2008. röviden

január
Kimerült voltam szörnyen, életem első vizsgaidőszakát szenvedtem át. Nehéz volt és nem is sikerült szélsőségesen jól, mégis boldog hónap volt. ...és Titi végre bemutatott a csoporttársainak.
február
Szakítottunk, újra összejöttünk, elkezdődött a második félév, volt órám a ppk-n, ami jó volt nagyon. Maga az óra is, meg ott lenni is. Meg coltunk Radeszékkal Cotton Club koncerten:) És persze ismét túlvállaltam magam.
március
Szép volt, a színjátszóval is nagyon beindultunk, közeledett az előadás. Bár asszem a saját személyiségemet illetően épp kríziseltem.
április
Rendkívül meghatározó volt... 5-12-ig színjátszó fesztivál, előadás, éjjel-nappal a csoporttal... Desi és Cris. És hiba volt vagy sem, elhagytam Titit. Otthon meg bemutattam Crist. Hát mit ne mondjak... nem repestek az örömtől. Bár Mamiék rögtön megszerették, de gyanús, hogy ez elsősorban az anyanyelvének volt köszönhető. És én voltam a meglepi Szegeden Kezsnek:) Első koncert Sprotnival, zp nyitóra nem-bejutás. Szalonnasütés Naplás tónál...
május
Zebegény. Ez jut először eszembe róla:) Jó volt, még ha voltak is rossz pillanatok. És a Crisszel töltött egy hét tökéletes volt. Új volt minden és varázslatos, ezért az egy hétért talán megérte ez a hercehurca. Margitszigeti este 7en, ha jól emlékszem... A bulimon megismerte egymást Kezs és Dóri. Titivel pedig, bármilyen paradoxon is, közelebbi kapcsolatba kerültem, mint előtte.
június
Hosszútávú melót szereztünk Titivel a cibben, 2-án pedig szakítottam Crisszel, mert nem igazán tudtam, mit akarok, és úgy döntöttem, így fair. Aztán második vizsgaidőszak, csúfos, de emlékezetes ünnepléssel utána. Leginkább Julio másnap reggeli döbbent arca az emlékezetes:D Szülinap is persze - és a legjobb ajándékot és ünneplést a mi kis négyesünk másik 3 tagjának köszönhetem (gy. k.: Titi, Susa, Kezs):)
július
Volt és Offspring Susával - erre örökké emlékezni fogok:) Asszem rádöbbentem, hogy mégiscsak reménytelenül szerelmes vagyok, de el lettem dobva, mint egy lábtörlő (hmmm milyen gyakran éreztem magam annak..). Hozzánk költözött unokatesóm. Bulgária, ahol megismertem Diegot, és Kövkál. Na meg íméleztem Görcs Julitoval.
augusztus
Kövkál még mindig, voltam spontán zp-ben Tüdőékkel, volt Szánsájngöttó meg mexikói étterem megnyitó.
szeptember
B Zoliék koncertje zp-ben, jóbanlevés Petivel. Újra talik Dólyikával suli előtti héten, aztán nagy csalódás, néha ilyen is kell. Vége a nyárnak, de a melegnek nem, a suli meg elkezdődött, de továbbra is meló. Szexi vagy nem. Party H Daniékkal Margitszigeten. Elkezdtem hastáncolni meg rendszeresen tornára járni.
október
Diego, meló, szórakozás, tapasztalat. Összefutás Szonjával:) És bár talán kicsit korán, de nagy újrakezdés Titivel... Hónap végén pedig véletlenül megismertem Gigi spanyol munkatársait és Rodrigot.
november
Crisszel a kapcsolatunk barátsággá szelidült, végre ő is segített nekem a tanulásban:) Kicsit összejött minden, nehéz, rohanós hónap volt, de megcsináltam, meg is lett a böjtje. Ééés voltunk Sprotni-Cundra koncerten, és megtudtuk, hogy a világ épp csak gyűszűnyi.
december
betegen töltöttem az első két hetet, nem dolgoztam, viszont zh-ztam sokat, sőt rengeteget. Aztán túlestem az első vizsgán meg egy szeminárium-kiegészítő vizsgán. Első hastáncfellépés, egy igazán jó, csak zsúfolt karácsonyi időszak, sablonosságtól mentes sok szeretettel. Lányos karácsony nálam, szilveszter Szegeden.

Mozgalmas év volt... de télleg.

hát ez a lányoskás délután tegnap biza jó volt.

utálom az anyját játszani, de ha muszáj, akkor muszáj. de van egy pont, amin túl már én hiába teszek vagy mondok bármit. ha csak én akarom, hogy ne bukjon meg, az kevés. márpedig úgy tűnik, hogy csak én akarom.

grrr

Szörnyű fejfájással ébredtem. Az ügyfelek hülyék. Titi nem tudott mellém ülni. Cris megint lemondta. A szoliban bazisokat kellett volna várni... grrrr... aztán azért jobb lett a nap.

Tegnap soppingoltak anyuék, beültek kávézni, és anyu teljesen kiakadt, hogy ittak egy üccsit meg egy kávét, és több pénzt hagyott ott, mint amennyibe Timi melltartója, vagy felsője, vagy a Lajosnak vett póló került...lol

nagy kedvenc

Orvosi intelem

Japánban, ahol nagyon kevés zsírt fogyasztanak, a szívrohamok mutatója kisebb, mint Angliában és az Egyesült Államokban.
Másrészt Franciaországban, ahol elég sok zsírt fogyasztanak, a szívrohamok mutatója szintén alacsonyabb, mint Angliában vagy az Egyesült Államokban.

Indiában, ahol alig isznak vörösbort, a szívrohamok mutatója kisebb, mint Angliában és az Egyesült Államokban.
Spanyolországban, ahol nagyon sok vörösbort isznak és túl sok paprikás kolbászt esznek, a szívrohamok mutatója kisebb, mint Angliában és az Egyesült Államokban.

Algériában, ahol alig szeretkeznek, a szívrohamok mutatója kisebb, mint Angliában és az Egyesült Államokban.
Brazíliában, ahol sokat szeretkeznek, a szívrohamok mutatója kisebb, mint Angliában és az Egyesült Államokban.


KONKLÚZIÓ: Egyél, igyál és kefélj, mert úgy látszik, hogy ami öl, az az angol nyelv.

(L)

Minél több embert ismerek meg, annál biztosabb vagyok abban, hogy Titi főnyeremény:)

készül a lista

- forralt bor
- bejgli
- Mami diós kalácsa
- karácsonyi menü
- jóleső sarokba kucorodás hazaérés után
- forró tea
(mindig bővítgetem, ha eszembe jut, ok?)

karácsony

Igazából nem tudom, lehetett volna-e tökéletesebb a tegnap este. Gábor ajándékában volt olyan, amit tényleg nagyon eltalált. Átmentünk Mamiékhoz, a kaja isteni volt, az ajándékozás meghitt, és rengeteget nevettünk, csináltunk fotókat (telóval, de majd felteszem, mer jók), az általam választott ajándékon felül meg nem vártam semmit, mégis kaptam, méghozzá tökéleteset:) Macis meleg zoknit, olyan otthonit, amiben nem fázik a lábam, meg önbarnítós-csillogós testápolós szettet, aminek a reklámjában is szívesen szerepelnék, annyira nekem találták ki (Timi meg regeneráló sampont, balzsamot kapott, szintén beletrafáltak:)). Aztán hazamentünk, a szépen feldíszített lakásba, leültünk a nappaliba, és Timi osztotta az ajándékokat. Anyunak olyat vettünk, amilyet már akart jó ideje, meg fotós dobozkát is csináltunk neki. Ő meg...:) csinált nekünk naptárat, minden hónapnál egy-egy vicci, a hónaphoz illő kép van róla:) Meg kaptam musical válogatás színházjegyet, örülök, mint majom a farkának:)Meg hát Izsihez cuki egeret:P Timi meg... egyrészt figyel rám nagyon, olyat kaptam, ami egyszer nagyon tetszett egy boltban, illetve olyat, amit már kinéztem magamnak - és ezt ő mégcsak nem is tudta. Címzése: Nagyon boldog karácsonyt a megtévesztő külsejű rockmanónak:)Timi meg teljesen meghatódott a tükör miatt...:$
...és még a hó is esett, a kertben megmaradt, a járdán elolvadt:)
Tökéletes.

(ui: ez már ma: Tititől is olyat kaptam, ami egyszer nagyon megtetszett, amikor együtt soppingoltunk:)imádom:))

"Ez lenni kici kínai karaconyi üszenet. Lenni oco, nem drága, mégis mutatni, hogy van gondolasz Rád. Kivanni Neked jo ünnepek, meg kiccaladod récire boldogsag!"

az ajándék ára:)

Timi ajándéka életem legnagyszabásúbb handmade ajándéka. Kb 80x50es, ólomüvegszegélyű tükör. Eddig azt forrasztgattam, nincs még kész, de feladtam. Ugyanis a forrasztóvíz forrasztás közben ugyebár párolog, és mivel nem épp természetes anyag, nem annyira jó belélegezni. Márpedig én ezt tettem, sokáig. És most rosszul vagyok asszem. Éljen a karácsony, széplesz a holnap. Pedig télleg vártam, most igazán.

