A zene az életem

A bejegyzés címe tulajdonképpen csak a képpel van összhangban... amúgy most nem erről akarok beszélni - habár ez teljesen igaz.

Ma belekukkantottam a Magnumba, és volt egy pasi, aki azt mondta: "Higgins, az én mottóm, hogy az élet szar, aztán meg jön a halál." Szal ez nem egy pozitív mondatka, de sztem muris:)

Találtam egy teóriát az alvászavarommal kapcsolatban: ez a cuna suli kifáraszt teljesen - de csak szellemileg. Fizikailag olyan friss vagyok, hogy szerintem simán fent tudnék lenni két napig egyben, áttáncolva az egészet. Szal... a szervezetem harmadannyi pihenést igényel, ezért nem tudok aludni... mert nincs rá szükségem. de így mentálisan egy rongy vagyok, nem mellesleg még mindig lázas (a struccpolitikám nem mulasztotta el:P), fáj a torkom... és mivel nem tudom kipihenni magam, ezeket sem tudom kifeküdni. Hogy mi lesz? Első nagy hiányzás. És az nem lesz lol.

ps. a salsa nekem megint nagyon bejött. Bár nem értem, hogy a forgásos lépésnek miért enchufe (konektor) a neve...:P

Mondd...

Legszívesebben elbújnék, és egy párnába temetném a fejem, hogy senki se lásson. Ott kezdődik, hogy ma egy buta, csúnya, jelentéktelen piros-sárga varangynak éreztem magam. Méghozzá egész nap. Se szépnek, se különlegesnek nem éreztem magam. Az elmúlt időszak után megerősítésre lenne szükségem... arra, hogy megerősödjön bennem a tudat, hogy nem csak a testem miatt kellek... és tudom, hogy suli van, és nehéz, és mindenki állati fáradt, de én ezt nem érzem... és az ég, ami eddig rózsaszín volt, most beszürkült... ránts ki ebből! Egyetlen szavadba s pillantásodba kerül... várom a hétvégét. Az csak a miénk lesz...

el akartam mondani...

... mit jelent számomra a tegnap esti séta a Várban. De minél többször próbáltam nekifutni, annál biztosabban tudtam, hogy ezt az érzést nem lehet leírni. Amikor álltunk a falnál, néztem a várost (és a házamat:P), ami gyönyörű volt, Ő pedig hátulról átölelt, fejét az enyém mellé tette... és éreztem a teste, a lehellete melegét. Leírhatatlan érzés volt. Boldog vagyok. Annyi minden kavarog bennem, annyi különféle fantasztikus érzés, de olyan szegény ez a nyelv, hogy mindezt csak egyféleképpen tudom megfogalmazni: boldog vagyok. Nagyon. Most érzem, hogy megérte minden egyes könnycsepp, minden egyes szó... megérte harcolni. Ő kell. És hogy milyen érzés felébredni az éjszaka közepén, ébren találni Őt is, és gyengéden hozzábújni? hogy milyen arra ébredni, hofy fölöttem könyököl, engem néz és mosolyog, Nem tudom leírni. de azt hiszem, mindenki tudja - és mégsem tudja senki.

Assze megvan a kedvenc női nevem: Vira. Igen negatív szerepe van a filmben, de rabul ejtett ennek a négy hangnak a csengése. Ez lesz a kislányom neve.

?

Mi alapján választ a szív? Tudom, nem lehet befolyásolni, a szív makacs, a szerelem pedig vak, de csak van valami, ami alapján néha két teljesen össze nem illő embert hoz össze a szívük... mert mindennek van oka. És ma olyan furcsa párokat láttam... és végiggondoltam... nekem is volt sok ismerősöm, akik jobb esetben külsőre nem illettek össze, voltak akik folyton veszekedtek, voltak, akiknek nem volt közös témájuk... de mérhetetlenül szerették egymást... Mi a szív titka?

M... én azt hittem, te ennél jobban értesz az emberi lélekhez. Nem tudom, végül Zsoca megnyílt-e neked...remélem igen, bár a legrosszabb taktikát alkalmaztad. Tudom, hogy fáj, hogy fél, tudom, hogy azt akarod, hogy elmondja, mi bántja, de nem szabad letámadni. Amíg azt érzi, hogy muszáj elmondania, különben rámegy a barátságotok és a te szíved fáj, addig ha el is mondja, csak kényszerből teszi, nem meggyőződésből, őszintén. És azt hiszem, te is tudod, melyik ér többet, melyik lehet egy őszinte barátság alapja. Tudom, nagyon nehéz. de ne kérleld, és ne akarj mindenáron mélyreszántó, lélekben vájkáló beszélgetéseket... a azt látja, hogy nem erőlteted, hagysz neki időt, kialakul benne egy olyan mély bizalom, hogy amikor nem számítasz rá, magától fog megnyílni. És akkor te is ezerszer jobban fogsz örülni neki. Személyesen akartam erről beszélni, de úgy éreztem, nem hagysz rá lehetőséget. Próbálj meg boldog lenni. Benned van hozzá a képesség. Ha nem megy, mondd el miért, tedd át rám a súlyt, hátha úgy már őszintén tudsz mosolyogni. Mert már nagyon szeretnék szívből jövő mosolyt látni az arcodon.

Söööötééét

Ilyen sötét van a lelkemben. Egyetlen ember tudja csak quitarolni (szépen magyarul megfogalmazva), természetesen Ő. Tudom, hogy megint csak a saját hülyeségem áldozata vagyok, de minden apróságot a szívemre veszek. ez kívülről nézve marha idegesítő lehet, tudom, és mindenkitől elnézést kérek... nem akarok a terhetekre lenni. Szal abba is hagyom.

Táncitánci + jókedv

Tegnap, amikor jöttem haza salsáról, zenét hallgattam a buszon, Desperado zenéjét (újra és újra felfedezem, milyen istenkiráyság), és egészen véletlenül salsaritmusú volt a szám, ami ment, amikor leszálltam... úgyhogy szó szerint hazatáncoltam:D Bár nagyon sötét volt az utcában, azt azért látam, hogy a buszmegállóban álló pár rajtam szórakozik:) lol volt... meg amikor a kereszteződésen táncoltam át magam, ahol még ráadásul világos is volt, az egyik autósbácsi is jót vidult... legalább szebbé tettem az estéjét:) Ésésés... Titinek bejött nagyon a tánc... és elkétre a cdt, és annyira örülök ennek az egésznek... És sztem mindjárt táncra is perdülök. Amint leülepszik a spagetti a gyomimban:P

És... nem tudom leírni, mit érzek most. Ok, a lázon kívül:P Nem emlékszem, mikor voltam utoljára ilyen boldog. Tegnap délután Joe-val az ölünkben, a pokróc alatt abban a tekintetben, abban az ölelésben, abban a suttogásban olyan mély érzelmek voltak, amilyet már nagyon régen érezhettem az Ő részéről... annyira tiszták, őszinték voltak ezek a gesztusok és szavak, hogy könnybe lábadt a szemem a meghatottságtól és a boldogságtól... nagyon szeretem Őt.

Kezemben az ecset... és használni fogom. Már most használom. Köszönöm.

És de... be akarom ragyogni mások napját. Mert magamért nincs értelme élni.

"Csak azt az életet érdemes végigélni, amelyet másokért élünk." (Albert Einstein)

Mert én értetek élek. Tőletek szép. És azt akarom, hogy nektek tőlem legyen az.

Madarat lehetne velem fogatni...

