Zitsnek

Az imént említett Zoli véleménye a Mézről:
- Te egy egész csillárt hordasz a füledben?!
:DD

Ének

Kaptam egy emilt, miszerint látták iwiwen, hogy az ének a hobbim. Sok lánynak küldtek ilyet. Az emilben volt egy cím, ahol megtalálhattam a dalt, amiről tulajdonképpen szó volt... énekesnőt keresnek. Nem illik hozzá a hangom, ez tény, de mindent meg kell próbálni. Visszaírtam, mostmár megvan instrumentális változatban, csak meg kéne tanulni... meg egy kis szöveget kéne bele alkotni. Én béna vagyok. Nem tudok szöveget írni. Segítsetek!!

:(

Survivor ha muerto.

Bence:D

Nincs húsz perce, hogy Zoli elment. Azt mondta otthon, hogy 5re hazaér:P Asszem nem is kell ennél jobban magyarázni: jót beszélgettünk, és rengeteget nevettem:)

Boldog névnapot Zits!:)

Survivor

Tegnap kislány megszült. 3 csöpp, büdös drágaság:) Viszont... ma vettük észre, hogy van egy kis bibi. A legutóbb született tündérkével... Kislány ugyan elharapta a köldökzsinórt, addig oké, de az rátekerődött az ő farkára és a kicsi lábára. Amikor Kislány kijött a házából, maga után húzta a kis Survivort... Timivel nekiálltunk, és a két macska vinnyogása ellenére mindkettőjükről levágtuk a köldökzsinórt. Survivor lába eltört valszeg, és a lábfeje bedagadt, tiszta véraláfutás, vagy nem is tom milyen... és Kislány farka is nagyon rossz állapotban van. Egy darabig úgy tűnt, a kicsi meg fog halni. Lefeküdt, nem szopott, hagyta, hogy átmásszanak rajta. Csak azt vártuk, hogy mikor temethetjük már el - rossz volt látni a szenvedését. De Timi egyszercsak bejött, és szólt, hogy erőre kapott - a lába még mindig rossz, de szopott, bunyózott a tesóival, és tök eleven. Hát ezért Survivor. :)

...(L)

Nagyon szerelmes vagyok... majd' kiugrik a szívem, hacsak Rád gondolok... azért jó, hogy létezik ez at érzés, és hogy így megédesíted a napjaimat... hálás vagyok érte...:)

Istenem, de fáj a fejem...

Rájöttem, hogy mindenem megvan a boldogsághoz. Jó, apám nincs, de nézük a jó oldalát: kevesebb ember korlátoz. Az anyám csak annyira hülye, mint amennyire egy anyának kell(mert a nomális anya tuti nem az igazi anyád...ezt jól jegyezd meg!) Szép vagyok. Fogyási mánia ide vagy oda, az alakom se rossz. Nem vagyok szőke(ezt most fizikailag értem, mert azt nagy csapásként élném meg). Viszonylag jól tanulok. Vannak barátaim, sokan szeretnek. Tehetségem is van egy-két dologhoz, még ha nem is kiemelkedő. Kiegyensúlyozott párkapcsolatban élek. Igazából nem tudom, mit kívánhatnék még. Boldognak kéne lennem;van egy normális életem. Normálisan fogok élni, meghalni. Csak.. nem az a típus vagyok, akiről majd Híradó vagy könyv szól. Ez van. Mindent nem lehet.

Titi

Alin

Ma beszélgettünk msnen, és nagyon jól esett. Bölcs... úgy a maga nemében. Meg aranyos. Szal... jó, hogy van.:)

Rosszullét

A ma reggelem iszonyatos volt. Elindultam, minden igyekezetem ellenére teljesen időben, a buszok is egész jól jöttek. Aztán... a 151esen, a Kisfaludy 14 előtt álltunk éppen dugóban, amikor hirtelen leizzadtam. Elkezdtem émelyegni, hányingerem lett, és iszonyatosan szédültem. Leszálltam, és egyszerűen azt éreztem, hogy nem jutok el a suliig. Öklendeztem, és majdnem összeestem - ebben csak az akadályozott meg, hogy még időben leültem az egyik bejárat előtti lépcsőre. Felhívtam anyut, és hazahozott. Lehet, hogy végig tudtam volna csinálni a napot, de itthon is rosszul voltam néha. Szerintem napszúrás... remélem, mert ha nem, akkor ez elég ijesztő.