Hihetetlen, de eltelt 10 év. Hihetetlen, de az élet nem állt meg.

eddig itt tartok (*büszke*)

Teljesített kurzusok

BBA Romanisztika, Spanyol (v 01.06) (BTK)
Kurzuskód	Kurzuscím	Kr.	F.k.	Időpont	Teljesítés
BBN-SPA-302/b	A spanyol irodalom története 1. szem.	3		2008-12-12	5 (jeles)
BBN-IFI-451	Katalán szövegolvasás 1.	3		2008-12-12	4 (jó)
BBN-POR-212/b	Portugál nyelvfejlesztés 6.	3		2008-12-12	5 (jeles)
BBN-SPA-201/a	Spanyol fonetika	3		2008-12-12	5 (jeles)
BBN-SPA-251/a	Spanyol nyelvfejlesztés 6.	2		2008-12-12	5 (jeles)
BBN-SPA-252/c	Spanyol nyelvfejlesztés 7.	3		2008-12-12	5 (jeles)
BBN-SPA-212/a	Spanyol nyelvtani gyakorlat 2.	3		2008-12-12	4 (jó)

Teljesített kredit:	20	Hagyományos átlag:	4.71		Az összesítő adatok a fenti listák alapján kerültek számításra. A hivatalos adatok a képzési adatok menüpont alatt tekinthetők meg az index lezárása után.
Felvett kredit:	34	Kredites átlag:	4.7

Izsikém, bogaram

Na most épp a salgótarjáni nagyszüleim nappalijában ülök, és lopom az óvatlan szomszéd netét. Ugyanis megvettem, és Titi megcsinálta Izsikémet, akinek van izsipizsije (laptoptáska), meg izsiuzsija (220). I'm lovin' it.

I, I know, how I feel when I'm around you
I don't know, how I feel when I'm around you

élek, meg nagyjából jól vagyok, meg a fonetika 5ös, a morfoszintaxis meg 4es, és örülök, mint majom a farkának, és áááá LEVEGŐT

édesistenem de régen voltam ilyen rosszul

*haldoklik*

Cris javítja az esszémet

Odaadtam neki, és miután lehiggadt (mert amikor meglátta az esszé címét, eléggé felhúzta magát), elkezdte olvasni.
- opté? ez mi? rögtön az első szó rossz...
- hmm... drágám, az az optar indefinido alakja.
- ja télleg....
biztos nem nekem kéne javítanom az ő spanyol fogalmazásait?:D

ez annyira rossz, hogy már jó

együtt dobban a cibünk

Ha valaki még nem ismerné az álláspontomat ez ügyben, csak szólok, hogy szerintem igazán lehetne már nyár.
(elkezdtem összegyűjteni azokat a dolgokat, amikért még szerintem is kár lenne, ha kimaradna a tél... majd közzéteszem:P)

Vettünk tegnap félcipőt ócsóért, így már nincs mentség, régi kedves kis cipikémet anyu épp most dobja ki (azért ő, mert énképtelen lennék rá). Érzékeny búcsút vettem tőle.
Hogy ragaszkodom-e tárgyakhoz? Één? Sooooohaaaaaa.

egy picikét most beteg

persze a lehető legrosszabbkor

szal a céges buli

Hát az vicces volt. Pénteken, kevés alvás és némi suli után hazamentem, elmentem csellózni, aztán lefeküdtem aludni. Titi meg jött, és nem ébresztett. Nah mindegy. Miután felébredtem, mondta, hogy Tomi szólt, hogy aznap van a céges buli, mennyünkmá. Kicsit húztama számat mert hát mégiscsak hideg van nagyon, és hát a Menta Teraszig is el kell jutni valahogy, meg majd onnan is haza. D meggyőztem magamat - nem ülhetek itthon egész télen, csak mer hideg van. Szalmentünk.
Eleinte punnyadás volt, és mi, diákok, teljesen elszigetelve ültünk a többiektől, beszélgettünk. Aztán megtudtuk, hogy a sör is ingyé van. Azt hiszem ettől a pillanattól kezdve a percek múlásával (és az elfogyasztott sör mennyiségével) egyenes arányosságban nőtt a jókedvünk (persze vodkáztunk is Tomi kedvéért, de ez asszem már mese lenne a mesében, hagyjuk).
A lényeg, hogy bár kissé frusztráló volt a főnökök jelenléte, végül mégs jót táncoltammég Gáborral is, meg hát kb mindenki mással, a dj meg versenytáncolt, és tanul spanyolul, Anita tud salsázni, és különben is. És azt hiszem, most jötem rá, mennyire én vagyok ott a metállédi. Amint felcsendültek a Nirvana szám első akkordjai, Tomi kiküzdötte magát a tömegből, ellentmondást nem tűrően megragadta a karomat, és bevonszolt táncolni:D
Szal, jó volt, annyit táncoltam, mint már nagyon régen, Titivel is sokat:) Kellett ez már nagyon.
Másnap meg... elég másnap volt. Ahogy Titi mondta, nála Mr Szégyen nem kopogott, hanem ajtóstul rontott a házba:P

mért pont ezt a művet választottam elemzésre? mindjárt bedepizem. yo también cometí el delito de haber nacido.

grrr de felnőtteske

tegnap céges buli, ma meg lábjegyzetes profi kis esszé. ha nem vigyázok, felnövök. huh.

desolada estoy

Nemtom, hogy az emberek télleg nem tudják-e megjegyezni a latin neveket, vagy csak hülyéskednek... de Peti Armandója után most nem kicsit röhögtem azon, hogy Kezs érdeklődött, mi van Ronaldoval, Ricardoval és Paquitoval:D

Mi az élet? Ôrület.
Mi az élet? Hangulat.
Látszat, árnyék, kábulat.
Legfôbb jói: semmiségek;
Mert álom a teljes élet,
Holmi álom álma csak!

¿Qué es la vida? Un frenesí.

¿Qué es la vida? Una ficción,

una sombra, una ilusión,

y el mayor bien es pequeño.

¡Que toda la vida es sueño,

y los sueños, sueños son!

tengo ganas de no tener ganas

a veces pienso que no valgo para nada. a veces creo que nadie me quiere. a veces me siento sola. a veces me desilusono. a veces siento que hago todo en vano. a veces me parece que los que son los más importantes para mí, simplemente no se preocupan por mí. a veces no creo que todos reciban lo que merecen. a veces me hacen daño aquellos, por los que más me preocupo, y a veces yo hago daño a los que no lo merecen.

y lo peor es que pienso, siento, creo y hago todo esto sin razón alguna

A tegnap esti Cundra és Sprotni koncert nagyon jó volt:) érdemes volt elmenni. és... a világ olyan kicsi, hogy talán nincs is.

Itt ülünk Titivel a szobában, és Beatlest hallgatunk. Elképzelni sem tudok jobbat:)

Rengeteg tervem van a jövőre nézve, de ezek között valahogy nem szerepel az, hogy felnövök.

TENHO MUITA VONTADE DE VOLTAR À VÊ-LA...
ez van kiírva Nacho személyes üzeneteként... azt hiszem, tényleg nem egy jóbarátom szeretne lenni. sajnálom szegényt, de nem én vagyok a megfelelő személy a vigasztalására.

egy érzés sem olyan megsemmisítő, mint a
tehetetlenség

sp: tranvía, kat: tramvia, port: eléctrico, br: bonde

azt hittem, képes vagyok rá, de most kiderült, hogy nem. eddig a spanyol nagyon jól ment, a portugál is viszonylag, a katalán tetszik, a brazil meg teljesen kívül esett a hatáskörömön. most viszont már a spanyolt néha portugálul ejtem ki és portugál szavakat emelek be, portugálon spanyol szavakat használok, katalánon portugálul ejtem a szavakat, és mióta Rodrigot ismerem, a brazil mindenbe bekever. ez egy vicc. tudtam jól két nyelvet, és végül majd tudok 3,5-et rosszul.

hihetetlen, hogy hogyan tudunk ennyire különbözni, miközben teljesen ugyanolyanok vagyunk.

mérmérmér kell suliba menni? nem akarom, most nagyon nem...

Ma Titi nem akart kihívni egy ügyfelet, mert spanyol volt, és a hívástörténetben szerepelt, hogy csak olyan hívja, aki tud angolul. Angolul annyira nem tudok, de gondoltam, a spanyol csak megéti, ha spanyolul beszélnek hozzá (és az angolját meg nem is nagyon akartam hallani, anélkül is eleget röhögök). Úgyhogy Titi átpasszolta nekem Luciát, akit fel is hívtam, hirtelen lányos zavaromban hebegtem-habogtam, de csak belejöttem. Élmény volt. Diákmunkásként spanyolul hitelkártyát értékesíteni? Nem hittem, hogy ilyen van.

amizade

Ma viszonylag hosszú idő után újra találkoztam Crisszel. Jó volt újra látni, hiányzott. És jó volt a tudat, hogy ezzel az amúgy csendes fiúval én 2 órát beszélgettem egy helyben ülve a Károlyiban. Azt hiszem, mostanra ért be a kapcsolatunk. Beszélgettünk sokat a múltról is, és egyetértettünk abban, hogy így volt a legjobb. Sokáig bántam, hogy szakítottam, de egy dologra ez mégis jó volt: úgy váltunk el, hogy még szerettük egymást, hogy egyetlen igazi veszekedésünk sem volt. Így viszont megmaradt a jó kapcsolat, és ugyanúgy tudunk beszélgetni, mint bármikor régen. Ugyanúgy telnek észrevétlenül az órák, ha belekezdünk egy-egy témába és ugyanolyan sokat nevetünk. Nagyon szerettük egymást, de annyira különbözünk, hogy sehogysem működne, akármennyit erőlködnénk. Vesztettem egy zűrös szerelmet, viszont nyertem egy odaadó barátot. Azt hiszem, jó üzlet volt.

eu sabia

Tudtam, hogy egyetlen ember lesz, aki igazán értékelni fogja a gitáros pólómat. Ma csak meséltem Crisnek, miféle csodára tettem szert, mire közölte, hogy ne merjek abban menni, ha találkozunk, mert letépi rólam, akár a Károlyi folyosóján, mer neki olyan kell.

