I'm glad

Továbbjutottam az OKTV döntőjébe, a 30ba, amiből az első 15 majd 100%os emelt érettségit kap (és be sem kéne menni érettségizni persze), ééééééés ráadásként 24 pluszpontot... a mézesmadzag megvan:) mindent meg fogok tenni.... ígérem.

I'm like a bird

Én nem tudok olyan tárgyilagos lenni, mint Zits. Habár Kristóf öt éve az osztálytársam, talán két mondtatot beszéltem vele eddig. Ennek ellenére nagyon megrázott a tegnapi dolog. Ha valaki még nem hallotta volna, tegnap első óra után véletlenül bezárták a 108as terembe. Kristóf pedig - számomra teljesen megymagyarázhatatlan okokból - a döröbölés vagy pár perces várakozás helyett kiugrott az ablakon. Felöltözött, begombolgatta a kis kabátját, felvette a táskáját, és kiugrott. Odalent páran észrevették, hogy egy ember van a bokorban, és behozták az aulába, ahol aztán egyre nagyobb lett a tömeg - és persze kihívták a mentőket. Tegnap műtötték, talán már nem is látjuk sokat az érettségiig - és reméljük, hogy nem hiányzik túl sokat emiatt. Tény, hogy Kristóf van kórházban, de az egész történetben a tanárnőt sajnálom legjobban. Szörnyű lelkiismeret-furdalása van, pedig az egészről nem is tehet. Úgy segítenék neki... de nem tudom, hogyan.
Nagyon megrázott. Eleinte azt hittem nem érdekel, és persze én is ugyanúgy röhögök a poénokon, de képtelen vagyok felfogni... képtelen vagyok elfogadni, napirendre térni fölötte... nem hiszem el, hogy ilyesmi megtörténhet.

...?

Úgy érzem, beleragadtam valamibe, ami egyfolytában lefelé húz, és azt hiszem, lassan másból sem állnak a napjaim, minthogy ennek próbálok ellenállni: próbálok nem elaludni, próbálok teljesíteni. Talán csak sok az öt év. Márpedig pont most kéne... pont most kéne csúcsformában lenni. Két hónapom maradt, hogy az igen hiányos tudásomat tökéletesre javítsam. Igen, tökéletes kell, különben kevés pontom lesz. Csak csellózni van kedvem és erőm. Most is ahelyett, hogy angoloznék vagy töriznék - vagy esetleg matekoznék a holnapi dogára, itt ülök a gép előtt. Rúgjatok meg, vagy pofozzatok föl. Talán az segít. Hupsz, szöveget is kéne tanulni. 16 nap - 8 próba. Lol.

A logika bajnoka

"Biztos, hogy visszautasítod ezt a kapcsolatot?
Ok/Mégse"
Lehet, hogy bennem van a hiba, de ezek közül szerintem egyik sem válasz a feltett kérdésre.

Nagyon jó volt a tegnap este... a zene is tetszett, és végre Susával lehettünk... és mi lesz jövő héten? Na mi? Nézsi-Kezso-Titi-Pilli tali. Hmmm... ez az elnevezés több, mint vicces így.
Anyu legújabb Lajosa (hál' Istennek rendelkezik becenévvel: Lala) nagyon szimpi. Persze, benne is találok kivetnivalót - de kiben nem...? Egész sokat beszélgettünk, tök ari. És ő végre olyan hajszínt javasolt, amivel már jó ideje kacérkodom, csak eddig mindenki leszavazta: kissé bronzos, olyan napszívta szín... imádom, amikor nyár végén világosbarna, bronzos árnyalatú a hajam:) Ma megyek is venni színezőt. Remélem, be is fogja majd a hajamat. Szal, a lényeg az, hogy szerintem jófej. Maradhat:)

A legeslegjobb érzés a világon: örömet okozni valaki másnak. Ma volt tablófotózás. Nekem nem tetszik igazán a képem, de a többiek szerint jó, a fotós is dicsérte. Mindegy.
Este Susa, Bence... aztán sztem Titihez megyünk... szal szép délután - este elé nézek.
Hosszú idő után beszélgettem Martinnal. Szoktunk smsezni, de az nem ugyanaz. Megkértem, hoy mondjon őszinte kritikát a sminkemről fotózás előtt, mert még tudtam volna korrigálni, ha nem jó valami - és ha már úgy is ott voltam, átbeszélgettük a szünetet. Eddig azt hittem, én vagyok nagyon kritikus másokkal szemben. De nem. Martin simán felülmúlt.:)

:)

Konkrétan szétcsellóztam az ujjaimat. Leültem, és kb egy órát csellóztam, és most nem érzem a kisujjam. Mellesleg mind az öt ujjbegyem befeketedett a húrtól. Igen, nagyonnagyon fáj... nem is tudom, ki kérdezett vmi ilyesmiről... de igen, az iszonyatos fájdalom ellenére megéri, sőt, nekem mégcsak nem is sebesedik ki az ujjam, mint a balett-táncosok lába. Tiszta haszon:) A lényeg az, hogy ha fáj, ha nem, ilyen lelkes még talán sosem voltam, és imádom, és ha törik, ha szakad, csinálom. Mert imádom.