80 év

Mintha ennyi ideje taposnám a termékeny magyar földeket. Az izületeim szörnyűek. Az addig még oké, hjogy úgy kattognak, mint egy régi vonat, de a térdem azér most egy kicsit sok. Jajjj.

Atyaúristen...

Most elkapott a nosztalgia. Azok a régi szép idők. Amikor Dunát lehetett volna rekeszteni a fiúbarátaimmal, amikor azt se tudtam, melyikükkel találkozzak hétvégén és suli után, amikor sokan "szerelmesek" voltak belém, amikor annyi pasim volt. Jobb volt, mert sok barátom volt. Rosszabb volt, mert érzelmileg azért nem éreztem azt a biztonságot, amit most. Problémák ide vagy oda, sokat számít, hogy áll-e valaki mögöttem, akire mindig számíthatok. És én ezt Tititben megtaláltam. De ettől függetlenül kimondhatatlanul örülök az újra éledező barátságoknak, és örülök, hogy ők is örülnek nekem. Örülök, hogy nem látok rosszallást a szemükben, a szavaikban - ezek szerint nem változtam sokat, legalábbis nem rossz irányba. Az utóbbi napokban a szívem csordultig telt szeretettel. És ez jó.

Barátság

Vegyes érzések. Volt, ami nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, de volt, ami nagyon jó volt, és talán jobb, ha most az utóbbiról írok.
Szomti. Emilezünk, és nagyon jó. Nagyon jó, mert 4 év ide vagy oda, a barátságunk szinte semmit sem változott. És talán senki sem érti félre, ha azt mondom, hogy nagyon szeretem. Tény, hogy valamikor régen jártunk, sőt, ő volt az első, akivel csókolóztam, mégsem ilyen szempontból fontos nekem. Csak... csak olyan jó, hogy van. Mert meghallgat, ha kiöntöm a szívem, és én is nagyon szívesen hallgatom őt. És... kimondhatatlanul örülök a boldogságának.
Zoli. Tegnap és ma is taliztunk. Mióta jártunk, a húsvétokat leszámítva idén tavasszal találkoztunk először, pedig az már jó régen történt, és jó nagy baleset volt. Mindegy, ez egy másik történet. Nem igazán tudnám elmondani, milyen vele. Néha egyszerűen robbanásszerűen nő tőle az önbizalmam, mert azokkal az abnormálisan kék szemeivel rámnéz, és folyton bókol... ki ne hinne neki? Amúgy meg szétoltjuk egymást. A kedvenc témája a magasságom, stb. És tuti, hogy ezentúl neki mondom el utoljára, ha híztam:DD Mindenesetre jól éreztem magam vele, és remélem, a közeljövőben még találkozunk. Az a baj, hogy velük ez az egész olyan bizonytalan. Megígérte, hogy ír majd, de tuti el fogja felejteni.:P
Gergőke. Tündér. Nézzétek meg.
Zsombi. Vele nincs semmi, de... be kellett venni a sorba, ugye Zits?:P
Azt hiszem rátaláltam a régi önmagamra. A nagyon régire. Amikor még szinte csak fiúbarátaim voltak. Szép idők voltak azok. Lehet, hogy Titi majd nehezen tolerálja, de nem tehetek róla. Jól érzem magam velük, a múltamhoz tartoznak, s most szerencsére a jelenemhez is. Szeretem őket. És úgy érzem, sosem adtam még okot a bizalmatlanságra. Ígérem, ezután sem fogok.

Fizika

Minden fizika órán rájövök, hogy Németh Dani és Fejős Dani... bizony elég jó pasik. Hát... ja:P

Nosztalgia

... véletlenül megláttam egy régi emilt, amit Ricsi írt... még a régi blogom volt, és épp jó ideje nem postoltam, ő meg aggódott... és olyan jól esett ezt olvasni:)

Oké...