(ééés így utólag én is érzem, hogy ez akár szexuális töltetű is lehetne, de eskü, nem volt az)

fogadalom

már egy hete nem vettem egyetlen ruhadarabot sem. de még csak egy kiegészítőt sem, kibúvóként, és most nagyon büszke vagyok magamra.
és remélem, az nem számít bele, hogy anyu ma vett nekem egy jó meleg kardigánt, merthogy az egészséget támogatja:P

A férfiak hülyék. A kivételek meg ezt ne vegyék magukra.

(ha egyszer megfejtem őket, akkor könyvet írok, ami bestseller lesz, én meg baromi gazdag)

ennyire kicsi nem lehet a világ

Gigi dice:
és utána voltatok a sziklában?
chiquilla dice:
nem ott, hanem a belvárosban végül
ééés múlt vasárnap Patival voltunk Szimplában
és már épp kifelé tartottunk, amikor spanyol szó ütötte meg a fülemet
és Pati megkért, hogy szülinapja alkalmából szólítsam le neki őket
és megtettem
és 3 spanyol volt meg egy brazil
mind a 4 egy félisten
Gigi dice:
mázlisták:)
(...)
chiquilla dice:
Nacho, Rafa és Antonio:)
(...)
Gigi dice:
wow
és h néznek ki?
chiquilla dice:
olyan.... nagyon spanyolok
rájuk nézel, és megmondod, h azok
Antonio haja rövid, a másik kettőé hosszabb
Rodrigo meg borostás, és kreol:)
Gigi dice:
neeeee
bessz, lehet, h a szerkesztőim:D
nem tudod mit dolgoznak?
chiquilla dice:
basszus
telemediában dolgoznak
neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee
Gigi dice:
deeee
ez kééész

csak mer kék az ég a levegő meg nem

*boldog*

Pati szülinapja

Patinak szülinapja volt pénteken, és tegnap elindultunk ezt megünnepelni. Hosszú lenne elmesélni, hogyan, de végül a Szimplában kötöttünk ki, jó kis élő jazz zenével, fincsi forralt borral. Viszont ketten nem tudtunk nagyon mit kezdeni magunkkal, gondoltuk, továbbállunk. Épp a kabátommal küszködve mentem a kijárat felé, amikor furcsán dallamos férfihang ütötte meg a fülemet:)
- Te Pati, ezek spanyolok.
- Neeeem, nem lehet ekkora mázlid már megint.
- De, mondom, hogy azok.
Kicsit azért még füleltünk. Azok voltak.
- Te vagy a nagyobb, menj oda hozzájuk.
- És mit mondjak? Hogy nem spanyolok-e véletlenül?
- Hát mondjuk.
Némi vacilálás, dehát egyszer élünk. 180 fokos fordulat.
- Hola, sóis españoles?
És innentől kezdve sínen volt az esténk. Antonio, Rafael és Nacho tett róla. Később csatlakozott Rodrigo is, Brazíliából. Itt dolgoznak, élnek éppen, úgyhogy szépen elkérték a számunkat, hogy legközelebb is menjünk már valahova együtt, mert tök jó, hogy beszélünk spanyolul, merhogy ez milyen ritka (??). És hogy nekem spanyol akcentusom van, Patinak meg némmá, argentin. Baromi jó volt, iszonyatosan jófejek. És helyesek. Meg viccesek. Meg olyan tipikusak:D
Én meg tényleg hihetetlenül mázlista voltam, már megint.

life ain't fair

(a bejegyzés címéhez linkeltem egy azonos című áááállat számot)

Megfigyeltétek már, hogy az életben semmi sem akkor történik, amikor történnie kéne? Ezt még én, a szerencse gyermeke is így látom.

:)

Ma, meló elején személyre szóló oktatást kaptam az egyik főnöktől az új kampányról. Odaült hozzám, mindent elmondott, megmutatott, bő félórán át okított. Amikor már kb 20 perce beszélt, egyszercsak a szájához kapott, és azt mondta:
- Jajj, most jutott eszembe, hogy hagymásat ettem, én ugyan nem érzem, de...
és közben olyan cuki fejet vágott, hogy ha nem a főnököm lett volna, megzabáltam volna, mint egy cukorfalat kisbabát:)

szexi és nem / menő vagy manó

ma adták azt a részt, amit kedden forgattak, nem tom hanyadikként, mindenesetre én a szerdán először forgatott részben voltam. szal akár hnap vagy hnapután BENNE LESZEK A TVBEN:)
jupije, izgis, mi?

néhány éve:
- nem volt zenei ízlésem, ált. azt "szerettem", amit az aktuális pasim
- nem volt öltözködési stílusom, egyáltalán
- nem volt saját véleményem, ha meg mégis, azt titkoltam, és inkább beolvadtam a tömegbe
- nem nagyon volt személyiségem, kaméleonosat játszottam... olyan voltam mindig, amilyennek akartak mások

most:
- rock rock rock
- néha a családtagjaim ha meglátnak egy-egy ruhadarabot, akkor nélkülem is vesznek belőle egy xs-eset, mert olyan erikás ruha, h tuti tetszeni fog
- próbálná meg vaki elnyomni az akaratomat, vagy nem meghallgatni a véleményemet, grrr
- pacifista, őszinte, makacs, megbízható, anyáskodó, segítőkész, ragaszkodó, stb, és senki kedvéért sem változom. SENKI kedvéért.

és bár önmagunk megismerése egy végtelen folyamat, ugyebár, már legalább van némi fogalmam arról, hogy ki vagyok.

tegnap volt némi fölös időm a belvárosban, amivel nem tudtam mit kezdeni. így tehát elmentem az Islára (én már csak így becézgetem, a Margitszigetet), leültem a parton egy padra, és megcsináltam a portugál fogalmazást és a fonetika házit, közben meg zenét hallgattam. nagyon jó volt. bár amikor a system-féle lonely day jött, az egy picikét szíven ütött. de ezt úgysem érti egyikőtök sem.

most egy picit betegen, de azért mégis nagyon jól.

donación de sangre

3 napos véradás van a suliban, és ugyebár nekem mániám a véradás, így mentem is szépen. Rámnéztek, és megkérdezték, vagyok-e 50 kg. Mondtam, hogy hát jah (reggel ráálltam egyszál bugyiban a mérlegre, és 51et mutatott:S). De persze nem hittek nekem, ráállítottak a mérlegre. Csizmában, kabátban, gondoltam nyert ügyem van, hihi. Egy frászt. 48,5. Aszonták a szándék a fontos. Ezt mondják majd annak is, aki a véremet kapta volna.

elég volt. elég volt a képmutató, kétszínű barátokból; a bunkó pasikból, akik még egy pillantásomat sem érdemlik; elég volt azokból, akik csak kirakatbabának tekintenek; és elég volt az unokatesókból, akik elfelejtenek eljönni a megbeszélt talira.

mától akkor is boldog leszek

piropos

Ez a hét bókokban gazdag volt. Kezdődött ugyebár Diegoval, aki valszeg a korának köszönhetően pontosan tudja, hogy kell egy nőt levenni a lábáról, és nonstop bókolt. Tényleg hihetetlenül jólesett... főleg mivel olyan bókokat is kaptam tőle, amiket még sosem:) És persze, nagyon jól estek a külsőmre vonatkozó bókok, de ugyebár én jobban szeretek nem a külsőmmel elbűvölni másokat, tehát a nyelvtudásomra, műveltségemre vonatkozók mééég jobban estek:)
Meg aztán amikor mentem öregdiákra, leszólított egy pasi, mert hát usziba ment, és amikor meglátta kint a víz kékjét (a felsőm), muszáj volt megszólítania:) És beszélgettünk pár percet, és szerintem a létező legnagyobb bókot kaptam tőle: hogy maradjak mindig ilyen:)
Ma este meg msnen olyan aranyosat kaptam annyira váratlan helyről, hogy helyretette az egész napomat: "ritka értékes kis csajszi vagy, fura hogy ezt nem tudják értékelni az emberek:)"
Azt meg hogy az említett három bókolóból 2en is a mosolyomat, nevetésemet dicsérték, jelnek veszem, és megpróbálok még többet mosolyogni, mert ugyebár ha minden jól megy, azt kapom, amit adok:)

Timi megkérdezte ma, hogy megvan-e nekem az a szám attól a csőke szajcsitól. -hát hogy őszinte legyek, nem tudtam erre hirtelen válaszolni.

az a legrosszabb, amikor olyasvalakiben kell csalódnom, akit nagyon szeretek. amikor egy ilyen ember bánt szándékosan. pocsék érzés.

néha csak úgy egyszerűen nem jó.

nagyon spanyol

Az tuti, hogy ez életem legemlékezetesebb hetei egyike volt. Na, akkor egy beszámoló, hogy mindig emlékezzek majd rá.