A legnagyobb bók

Ma Rékától megkaptam azt a bókot, ami szerintem a lehető legnagyobb, amit kaphatok, és amire mindig is vágytam - mert szerettem volna, hogy igaz legyen. Arról volt szó, hogy egyedül én nem tudtam, hogy az oktv-re ünneplőben kell menni, így farmerben voltam. Erre Réka mondta, hogy én farmerben is elegáns vagyok, mert megvan bennem az a természetes elegancia, ami csak kevés nőben. Réka, gondolom nem olvasol, de ha mégis: köszönöm. Nem a napomat, nem a hetemet tetted szebbé, hanem talán az életemet:)

...

Keresgettem képet a blogomon, mert lassan már kicserélném ezt a hullát itt balra (ugye eltálaltam az oldalt?), és ilyenkor mindig abba a hibába esem, hogy elkezdem olvasgatni a postokat. Átélek mindent újra... nevetgélek, néha könnybe lábad a szemem, de most véletlenül elolvastam az egyetlen bejegyzést, amit ezen a blogon nem én követtem el. És bizony nagyon jólesett. Tudom, Zso, hogy ez most nem nagyon vigasztal, de nagyon hiányzol most. És ha épp Pesten jársz, szólj:)

Kicsit görcsös, kicsit béna, kicsit remeg - de én vagyok és a Kis Aranyos

Az a büdös A húr teljesen lehangolódott, szerencsétek, h nem hallottátok, amit az előbb műveltem, amíg behangoltam...:D

Gáborral már meg is volt az első színházon kívüli közös téma... a cselló. És legalább ki tudtam törni abból a butuska lányka szerepből, amit néha tévedésből játszom, és amibe a színházi szerepeim mindig újra és újra beskatulyáznak.
Tegnap volt OKTV 2. forduló. Nevetséges. Erről ennyit.
Annyi mindent írnék most... hogy inkább nem írok semmit.

Gergőke minden mennyiségben

Ezt meg kell néznetek. Muszáj.

Amúgy múlt héten egyik szünetben elkezdtem mesélni, hogy "Az öcsém...", mire vki megkérdezte, mióta van öcsém. Hát, nincs is:D

:)

Ahogy telnek a színjátszók, egyre biztosabb vagyok abban, hogy Gábor nagyon jófej. Sőt, jó színész, és néha baromi jó ötletei vannak, és olyat bevállal, amit én nem mernék egy mezei iskolai darabban:) Szal... úgy ahogy van, egy óriási kellemes csalódás számomra. Kérek még ilyet:)

Erős vagyok

Minden erőmmel azon vagyok, hogy meggyógyuljak. Ezen a héten el akarok menni teaházba, sokat akarok Titivel lenni, gyögyházba akarok menni... stb. És igen, ezt mind akarom. Mert talán ha eléggé akarom, elég jól leszek hozzá.
A betegség érdekes dolgokat művel. Annyit köhögtem, hogy elviselhetetlen izomlázam van a hasamban és a nyakamban. Napi 5-6 liter folyadékot iszom, ennek ellenére állandóan szomjas vagyok. Megyek is inni.

Dada

Ha a háború, az erőszak racionálisan megmagyarázható, hát tessék. A versem. bekötöm a cipőfűzőm
3x6
fényes lábasban fő zöld moszat
egyedem
begyedem
egyem-e
discúlpame por no haber escrito
valentin, kék a szőnyeg!
szemembe süt a lámpa
a halak meg fognak dögleni
mert márna.
bárha
málna
válna
belőle, akkor
talán melegebb lenne a tea
de ha lepke száll az éjbe, ott
te már úgysem értesz semmit
peace
do you hate me?

unalmamban ismeretlen blogokat olvasgattam. annyira bezárkóztam a saját világomba, a saját értékítéletembe burkolózva, hogy észre sem vettem: a fölösleges erőszak, a rasszizmus él és virul, köszöni szépen.
(Pedig nem is náluk nyitottak kocsmát a cigányok:P)

All you need is love

Akár rossz ómennek is vehetném, hogy pont most éjjel betegedtem le, de nem teszem. Arra ébredtem, h beteg vagyok, ez van. Be akartam menni hnap legalább matekra, de az orvos rámripakodott... úgyhogy nem megyek, színjátszóra sem.
Kicsit szomorú vagyok... nem így terveztem ezt a napot. Ki akartam menni az ölelésre, de nyilván az ember nem ugrál, ha lázas és nincs hangja. Rosszabbul érzem magam attól, hogy itthon poshadok, mint a betegségtől. Most épp Titivel szeretnék forrócsokizgatni a Felvonulási téren... segáz. Péntekre egészséges leszek, és megyünk teaházba:)
Kiosztottam a sütiszíveket, jó volt látni, ahogy örültek... Zitsnek betetettem szekrénybe, Giginek meg majd odaadom hétfőn... ha másra nem is jók ezek az "ünnepek", legalább mosolyt csalhatok mások arcára. Sus, neked meg virtuálisan küldök rózsaszín sütiszívet... *küldés*...na fincsi?:)