...osztály. Hát most nem pozitív. Kiborít. Most ezt mér kell? Ez a kosztüm-dolog egyszerűen egy katasztrófa. De természetesen a legmurisabb megint kollegina, a drága. Nem ő volt, aki kategorikusan kijelentette egyszer, hogy ő kizárólag fekete kosztümben és rózsaszín blúzban hajlandó ballagni? ÍErre most felirítkozott a "világos kosztüm" oszlopba is... (mögötte zárójelben:fehér) Egyrészt: az utóbbi gyarapodásai után csinoskácska még... de azért nem annyira, hogy fehér kosztümöt felvehessen, ahogy sokan másaok sem az osztályból, és azért annyira nem szabad önzőnek lenni. Végül, a fehér kösztüm állati praktikus, amikor 20 csokrot szorítasz magadhoz... és a fehér cucc viszonylag jó háttér a sárga virágpornak és a zöld maszatnak:DDD
Mindenki kategorikus. És még rám mondja anyu. Oké, rózsaszínt én sem vagyok hajlandó felvenni, mert soha nem hordok. De pölö Dia kijelentette, hogy szürkét ne, mert általánosban szürkében ballagott. Viszont míg én soha nem hordok rózsaszínt, ő gyakran hord szürkét. Lol.
-most pedig magamba fojtom az indulatokat, mert oldalakon keresztül dühönghetnék, és csak megsértődne mindenki... Alig vannak olyanok, akik kompromisszumképesek. Szerencsére elmondhatom, hogy ez a néhány ember pont a baráti körömet fedi.:P

Szerintem nagyon idegesítő lehetek.. ha valakivel elkezdek úgy emilezni, h télleg érdekel, amit ír, akkor tűkön ülök, hogy válaszoljon már...:) Így volt Acéval, Krisztivel, anno Lacival és most Szomtival (nekem örökre Szomti marad)... jajjj.
Elkezdtem tegnap a Cindy Crowford-féle edzésprogramot. Tudom, nekem nem kéne, stb, ezt már hallottam eeget, de én nem érzem jól magam a bőrömben... és ez a rossz érzés fordítottan arányos a rajtam levő ruha mennyiségével. Mindenesetre ma is szörnyű izomlázam volt, az viszont kizárt, hogy meg tudjak mozdulni... Ugye majd segítetek?:P
A hét híre számomra a jó időn kívül, hogy Titi már szombat este hazajön... jó, megkért, hogy vasárnap hanyagoljam, angolt kell tanulnia, de hát ez természetes. De... azért én nagyon boldog vagyok.

Hmmm...

Szeretnék írni Szomtiról meg Zoliról meg az osztályról meg Ákoskáról meg Zsombiról(:P)... megtegyem? Nem... most nem:P

Ma egy DREAM feliratú sárga szilikon karkötő volt rajtam, és azt hiszem, jót tett:)

Ma egy kicsit nyár volt.

Shakira Mebarak

Tú

Te regalo mi cintura
y mis labios para cuando quieras besar
te regalo mi locura
y las pocas neurones que quedan ya
mis zapatos destenidos
el diario en el que escribo
te doy hasta mis suspiros pero no te vayas más

porque eres tú mi sol
la fé con que vivo
la potencia de mi voz
los pies con que camino
eres tu amor
mis ganas de reír
el adiós que no sabré decir
porque nunca podré vivir sin ti

si algún día decidieras
alejarte nuevamente de aquí
cerraría cada puerta
para que nunca pudieras salir
te regalo mis silencios
te regalo mi nariz
yo te doy hasta mis huesos
pero quédate aquí

porque eres tú mi sol
la fé con que vivo
la potencia de mi voz
los pies con que camino
eres tu amor
mis ganas de reír
el adiós que no sabré decir
porque nunca podré vivir sin ti

Azóta már meglocsolt Robi, egyedül jött... De aztán jöttek Zsoltiék: Zsolti, Tomi, Zoli meg asszem Peti... nem tom ki volt, most láttam először:P Aztán itt voltak a szomszéd-Péterék, meg Zsókáék, Andriska gizdázott a kétezer éves gizda locsolóverseivel, a többit meg legagyizta...lol. Ha minden igaz, már csak Titi jön, meg persze Ágiék.

Un día normal

Juanes

Hoy es un día normal pero yo voy a hacerlo intenso
Hoy puede apagarse el sol pero no la luz de mi alma
En un día como hoy caminaré más despacio
En un día como hoy defenderé mi verdad
En un día como hoy te amarraré con mis brazos
En un día como hoy
Porque nunca sabes lo que tienes hasta que lo pierdes
Y lamentablemente nunca vuelve
No importa en donde estés yo desde aquí te besaré en mis suenos
Mi sangre arderá hasta que se pierda por tu cuerpo
En un día como hoy caminaré más despacio
En un día como hoy defenderé mi verdad
En un día como hoy te amarraré con mis brazos
En un día como hoy
Porque nunca sabes lo que tienes hasta que lo pierdes
Y lamentablemente nunca vuelve