Vasárnap - tudtam, hogy vasárnap érkezik Diego, de azt mondta, hogy nem kell elé kimennem a reptérre, majd hív, ha már a szállóban van. Ok, én nekiálltam pólót festeni. Épp ezerrel festettem, már baromira untam, amikor hívott. Persze a kijelzőn meglátva a nevét rögtön remegni kezdtem, hogy énistenemjóistenem, most spanyolul kell beszélni. Segáz, felvettem, és azt mondta, hogy ha az jó, akkor menjek a hotelébe fél10re, és elmegyünk vacsizni. Ok, persze, fél óra alatt expressz öltözés-szépítkezés, és ott voltam időben. Kiakadt, hogy nem tudok ott a környéken éttermet ajánlani, aztán végül beültünk az elsőbe. Iszonyatosan izgultam, de aranyos volt, próbálta oldani a feszültségemet. Beszélgettünk kb 11ig, már egészen kezdtem belerázódni. Azt meg nem engedtem, hogy taxit hívjon nekem, hazamegyek én, hát ne vicceljünk.
Kedd - úgy volt, hogy fel kell hívnom néhány céget, összehozni velük egy-egy tárgyalást. Egész délután felöltözve vártam, hogy hívjon, hogy mikor menjek, de csak este hívott, hogy menjünk vacsizni, már itt van Andrés, a kollégája, és vigyek én is valakit. Ok, vittem Tüdőt. Taliztunk, megismertem Andrést, aki egy kolumbiai tündérmanó, és beültünk egyjapán étterembe. Na a pálcikákkal jót fájtoltam. Jó volt ott, vicces volt... jól éreztem magam, és sztem Tüdő is:) Aztán meg bulizni akartak menni. Konkrétan salsázni. Kedden. Mondtam, hogy Kaméleon, bár valszeg nincs nyitva. Nem baj, megnéztük, zárva volt. Úgyhogy ELTE napok. Összefutottam Zitáékkal:) Lementünk, deTüdőnek hamar mennie kellett, Andrésnak meg nem jött be a Magna Cum Laude... ésreggel tárgyalásuk volt. Úgyhogy hazamentünk, most viszont hazavittek. És ekkor volt az ominózus 45... basszus hogy mér hittem Javiernek, és mér vannak problémáim aszámokkal... most azóta is ezzel szivat. De legalább megtudtam, hogy ő csak 33.

Szerda - na ez durva nap volt. 11re mentem a Corinthiába, akkor kezdődött az első tárgyalás, angolul, néha kellett csak besegítenem, de legalább akosztumbrálódtam:) Aztán átmentünk a következő tárgyalás helyszínére. Az is angolul zajlott, bár mondták, hogyha kell, fordítok. Később bejött még két magyar, ők ezt nem hallották, én meg ugyebár a tárgyalás alatt nem beszéltem, csak egy-két szót a fiúkkal spanyolul, úgyhogy amikor viszláttal köszöntem el, összemosolyogtak, hogy milyen ari, hogy ezt megtanultam, mire mondtam, hogy hihi, többet is tudok én:) Jól belepirultak, de legalább jót nevettek:) Ezután elsétáltunk egy étterembe, és annnyira jót beszélgettünk, hogy hihetetlen:) Közben meg néha elgondolkodtam, mit gondolhatnak rólam mások, ahogy ott ebédelek, láthatóan fiatal lányként két harmincas, jólszituált külföldivel...:D Nah, ezután mentünk vissza a Corinthiába, ahol ekkor kvetkezett az a tárgyalás, amit végig nekem kellett tolmácsolnom. Kegyetlen volt. A fiatalabbik tárgyalópartner engem mindig ki akart hagyni, inkább makogott vmit angolul... aztán Diego mindig spanyolul válaszolt, hogy hát azért mégis. Nehéz volt, leizzadtam... felelősségteljes embernek tartom magam, de ez a felelősség sok volt, hogy ha véletlenül valamit félrefordítok, akkor egy baromi nagy project bukik el rajtam. De megoldottam, sikerült. Utólag pedig azt a kritikát kaptam, hogy jó volt, hogy gyorsan elmagyaráztattam azt, amit nem értettem, és csak ezután fordítottam, viszont halkan beszéltem, de nem akart rámszólni, mert így is látta, milyen ideges vagyok:) Amúgy még később a spanyoltudásomra is kaptam kritikát, mégpedig azt, hogy nincs akcentusom, nagyon jól beszélek, csak szereznem kéne valakit, akivel gyakorolhatok, mert a folyékonysággal akadnak gondok. Na, a tárgyalás után haza, aztán hastánc, aztán vissza az NHba. Sétálgattunk, Diego evett is, és rengeteget beszélgettünk. Tanított szavakat, kifejezéseket, és amúgy is jó volt - egyrészt hallgatni a kiejtését, másrészt meg végre spanyolul beszélni sokat:) Utána táncolni akart menni, jobb híján elvittem Morrison's2-be. Éjjel pedig abszolút hullaként zuhantam az ágyba...
Csütörtök - az óráink után Gigivel átmentünk a Corinthiába, ott volt Andrés is meg Diego is. Négyesben beültünk a New York kávézóba, ami amúgy annyira nem nyerte el a fiúk tetszését. Nah mindegy. Sokat beszélgettünk, nevettünk, kolumbiai-spanyol kulturális tanórát kaptunk:D, mert még a Papá Noel is máshogy hohohohózik a két országban. Aztán visszamentünk a hotelbe, és megírtam életem első számláját, ráadásul nem is rossz pénzről...:P Estére pedig elvileg szerveztem össznépi spanyolul beszélős partyt, gyakorlatilag meg végül jó sokáig kettesben voltunk Titivel, egészen Diego érkezéséig. Már nem sokáig voltunk ott, minden bajom volt... Lévén, hogy utsó este volt, még Diegoval maradtam, beszélgettünk még sokat, aztán hazajöttem. És talán soha többé nem látom, de ez a hét legalább télleg jó volt.
Jah, és vele/róla egyetlen kép sem készült. Csütörtök este vittem fényképezőt, Titivel kicsit fotózkodtunk is, de mire Diego megérkezett, megfeedkeztem róla...:(

nah, képek wiwen, végre.

nem hálátlanságból

Az idei év nem épp a boldogságé, részemről. Az elmúlt héten rengeteget gondolkodtam, mikor voltam felhőtlenül boldog az idén. Sokszor volt jó a kedvem, sokszor voltam boldog, sokszor éreztem magam nagyon jól, de felhőtlenül boldog azt hiszem egyetlenegyszer voltam.
Ez az egy alkalom pedig a közös szalonnasütés volt április végén, a Naplás tónál. Sötét, nyirkos erdő, finom meleg tűz, némi sör meg vodka, 3 boldog pár és két gitár. Az volt az az este, amikor Crisszel egymásba szerettünk. Kétségtelenül aznap éjjel történt. És jó volt beszélgetni a lányokkal, meg jó volt érezni, hogy a fiúk elfogadnak, hiszen ez fontos nagyon, és jó volt, amikor Józsi gitározott, és jó volt, amikor a lányokkal hármasban maradtunk, mert jót beszélgettünk, és mókás volt a tudat, hogy ezalatt Cris titokban elszív egy cigit, és utána tuti rágózik sokat, mert tudja, hogy zavarna.
Igen, az az este felhőtlenül boldog és tökéletes volt.

Majd ha már nem narancssárga pólókat veszek. Majd ha nem lábad könnybe a szemem, ha meglátom az idézetet, ha a vulnerável szót olvasom, vagy elhangzik egy-egy jól ismert mondat. Majd akkor. Addig meg...? Addig meg felvállalom, hogy gyenge vagyok, és kész. Mert az vagyok, nem?

Gigi elaludt, délig egyedül, sok hülye ember között, rosszkedvűen. Fáradtság, rossz közérzet.

Pocsék nap.

Szoli, shopping, alakformáló óra, ahol összefutottam az első énektanárnőmmel.

Szép nap:)

Ímél, hogy nem engem választottak spanyoltanárnak, és még csak beszélni sem tudok épp azokkal, akikkel szeretnék.

Mégiscsak pocsék ez a nap.

képek csütörtökről

már jobban vagyok, de én nem tudom, voltam-e már olyan másnapos, mint ma reggel... kegyetlen volt. nem is sikerült bemennem órára. segáz. és ma folytköv.
... de a tegnapi buli megérte, teljes egészében. és Sode azt mondta, hogy legyek a második felesége (második??). jó volt, nna, most mit ragozzam:)

kivagyok. de kegyetlenül. bármilyen jó is volt a hastánc, ezt a napot szívesen kihagytam volna.

engem mér nem lehet töltőre tenni?

Én is mindent megteszek azért, hogy ne érjem meg a hatvanat; és hogy amennyire csak lehet, kitöltsem minden időmet, és minden csepp energiámat hasznos dologra fordítsam. De ha én mégsem tennék meg mindent azért, hogy ne maradjon szabadidőm, akkor az egyetem gondoskodik róla: ma 4 azaz négy órát álltam sorban az egyetem árnyékos, hideg udvarán, hogy leadjam a szoctám papírokat. Még jó, hogy Tüdő közben megszánt néhány korty sörrel:) Nah, és akkor most irány az alakformáló nyújtás óra.

tegnap álltunk Timivel a buszmegállóban, és láttunk egy biciklin közeledő pasit. röhögtünk jól, mert nagyon furcsán tekert, úgy is mondhatjuk, h nem tudott biciklizni. szal álltunk, néztük, ahogy teker és röhögtünk. erre megszólalt egy csaj a túlsó járdán:
- jó pasi, mi? kár hogy az enyém! na csá!

hát eeeeez meg akkora lol volt, hogy már-már halálos röhögőgörcsben törtem ki:)

the music in me

Vannak zenék, amiket hiába hallgatok szét, mindig egy bizonyos fílinget hoznak vissza... ma reggel, ültem a buszon, a szürkeség közepén, és akkor elkezdődött az Offspringtől a The kids aren't alright, ami azér mitagadás, nem épp vidám szám. Előttem hirtelen mégis megjelent a kiégett, sárga fű, a tikkasztó meleg, az izzadságcseppeket szinte éreztem a bőrömön, a párolgó vizet a hajamon, éreztem, hogy húzódik a bőröm, mert leégett, láttam magam mellett Susát, talán néha még Cris vézna alakja is felbukkant a háttérben... mert ez a zene ez a fíling. És azt hiszem, egész télen ezt fogom hallgatni:)

You and...
I are... like oil and water
And we've been trying, trying, trying
Ohhhhhhh... to mix it up.