...ha ezt így mondják. Nagyon boldog vagyok. Beszéltem ribivel, és mintha elvágták volna a rosszkedvem... persze, a felét se hiszem el annyak, amit mondott, a szöges ellentéte annak, amit Titi mond... de nem érdekel. Elértem... mindketten óriási hibának tartják az egészet, mindketten elnézést kértek, ribit pedig figyelmeztettem néhány íratlan szabályra. Pölö ha egy lány felmegy egy fiúhoz, akit alig ismer, az felkínálkozás. Ezt így tanították, és már tapasztaltam is... még akkor is félreérthető lehet ez a szitu, ha ismerjük a fiút...:-/... meg... ha az ember lánya mindenkit megölel, összepuszil, ki akarna összejönni vele? Hiszen így is sokmindent megkaphat... így télleg csak a szexért fog kelleni mindenkinek. Egy kis távolságtartás kell. Annál sokkal kevesebb, mint amit én alkalmazok, de kell és kész. De már nem haragszom se rá, se Titire. Könnyű a szívem, mint egy üde tavaszi pillangó...

Szóval most minden szép és jó (majdnem minden, mert ahogy az évek során megtapasztaltam, ha vmi jóra fordul, vmi más tuti elromlik). De ma Titi eljött salsára is, és ült, é nézte mereven a tancsibácsi lábát, leste a lépéseket, majd nemtommennyivel óra vége előtt, amikor a párom hozzám került, mondta, hogy táncoljak Titivel (ami furcsa, mert nem szeret leadni, mindig elmondja, milyen jó velem táncolni:P), szal Titi felállt, és táncoltunk, és nagyon jó volt, mert ügyes volt télleg nagyon... és amúgy is... sokkal bensőségesebb élmény volt vele táncolni, mint bárki mással.

Ésésés... az eltávolodás nem rajtam múlik... nem tudom, el merjem-e mondani, amit gondolok. Megpróbálom elkezdeni... szal... én... én szeretnék odaállni M elé és azt mondani: "tudom, hogy néha észre se veszel, tudom, hogy nem oszt, nem szoroz a jelenlétem, de én nem vagyok pletykás, és mások problémája nem fáj olyan nagyon, drága, kérlek, zúdítsd rám minden bajod! Meg akarom könnyíteni az életed, és hidd el, utána sem kell velem foglalkoznod, csak... csak most láss meg, ahogy kétségbeesetten kiáltok, hogy de igen, van valaki a közelben, aki meghallgatna, s őrizné a titkod, és szeretne... de te nem látsz." Az ilyen hirtelen pálfordulások meg sosem tetszenek. Nem írom le, mire gondolok, mert abból még sértődések lennének... csak Susa... nem miattam távolodunk el... hanem valszeg azért, mert bár én másfél éve éjjel-nappal rendelkezésedre állok bármi baj van, mégsem velem akarsz találkozni, mégsem nekem akarod elsírni a gondjaidat... te tudod. De a hirtelen jött barátok hirtelen el is mehetnek. Én viszont tudod, hogy itt vagyok. Tiéd a döntés. Ez nem zsarolás, vagy ilyesmi, mielőtt vki rosszat gondolna, csak... csak vmi nem oké. Nem tudom, más is érzi-e, vagy csak én vagyok selejt. Mindenestre úgy látom, hogy akiknek segíteni szeretnék, és akiknek régóta vagyok, észre sem vesznek. Mi történt? de nem... beszéljétek csak meg Ti ketten...

Mondjátok meg

Mondjátok meg, miért van jobban mindenki Susával, és megváltozom, én is olyan leszek, mint ő, és akkor szeressetek engem is annyira! Mondjátok meg, miért kellett neki inkább a ribi, és megváltozom, olyan leszek, mint az! Mondjátok meg, mitől lehetne minden a régi! Mondjátok meg, mit szedjek be, hogy el tudjak felejteni mindent, de mindent, ami az elmúlt több, mint egy hónapban történt! Csak mondjátok már meg...! Könyörögve kérlek Titeket...

Fekete angyal...persze nem eutanáziálok:P

...annyira szeretnék "angyal" lenni, hogy beragyogjam minden napotok valamennyi percét, mindenkiét, akit szeretek, akik ugyabár sokan vannak, de nem megy... vagyis de... angyal lettem, fekete, és árnyat borítok fölöttetek az égre. Pedig én mindent csupán szeretetből teszek, vagy ne adj Isten szerelemből... De látod, Drága, nem csak Te követsz el hibákat, én is mindig a rossz eszközhöz nyúlok, ha a gondolataim, álmaim megvalósításáról van szó. Gyengéd szavak helyett szitkozódom, ölelés helyett elszaladok... mert egyszerűen gyáva és gyenge vagyok ahhoz, hogy helyesen tudjak cselekedni. Pedig Isten a tanúm, semmit sem szeretnék annál jobban.

Nem...

Nem, drága, én nem akarom, hogy egy rakás szerencsétlenségnek érezd magad! Túl lépünk ezen az egészen... emlékszel? Mi egy jó kis csapat voltunk... mi túlélünk bármit! Annyi mindent, amit mi közösen megéltünk, egy büdös kis ribanc nem tud elfeledtetni...

Bennem van a hiba?

Annyira...annyira szeretnék boldog lenni... és annyira szeretném Őt is boldoggá tenni... De bennem van a hiba, hogy undorral csókolom az ajkat, amit az is csókolt? Hogy undorral simogatom, amit az is simogatott? Hogy hányingerrel lépek be majd azon az ajtón, ahol az is belépett? Hogy örülök, ha nem rókázom, ahol az az összes mocskával együtt ült? Annyira szeretnék túllépni az egészen... de nem megy. Nem értem, hogy tudta azt megcsókolni, megölelni, beengedni a szobájába... ok, értem, hogy minden pasit a farka irányít, nade egy még nem is biztos, hogy jó dugásért miért dobnak el mindent, ami csak számított? És miért vannak olyan feketeáfonyák, akik partnerek abban, hogy kisemmizzék azokat a társaikat, akik mindent megtettek a szerelmükért? Az ilyen miért él? Miért nincs erre egy törvény, hogy a lelketlen ribancokat máglyára kell dobni? Miért szenvedjünk mi, normálisak a ilyenek miatt? Miért, miért, miért? Én túl akarok lépni ezen... de az a... akkora sebet ejtett a lelkemen (mert nekem van olyanom), hogy nem tudom, mikorra fogok kiláalni ebből... s ami a legjobban fáj, hogy az az ember dőlt be egy ilyennek, akiben feltétlenül megbíztam. Hát csoda, ha ezentúl senkiben sem tudok majd megbízni?!?

Így kérlek...így nézek rád, mint Csizmás Kandúr koma, hogy... hogy szeress... és... nekem mindig azt mondták, hogy az ember azt kapja, amit adott... úgyhogy én is azt kérem...! Mert azt hiszem én csak jót adtam... nem adtam szenvedést... és nem azt kérem, hogy halmozz el ajándékokkal, hogy Te is főzz nekem vacsorát, és kényeztess el, mint ahogy én azt sajnos megtettem...hanem csupán annyit, hogy szeress, legalább feleannyira, mint én Téged... és gyógyítsd meg azt, ami a szívemből maradt. Azt a kis valamit, amit hagytatok belőle.

Nem akarok sírni soha többé. Én szeretlek Titeket. Összesen 3 embert tudnék felsorolni, aki az elmúlt 18 év alatt el tudta érni, hogy szívből utáljam. Azt hiszem, ez nem túl sok. És ők valóban megérdemlik. Szóval, én most elmondom ez hogy működik. Legyen olyan mindenki, mint Laki! És könyörgöm... lássatok már a felszín mögé egy kicsit ti is... még gondolni is utálom (mert kimondani nem igazán szoktam), hogy "én megmondtam", pedig ez sajnos igen gyakran fordul elő. Gyertek! Én kitettem a szívem-lelkem a kezembe, védtelenül nyújtom felétek... csak nyúljon már valaki érte!...:'(

Se veled...