Egyet már elvitt Papi... szal ezek az idei műveim (2 kivételével, azokat anyu csinálta)... a pilliset le sem tagadhatnám:P

Jel

Ma reggel bekapcsoltam HBOt, és egy olyan film ment, amiben egy helyes indián srác volt. Ez jel. El kell egyszer jutnom abba a rezervátumba. Az sem lehet véletlen, hogy amikor könyvet akartam venni a kapott utalványon, mindenáron a Bűbájos Mary kellett, holott az nem is volt raktáron. Pedig azt se tudtam, miről szól. Csak egyszerűen úgy éreztem, hogy nekem az kell.

KHÜ

Nincs fél órája, hogy elmentek az első locsolók: Feri, Dani, Dave. Két vödör vízzel jöttek, de ők vizesebbek lettek, mint én:P Remélem, jönnek Zsoltiék. És remélem, Titi miharabb itt lesz, és elmagyarázza az éjszakai és a reggeli smseit.

Hit

Most hirtelen elgondolkodtam a vallási témán... talán a könyvek kapcsán. Csak megerősítettek abban, amit eddig is gondoltam. Abban hiszek, hogy van valaki, akit a minap Gondviselésként említettem, aki figyel minket, mit teszünk, de nem hiszem, hogy ő teremtette volna a világot. Annál jobban szeretem a csillagászat tudományát, mintsemhogy ezt elhiggyem. Valamiféle deizmus-panteizmus féle átmenetet alkotnék... kis módosításokkal:) Meg vagyok keresztelkedve, és hiszek is valamennyire, de nem nevezem nevén, hogy kiben, főleg a könyvek után. Legyen Isten, Allah, Manitu, Orenda, stb... mindegy, az összes ugyanazt a "személyt" jelöli, és ezek a különböző elnevezések csak háborúk ezreit indították, másra nem voltak jók. A hit jó dolog, erőt ad a mindennapokhoz, segít elfogadni az életet... de amint a hit és a vallás már nem magánügy, vitát, veszekedést, vagy akár háborút szül. És ki hallott már nagyobb ellentmondást annál, hogy az isteni szeretet nevében ölnek le emberrengetegeket, mert ők nem az isteni, hanem mondjuk az allahi szeretetben hisznek. Nem morbid?

Bűbájos Mary - Farkasszem

"A nevem Mary. Boszorkány vagyok."Huh... hát azt se tudom, hol kezdjem. Minden bajom volt nekem ettől a két könyvtől. Nem jutott időm tanulni. Nem jutott időm aludni. Kékre fagyott a kezem a buszmegállóban, mert képtelen voltam abbahagyni az olvasást, hogy zsebre tehessem a kezem. Nagyon mélyen megérintett. A Bűbájos Mary tényleg iszonyatosan olvastatja magát, úgy csobognak az események, mint egy vidám kis patak... érdekes a történet, és feszegeti azt a témát, ami régóta érdekel. De a Farkasszem... az egészen más. Eleinte olyan második részes volt. Nem tetszett. Aztán elkezdődött Mary történetének a folytatása... olyan mélységesen szívbemarkoló volt, hogy juj... nem tudom, csak én éltem-e meg ennyire mélyen, de komolyan örültem, hogy Titi nem volt a szobában, amikor Szajkó és Pöttyös Madár meghalt... mert be kell valljam, ott sírtam ám. És nagyon tetszett, amikor elkezdett aggódni, s miközben azon gondolkozott, hogy mi lesz vele, leírta a Szajkó iránt érzett szerelmét... először: "Ismeretlen érzés kerített hatalmába, valami, aminek nem tudtam a nevét. Csak azt tudtam, hogy számomra Szajkó most már többet jelent, mint maga az élet. Ha nem kellek neki, nekem akkor sem kell más. Ha most elfordul tőlem, kiállok a szikla peremére és levetem magam a mélybe." És azt is imádtam, amikor már özvegyként az anyai és a gyógyítói ösztönei vezérelték, amikor makacsul ragaszkodott az elveihez. Annyira emberi érzések vannak egzotikus környezetbe helyezve, hogy tulajdonképpen az egész rendkívül egyszerű. Ő sem tud ellenállni a kísértésnek, ő sem tudja elengedni a szeretteit nyugodt szívvel, ő is bármit megadna értük... ő egyszerűen egy hétköznapi lány. És még ami nagyon tetszett benne, hogy amellett, hogy szívet szorongató vagy épp melengető története mellett azért rengeteg információval szolgált az indiánokról. A mohauk ujjlevágós szokása például nagyon megdöbbentett. Mostmár a gésák után az indián kultúra rabja is lettem. Talán ezé inkább. Mert ez őszintébb világ. Szóval, fantasztikus könyv.
S hogy mennyire érdekel ez a téma? Amikor épp azt a korszakomat éltem, hogy elszántan hittem a reinkarnációban, meg voltam róla győződve, hogy előző életemben boszorkányság vádjával mágján égtem el. Nem alaptalan vádak miatt...