We've been....
Dancing... on a volcano.
And we've been crying, crying, crying
Over blackened souls.

Babe, this wouldn’t be the first time.
It will not be the last time.
There is no parasol that could shelter this weather.

I've been....
Smiling... with anchors on my shoulders
And I’ve been dying, dying, dying
Ohhhhhhh... to let them go

Babe, this wouldn’t be the first time.
It will not be the last time.
There is no parasol that could shelter this weather.

Babe, this wouldn’t be the first time.
It will not be the last time.
We've been trying to believe everything would get better!

We've been....
Lying... to each other.
Hey! Babe! Let's just call it, call it, call it
Ohhhhhhhh.... what it is...

Oil and water!
Oil and water!
Oil and water!

Ohhhhhhhhhhhhhhoooooooooooooooooo

(Incubus - Oil and water, baromi jó zene szintén, és én a szöveget is szeretem)

ezt a számot csak úgy szeretem nagyon, főleg akusztikus változatban. mer jóóóó

akkorsem engedek a szürkeségnek. szoli és piros harisnya. tuti recept. na meg Titi és Kyle.

jaja

Reggel, amikor felkeltem, azt hittem, mozgalmas, vidám napra ébredtem, de elcsesztem/ték. Így hát mozgalmas napból unalmas lett. És ha unatkozom, bedepizek.

Az este úgy döntöttem, hogy az ágyban még hallgatom egy picit a kedvenc System számomat. Felkapcsoltam a villanyt, felültem az ágyban, és törökülésben hallgattam a zenét, és közben néztem a képeket a falon. Tudom, hogy Gigi képtelen volt kitenni a frissen festett falára a triumvirátus képeket, én pedig hirtelen felindulásból leszedtem őket. A bolondballagósat és a szalagavatósat is. Képpel lefelé letettem a polcra, majd a fülemben megszólalt a Nickelback Photographs című száma. Elnevettem magam, de ahogy hallgattam a zenét, és néztem a két kép üres helyét, azért elkentem néhány könnycseppet az arcomon. Mit tagadjam, fáj nagyon.

nem érzem, hogy megtaláltam volna a tökéletes sablont, annak ellenére, hogy minden benne van szinte, ami én vagyok. mégis mindig keresem az igazit. kicsit nehéz, mert a fekete háttérhez ragaszkodom. most találtam egy igazán metálos, halálfejes darabot. na?

Persze, ma, hogy lenne kedvem/időm menni partyzni, na ma nem hív senki. grrr

Ültem ma a buszon, az új, masnis, lábgyilkos csodatopánomban, lehetetlenkék felsőmben, Csőrikés esernyővel, és akkor úgy éreztem, hogy elértem a maximális ellentmondást, ami tőlem telik. Ugyanis éppen Serj Tankian üvöltött közben a fülembe (nem, már nincs az országban, mp3 formátumban hordom magammal szegényt).

i just wanna be loved... that's all.

Erika (L) lasagne

Na tessék, itt volt az első hideg hétvége, és már száraz az orrom, annyira, hogy fájt a zuhany utáni krémezés. Elegem van az egész ősz-tél dologból már most.

csigabiga-bikafika

tanárnéni

Tudom, hogy régebben már írtam erről, de imádok tanítani. Most ugyan csak Crist tanítom, de ez is jó élmény. Lusta dög, tehát ha valamit megtanul, az 100%ban az én érdemem, ő otthon nem tesz hozzá. Ez egyrészt idegesít, másrészt meg büszkeséggel tölt el, hogy így is halad. Azt hiszem, eddig egyedül az állandó határozó az, amit nem sikerult beleszuszakolnom az agyába. De szerintem így is szépen haladunk. Látom rajta az igyekezetet, de asszem még mindig én akarom jobban, hogy sikerüljön. Segáz, így is úgy is olyan vagyok, akár az anyja. Ezt kb naponta mondja. Ha ez kell ahhoz, hogy ne bukjon, akkor tessék.

ó te jó ég

értelmet nyert az életem. megtaláltam A kottát: Apocalytica, Nothing else matters. Nosza rajta, nehéz lesz.

én már semmit nem értek

Azt hiszem, elvesztettem a fonalat. Már nem tudom, mi az igazán fontos. Azt hittem, a család, a barátság, a szerelem. A család stimmel. De a barátság véget ér, és a szerelem sem mindig tesz boldoggá, sőt. Hát akkor mit keresek? Mit kéne keresnem? Igyekszem legalább meglátni a szépet, hogy ettől jobb legyen, de ennyi lenne az egész...?...

Két napon belül két olyan fiú akart velem talizni, hogy magam sem hiszem. Ki kéne ugranom a bőrömből, és talizni velük, ha már hívtak... de valahogy boldog sem vagyok ettől, és talizni sincs kedvem.
A döntést mosat szerencsére elodázza, hogy rosszul vagyok.

blöáh

amint jön az első hűvös nap, nekem máris hőemelkedésem van, fáj a fejem meg a torkom. ilyenkor persze itthon kell maradni és pihenni, de az egyedülléttől még ráadásul be is depizem. lol.

sóc lletja - pero te quiero

nagyon gusztustalan ezzel a videóval. de ezt akarta anno megmutatni Desi, csak akkor éppen deszkriminálta a youtube. hát most íme. én baromi jót röhögtem. itt van a szöveg hozzá:P

tentativa

Tento escrever em português...

A amizade é uma coisa inexplicável e intocável. As veces achas q a tens, e que tens amigos, mais nunca podes saber qual é amigo verdadeiro e qual não. E se não estas atento, por fim ficas decepcionado. Mais não tinhas medo, porque quando tens problemas, já podes ver quem é o teu amigo... porque os amigos verdadeiros não escapam, não te deixam sozinho, se não te ajudam, te secam as lágrimas. E depois de caíres tens de levantar-te.

Agora tento levantar-me e procurar os amigos verdadeiros. Acho que já sei quens são.

hujjujjujj

ma volt az első katalánom. és übermegajó volt.

Armando

Amikor Chus nagy nehezen elrángatta színjátszózni, féltem. Azt hittem utál. Hiszen a bátyja utál, akkor biztos ő is. Táborban se szólt hozzám egész héten, 4 évvel ezelőtt. Aztán megtudtam, hogy egyáltalán semmi baja sincs velem, és hogy nagyo jófej. És mellesleg baromi helyes is. Sőt, jól játszott - tény, hogy nagyon testhezálló volt a szerep. Aztán a fesztiválon rengeteget beszélgettünk, józanon, részegen, smsben. Az előadás végén meghajláskor mellém állt, és átkarolta a vállamat. És aznap éjjel megcsókolt, részegek voltunk. Másnap eljött a koncertre, aztán Margitsziget, ahol megkérdeztem, hogy jól emlékszem-e az előző éjjelre.Igen... ezután alig több, mint egy héttel összejöttünk. Nehéz volt Titi nélkül, de fantasztikus ember, átsegített a nehezén. Gyönyörűszép hetet töltöttünk együtt, meg hát összesen másfél hónapot. Télleg szép volt. Aztán meg viszonyszerű barátság. Ha inni támadt kedvem, volt kit hívnom. Ritkán értem el, gyakran késett, nem jött el, szóval nem számíthattam rá. De ha vele voltam, mégis jó volt, mindig rengeteget nevettünk, szívesen mutatkozott velem, ami nekem nagyon fontos. És tegnap azt is bebizonyította, hogy fontos vagyok, és nem alaptalanul tartom őt barátomnak. Délután, bőven suli után, amikor tudom, hogy hullafáradt, felhívtam. Nagyon rossz passzban voltam, és megkértem, hogy talizzunk. Mondta, hogy persze, bármikor. Mondtam, mikortól jó nekem, és ő ott volt. És hagyott, hogy elmondjam, ami bánt, és átölelt, amíg sírtam, utána pedig elmondta a véleményét, nem törődve azzal, hogy mit akarok hallani. Elmondta, ő mit tenne. Kijózanított kicsit. Megnyugtatott, és másról kezdtünk beszélgetni. És rengeteget nevettem tegnap is. És ott volt velem, mert szükségem volt rá. És tudom, hogy máskor is ott lenne. És önzetlenül tette, hiszen nem akar tőlem semmit, télleg csak barátok vagyunk.