...se nélküled. Undorító húzás volt, bocs, de ezt már nem tudom megbocsátani. Még nekem is van valamennyi büszkeségem, még ha ezt nehéz is elhinni. És pillanatnyilag a világ legrosszabb érzésének érzem a szerelmet. Mert azon fogok elbukni, hogy szeretlek. Pedig egyáltalán nem érdemled meg. "Szeretlek, s ha nem vagy rá érdemes, annál jobban megérdemlem, hogy szeress."

Helló mindenki

Na...asszem ma a buszon egy kis paradoxonnal találtam szemben magam. Álltam a kis szoknyácskámban, ami miatt mindenki tökhülyének nézett, és gondolkodtam. Azon járt az agyam, hogy jó-e nekünk az a kiváltság, amivel csak minket ajándékozott meg az Anyatermészet: a gondolkodás. És valahol itt van a paradoxon, azon gondolkodom, hogy nem jó gondolkodni... de ha nem gondolkodnánk, ezen sem gondolkodhattam volna..és ezt most befejezem:P Szóval... néha óriási teher, hogy gondolkodunk. Mennyivel egyszerűbb lenne csak keresni egy megfelelő hímet, megtermékenyítődni, világra hozni egy cukimuki gyereket, felnevelni az ösztöneink által vezérelve, és nem gondolkodni. A természet lágy ölén. Mert néha elegem van a civilizációból, hogy gyártjuk magunknak a problémákat. Olyan... olyan egyszerű a világ, csak olyan bonyolult a folyamat, amin keresztül kell mennünk, hogy ezt észrevegyük...!

Persze bizonyos szempontból jó a kultúránk... hiszen azért a zene, amit néhányan alkottak, azért már érdemes volt megszületni... most épp Once upon a decembert hallgatok... szerintem gyönyörű. És természetesen van még rengeteg dolog, amiért érdemes élni... ami még furcsa számomra, hogy tudom, mik azok, amikért érdemes élnem, mégsem ezek töltik ki a napom nagy részét... na ezért rossz ez a civilizáció.

Na... Titi... erről beszéltem. Hát van aranyosabb dolog a világon egy incifinci babalábnál?... Mert szerintem nincs. Imádom Gergőke husi kis talpát, combját, karját, pofiját... Ma Titi és egy haverja a buszon beszélgettek, és Titi megkérdezte, hogy Zsófi fia mennyi idős. Kettő a kis Bence (elalélok ettől a névtől).. erre felmerült bennem a kérdés, hogy mennyi idős lehet ez az ő Zsófi barátosnéjuk. Hát mint mi, jött a válasz, és én jó darabig nem tértem napirendre efölött. Durva. Ennyi idősen, gyerekként egy kétéves kisfiú anyja... nem tudom elképzelni magam anyaként, pedig simán lehetnék. Most tuti ezen fogok agyalni napokig. És...halál Niára is!

Mondd...

... Maestro... néha már furcsa volt... de mondd... ugye normális, ha a megérzéseim sohasem csalnak? Ugye ez nem egy képesség? Mert azt nem akarok... rajtad látom, hogy az nem fenékig tejfel... ugye ez normális, hogy megérzek dolgokat (persze, ha bárkinek elmondom, hogy mondjuk szerintem ez és ez nem jó ember, csalódás lesz a vége, senki sem hallgat rám... pedig mindig bejön)? Ugye erre mindenki képes??? Mondd, hogy igen...

A hülyeség engem is utolért...

Add tovább - page 23 játék:

1. Ragadd meg a hozzád eső legközelebbi könyvet
2. Csapd fel a könyvet a 23. oldalon
3. Keresd ki az ötödik mondatot
4. Tedd közzé a szöveget az oldaladon ezekkel az instrukciókkal együtt



"Egy pirossapkás gyerek bámul rám, az anyja zavartan húzgálja odébb, gyere kisfiam, gyere menjünk tovább, nyilván megrémült, hogy belefutott egy bolond nőbe, aki fákat molesztál, de a gyerek gyökeret eresztett, és megkövülten bámult rám."
(Rácz Zsuzsa: Állítsátok meg Terézanyut!)

Soha jobban:)

Bár túl sok értelmes dolgot nem tettem ma, mégis úgy éreztem, hogy ma végre volt értelme az életemnek...

Még tegnap este átmentem Titihez... nagyon fáradt volt, de jó napja volt, és ez a lényeg. És viszonylag hamar le is feküdtünk... de nagyon jó volt. Ő feküdt az ágyon, én meg keresztbe, a fejem a hasán volt, én a hasát simogattam, ő meg a hátamat... és tökjót beszélgettük. Nagyon jól esett.

Ma pedig megnéztük Az aranyembert, főzőcskéztünk, sistáztunk, fogalmazást próbáltunk írni... és hihetelenül jó volt. Csak mert együtt voltunk, és mert éreztem a szeretetét... szinte kézzel tapintható volt:) És én most nagyonnagyon boldog vagyok!

Unom a hajam... levágassam? Bár kezdek ragaszkodni hozzá... úgy érzem, mintha abban lenne a nőiességem... Na mindegy.

Laci, olvastam a blogodat. Olyan nehéz ez... mi a vaóság? Kisebb koromban voltak olyan gondolataim, hogy lehet, hogy mi csak egy óriás "Barbie-házának" vagyunk a lakói... és nem is mi élünk, döntünk, hanem ő játszik velem, úgy, ahogy a húgom is teszi a babáival... és akkor mi nem vagyunk valóság. Persze, ez nem igaz. De lehetne. Számomra csak az a valóság, ami jó. Ha valami fáj, és nagyon nem jó, mindig azt mondogatom, hogy nem, ez nem is igaz, ez velem nem történhet meg, és várom, hogy felébredjek a rémálomból... és amint jóra fordulnak a dolgok tényleg csak egy rossz álomként gondolok az egészre. Szóval...szerintem nem sikerült jól elmagyaráznom... a lényeg az, hogy csak azt fogadom el valóságnak, ami úgy van, ahogy szeretném... bár gondolom, ezzel sokan vannak még így.

Tudom, hogy akartam még írni vmit...de nem tom mit. Segáz, én már csak ilyen vagyok:P

Estoy esperando.

Salsa viva

Nos... hát ha a múlt heti salsaóra istenkirály volt, akkor a tegnap estire nincs szó... Viki nem élvezi annyira, azt mondja, nem tanul újat... de nekem új, és imádom!!! És most voltak salserok is, 5en, úgyhogy párban is tánciztunk... és azt mondta az eggyik salsás pasi, hogy jól táncolok:P És ez nagggggyon jól esett.... Sajnáltam, hogy Titi végül nem jött el. Mert szerintem meglehetősen jól néztem ki mini vörös ruciban, magassarkúban csípőt rázva...:P De állítom, a legjobb táncpartner az a Péter volt, aki tegnap jött először. Jófej is volt, előtte dumáltunk, nagyon jól táncolt, úgy vezetett, hogy hagyott nekem mozgásteret azért, és nem volt büdös, mint a másik négy... meg volt persze faláb is, aki karót nyelt, és pókerarcot öltött. Meg volt ugyabár a dicsérős bácsi, aki mindig a szemembe nézett, és aki rájött, hogy a büfében találkoztunk már. Mert tudtam, hogy már láttam, de nem tudtam, hol.

Tegnap beszélgettem egy fiúval kamaraének után, és megkérdeztem, hogy magánénekes-e... és akkor mondta, hogy igen, sőt, tavaly az évzáró után együt BKVztunk kb fél órát... jajjj... nem győztem elnézést kérni a csalfa memóriám miatt. Most meg már nem emlékszem a nevére....:P

Jó újra együtt Titivel. Jó megölelni a folyosón. Jó megcsókolni. Jó segíteni neki a fogalmazásban délután. Jó befeküdni mellé és átölelni a forró testét. Jó a mellkasára hajtani a fejem. Jó egy puszit adni a meztelen bőrére. Jó belemarkolni a hajába. Jó simogatni a hátát és látni, ahogy libabőrös lesz. És... jó ránézni. Jó látni a mosolyát. Jó vele lenni... de néha nem értem. Sőt, sokmindent nem értek. De nem baj. Az idő majd begyógyítja a sebeimet, és minden olyan lesz, mint régen. Mert most is olyan lehetne, ha nem lennék hülye.