Húsvét

Képeket majd máskor. Anyu azt mondta, nem látja értelmét, hogy ő is vegyen egy ehetetlen csokinyuszit, tehát mindketten választhattunk valami olcsót. Megláttuk a gagyikozmetikai árust, aki nem tudom, hogy csinálja, hogy ilyen olcsó, mert annyira azért nem gagyi, és Timi kapott egy saját fekete szemcerkát, amivel most úgy festette ki magát, mintha bevertek volna neki, én meg kaptam egy csodaszép szemhéjtust... nagyon rég vágytam már rá, és nem tudom, miért nem szereztem be eddig... de ma szépnek éreztem... egy konty, szempillaspirál, méz, és tus...:)

:(

Ma reggel még átöleltem mielőtt elment... jó, félig még aludtam, de átöleltem, beszippantottam az illatát, s most, délután mégis úgy hiányzik, hogy beleőrülök...

Don't cha

Valahányszor meghallom ezt a számot, Peti jut eszembe:) Szeretek vele táncolni, még akkor is, ha a fejem fölött mindig saját magát bámulja a tükörben:P Erre a számra pedig különösen fantasztikusat táncoltunk anno a Blue Monkeyban... Ez a tánc felváltotta a n°1 helyen a Grabósat...:) (bocsi Viki a kép miatt...:P)

Tavaszi NT(gyengébbek kedvéért: nagytakarítás)

Az ember a nagytakarítás során ártatlanul épp csak fel akar mosni a saját kis szobájában, amikor az anyukája rávezeti, hogy nem mindegy mivel. Mert szerinte azzal a vödörrel és ronggyal kéne, amiről én tudom, hogy be sem fér a szobámba...lol. Úgyhogy úgy döntöttem, ezt elhalasztom. Majd ha nem figyel, felcsempészem a szobámba a kis lavórt és a rongyocskát. Hol élünk, hogy már takarítani is csak lopva lehet?:) Bezzeg abba nem szólt bele, hogy mivel mosom le a ház összes ajtaját és ablakát... (éljen a télikert!)
Tegnap este megnéztük a Jégkorszak2-t négyesben: Anyu, Timi, Titi, én. Kár volt előtte sminkelni... a felét lesírtam a röhögéstől... szal nekem tetszett:) És lehet, hogy mától én is oposszum vok. Csak mert.
Oh... napok óta akarok blogolni ám, de most elfelejtettem, hogy mit:P Szal ebéd után vmikor re.

Hazafelé

Jöttem haza táncról, és pont lekéstem az átszállást. A busz pedig 16 percenként járt. Szal ott álltam, és minden vágyam az volt, hogy valaki véletlenül arra járjon kocsival és hazavigyen. Fáztam. Az éhségtől már diónyira zsugorodott a gyomrom. Az egész napi járkálástól és a tánctól dagadt volt a bokám, és fájt is. A buszra pedig még elvileg 10 percet kellett várnom. Megállt egy kocsi. Azt hittem eltévedt. De nem.
- Elvigyelek egy darabon? - kérdezte egy amúgy kedves külsejű kopasz pasi.
Ott volt. De velem egy ilyen csoda már történt. Nem várhatok túl sokat a sorstól.
- Nem, köszi, mindjárt itt a busz - mondtam egy széles mosoly kíséretében. Ő mosolygott, azt mondta, oké, és elhajtott. És, hogy ne legyek hazug, az ég a segítségemre sietett, egy percen belül jött egy busz... hogy honnan és miért, azt nem tudom, de egy megálló múlva az az egy ember is leszállt róla, aki amúgy ott volt. Egyedül voltam 10 megállón keresztül... Furcsa volt, de mégis olyan, mintha a Gondviselés megszánt volna.

