Néztem ma Szex és New Yorkot (persze csak lájtot, mert még kicsi vagyok), és a monogámia volt a téma. Pff... reggel is a kezembe került egy ilyen újságcikk, miszerint a férfiak asszem 44%-a abból azért lép félre, mert szerintük ez változtathat az unalmas, megszokott kapcsolatukon. És voltak történetek, amelyekben megcsalás során találta meg valaki élete párját, és olyan is, ahol egy megcsalás döbbentette rá a pasit, hogy az, akit épp megcsal, álmai nője.
Persze ez elgondolkodtatott... a monogámia tényleg kiment a divatból? Tényleg csak egy rossz, idejétmúlt társadalmi elvárás az egész? Én meg tudnám bocsátani a hűtlenséget? Meg tudnám bocsátani magamnak, ha hűtlen lennék?
Először is azt kell tisztázni, mi a hűtlenség. A szex, persze, mindenképpen. De lehet egy gondolat, egy vágy is az? És a csók minek számít? Szerintem az már az a vékony kötél, amin táncolva könnyen a mélybe zuhanhat az ember... de a csók önmagában még nem bűn. Volt olyan csók az életemben, ami önmagában nagyobb megcsalás volt, mintha lefeküdtem volna valakivel, mert több érzelem volt benne, mint az egész addigi életemben; de volt olyan csók is, ami annyira a pillanat műve volt, hogy nem érzem megcsalásnak. Nem voltak benne nagy érzelmek - csak némi vonzalom - nem ismétlődött meg... és nem, az nem volt az.
Azt hiszem, ha hűtlen lennék, nem a kedvesem reakciója miatt aggódnék. Attól félnék, hogy utána nem tudok majd tükörbe nézni, mint ahogy az meg is történt már egyszer-kétszer. Szerintem magunkkal elszámolni sokkal nehezebb, mint megmagyarázni a kedvesünknek, hogy csak véletlen botlás volt, és őt szeretjük... nem? Mert míg talán ő elhiszi, hogy csak a pillanat műve volt az egész, én már ebben nem vagyok biztos. Ok, személyeskedjünk. Beszéljünk csak rólam, ne általánosságban. Pontosan tudom, mint mindenki más is, hogy a "pillanat heve" nem elég ahhoz, hogy valaki más ágyában találjuk magunkat. Részegen biztos nehéz nemet mondani, de józanon tudni kell megálljt parancsolni... vagy vállalni kell a következményeket. Nem a levegőbe beszélek... nemet is tudtam már mondani, és arra is volt példa, hogy szemlesütve az akkori barátom elé álltam.
... a monogámia-megcsalás talán a legkétoldalúbb érme, ha van ilyen. Míg tudom, hogy talán tényleg feldobná a megszokott kapcsolatomat, ha félrelépnék, nem is tudom, miért; addig pontosan tudom azt is, hogy a párom szájából nem fogadnám el ezt az érvet, ha megtudnám, hogy megcsalt. És lehet, hogy struccpolitika, de amit nem tudok, az nem fáj... ha már megcsalnak, nem akarom tudni. Igen, ez ellentmond az őszinteségen alapuló kapcsolat alapelvének... de rengeteg szenvedéstől óv meg. Zolit bármennyire is megvetem, hálás vagyok neki, hogy nem mesélte el a félrelépéseit. Így legalább azt hittem, jó kapcsolatban élek, és boldog voltam.
Szóval... mi az álláspontom? Nem tudom... a monogámia nagyon szép dolog, de talán kivitelezhetetlen. És itt már újabb problémákkal állunk szemben.
A hajam elvileg vörös - gyakorlatilag a legpirosabb hajszínezőnél is makacsabbak a fürtjeim, de azért egy picit látszik... és remélem tetszeni fog.
