Az tuti, hogy ez életem legemlékezetesebb hetei egyike volt. Na, akkor egy beszámoló, hogy mindig emlékezzek majd rá.
Vasárnap - tudtam, hogy vasárnap érkezik Diego, de azt mondta, hogy nem kell elé kimennem a reptérre, majd hív, ha már a szállóban van. Ok, én nekiálltam pólót festeni. Épp ezerrel festettem, már baromira untam, amikor hívott. Persze a kijelzőn meglátva a nevét rögtön remegni kezdtem, hogy énistenemjóistenem, most spanyolul kell beszélni. Segáz, felvettem, és azt mondta, hogy ha az jó, akkor menjek a hotelébe fél10re, és elmegyünk vacsizni. Ok, persze, fél óra alatt expressz öltözés-szépítkezés, és ott voltam időben. Kiakadt, hogy nem tudok ott a környéken éttermet ajánlani, aztán végül beültünk az elsőbe. Iszonyatosan izgultam, de aranyos volt, próbálta oldani a feszültségemet. Beszélgettünk kb 11ig, már egészen kezdtem belerázódni. Azt meg nem engedtem, hogy taxit hívjon nekem, hazamegyek én, hát ne vicceljünk.
Kedd - úgy volt, hogy fel kell hívnom néhány céget, összehozni velük egy-egy tárgyalást. Egész délután felöltözve vártam, hogy hívjon, hogy mikor menjek, de csak este hívott, hogy menjünk vacsizni, már itt van Andrés, a kollégája, és vigyek én is valakit. Ok, vittem Tüdőt. Taliztunk, megismertem Andrést, aki egy kolumbiai tündérmanó, és beültünk egyjapán étterembe. Na a pálcikákkal jót fájtoltam. Jó volt ott, vicces volt... jól éreztem magam, és sztem Tüdő is:) Aztán meg bulizni akartak menni. Konkrétan salsázni. Kedden. Mondtam, hogy Kaméleon, bár valszeg nincs nyitva. Nem baj, megnéztük, zárva volt. Úgyhogy ELTE napok. Összefutottam Zitáékkal:) Lementünk, deTüdőnek hamar mennie kellett, Andrésnak meg nem jött be a Magna Cum Laude... ésreggel tárgyalásuk volt. Úgyhogy hazamentünk, most viszont hazavittek. És ekkor volt az ominózus 45... basszus hogy mér hittem Javiernek, és mér vannak problémáim aszámokkal... most azóta is ezzel szivat. De legalább megtudtam, hogy ő csak 33.
Szerda - na ez durva nap volt. 11re mentem a Corinthiába, akkor kezdődött az első tárgyalás, angolul, néha kellett csak besegítenem, de legalább akosztumbrálódtam:) Aztán átmentünk a következő tárgyalás helyszínére. Az is angolul zajlott, bár mondták, hogyha kell, fordítok. Később bejött még két magyar, ők ezt nem hallották, én meg ugyebár a tárgyalás alatt nem beszéltem, csak egy-két szót a fiúkkal spanyolul, úgyhogy amikor viszláttal köszöntem el, összemosolyogtak, hogy milyen ari, hogy ezt megtanultam, mire mondtam, hogy hihi, többet is tudok én:) Jól belepirultak, de legalább jót nevettek:) Ezután elsétáltunk egy étterembe, és annnyira jót beszélgettünk, hogy hihetetlen:) Közben meg néha elgondolkodtam, mit gondolhatnak rólam mások, ahogy ott ebédelek, láthatóan fiatal lányként két harmincas, jólszituált külföldivel...:D Nah, ezután mentünk vissza a Corinthiába, ahol ekkor kvetkezett az a tárgyalás, amit végig nekem kellett tolmácsolnom. Kegyetlen volt. A fiatalabbik tárgyalópartner engem mindig ki akart hagyni, inkább makogott vmit angolul... aztán Diego mindig spanyolul válaszolt, hogy hát azért mégis. Nehéz volt, leizzadtam... felelősségteljes embernek tartom magam, de ez a felelősség sok volt, hogy ha véletlenül valamit félrefordítok, akkor egy baromi nagy project bukik el rajtam. De megoldottam, sikerült. Utólag pedig azt a kritikát kaptam, hogy jó volt, hogy gyorsan elmagyaráztattam azt, amit nem értettem, és csak ezután fordítottam, viszont halkan beszéltem, de nem akart rámszólni, mert így is látta, milyen ideges vagyok:) Amúgy még később a spanyoltudásomra is kaptam kritikát, mégpedig azt, hogy nincs akcentusom, nagyon jól beszélek, csak szereznem kéne valakit, akivel gyakorolhatok, mert a folyékonysággal akadnak gondok. Na, a tárgyalás után haza, aztán hastánc, aztán vissza az NHba. Sétálgattunk, Diego evett is, és rengeteget beszélgettünk. Tanított szavakat, kifejezéseket, és amúgy is jó volt - egyrészt hallgatni a kiejtését, másrészt meg végre spanyolul beszélni sokat:) Utána táncolni akart menni, jobb híján elvittem Morrison's2-be. Éjjel pedig abszolút hullaként zuhantam az ágyba...
Csütörtök - az óráink után Gigivel átmentünk a Corinthiába, ott volt Andrés is meg Diego is. Négyesben beültünk a New York kávézóba, ami amúgy annyira nem nyerte el a fiúk tetszését. Nah mindegy. Sokat beszélgettünk, nevettünk, kolumbiai-spanyol kulturális tanórát kaptunk:D, mert még a Papá Noel is máshogy hohohohózik a két országban. Aztán visszamentünk a hotelbe, és megírtam életem első számláját, ráadásul nem is rossz pénzről...:P Estére pedig elvileg szerveztem össznépi spanyolul beszélős partyt, gyakorlatilag meg végül jó sokáig kettesben voltunk Titivel,
egészen Diego érkezéséig. Már nem sokáig voltunk ott, minden bajom volt... Lévén, hogy utsó este volt, még Diegoval maradtam, beszélgettünk még sokat, aztán hazajöttem. És talán soha többé nem látom, de ez a hét legalább télleg jó volt.
Jah, és vele/róla egyetlen kép sem készült. Csütörtök este vittem fényképezőt, Titivel kicsit fotózkodtunk is, de mire Diego megérkezett, megfeedkeztem róla...:(