Irigylem Susát. Mert okos, tehetséges és könnyen barátkozik, és mindenki imádja. Irigylem Titit, mert körülrajongják. Irigylem Maestrot mert sok új barátja van. Irigylek mindenkit, aki képes megnyílni az új emberek felé. Mondjátok, mit csinálok rosszul? Mi a baj velem? Okos akarok lenni, meg gyönyörű, meg jó színésznő, meg jó énekesnő, meg könnyen akarok barátkozni, meg jól akarok beszélni nyelveket... legalább egy lenne már így...

Miért nem vagyok vidám? Nem tudom. Vagyis... talán tudom. De nem mondhatom el. Nem süllyedhetek le annyira. Tartom magam, s az idő mindent megold.

Szép nap

Szal...ma volt suli. Az azért nem volt olyan jó (már hogy is lenne jó?!?)... bár így láthattam Lakidrágát, Maestrot, Dólyikát... és megölelhettem Titit... bár néha úgy éreztem, a terhére vagyok. Segáz. Majd minden még jobbra fordul:) Jó... nagyon jó odamenni hozzá, a mellére hajtani a fejem, s hallgatni, ahogy dobog a szíve... mégha nem is értem.

Megvolt az első órám Feriékkel, ami ugyan nem volt rossz, de azért szívesebben lettem volna Sergio-bogarantyúnál, Titi mellett...azért Sergio és Ramón közül természetesen Sergiot választanám...:P Imádom. Nna... suli után mentem énekre. Út közben összefutottam egy volt barátommal, mióta szakítottunk rengeteget fogyott... és most nagyon jól nézett ki!:P Éneken meg tökjót beszélgettünk, ott volt az egyik ari énekeslány is, el is szaladt az idő. Aztán beéneklés közben Éva egyszercsak megállt és azt mondta, hogy ez igen, sokat fejlődött a hangom a nyáron...és ez olllyan hihhhetetlenül jól esett!!!! Énekeltünk sokat, kaptam új dalokat, egy tökjót is (bár a dalszövegben legalább annyira elégedett magával a csaj, mint az I feel pretty-ben:DD) És tökjó volt... Kökin meg összefutottam az ott csövező előkészítősökkel (Kittike, elsősorban, a drága). Épp vele beszélgettem, amikor Zoli írt, hogy vigyen-e plédet, Hát persze... imádok a Margitszigeten a fűben ülni! Szal...mentem. És előbb odaértem. Ő meg írt, hogy késik. Pedig alig késett, annyi miatt nem is muszáj írni. De ari. Csak 22... Dóra sztem többnek hitte. És hihetelenül jót beszélgettünk... a háziállatokról, a sulikról, a szerelmekről, a kapcsolatok buktatóiról, néhány kissé indiszkrétebb dologról is... de nagyon jó volt. Így teljesen másképp nézett ki... se sötét nem volt, se nem volt felszolgálóruciban... de így is állati jól nézett ki:PP Bár a szép, vaskos izmok régiek, mostanában nincs ideje edzeni. Hogy tudnám leírni a külsejét? Régi Zoli Erikkel összegyúrva, markánsabb, férfiasabb kiadásban. Bár a nyelv-piercing, a tetováláls, és az az egy szál cigi nem volt túl imponáló, de nagyon szimpatikus volt. Tuti fogunk még találkozni. Úgy virult, ő is biztosan nagyon jól érezte magát:) Itthonról késtem, de nem nagyon érdekelt. de Titi édi volt. Hosszú idő után most hívott először, hogy mi van velem, hol vagyok már, hívjam fel, ha hazaértem... Úgyhogy felhívtam. Mondott egy dolgot, amivel belegázolt a lelkembe, s ami miatt nem tudom azt mondani, hogy tökéletes volt ez a nap, de azt az egyet leszámítva jó volt vele beszélgetni. És... érzem a hangjában, hogy fontos vagyok neki. De most nem hagyom magam. Nem leszek ráutalva. Építgetem a sok barátságot... mert nélküle is kell élnem. Nem csak Ő az élet. Jó lenne, ha csak Ő lenne, s ha tudnám, hogy sosem fog elhagyni, de sajnos ezt senki sem garantálja.

Szeretnék harcolni az álmaimért... szeretnék végre tényleg felhőtlenül boldog lenni... s szeretném, ha tudnék segíteni a körülöttem élőknek. Mert szeretem őket, mégaha néha ezt nem is tudják, ha ezt nem is mutato ki eléggé. Többeknek jut hely a szívemben, mint azt bárki gondolná. Öleljetek, mondjátok, hogy nincs baj, és én ezerszer meghálálom ezt a kis kedvességet Csak adjatok erőt a harchoz...

Az első nap

Asszem most boldog vagyok. Asszem. Igen, ezt akartam. És ígérem, nem kérdezősködöm. És ígérem, mindent megteszek, hogy ismét belém szeress. Mert már csak az hiányzik. Nem fogok hazudni, vagy taktikázni. Ha akarnék se. Mert én nem tudok. Csak szeretem Őt, nagyon. Sajnálom, tőlem csak ennyi telik.

Hazafelé a buszon Tititől volt egy roma srác. Láttam, hogy nagyon néz. Aztán, amikor felszabadult velem szemben a hely, leült oda. Nagyon bejöttem neki, ő is nekem, szó se róla. De a hátam közepére sem kívánok most más pasit (épp elég nekem ezzel az eggyel foglalkozni:P), úgyhogy direkt nem néztem oda, s a gondolataimba merültem. Egyszercsak megszólított, megkérdezte, miért vagyok olyan szomorú. S eközben a csodálatos szemeivel az én szemeimet fürkészte. És elkezdtünk beszélgetni, a szerelemről. Elmesélte, ő mennyire szenvedett, amikor szerelmes volt, s én is elpanaszoltam, hogy jobban szeretem Őt, mint szeretném. És jól megbeszéltük, hogy a szerelemnél kevés rosszabb dolog van. Itt lakik a környéken. És tudjátok, miért akarok vele megint összefutni? Nem azért, mert jól nézett ki, nem azért, mert jót dumáltunk, hanem azért, mert mindezek ellenére meg se próbálta megszerezni a számomat. És ez ritka. És ő egy jófej fiú. Ilyen több kéne. Akár lány is, az mindegy.

Ja, és kaptam Tititől gyönyörűségesszép nyakláncot fülbevalóval... Egy tündérbogár...

Újra

Legfőképpen a két emilpartnerem kedvéért írok most a suliból... mert akarom, hogy tudjátok, már nincs miért aggódni. Már jól vagyok. Tegnap este minden jóra fordult. Visszajött, s némi habozás után visszafogadtam. Talán kellett ez a három hét. De még furcsa. Furcsa megcsókolni, furcsa átölelni, furcsa nem elutasításba ütközni... még nem fogtam fel, hogy minden úgy van, ahogy szeretném. Egy kis időt kérek, amíg ráébredek, hogy minden csodálatos. Már csak azt kéne tudnom, hogyan fogom én ezt elmondani Szépfiú-Zolinak... Mert hogy őszinte legyek, én már beleéltem magam, hogy lesz egy új kapcsolatom, új tapasztalatokkal, egy ilyen jó pasival (mellesleg nagyon kedvesnek tűnik). Az fair, ha a tali elején elmesélem neki, mi van, és megmondom, hogy megértem, ha ez után elmegy, de én azért szeretnék beszélgetni? Ugye az... ugye az nem bunkóság? Mert én senkit sem akarok megbántani...