Agora

szeretet * fizikai fájdalom * szerelem * félelem (mint mindig) * szeretet * aggódás * szerelem * fáradtság * szerelem * félelem * űr * szerelem

szeress

...todo es perfecto

Nagyon boldog vagyok... minden hétvége olyan, mint egy kis kikötő... egész héten magányosan sodródom a zavaros vízen, hétvégén pedig megáll az idő, hirtelen minden szép és nyugodt lesz. Péntektől vasárnapig el sem engedem Titi kezét... és nincs semmi, ami nagyon boldogságot jelentene, mint az ő közelsége.

Gloria in exelsis Deo

(nyugi, nem vagyok ilyen művelt, ezt csak a régen tanult egyházi dalokból tudom:))

Most fejeztem be anyu glóriáját. Na nem meghalt, vagy ilyesmi. Csak farsangja lesz. És mivel nekem véletlenül pont volt fekete szárnyacská, bukott angyal lesz piros-feketében - fekete glóriával. :)))

Egyik este azon gondolkodtam, hogy mennyire nagyon szeretem a nagyszüleimet... mert nem ismerek sok ilyen korút, aki a nyári szünetben néha átbiciklizik a nagyiékhoz, hogy kicsit beszélgessenek, és hogy együtt ebédeljenek. De én egyszerűen imádom őket. Mami a megtestesült kedvesség, jóindulat, segítőkészség, önfeláldozás. Igazi, tökéletes nagymama... vagy egy kicsikét jobb. De Papi... nem tudom, hozzá valamilyen cinkosság köt, mindig én vagyok az, akire rákacsint egy-egy vicces beszólása után. Mami nagyon egyértelművé teszi az érzelmeit, ha valakit utál, az nem marad meg a Föld színén, ha valakit szeret, azt elhalmoz mindennel. Papi nem ilyen. Papi szeretetéért, megbecsüléséért meg kell dolgozni. És ma már néha érzem, hogy neki is én vagyok a kedvenc unokája. Most, hogy néhány dolgot megtudtam, néha értem is. Én vagyok az egyetlen, akinek a nevelésébe kicsit is beleszólhatott - anyu nővére egyáltalán nem engedte, Anyu meg az én esetemből okulva Timinél már nem engedte. Szóval Papi nem alaptalanul úgy érezheti, kicsit ő nevelt. Megtudtuk, hogy évekig hegedült - a családban csak én játszom hangszeren. Jól tanult - a generációnkban én vagyok a legjob tanuló. Sok a közös bennünk, kiseb koromban néha azt is mondták, hogy nem anyura, hanem Papira hasonlítok. Ez már persze nincs így, mégis valami mélységes mély, szívetmelengető szeretettel viseltetünk egymás iránt. El sem tudom képzelni az életemet nélkülük.

"Pues... Nada cambia. Da lo mismo si somos grandes o pequenos, nos matamos uno al otro. Seguiremos exterminándonos hasta que el otro se desaparezca totalmente. Si eso es posible. Tal vez nosotros también desapareceremos, tal vez no. Pero no puedo olvidar una frasecita, no me sale de la mente: Quién llega arriba? El más alto o el que más se estira?" (V.D.)


Nem tudom, boldog vagyok-e vagy sem. Mindennapi problémák árasztanak el, ugyanakkor az elmúlt napok tele voltak apró örömökkel is. Csak azt nem tudom, melyik a meghatározóbb. Feladom az álmaimat, egy időre biztosan. Én is tudom, hogy a végleges feladás pont így szokott kezdődni, ne is mondjátok.
Ma teljesen beleéltem magam, hogy Titinél alszom. Tegnap mondtam neki, hogy nincs értelme, mert későn lesz vége a filmnek, és hnap mennem kell 8ra, de ő mondta, hogy nem baj, majd max eljön kocsival... most viszont már azt mondta, hogy télleg nincs értelme. Igaza van, de én már beleéltem magam.
A zeneszerkesztős program bugyborékolóssá teszi a vokált, nem leveszi.
A Károlyi még mindig igazságtalan, ordibálós és logikátlan. Abuso de poder, vagy hogy is mondja a színdarab?
És az is elkeserít, hogy rádöbbentem, hogy bármennyire is utálom a politikát, saját politikai álláspontom van. Igaz, hogy Erikás, de van. És ha kéne tartoznom egy irányzathoz, hát dadaista lennék.
Ezekben a napokban az egyetlen állandó jó dolog (elnézést, ha vkit megsértek - nem szándékos) a Száz év magány. Fantasztikus. Ezt is Chusnak köszönhetem.

Szorítsatok

még nem tom, müxik-e, és ha igen, akkor jól müxik-e, de tegnap Titi letöltötte azt a zeneszerkesztő programot, ami minden ilyesféle problémámat megoldhatja. Akkor már csak a hangterjedelmem szabhat határt a repertoáromnak:)