Sokat jelentett nekem ez az este, és azt hiszem, azt tette, amit kellett. Akkor hallgatott, akkor beszélt, akkor nevettetett, amikor kellett.
Az meg csak a vicces sors fintora, hogy pont annak az öccse, aki talán a legeslegjobban utál.

valaki, akit szerettem, hazudott, átvert, a szemembe meg mosolygott. most meg csodálkozik, hogy fröcsögök. höhö

néhány embert nagyon utálnék, ha nem szeretném ennyire.

de van, akit már nem tudok eléggé szeretni ahhoz, hogy ne utáljam.

bajban ismerszik meg a jóbarát?:) akkor én megismertem egyet.

mint a kisujjam, úgy vagyok én

partyhegyek

Ha ennyire nem is érzem szarul magamat, mint a dalszövegben, de azért a halmozott másnaposság (harmadik napja zsinórban) azért nem egy leányálom. De megéri:P

Vótunk Délegyházán, fürcsiztünk sokat.

valószínűségszámítás

Este taliztunk Dólyikával. A menetrend Krúdy volt, meg Morrison's2, de hála az aktuális helyzetnek, a találkozáskor mindketten zombik voltunk. Beszélgettünk, egy-két könnycsepp, aztán hála a jó öreg sörnek meg vbk-nak, oldódott a hangulat, és sztorizgattunk, nevetgéltünk. Aztán kitaláltuk, hogy ez nem a nagy partyk napja, veszünk inkább egy-egy sört, és elmegyünk sétálni Margitszigetre. Merazszép, meg mert jó az idő. Mentünk is, de mit ad Isten, a Margithíd bejáratánál a hídon hirtelen ismerős arc mellett mentem el, gyorsan vissza is léptem megnézni. Dani volt, H. Dani. Meg még néhány volt Károlyis abból az évfolyamból. Na erre mennyi volt az esély? Aztán mondták, hogy tartsunk velük partyzni... bevedeltük a sört, mert azzal ne engedtek be, és mentünk. Hát, mit ne mondjak, nagyon jó volt:) Leírhatatlan...és azt hiszem, Dani szemében először a meglepettséget láttam, mert hát azóta már felnőttem asszem...:) ááááh, télleg leírhatatlan. Nem is próbálkozom tovább. És ma se értem haza korán. (Ádám meg, meséltük, hogy úgy kerültünk ide, hogy nem akartunk bulizni... "hát ezt jól elb*sztátok":D...és valamiért nem akarták elhinni, hogy mi ketten csak így itt... bár előre érezték, hogy mi itt leszünk, ezért jöttek:P)

hogyan jellemezném magam? szexi.

Timi kitalálta, hogy jelentkezik a Szexi vagy nembe, de parázott, hogy nem fogják engedni, mert túl fiatal. Megkért, hogy jelentkezzek én is, ha együtt vagyunk, nagyobb az esélye. Jelentkeztem. Igaza lett:) Másnaposan mentem, fél óra késéssel. De azt hiszem nagyzolás nélkül elmondhatom, hogy elbűvöltem őket (ők maguk mondták:P). A beszélgetés során sokmindent kérdeztek, és nagyon jó volt, hogy a műsor jellege ellenére leginkább a nyelvtudásom nyűgözte le őket, meg az, hogy játszottam már csótányt:)

Most íméleztem Zolival. Vicces fiú. Cris meg hihetetlen módon rákattant a zenéjükre. Nem csoda... én is épp őket hallgatom... kár h csak ennyi számuk van fent.

nos hát a tegnap

Ugyebár az első napsugarak még a buszon értek, délben ébredtem utána. Próbáltam eltüntetni a másnaposságom látható jeleit... Aztán átvittem Kriszti lakásába a cuccait, és taliztam Tomival. Zöldmacskába mentünk, neki is tetszett:) És meglepően jót beszélgettünk, meglepően tabumentesen. Kellemes csalódás. Alkoholt viszont nem ittam, gondoltam, szegény Bálint nem teheti, akkor ne lásson már két éjjel zsinórban részegen. Átmentünk zpbe. Alig volt ember. A zene szar volt. És meglepően sokan voltunk feketében:) Viszonylag sokan voltunk kollégák, és jó volt nagyon. Beszélgettem Julival is, Barbival is, asszem oldódik a hangulat, és lassan beilleszkedem. Aztán megjött Peti és Bálint is, lassan meg kezdődött Zoliék koncertje (North6) - a neten találhatók közül a kedvencem a Stay, hallgassátok, a Dreams meg lájtoska. A fiúk baromira szenvedtek, mert utálják ezt a zenét, persze Peti oltott is sin parar. Meg ellopta a papucsom. Én meg persze hisztiztem, hogy adja vissza, és közben nyújtottam felé a lábam. És nem akartam leírnbi ezt is, de egyszerűen muszáj, mert ismét olyan bókot kaptam, amire emlékezni akarok sok idő múlva is... épp tartottam Peti felé a lábam, hogy azonnal tegye vissza rá a papucsot, amikor Bálint egy ujjával a térdemtől a lábujjam hegyéig végigsimította a lábszáramat, és azt mondta, hogy gyönyörű a spiccem. Idióta egy bók, de a korábban elmondottak miatt ez is a szívemhez szólt. Aranyos nagyon.
Aztán nekem menni kellett, talim volt Crisszel, Peti meg gondolta, megmutatja a Gödröt is Bálintnak. Szal megbeszéltük, hogy megyünk együtt Deákig. Leszálltunk Wesselényinél, és besétáltunk Deákig. Nagyon jól éreztem magam velük. Rengeteget nevettem, és köztük úgy éreztem, olyan idióta lehetek, amilyen valójában vagyok:) Hihetetlen... mindkét fiú fantasztikus:) Aztán persze megvártam Zitát az aluljáróban, és hozott nyami sütit, és nem akartak elengedni, olyannyira, hogy Cris 20 percet várt rám... megérdemelte:P
Nem volt egy hihetetlenül mozgalmas nap, mégis olyan, amire szívesen fogok emlékezni:)

nagyon örülök, hogy végül elmentem. hogy őszinte legyek, nem sok kedvem volt hozzá. sokat filóztam, és még úton odafelé is majdnem visszafordultam. kár lett volna. nem táncoltunk sokat, de az a kevés jólesett, sokat beszélgettem Zitscsel, ott volt Tüdő, a Kazimires sztori asszem emlékezetes, voltam Petivel, megismertem az öccsét, és jó volt az egész, nna. és reggel, amikor hazaértem, anyuék már ébren voltak. együtt fogat mostunk Timivel, ő suliba ment, én meg az ágyba. kellett ez már nagyon.

én az ilyen bókokat szeretem.

Beszélgettünk, mesélt magáról, miközben szegény teát ivott én meg bort, és mesélte, hogy táncol (erre azért már rájöttem, amikor megpörgetett a táncparketten), és én is mondtam, hogy sokat táncoltam, és erre azt válaszolta, hogy látszik az alakomon. Talán nem is kimondottan bóknak szánta, de annyira kedvesen, egyszerűen és természetesen és "nemnyomulósan" mondta, hogy ez a rövidke mondat jobban esett, mint száz másik bók együttvéve.

Talán mert ez a fiú kedvesebb, egyszerűbb (a szó legjobb értelmében), természetesebb, mint száz másik együttvéve. Azt hiszem, régen nevettem ennyit:) (rajta)

frendz

Megtehette volna, hogy egy szót sem szól. Sohasem tudtam volna meg, valószínűleg. Megtehette volna, mégsem tette meg. Mert őszinte akart lenni. Mert fontos neki a barátságom.
Megtehetném, hogy haragszom rá, és többé nem beszélek vele. Megértené, valószínűleg. Megtehetném, mégsem teszem. Mert őszinte volt. Mert fontos nekem a barátsága.

*köszönöm, és szeretlek*

szánsájn van és izzadás de ez kit érdekel

mert

szánsájn van meg terítőruha meg jégkrém, ha úgy tartja kedvem meg napszamcsi meg apró retikül.

szánsáj van és adja isten, hogy soha ne is érjen véget.

Én most még nagyon várom a sulit. Szép, nagy, színes füzeteim vannak, amik csak úgy kiáltanak azért, hogy teleírjam őket; a katalán órák miatt be vagyok sózva, mer izgis (mellesleg új motivációm van: az új Károlyis spanyoltanár, aki katalán amúgy...nyammi); meg hiányzik már a légkör... és gondolom kb egy hétig ilyen izgis lesz. Aztán megint szürke lesz minden, mint a Chus által olyannyira utált galambok.

Néha az élet olyan meglepő dolgokat produkál, hogy eláll a szavam.

(igen, most oltsatok, tudom, hogy nekem sosem áll el a szavam, pedig most mégis)

TG hátizsák

(gyengébbek kedvéért: TG=Tesco Gazdaságos)

viccimicci karkötő

Me gusta la mañana, me gustas tu.
Me gusta el viento, me gustas tu.
Me gusta soñar, me gustas tu.