Szeretnék

Szeretnék ma este elmenni (mert Ákoska megbetegedett, Ágiék meg otthon maradnak vele, anyuval kettesben meg nem megyünk old Man's-be), szeretnék kimenni eléd a reptérre, egyetlen Lacim (bár tudom, hogy marhaság ez az ötlet is), szeretnék most találkozni Zolival, szeretnék találkozni megint Tamással... és még szeretnék...

Mert nem akarok itthon unatkozni (mert most épp ezt teszem:(), mert minél előbb látni szeretnélek és a nyakadba szeretnék ugrani (csak mert), mert az olyan izgalmas, és olyan kellemesen feszült légkörű (mármint az első randi), mert olyan jót beszlgettünk... és mert...

Nem...

Nem írhatom le, mit gondolok igazából... ezt a könyv (A macskát viszafelé simogatják) is kimondja. Bár most perpill lehet, hogy nem is tudom, mit gondolok vagy érzek... furcsa. Én régen nem pasiztam. Ez ugye télleg ösztönösen megy? Vagy a véremben van? Nem tom... én jobban szeretem, amikor már nem ilyen izgalmas, hanem inkább biztos és állandó... ndemindegy. De tényleg... ha egyszer mindenki őszintén akar élni, és ezt elvárja másoktól is, akkor miért van az, hogy nem fedhetjük fel a gondolatainkat? Miért kell taktikázni, álarcot hordani? Miért kell hűvösnek látszani, ha lángolunk? És miért kell néha nemet mondani, ha igent gondolunk? Miért ennyire őszintétlen a világ? Miért nevezik meggondolatlanságnak, ha valaki kimondja, amit érez és gondol? Nem értem ezt a világot... nem akarok hazudni. De kell.

Jó volt nagyon

Na szóval...azt sem tom, hol kezdjem... Igazából el sem akartam meni. Igazából azt akartam, hogyha már elmegyek, ott legyen Titi, és rázhassam neki a csípőmet ezerrel, hogy hátha az majd tetszik nagyon, meg mert Susa sem nagyon láthatta volna mássképp. Végül én elmentem, ő meg nem jött. És később rájöttem, hogy ennek most télleg így kellett lennie.

Dólyikával és Kittivel találkoztam Nyugatinál... hál' Istennek az énekléses dologból nem lett konfliktus. Sajnálom, hogy így jött ki, tudom, hogy rosszul esett Kittinek. Nem így akartam. Na mind1. Szal mentünk B63 felé. Egy csúnya kis varangynak éreztem magam. Kék varangynak. De hiszen látjátok... még a szemem is kékre volt kifestve, és amikor mentünk, a hajam ép össze volt fogva, és úgy olyan pici a fejem, hogy nagyon, és szerintem állati gáz. De csúnya volt, úgyhogy összefogtam... Szal...akkor kezdem az elején. Kronologikusan, tanárnő. Esetleg néha belecsempészek némi flash-back-et:DD

Szal odaértünk. Több osztálytárs volt ott, mint amire számítottam. Rögtön meg is ijedtem Eriktől:P Aztán mentünk inni venni... Bacardi kólát ittunk (nem tudják, mi az a Cuba Libre:DDDD), és leültünk egy asztalhoz. A hangulat elég lapos volt... de megbeszéltük Kittivel, hogy bármi is történik, fél éjfélig minimum maradunk, és legkésőbb 10kor nekiállunk táncolni. De nem is kellett addig várni. Jött vmi rokis szám, és Viki intett nekem, hogy menjek oda. Azt hittem, csak mondani akar vmit. Erre megragadott, és megpróbált megtanítani rokizni... hehehe...

Már nem emlékszem, mikor, de megláttam a felszolgáló fiút... és jahajjjj... rögtön elolvadtam. Kék varangy kinézetem ellenére Szépfiú szintén vonzónak talált... intenzíven szemeztünk. Közben Susa is megjött, kitárgyaltuk, Feri milyen jó pasi:P(nem véletlenül hagytam, hogy ölelgessen:)) Susa odaadta Dórának az ajándékot... annyira meghatódott a verstől... olyan aranyosak voltak... Jaj, majd' elfelejtettem. András az estét bemutatkozással kezdte, és megjegyezte, hogy ezentúl neki is ki kell majd töltenie a leánykori név rublikákat...:)

Kitti kezdett télleg éhes lenni, úgyhogy Susával ketten vettek egy kajajegyek, én meg hátrakísértem őket a svédasztalhoz, ott volt Szépfiú:P... De annyira zavarba jöttem, hogy végig lesütött szemmel mosolyogtam... Aztán jött valami salsás zane, Vikivel pedig táncra perdültünk, az egyetlen bibi csak az volt, hogy én még nem tudok párban salsázni, ő meg igen... De neki indulni kellett haza, úgyhogy hamar szabadultam. És lassan kezdődött a TÁNC... aki látott már minket Susával táncolni, az kezdheti is a röhögést. Ráadásul új koreográfiákat találtunk ki:) pölö az András-félét:DD Meg volt Mc'donalds, kfc, pizza hut, ami nagyon lol volt... ugyehogyugye? András nagyon nagy arc... nem is gondoltam volna, hogy ennyire. Dóra, megütötted a főnyereményt!

Táncoltunk sokat, többnyire marha idétlenül, ott volt Carlos drága is:(, bár itt kifejezetten aranyos volt... csak ne rendezzen! Tánc közben elég gyakran igyekeztem kitekinteni Szépfiú felé... és mindig elkaptam a tekintetét:) Hogy mit eszik egy kék varangyon? Nem tom, mindenesetre tetszett a helyzet... Ja, amúgy a tánc kezdetén levettük a cipőnket. Ergo percről percre koromfeketébb lett a talpunk...:) Ha épp ültünk, Kitti folyton azt ecsetelte, milyen helyes az a felszolgálósrác.. jó embernek mondta:D De Kitti lassan eltűnt Herczegékkel. Segáz, mi jót táncoltunk. Pölö Dórával is. Mint az ovisok. de segáz. A lényeg, hogy régen éreztem ilyen jól magam!

Fuh, sokminden apróság volt, de most inkább azt írom, hogy éjfélkor Dóráék táncoltak. Mert András rátett a cdre egy számot... édesistenem... olyan romantikus volt... sírtam is, természetesen. Akkor egy kicsit leült a hangulat. Úgyhogy elmentünk tortáért, boldogsághormon-felszabadítás gyanánt. Dóra vágta és osztotta, Szépfiú meg segített neki... de már megint csak mosolyogtam szemlesütve... és éreztem, hogy néz:) A könnyeim lemosták a sminket, arcot mostam, és amint újrakezdődött a tánc, belelendültünk megint, fekete talppal:P 2ig roptuk, majd elmentünk lábat mosni. Szépfiú vigyorgott ezerrel, amikor meglátott minket, mezítláb, kezünkben a cipőnkkel a mosdó felé menni:) Lábat mostunk, csatlakozott Kitti is, meg hónaljat is mostunk ám, és amikor kifelé mentünk, vissza az asztalhoz, a cuccokért, Szépfiú a kezembe nyomott egy papírkát... amin Susa csak nevetett, mert akkor én is előhúztam a farzsebemből az előre leírt telefonszámot:)

Elbúcsúztunk, és indultunk. Susának hívtak taxit. Dóra egy tündér. Erre nem lehet mit mondani. Ez van:) Elköszöntem Dólyikától is, és beáltam a buszmegállóba. Sajnos Carlosék csatlakoztak hozzám... de végre tegezhetem Kudellát, bocs, Magdit. Az 50. megállónál kellett leszállnom:P Út közben Szépfiú (Zoli, mint már azt tudom - a neve az egyetlen hibája:P) 5 smst írt... kedden randi... jól vagyok, asszem:)

Laki, rossz hírem van. Tegnap eslőfordult, hogy elfelejtettem enni. Szal... alig ettem, viszont széttáncoltam az agyam... ergo sztem már megint fogytam:( bocsi

Mi va'??

