Bűbájos Mary /Farkasszem (egynek minősítem most, nno). Erről is írtam már.
Jókai Mór: Az aranyember. Kövezzetek meg, de ez volt az első kötelező, amit igazán szerettem. Nagyon tetszett, és ez azóta sem változott.

Talán paradoxon, de a tegnap volt életem egyik legkellemesebb napja. Délelőtt bementem Napközibe, ahol kb 5 órát eltöltöltöttem Bori, Zits és Radesz társaságában. Ebédeltünk (ettem SZÁRAZ KIFLIT, ugyebár), beszélgettünk, etr-eztünk, punnadtunk a kihúzott kanapén, és Radesz meglátta, hogy este Cotton Club Singers koncert van Jam Pubban. Mondta, hogy menjünk... hmmm...

Délután tanítottam, na jó, ez nem volt felemelő élmény... Beséltem jót telón Titivel, és aztán este rászántam magam, hogy télleg elmenjek. És jó döntés volt. ...szavakkal leírhatatlan élmény ez a zene. Jó volt Zitsékkel lenni, jó volt ezt a zenét hallgatni.
Na és a hazaút... na az a világ egyik legnagyobb lolsága volt. Amint odaértünk a megállóhoz, Zits meglátta, hogy bent van a busza, szaladt, elérte, elment. Odaálltam a korláthoz, néztem ki a fejemből, egészen addig. amíg felbukkant S. Norbi. Megismert, bár tuti, hogy a nevemre nem emlékszik. Segáz. Aztán felbukkant Dave is. Aztán jött két lány, Norbi köszönt nekik. Elkezdtek beszélgetni.
-Helló! Honnan ismerlek?
-Helló. Nem tudom.
És ezután az következett, hogy mindketten sorolták kb 5 percen keresztül azokat a helyeket, ahova valaha is jártak, de csak nem jöttek rá, honnan ismerik egymást, mi meg röhögtünk, mer mekkora csajozós duma ez:D De aztán kiderült, a Károlyi melletti kocsmában volt régen pultos a lány. Tehát soha kb egy szót sem beszéltek még:D Aztán buszoztam Dave-vel. Vicci volt. Beült mögénk két srác, az egyik tök helyes volt (kis Tom Cruise-os beütéssel), és Borároson megkérdezték tőlünk, hogy a Kisakármilyen utcához ugye jó irányba mennek? Kérdezte Dave, hogy a III. kerületire gondolnak-e. Igen, arra gondoltak. Nos, akkor már kb 20 perce rossz irányba buszoztak. Nodesebaj, leugrottak, oszt felszálltak a másik irányba. Beszélgettünk még a hátralebvő 20 percben, majd leszálláskor Dave megjegyezte, hogy ha utas lenne, tuti azt hinné, hogy együtt vagyunk. Együtt szálltunk fel, egymás mellett ültünk, együtt szálltunk le. Basszus, Tom Cruise ezért volt olyan ridegecske:D Nah mindegy, a lényeg, hogy szép nap volt, mindenkinek köszönöm:)

'Igen.' 'Igen.' 'Aham.' 'Igen.' 'Jó.' 'Nem, oda nem az kell. Mi lehet még?' Igen.'
'Nem, nem esto. ' 'Akkor... este?' 'Nem, éstas, ékezettel. Az e-n, nem az a-n van az ékezet. Aham, úgy.'

Furcsa érzés, hoy tegnap, abban az állapotban amiben épp voltam, inkább pszichológust alakítottam, mint spanyoltanárt. Furcsa olyan lánynak magyarázni a nyelvtant, akinek néha egy-egy könnycsepp gördül le az arcán. És tudom, hogy rossz neki, mert elmesélte, mi a baj, de talán azért most mégiscsak rosszabb nekem, mégis ő sír, és nem én. És azt hiszem, ott határoztam el, hogy többet nem sírok, mert láttam, hogy ő milyen törékeny és sebezhető lett, pedig amúgy nem az... és én sosem akarok törékeny és sebezhető lenni.

...mérmérmérmérmér...??...

30STM

Nem tudok leakadni a zenéjükről, és aki ismeri, az tudja, hogy ez nem a zene, ami jobb kedvre derít...

...nagyon, nagyon rossz kedv...

31 kredit

Major szak, minor szak, kredites tesi, tanári modul. Btk-n ennyi kell, hogy meglegyen 30 ki***ott kredit. Egy icipicit lolnak érzem a dolgot. Ráadásul a pedagógiás baromságon kb másfélszeres túljelentkezés van, a mázli ledobott minket, az egyetlen, amire bejutottunk végül, az ütközik egy óránkkal, kéthetente van és 3 órás. Nem, ehhez már nem fűznék semmit.

szerda-merda

bocsi attól, akiről nem előnyös, de hihetetlen belső kényszert éreztem, hogy megosszam ezt a nagyérdeművel:)