Me gusta la mar, me gustas tu.

ruha-update

Nah, tegnapelőtt felöltöztem. Fekete naci, csini top, csillogós-virágos hajpánt, tökéletesen harmonizáló ratikül és szandál. Erre Cris? 20 perc késéssel tök kómásan jelent meg Blahán (megjegyzem, én is késtem TELJESEN DIREKT 10 percet), mert hát elaludt, pedig a telefon is ébresztette, meg én is. Fekete naci, kék pólóing, félig betűrődve a nadrágba, és persze tiszta szösz volt a pulcsi miatt. Rendesen elaludt haj, teljesen a szemébe lógva - bár így legalább eltakarta a még félig csukott szemeit:D Mindenesetre viccesen mutattunk együtt.
Találkoztam ugyebár a szüleivel, meg Carlosszal, és ott volt Szilveszter Dávid is, meg persze aaaaannyi spanyol és mexikói, hogy hirtelen nem tudtam pontosan, melyik országban járok.
Éééés: elvesztettem a tequila-szüzességem. (vki megmagyarázhatná amúgy, hogy miért hittem, hogy józan estében lesz részem egy mexikói étterem megnyitóján... 10 perccel az érkezésünk után Cris anyja már a kezünkbe is nyomott egy-egy tequilát:D)

ha eleget hisztizem és elég hangosan, akkor ugye nem lesz vége a nyárnak?

bzzz

Ma este a belvárosban van egy mexikói étterem megnyitója, sok mexikói meg spanyol emberrel. Cris meg meghívott, hogy menjek vele. Ok, mér ne, bár valszeg nem fogok nagyon enni, mer hát a mexikói kaja mégiscsak csípős, és egyszer még azért is kiröhögött mert a mexikói melegszendvicskrém is csípős volt nekem. Éééés... ha azt mondta volna, hogy öltözzek ki, ok. Ha azt mondta volna, hogy ne öltözzek ki, ok. De így, hogy azt mondta, hogy ne öltözzek ki NAGYON, így halvány lila gőzöm sincs, mit vegyek fel. (még be is oltott: ne kell nagyon megmutatnom magam, tudják, hogy szép vagyok, hehe, baromi vicces)

annyira szeretem, hogy ennyire nagyonnagyon ellentmond egymásnak a kinézetem és a zenei ízlésem. imádom látni az emberek arckifejezését, amikor megtudják, mit hallgatok.

mert hát látják a pánt nélküli topot, szűk nacit, magassarkút, vörös göndör hajat, nyilván nem vmi zúzós rockot párosítanak hozzám. muhaha

meló

ezek a napok így nagyon viccesen teltek. főleg azok, amikor négyen voltunk: Titi, Tomi, Zoli, én. Szarrá oltottak, mer persze mér ne:) de legalább tök gyorsan telt az idő, a fiúk meg nagyon jófejek, kár, hogy Zoli állandós lesz. asszem ennyit még nem röhödtem meló alatt, mint velük. de sztem az akkor is muris, hogy ilyen felállásban jövünk ki délután, mégis én nyitom mindkét ajtót:D

zizzenés

Most nincs agyalás. Most nincs töprengés apró, jelentéktelen dolgokon. Most nincs aggódás. Most csak carpe diem van, meg reggeli kávé, meg röhögés torkomszakadtából vagy épp nem leplezett rosszkedv. Most nincs álca, csak én vagyok, mert elegem van már, de ez most így nagyon jó.

most ez a háttérképem:)

(cuki kép, Sony is belóg)
Másenka egyszerűen egy ajándék az élettől:) (vagy Lajostól, ha egészen pontosak akarunk lenni:P) Most, hogy egyedül vagyok itthon, folyton letámad dorombolva, az ölembe fekszik, nééééz, velem alszik, követ, bárhova megyek. Néha persze picit idegesítő, hogy mozdulni sem tudok nélküle, de jól esik ez a határtalan szeretet és ragaszkodás:)

... de a macskák honnan érzik amúgy a bajt? Mert eddigi tapasztalataim alapján érzik. Ha fáj a hasam, ráfekszik, és a teste melegétől és a dorombolástól elmúlik a fájdalom. Ha pedig lelkileg vagyok rosszul, odajön, és elhalmoz a szeretetével, holott máskor néha rám se hederít. Imádom. Általában minden macskát, de Mástmég ezerszer jobban. Csak Sony hiányzik nagyon...

Sokszor akartam már linkelni blogokat, amiket olvasok rendszeresen, de vhogy... nem éreztem, hogy lenne jogom őket csak úgy ide kiírni. Dehátkitérdekel, őket olvasom, őket szeretem és slusszpassz.

még jó, h itt van Másenka, és nem kell egyedül aludnom. nem bírnám ki.

Azt hiszem, mindenki napját szebbé tenné egy olyan iwiw message (ugye Kezs), aminek az a szábdzsektje, hogy "Haligali Stírölő:D". Mindenesetre az enyémet azzá tette:)

ez megy ripíten, én meg ordítom vadul

(az eredeti videjót nem lehet beszúrni...:()

I wrote her off for the tenth time today
And practiced all the things I would say
But she came over I lost my nerve
I took her back and made her dessert
Oh I know I'm being used
That's okay man cause I like the abuse
Oh I know she's playing with me
That's okay cause I've got no self esteem

We make plans to go out at night
I wait till 2 then I turn out the light
This rejection's got me so low
If she keeps it up I just might tell her so

When she's saying, oh, that she wants only me
Then I wonder why she sleeps with my friends
When she's saying, oh, that I'm like a disease
Then I wonder how much more I can spend
Well I guess I should stick up for myself
But I really think it's better this way
The more you suffer
The more it shows you really care
Right? Yeah-eh-eh

Now I'll relate this little bit
That happens more than I'd like to admit
Late at night she knocks on my door
She's drunk again and looking to score
Oh I know I should say no but
It's kind of hard when she's ready to go
I may be dumb, but I'm not a dweeb
I'm just a sucker with no self esteem

When she's saying, oh, that she wants only me
Then I wonder why she sleeps with my friends
When she's saying, oh, that I'm like a disease
Then I wonder how much more I can spend
Well I guess I should stick up for myself
But I really think it's better this way
The more you suffer
The more it shows you really care
Right? Yeah-eh-eh

:)

Rájöttem, hogy többszörösen irigylésreméltó vagyok. Imádom, amit tanulok, és szeretem a munkámat/munkahelyemet. És azt hiszem, kevés ember mondhatja el magáról akár csak az egyiket is, nekem meg mindkettőből jutott. Befogtam a számat, többé nem panaszkodom. (bár lehet, h az egész az én érdemem, amiért így alakítottam az életemet?)

Az élet szar, de én azért szeretem.

én is tudom

hogy a múltat nem hozhatom vissza, mégis szeretnék megint 2004-ben lenni. Nehéz volt, de csodaszép.

Na tippeket kérek:

hazajön ma az unokatesóm (alias: éjszaka királynője), aki épp itt lakik, vagy ma este sem látjuk? (utoljára péntek délután láttuk...)

Neki is megmondtam, de:

Nagyon szeretem, méghozzá leginkább azért, mert nem érdekli, mit akarok hallani. Mert amikor hirtelen jött a piercing-őrületem, egyedül ő mondta, hogy szerinte nem kéne. És mert nem csak közli, hogy mit ne csináljak, hanem indokol, és érdekli, mi van velem. Mert mindig helyrepofoz, ha már nagyon meghülyültem.
És nagyon örülök, hogy boldogok Dórival:) megérdemli...

Tulajdonképpen csak annyi a bajom, hogy ki kéne mozdulnom. Olyankor nincs semmi baj. Csak nehéz úgy kimozdulást szervezni, hogy minden nap azt hiszem, hogy amúgy is lesz programom.

ölj meg

Hihetetlen, hogy egyes dolgok milyen mértékben át tudják venni az irányítást felettem. Nekem kéne irányítanom, mégsem megy. Csak hagyom, hogy rángasson egy-egy ilyen helyzet, dolog, és úgy érzem, ezen kívül nem is tudnék semmit tenni.

Amikor felhős az ég és szürke a táj, és azt hiszeem, már sosem lesz szép idő, akkor megjelenik egy napsugár, amit aztán követ a többi. Remélem, végül minden felhő eltűnik...:)

Alejandroval msnezek. Olyan vicces, hogy a Crises történettel még mindig meg tudok vkit botránkoztatni.

Írtam színjátszós körímélt, mer már össze kéne jönni. Mer rég láttuk egymást. Kértem választ is, egyértelműen. Tüdő olvasta, válaszolt, Gigi olvasta, válaszolt, Cris olvasta és NEM VÁLASZOLT hogy szakadna rá az ég.

Véééége a vámpírlétnek, ma már sütkérezhettem a napon:)

mindig gondolkodom, hogy csinálok ilyen címkéket, tudjátok, merazmenő. Aztán mindig rájövök, hogy azér mégsenem olyan jó az, mer amikor titokzatoskodni akarok, ha nem akarom, hogy kivétel nélkül mindenki értse, kire vagy mire vonatkozik, amit írok, akkor mindenki szépen rájön, hogy igazából miről van szó.
ha például azt írnám, hogy "óóóó bárcsak itt lennél velem", és aláírom, hogy címke: Sony, akkor baromira semmo romantikus nincs benne, és mindenki azt hinné, hogy vmi pasi miatt hisztizem (ami nem lenne mondjuk alaptaan feltevés, de ez részletkérdés). szóval, nincs címke. mer így úgy érzem, képes vagyok olyan írós dolgokat csinálni, mint az elipszis. hihi

időtöltés, ahogy Kezs mondta

Időm volt mint a tenger, meg volt egy kissé divatjamúlt, ám annál csinosabb, és annál olcsóbban vett fehér farmernacim. Hát fogtam ollót, ragasztót (ezeket pont nem, ellenben gombostűt és két különböző varrógépet igen), és csináltam hippi-egészlábfejetbetakarótrapéznacimból kissé répábbat. Ha jövőre megint a trapéz lesz a divat, akkor először dühromhamot kapok, aztán indiánszökkenésben körbejárom a várost, közben kitépen a hajamat, persze szálanként, majd pedig rájövök, hogy a divatot nem feltétlenül kell követni.

ha értitek mire gondolok

hogy is volt ez a "keskeny a határ a szerelem és a gyűlölet között"-duma?

sex is a weapon, it's like a drug

Imádom az Offspringet, ha még nem mondtam volna. És lenyűgöz, hogy hogyan képesek még ennyi év után is újat mutatni, legalább olyan jót, mint régen. Fantasztikusak... és Crisnek köszönhetem, hogy elkezdtem hallgatni őket... mert régen is hallgattam ugyan néha-néha, meg is volt a gépen a greatest hits album, de ennyi. Ám ő olyan lelkes volt, annyira várta miattuk a Voltot, és amikor a telómról zenét hallgattunk, úgy kérdezgette mindig, hogy van-e nálam Offspring is, hogy csakazértis letöltöttem minden albumot, és jól meghallgattam. És függő letteem. Mert a zene tökéletes, a szövegek pedig értelmesek, viccesek, ironikusak. A Crisszel való kapcsolatomból is profitáltam valamit:)
És mostmár sok emlékem is kapcsolódik hozzá... a Volton kívül is.