Senki sem commentel???? Meg leszek ám sértődve lenni... jajjj....

...

Nos hát ez a kép illusztrálni hivatott, hogy lefogytam, ehhez képest 3szor akkorának tűnik rajta a belem, mint amilyen fogyás előtt volt:) De Susa aszonta, jó kép, úgyhogy végül mégis felteszem.

Valaki megmagyarázná, mi ez az érzés még mindig? Hogy miért görcsöl a gyomrom, és ég a szívem, úgy, hogy levegőt is alig tudok venni a mellkasom sajgása miatt? Miért? Valaki mondja már meg...! És mondjátok meg, így mi értelme az egésznek? Miért nem lehet azt az egyetlen szót, ami tulajdonképpen már semmit nem módosítana, csak az én lelkiállapotomat...??????? "Azt az életet érdemes végigélni, amelyet másokért élünk" (Albert Einstein) Én is ezt vallom. És én szeretnék másért élni... Érte. De hát nem engedni...:(

Szép volt nagyon

Ilyen gyönyörű volt Dóra... ugye milyen szépséges?:) Imádom... ésésés nem tudom elmondani, milyen volt az egész... a férje végig mosolygott, télle fülig ért a szája...:) És gyönyörűek voltak, és szerelmesek... és... nem tudom elmondani. Engem miért nem vesznek már feleségül? Jó feleség leszek, tudom... érzem. Az éneklésről ne beszéljünk, Kitti arcáról se, amikor megtudta, hogy énekelek, de Zsuzsi ügyi volt, és nem győzöm mondani, hogy Dóra meg elbűvölő...

Indulok

Minnyá indulok az esküvőre. Smink, ruha, haj, minden friss, kész. Jajistenem, nem akarom elrontani az esküvőjét. Az előbb ugyan rendben volt a dal, de félek, hogy meghatottságomban vagy nemistudommiért majd nem megy... hamis leszek, vagy megfulladok a sor közepén...:) nademindegy. Dóra férjhez megy... Jajédesistenem:P

Úgy szeretnék kint lenni Dunaújban. Szívesen elüldögélnék a reptér füvén, s amíg látnám a gépet, nézném, amikor nem látnám, akkor meg elképzelném:P Szal a lényeg, hogy vágyom a reptérre.

46 kg

Redukálódom.

Tegnap

Úgy kezdődött, hogy P.Zs. késett az első óráról, aztán Titivel úgy döntöttünk, hogy ebben az esetben kávézunk egyet... én nem szoktam kávézni, de nagyon durván nem voltam még ébren... Aztán csak jöttek sorban az órák, átadtuk Dórának a nászajándékot az egyik szünetben:), és Chusnak írtam smst, hogy az órarendi változásokra való tekintettel ne tartsuk már meg az órát, és nem is tartottuk meg:DAztán a 7.órát a dobogón és az udvaron töltöttük, Titi, a békák egy része, meg én... jó volt velük, meg beszélgettem jót tánci-Danival is:). Kicsöngő után meg végre elindultunk, de kökin megint leragadtunk. Ott ültünk egy órát. Beszélgettünk, Laki kiállt mellettem:), Dodóval kipróbáltuk, hogy ha az eget bámuljuk, más is ekezd-e felfelé nézni, és ja:DDD, meg nem létező helyekre akartunk eljutni mások segítségével, először magyarul kérdezvén, majd spanylul, és így az is kiderült, hogy milyen nyomik a magyarok nyelvtekintetben. Angolul sem próbálkoztak, amikor azt hitték, külföldiek vagyunk...:( Majd szépen lassan mindenki kezdett hazaszállingózni, én pedig átmentem Titihez Top Gunt nézni... izgis volt, hogy elég gyakran motyogta magában a szöveget:P A film nagyon tetszett... télleg. Mikor vége lett, Titi megkérdezte, hogy maradok-e még. igazából nem válaszoltam, de már indulnom kellett volna, mégis utánamentem. Akartam valamit, és meg is kaptam. Pedig nem egy bögre kakaót akartam kivételesen... Nem tudom, milyen hatással lesz ez a közeljövőnkre, majd meglássuk... fél óra múlva pedig mentem már a buszhoz. Megnéztem egy filmet, megkaptam, amit akartam, mégis síhatnékom volt a buszon... de nem sírtam. Amikor hazaértem, Joe-ztam kicsit, átöltöztem, ettem végre egy kicsit, majd kiültem az udvarra várni Tamást. Nemsokára jött is. Már a kocsiban elkezdett mindkettőnkből ömleni a szó. Felsétáltunk a Citadellához. Édesistenem, nem tudom, mikor beszélgettem utoljára ilyen jót. Imádom őt. Hogy megbántam-e, hogy anno szakítottunk? ...azt azért nem. Így kellett tennem. Jött Zoli... Mindenesetre megint rájöttem, miért szeretem Tamást annyira:). Azért indultunk haza, mert fáztunk, csak út közben vettük észre hogy úgy elszaladt az idő, hogy amúgy is indulni kellett volna:), de legalább lefelé csúszdáztunk egy jót, én persze belepotyantam a homokba, és beütöttem a fenekem...:) Fél 1 körül értem haza. És most éreztem, mennyire repül az idő. Feri, akivel ugyanúgy hülyültünk a téren, mint akár Tamással vagy az örökgyerek Zsoltival, már vőlegény. Megkérte a barátnője kezét... Igen, lassan ebbe a korba érünk, amikor az emberek körülöttünk házasodni kezdenek. Édesistenem segíts.

Most pedig... asszem sírok.

Ennyire látszik?

...a szomorúság az arcomon? Tegnap este azt mondta egy nagyon kedves barátom, hogy ne mutassam ki, amit érzek, mert könnyű addig szabadnak lennie, amíg tudja, hogy bármikor visszajöhet. Bár ez nincs így, mert előbb-utóbb, ha már télleg csak egy romhalmaz leszek, nem fogom visszafogadni, akkor se, ha már soha nem tudok majd mást szeretni, mégis elgondolkodtam. Én... én nem akarom, hogy lássa, de egész nap együtt vagyunk, amin nem szeretnék változtatni, viszont nem tudok egész nap úgy csinálni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, ha egyszer ez nincs így. Azt mondta, kicsit szakadjak el Tőle, hogy megérezze, milyen, ha elveszíthet. Nem csak ezért akarok elszakadni. Akarok mással is lenni, és asszem most a legjóbb úton haladok. De nem tehetek róla, ha a szomorúság kiül az arcomra, főleg, ha nincs velem, és kevésbé színészkedem a jóllétet...

Salsa 4ever!!!!!

Na...ilyen a csípőm salsa közben:P Imádom... egyszerűen... jajjjjjédesistenem! Erre születtem. Salsatáncos akarok lenni. Imádom az egészet, úgy, ahogy van. Ez az, amit annyi éven keresztül kerestem. Kubai salsa... kicsit ugyan buzis, ahogy a tanár előttem rázza a seggét... de tök jó, hogy én is ezerrel rázom a csípőmet, és ez eyáltalán nem baj, sőt...! Mit nekem néptánc, művészi torna, rsg, jazz balett, ha egyszer létezik a salsa is... ez az egész óra egy óriási orgazmus volt. Már bocs a kifejezésért. De kielégültem:P

Nem hiszem el

Nagyon durva. Lehet, hogy régen minden nap elmentünk egymás mellett. Lehet, hogy váltottunk már mosolyt. Lehet, hogy akár szemeztünk is. Lehet, hogy milliószor elmentünk már etymás mellett. Ő ismeri szinte minden gondolatomat, írogat leveleket... és ha télleg találkoztunk már, akkor idegenként viselkedtem egy olyan emberrel, aki amúgy belelát a lelkem legmélyebb bugyraiba. Áh... nem tudom leírni, amit gondolok. Nem hiszem el, hogy ilyen létezik. Ilyen közel voltunk egymáshoz eddig is? Nem...ez számomra felfoghatatlan. Viszont most, hogy tudom, ilyen közel vagy, nem találkozunk valamikor? (amúgy, ha vki nem jött volna rá, Ricsiről van szó)

Furi

Érdekes érzés gyöngyből 'alegría' feliratú karkötőt készíteni, miközben én ilyen szomorú vagyok... dehát anyu ilyet kért.