Ez a roszkedv fertőző. Csak úgy, nem tudom, miért, de engem is utolért. Ma ellógtam...oké, szereztem kilépőt, de a lényeg, hogy nem akartam megírni a fizikát. És ahogy hallottam, ezt jól tettem. Na mindegy. Amíg itt volt Titi, addig jól voltam... nagyon jó hatással van rám:P De sebaj, már csak egy nap... Aztán nekiállok tojást festeni.

Uhutálom

Nagyon idegesített, amit Zsóka csinált szombat este. Megkérdezte, kire fogok szavazni. Én, naivan, gondoltam, hogy neki simán el lehet mondani. Elmondtam... és hirtelen úgy tűnt, hogy fel fog robbanni a dühtől. Kifejtette, hogy ezzel az ország pusztulását okozom. És ezt félórás előadás keretében részletezte. Majd mondta, hogy még melyikre ne szavbazzak, mert különben elveszti az állását. Ugyanis az a párt ki akarja vinni a gyógyszertárakból a recept nélküli gyógyszerek egy részét, és ő gyógyszerész. Ja, ha ez megtrténik, akkor ő, az egyik legnagyobb patika régi dolgozója tuti munkanélküli lesz. Lol. És ennyo már bőven sok is volt a politikából.

Os necesito

Rengeteg írnivalóm lenne, de nem megy. Fogytán az erőm. Hiába pihenek minél többet hétvégén - ami azért még mindig nem túl sok, gyorsan feléllem az összes energiámat. Igyekszem teljesíteni, igyekszem megfelelni mindenhol, de úgy érzem, ez egyre lehetetlenebb.
A színdarab halad. Kaptam mégegy monológot. A suli is halad. Matekból elértem, hogy teljesen stabil négyesre állok. A civ néha elkeserítő. Portugál memoriter. Elolvastam a Bűbájos Maryt. Nagyon megérintett. Holnapig ki kell olvasnom a Vadkacsát, és megtanulnom a fizikát. Anyu tegnap azt javasolta, hogy kőltőzzek Mamiékhoz. Ennyi rőviden. Élni akarok végre. Már csak két nap.

Amadme, porque os necesito.

:)

Susa elvileg minnyá itt lesz....:)

Csütörtök este anyuval megnéztük az Egy gésa emlékiratait... Elég gyakran szorult úgy össze a mellkasom a film során, hogy szinte úgy éreztem, velem történik mindaz a szörnyűség, ami Csijoval történt... Viszont mielőtt kijelenteném, hogy jó film, nekem mindig kell egy kis idő. Mert minél tovább agyalok egy filmen, annál jobban megfogott ugyebár... namost ezt csüt késő este néztük (negyed egykor értünk haza, másnap suli, jajj), és még mindig azon jár az agyam. Ennyire talán még egy film se fogott meg. Na jó, biztos volt már hasonló, de egyszerűen nem tudok szabadulni tőle. A rabja lettem.

...salsa...

Rég volt ilyen jó. Kb 20 perce értem haza, ugyanis az órám után éppen a sarokig értem el, amikor Imre rám csörgött, hogy a másik csoportnál sok a fiú, ha van kedvem, ugorjak be. Hát hogyne... gondoltam. Pedog ma tánc előtt már azt fontolgattam, hogy abbahagyom. Mert nincs ami motiváljon. Titi már nem csinálja, én Jocóval nem szeretek táncolni, Robi külön téma, Imre ritkán jár be, mert fáj a karja, és nem igazán érzem, hogy fejlődnék... Erre ma Endre tartotta az órát. Ő iszonyatosan odafigyel az apró, mégis fontos részletekre. Nagyon élveztem vele az órát. Főleg a másodikat, mert lévén, hogy én már többet tanultam, mint a többiek, folyton velem táncolt... a több, mint egy órából kb negyven percet tuti. És nagyon jó volt. Poénkodott, jól vezetett, játszottunk vicceset, és egyáltalán, egy tanárral általában jó táncolni. Ő ráadásul azon kevés férfi tánctanárok közé tartozik, akiben semmi nőies sincs. Talán még azt is megkockáztatnám, hogy flörtölgettünk... bár az az igazság, hogy én világéletemben párkapcsolatban éltem, ritkán voltam éppen kettő között, így asszem nem is vagyok tisztában vele, mi az a flörtölés, úgy igazából. Segáz. De jólesett. Aztán anyuval megbeszéltük a kocsiban, hogy jópasi. Majd anyu kitett a buszmegállóban, és ment barátnőzni.