Mostanában rengeteget hallgatom ezt. Ébredés után, lefekvés előtt az ágyban, buszon, utcán sétálva, mindenhol, mindenkor. Nem tudom, miért fogott meg ennyire, de azt hiszem, képtelen vagyok megunni.

Néha úgy érzem, egyszerűen kevés vagyok. Értitek, mint Balaton szeletben a hullámzás, meg minden hasonló baromság.

Sony

Sose kötődj érzelmileg macskához.

Ez az én nagy tanácsom. Sonyba teljesen beleszerettem, bármilyen sietős napom volt, hozzá mindig kimentem, megölelgettem, megpuszilgattam (pedig én mindig elleneztem az állatok puszilgatását). Annyira szerettem/szeretem őt, amennyira állatot lehetséges, és most jól megjártam. 3. napja nem láttuk. Rendszeresen járok ki azóta a kertbe, szólongatom, de sajnos hiába. Csak reménykede, hogy visszajön, és hogy nincsen semmi baja...

Festettem pólót, PEACE LOVE ROCK 'N' ROLL felirattal. Mellékelek képet, amint lesz net a gépemen:)

Szóval, Diego

Péntek este (ha jól emlékszem) Eli elvitt a kevenc diszkójába, pedig már két napja próbáltam neki megmagyarázni, hogy nem szeretem a diszkókat. 5en mentünk, mi ketten, egy volt osztálytársnője, az oszttátrsnő húga (15 és nem tud spanyolul, angolul is kevésbé, mint én), és a húgica barátnője (16 éves, ugyana a nyelvtudás). Eli fantasztikus kapcsolatainak köszönhetően a két csitrit is beengedték a diszkóba, ami nekem nem nagyon tetszett. Amikor már szinte szó szerint nem kaptam levegőt a cigifüsttől, azt mondtam, hogy maradjanak nyugodtan, de nekem muszáj kimennem. Így is tettem.
Álltam kint az utcán egyedül, sokáig, persze zaklattak mindenféle emberek. Aztán feljött Eli meg az ex-oszttársnő. Kicsit beszélgettünk, persze kimentettek az aktuális zaklatóm karmai közül, és nem nagyon akarták megérteni, hogy márpedig én nem megyek vissza a dizsibe. Ők visszamentek, én maradtam egyedül az utcán. Továbbra is zaklattak, de mostmár mint egy gép mindig azt feleltem, hogy 'no entiendo', a fejemet sem emeltem fel, és mindegy volt, milyen nyelven szóltak hozzám. De egyszer erre is válaszoltak:
- Hablas espanol?? Entonces lo entiendes:)
És erre felfigyelt a 3 haverja is, és hirtelen ott találtam magam, éjjel kettőkor Szófia belvárosi utcájában, 4 spanyol férfival beszélgetve. Persze jött Eli, és mindenáron meg akart menteni, hiába magyaráztam, hogy nem kell:) De én nyertem. Azt hitték, én is spanyolajkú vagyok, és hosszasan beszélgettünk, bár igen zavaros volt, mert hát nehéz egyszerre beszélgetni 4 egyszerre hadaró spanyollal beszélgetni. Kérdezték, hogy elkísérnnk-e őket vmi partyba, mert ez a hely nem jött be nekik. Én habozás nélkül igent mondtam, és végül Eli is ráált. Taxit fogtunk, én Diego és a Maricónként emlegetett pasi között ültem:) Megtudtam, hogy bár Diego már Madridban él, mindannyian katalánok, úgyhogy teljeen lenyűgöztem őket azzal, hogy szeptembertől katalánul tanulok.
Fizették a belépőnket, és vhogy mindig új sör került a kezembe az új helyen. Folyton lekaptak egymás kezéről, állandóan mással beszélgettem. Így persze Diegoval is, akinek csak ekkor tudtam meg a nevét. Megtudta, hogy budapesti vagyok, és hirtelen megállt, és közölte, hogy szeretne velem télleg komolyan beszélni. Mondta, hogy a SIDSA nevű cégnél dolgozik, és emiatt előfordul, hogy Budapesten vannak üzleti táryalásai, ám a magyarok nem remekelnek angolból, úgyhogy mindig fel kell fogadnia egy spanyol tolmácsot. Azt szeretné, hogy amennyiben tudok számlát adni, én legyek ezentúl a tolmácsa. Ezt fel sem tudtam fogni. De meggyőző volt. Nem a csajozós "add meg a számod, stb" taktikát választotta, ő adta meg a számát, illetve kaptam egy névjegykártyát is, cégeset persze. Azóta smseztünk és íméleztünk is, szeptember végén dolgozunk először együtt, és persze el kell vinnem partyzni, főleg így, hogy sok spanyolul tudó barátom van.
Nos, most itt tart a történet. Crist pedig mindenképpen hívnom kell majd arra a partyra, azt mondta Diego. Hát, várom, mi lesz. És már most majd' meghalok az izgalomtól, és az aggodalomtól, hogy vajon helyt tudok-e állni tolmácsként.

hmm

Érdekes nap volt. Azt hittem tegnap délután még, hogy a mai össz programom egy délutáni randiszerűség lesz. Ehhez képest délelőtt már gyógyszertárba kirándultam, aztán Mamiékhoz, aztán anyuval Árkádba és IKEAba, ahol találkoztam Kezzsel és beszélgettünk kicsit, aztán haza átöltözni, majd a rendi, aztán Tüdővel sopping. még jó, hogy elmaradt az esti ZP:) Ráadásul itt lakik uncsitesóm most. És nincs net a gépemen.

Nah, a randi rossz volt. Nem vele volt a gond, én nem állok készen még egy randira. Még képtelen vagok jópofizni, és a legjobb arcomat mutatni. Talán fölösleges a "még" szócska. A randizást nem nekem találták ki. Én a "majd kialakul" híve vagyok. És ez a mai nem fog kialakulni.

Viszont írt Diego:) Jah... róla még nem is meséltem. Nah akkor ez lesz a holnapi történetem. Jó éjszakát, gyerekek.

Let me apologize to begin with

Az utóbi fél évben sokmindent elrontottam, tudom. Igyekszem szépen lassan mindent helyrehozni. Ígérem.

időidőidő

Annyi időt elvesztegetek nyáron, hogy utána az egész szemeszter alatt lelkiismeret-furdalásom van. Nem mintha több időm lenne egy októberi szerdai napon attól, ha egy forró nyári délutánt henyélés helyett inkább átvasalnék.

Fuhúúú a tegnap este... hazaértem 8kor, és épp levettem a kis szoknyámat, amikor hívott Tüdő, hogy ők ott vannak Zpnél, és a fiúk kérdezték, hogy én miért nem vagyok ott, és basszus azért bmert nem hívott, úgyhogy most hív. Most azonnal? Most azonnal. Ok, átöltözés, Krisztivel együtt indulás, sör a sarki boltból aztán ráeszmélés, hogy antibiotikumot szedek, nodesebaj. A medencében vártak, úgyhogy igen hamar én is csuromvizes lettem, és olyan jót táncoltam, mint már nem is emlékszem mikor. Köszi, ez jó volt. Jah és persze részeg is lettem hamar, de nagyon.

oh, majd' elfelejtettem. Táncoltam Offspringre meg Tankcsapdára Matt Damonnal. ...elmentünk 3 srác mellett, és következő beszélgetés zajlott le:
- Hello, Matt Damon vagyok (amúgy picit emlékeztetett rá, csak gagyi magyar kiadásban)
Továbbmentünk, de visszamentem.
- Hello, én meg Meryl Streep.
- Az nem lehetsz, hány éves vagy? - kérdezte a haverja.
Ezen picit felkaptam a vizet, mert az este már kétszer elkérték a személyimet.
- 21.
- Nem vagy te több 14nél - folytatta a jófej haver.
no comment.

Megnéztem szótárban
küszöb-umbral.

Bulgária nem volt felhőtlenül jó, de asszem senki sem kíváncsi az agóniámra:) De persze voltak jó pillanatok. Főleg a spanyolokkal partyzás, de az külön bejegyzést érdemel.
Töbi kép amúgy itt.

hihihe nincsen munkám (ez nem is vicces)

Nyomi Friki pedig van. Rágugliztunk.

Egy kis dolog a Földünkért, használd te is.

Majd írok Bulgáriáról. Most viszont asszem épp életem legrosszabb éjszakáját vészelem át...

vigyázz, Bulgária, jövöööööök

:)

Eli annyira türelmetlen már, hogy az előbb felhívott, hogy már nagyon hiányzom, és hogy az utolsó napot nélkülem már nem bírja ki, tuti:)

4en lányok a Vidámparkban

Igen. Tudom, pont úgy nézek ki, mint aki esténként bicepszre gyúr. Naésaztán. Mi vagyunk hárman, azt tessék nézni. Anyu és Kriszti előttünk a Mesebarlangos csónakbanMi hárman, csak anyu nem annyira, hogy jól megaszongyam. Ez volt a vízi csoda, amin anyu azér egy picit félt