Miért?

Miért kell mosolyognom, ha legszívesebben csak sírnék?

Mégsenem

Azt hittem, jól vagyok. Néha még azt is hittem, hogy őszinte a mosolyom. De ez így nagyon nehéz... nehéz mellette lenni, mosolyogni, bolondozni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, holott belül őrlődöm, ég a szívem, fáj mindenem... Mosolyogni, mosolyogni, s közben csendben várva elmúlni... hiszen azt sem tudhatom, hogy annak, hogy várok, lesz-e eredménye. Nem tudom, van-e értelme, hogy szeretem. már semmit sem tudok. Mindenesetre imádom, ahogy a karja hozzám ér órák alatt, a padban ülve... imádom, ahogy rámnéz, és imádom, ahogy hozzámszól...

Ma beszélgettem Anitával. Azt mondta, hogy amikor anyu elmesélte neki, hogy valószínűleg miért volt olyan félholt hangom a telefonban, el sem akarta hinni. Azt mondta, hogy azután, hogy látta, Titi hogy néz rám, nem lehet, hogy nem szeret. Mert azt látni egy fiú szemében. És még mondta is otthon Rolandnak, hogy ő is nézzen már úgy, mert az olyan szép és romantikus dolog...:) Nem tudom mi a jobb... hogy szeretetteljesen néz rám, aztán elhagy, vagy ha csak rendesen néz, de mellettem marad... asszem Anita még mindig jobban járt.

Laci, imádlak. Imádom, hogy pontosan tudod, mit érzek. És azt is pontosan tudod, hogy bár valszeg nagyon okosakat mondasz, a tanácsaid már nem jutnak el az agyamig. Mert én akarom Őt vissza. De pssszt... ! Ne mondd el senkinek... ezt nem szabad megtudnia...:'(

47 kg

El is felejtettem elújságolni: visszafogytam a tavalyi súlyomra! Tavaly ilyenkor is 47 voltam... bár október végefelé lefogytam 45re... úgyhogy megvan a további cél:P

Majd elfelejtettem... remélem egy igen lesz, amire mostantól várok...:P

:)

Most mondjak valami furcsát? Nem értem el amit akartam, nem hódítottam vissza, mégis viszonylag jó kedvem van. Mert most nem egy csúnya, elutasító nemmel kellett megvívnom... most azzal kell megvívnom, hogy "jó ötlet, amit írtál"... és mit írtam... várjunk csak, idézem: "az egyik "angyalom" azt mondta, hogy csendben várjak"... szal csendben kell várnom, és ő majd dönt. És ezt olyan aranyosan mondta... hogy nem tudtam haragudni, amiért tulajdonképpen megint elutasít... ok, ha ez kell, én várok csendben. Csak tudnám, hogy... se türelmes, se csendes nam vagyok... de valahogy megoldom... és azt mondta, nem kell éveket várnom... bár rá akár évekig is képes lennék csendben várni...

Szóval jól vagyok asszem. És ismét egy fantasztikus délutánt töltöttem vele. Nagyon jól éreztem magam. És akkor ezt most nem is osztom meg veletek... ez a délután, ez a kis titkocska itt marad a szívem mélyén... pedig nem is titok, de ezt a jót én most mégis meg akarom tartani magamnak...

Annyira

...annyira nagyon beleéltem magam. Tudom, nem kellett volna. Tudom, hogy hiba volt. Tudom, hogy egy "nem tudom" még messze nem jelent igent. De egy egyértelmű elutasítás után sztem a "nem tudom"-ot jogosan éreztem pozitív előrelépésnek. Nagyon szeretem. Sokan sztem el sem tudjátok képzelni, mennyire. Jobban, mint amennyire egy embert lehet szeretni. És most haldoklom. Nélküle nincs értelme az életemnek... nélküle nincs életem. Mindennap látni... megölelni... és érezni, hogy ez az ölelés teljesen egyszemélyes, talán mert nem akarja elveszíteni az önuralmát... látni, és ha örülök neki, visszafogni magam, hogy ne csókoljam meg, mert nem tehetem... látni, kívánni, és tudni, hogy délután nem mehetek át szeretkezni... túl szókimondó vagyok? Ez van. Nem... nem tudom felfogni épésszel. Bennem semmi nem változott. Én ugyanolyan szenvedéllyel szeretem, és ő egy "mert azt mondtam"-mal lekorlátoz olyan dolgokban, amik sztem neki is jólesnének. Három buta, értelmetlen szó a szenvedésem oka. Ugyanis két hét még kevés volt, hogy a szenvedésem akár egy cseppet is enyhüljön. Szeretem. Nem tudok már mit tenni, vagy mit mondani. Vörös lett a hajam, mert Neki az tetszik. Igyekszem szép lenni, de meg sem említi (bezzeg a kisboltnál vmi pasi beszólt: Hogy tudsz ilyen gyönyörű lenni?... ezt miért nem Ő kérdezte?) Annyira szeretem... ha valaki ennyire szeret valakit, azért miért nem kapja meg méltó jutalmát... annak a bizonyos embernek a szerelmét?:'(

Tündérbogár

Na ő Laki Susával... lehet, hogy meg fognak ölni ezért a képért... volt már előnyösebb is:P Tegnap este beszéltem Lakival msnen, elkérte a blogcímemet, olvasta, majd egyszercsak írta, hogy dehát én jó vagyok... én meg mondtam, hogy nem is ismer... erre ő azt írta, hogy de tudja, hogy én jó vagyok... "sugárzol"... édesistenem! Ez olyan aranyos volt... nem tudom, mondtak-e már valaha ilyen széet nekem... jajjj...még mindig olvadozom!:) Mindenesetre imádom őt. Tuti, hogy hétfőn jól a nyakába ugrom majd!:D

Álmodtam

Furcsa volt. Tél volt, Susa épp itt aludt. Délelőtt épp a konyhában tettünk-vettünk, amikor csöngetek. Együtt néztünk ki az ajtón, hogy ki az. Két kisfiú volt, 8-9 évesek maximum, de lehet hogy még annyi idősek sem voltak. Susa azt mondta, menjünk be, ismeri őket, náluk is gyakran járnak, tuti már megint kaját akarnak csórni. Én viszont nem tudtam levenni róluk a szemem... odakint csípős hideg volt, és a kisebbik csak egy alsónadrágot viselt, a nagyobbik egy pólót. Susa kérése ellenére behívtam őket. Anyu előző nap ajándékozta el a kinőtt ruhákat, de addig kutattam a házban, amíg találtam mindkettőjükre nadrágot, zoknit, pólót, pulóvert, kis kabátot... és Bazsiékhoz átmentem két pár kinőtt cipőért, minden pont passzolt is:) Kaptak egy-egy bögre teát és egy rántottát. Álmomban sem reztem úgy, és most sem, hogy valami óriási dolgot tettem volna... csak segítettem két fázó, éhező kisgyereknek. Befogadni nyilván nem tudtam őket, de a szemükben láttam, hogy még ennyit sem tettek értük soha. És én nem értem az embereket. Ha ezt megteszi valaki, attól nem lesz szent, vagy épp angyal, csak teljesíti az embertársaival szembeni kötelességét. Nem... nem értem. Jót teni másokkal kötelességünk.