Szal, szépen magyarosan megaszondva, a mai táncitánci konklúziója, hogy nem hagyom abba, csak megpróbálok Endréhez járni. Merazjó.

Ja, és hugyi fotózta:P

Visszatért...

Megtalált iwiwen. Ő... Zoli... az, amelyik beverte az orromat anno... ha ma éjjel tudok majd aludni, tuti vele fogok (rém)álmodni...

Figyelem!

Egészségügyi problémák, alvászavar és az elegemvanavilágból érzés miatt naggyon nyűgös vagyok. Ön- és közveszélyes lettem. Hajlamos vagyok a hirtelen dühkitörésekre, az ok nélküli másmegbántásra. Én szóltam.

Anno az orvos nem mondott diagnózist. Azt, hogy ezek a reflux tünetei, más refluxosok mondták. De nem. Most utánaolvastam. Nem ott fáj, ahol a reflux, és engem nem is úgy vizsgáltak, mint ahogy azt elvileg refluxnál kellene. Mindegy mi ez, szar. Röviden ennyi.

Akár filmcím is lehetne.

A reflux visszatér. - Mindig. Kíméletlenül. Könyörtelenül. Senkire és semmire nincs tekintettel, főleg rám.

Pregunto yo

Qué pasa?
Music & lyrics by Juan Esteban Aristizabal (Juanes)

Qué pasó pregunto yo
Pregunto yo qué pasó en el mundo hoy
Que en todos los diarios leo las mismas noticias de horror
Vidas que callan sin razón

Por qué será que hay tanta guerra
Por qué será que hay tanta pena

Qué será, qué será, pregunto yo
Qué será pregunto yo
Pregunto yo qué será que no hay amor

Y que en vez de abrazarnos los unos a otros damos canón
Y olvidamos el amor

Por qué será que hay tanta guerra
Por qué será que hay tanta pena

Qué será, qué será, pregunto yo
La gente se está matando, la gente se está muriendo
Y yo sigo aquí sin comprender

Qué pasa con el mundo que está tan inmundo
Qué pasa pregunto, qué pasa pregunto

Pregunto yo qué pasa hoy con el mundo

Que está tan absurdo, que está taciturno
Qué pasa que nada bueno nos pasa

Y que la paz aquí nunca pasa

Qué pasa que sólo la guerra pasa
Qué es lo que pasa pregunto yo

:)

Az előbb Ági hívott, de Ákoska engem kért a telóhoz:) Mutálóban lévő hangján gyorsan elmesélte, hogy gyarapodtak:
- Találd ki mink van!... élőlény.
- Ugye nem görény?!
- Neeeem, nektek is van.
- Meglett a kutyaaaa????
- Igen, dán dog, két hónapos, fekete, van rajta két kis fehér folt, lány, és Daisy-nek hívják!
Rég hallottam ennyire lelkesnek...:)

Fim da semana

Ma találkoztam Zolival (Tamás öccsével), és meglepően jól el tudtunk beszélgetni. Aranyos volt. És azért néha jól esik:
- Utálom, amikor egy lány hangot ad a kissebbségi komplexusainak.
- Pedig én is szoktam. Általában meg akarom ölni az összes lányt, aki szebb nálam.
- Nem lesz sok dolgod.
:DD
És jó volt az ő személyében egy olyan volt pasival találkozni, akire talán még mindig rámozdulnék:P

Az elmúlt napokban mégegy pasinak volt egy kedves megmozdulása, ami jól esett... Szerdán előbb értem oda táncra egy kicsit. Nem tudom miért, de előttünk ne3m volt rendes óra, csak Nabil és az a nagyon magas srác voltak bent. Hallgattam ahogy Nabil murisan angolul beszél, és láttam, a tükörben, hogy attól fogva, hogy meglátott, produkálta magát:P (még a másik pasi is megmosolyogta) Én közben törit tanultam. Kijöttek, a pasi elment, Nabil odajött, belenézett a jegyzeteimbe, de mondtam neki, hogy csak töri... mire úgy csinált, mintha olvasná, még az ujjával is követte(az amúgy NFFes szöveget): "Love me tender, love me true", és megsimogatta az arcomat:) Cuki volt.