:(

Fááááááháááááj a torkom! És bármennyit iszom, úgy érzem, mintha egy szaharányi homok lenne benne... (erről eszembe jutott egy dal, blogon keresztül elénekelni ugyan nem tudom, de a szövege: "A Szahara egy sivatag, mely ok nélkül vagy okkal, tetőtül talpig tele van úgynevezett homokkal. Ez a homok van biztosan 50 liter vagy 100 is, és ahol többé nincs homok, úgy hivják: oázis. "... és ha valaki ért a zenéhez, hozzáteszem, hogy ez mind kromatikus hangsorra épülő dallaban teljesedik ki...nagyon muris:))

Soha nem gondoltam volna...

...hogy a bizonytalanság néha jobb, mint biztosan tudni, mi a helyzet. Sőt, néha sokkal jobb:)

Dunaföldvárra ajánlva - bocs, Dunaújváros:)

Remélem, nektek is jó volt az idő...nekem jó volt, napoztam, s néha, ha épp rátok gondoltam, kinyitottam a szememet, és megnéztem, van-e néhány kis felhő az égen... és volt. Csak Nektek:)

Sms

Még a névnapomon kaptam egy smst... mindenképpen meg akartam osztani veletek, de elfelejtettem. Szóval kaptam smst egy olyan pasitól, akivel mindössze kétszer találkoztam, azt is két éve, sőt, akkor is csak azért, mert ő igazából Mesi pasija volt, csak Mesi anyja eltiltotta tőle (mert a pasi idős volt hozzá), és én voltam az alibi, hogy Mesi el tudjon menni otthonról, találkozni vele. Szóval ő írt smst, egyébként Rolandnak hívják. Visszaírtam neki, hogy köszönöm, de hogy jutottam eszébe ennyi idő után? Mire ezt írta: "Gyakran gondoltam Rád eddig is! Nehéz lenne kitörölni az emléked!"... És ez nagyon jól esett a lelkemnek egész addig, amíg Mesi el nem mesélte, hogy mostanában őt is zaklatja... úgyhogy nem is vagyok olyan felejthetetlen, mint gondoltam, csak valaki kénr már neki nagyon...:)

Itthon

Egész nap itthon voltam (oks, Mamiéknál is), de ez most jól esett. Ki is fáradtam, mert lapátoltam földet az utcán, most meg a gépet próbálom használhatóvá tenni... na jó, ez kissé fellengzős volt:) Persze néha unatkoztam is, akkor fotózgattam, magamat...:D Pölö szerintem ez a kép nagyon nem én vagyok, egyáltalán nem jellemző rám, de ha már van, hát feltettem.

Meg gondolkodtam sokat. Nem tudom, miért pont a különböző temetkezési kultúrák kötötték le az agyamat... de ezen gondolkodtam. Mert itt, kis hazánkban, sokan felháborítónak tartják azokat a szertartásokat, ahol mindenki boldog, nevet, eszik, iszik... pedig mi kit siratunk a temetéseken? Kit siratunk, ha meghal valakink? Őt? Hát nem azt hisszük, hogy ő egy jobb helyre ment? Nem azt tanították nekünk, hogy a halottakat (oks, csak azokat, akik "jó" emberek voltak) egy sokkal szebb világ várja? Szóval akkor kinek is van igaza? Nekünk, a képmuató önző társadalomnak, akik sírnak, mert elvesztettek egy embert, vagy nekik, akik örülnek, hogy egy számukra kedves ember a Paradicsomban élhet ezután?

Amúgy... most, hogy az előbb leírtam, hogy csak a "jók" jutnak a szebb világba, megint elgondolkodtam:) Oké, rendben, isten dönti el, hogy ki volt jó... de valahogy mégsem... mitől jó egy ember? És mit csinál azzal, aki mindigis segítőkész, áldozatkész, önfeláldozó és önzetlen volt, de egy gyenge pillanatában esetleg megölt valakit? Akkor azért az egyetlen tettéért kell bűnhődnie az idők végezetéig, habár ő "jó" volt? Na jó... nem folytatom, nem vagyok vallásos, és kezd nyomasztani a kétely, hogy én vajon "jó" vagyok-e...

Először

Életemben először melengette a szívemet egy "nem tudom". Boldoggá tett egy időre. Csak... folytatódjon minden jól... annyira szeretném.

Írnom kell

Most muszáj írnom... különben be fogok golyózni. Lehet, hogy csak csúnya tévképzetek, amik gyötörnek. Írtam Neki smst... még nem válaszolt, igaz, csak pár perce írtam. De téll nagyon rossz az előérzetem. Ugyanolyan rosszullét kerülget, mint szakításkor. Hányingerem van, szédülök, sztem lázas vagyok... nagyon rossz. Valamit tenni kéne. Valamit... írjon vagy hívjon vagy jöjjön msnre, vagy töröljem ki a fejemből s a szívemből egyaránt... Szörnyű ez az érzés, ami a torkomat szorítja... téll mindjárt hányok. Nemtom mi nem stimmel. Persze lehet, hogy a tévképzetek mellé nem kellett volna paprikát enni, attól néha rosszul vagyok. Csak írj már!

Rossz előérzetem van.

Életem szerelme

Ő az...itt volt ma. Hát lehet nem beleszeretni? jajjj...látnotok kellett volna... ahogy evett, nevetett, cibálta a hajamat és a fülemet (ami állítólag a szeretet jele)... jajj... aik ismernek, zudják, mit jelent az, hogy saját magamtól kértem, hogy adják a kezembe..megfogtam... és puszilgattam... ő meg nevetett!:) És megfogta a kezem...jajj...édes Istenem... köszönöm, hogy Őt nekünk adtad!

Az első igazi tanítási nap

Hát...érdekes volt. Megvolt az első társadalomismeret órám a nagyon Melegh Szabival, az első olyan civemen, amire nem kellett bemennem, és így hárman ültük végig a dobogón (Anka, bucó meg én), az első Bekkeres angolon:(... nagyon lassan telt, néha nagyon elszomorodtam, de így utólag már nem is tűnik olyan szörnyűnek. Furcsa, hogy 2vel többen vagyunk, furcsa, hogy a faktok miatt néhány órán kevesebben vagyunk, hogy más beosztás van spanyolon (már nem fogok -bucó mellett ülni:()...meg sokminden más is. Viszont nagyon jó volt, amikor meglátott Laki, elmosolyodott és átölelt.... meg amikor Zsolti jött a dobogó felé faarccal, meglátott, az ő szája is a füléig ért, adott puszit, váltottunk néhány szót... és ez a pár szó rengeteget jelentett nekem... És a mai nap abszolút pozitívuma: Endre, alias Amigo. Reggel úgy indítottam, hogy összefutottam vele a kapu előtt...kaptam tőle karkötőt:) és még ment is a ruhámhoz...:P Aztán amikor már hazafelé indultam volna, de még bent álltam a kapunál, odaszólt, egész halkan, hogy "mi a baj?", mire én persze azt feleltem, hogy semmi. Egy fintor volt a válasz, amire csak mosolyogtam... aztán még megkérdezte, hogy biztos-e, de megnyugtattam, hogy minden rendben. Nem tudom, hogy jutott eszébe... épp mosolyogtam, amikor megkérdezte, és ha minden igaz, ő semmit sem tud... egyszerűen nem lehet őt nem szeretni. Hálát adok az égnek, hogy megismerhettem őket.

Nna...eseménydúsnak mondható délután-este

Nos hát... szal rászántam magam, elmentem zpbe. Csak...én nem is néztem utána, milyen koncert van ma:P... Alin és a mókusok. hát hogy diplomatikusan fogalmazzak, nem az én zeném, valahogy mégis tetszett. És ami a legfőbb, kikapcsolta az agyamat, mégha nem is folyamatosan. De jó volt. Jó volt látni őket, ahogy átadták magukat a zenének, a szövegnek. Jó volt Zsoltival kettesben képviselni az "értelmiséget":) Egy-két szövegrésznél Laki félve nézett rám olyan "nuginincsbaj" nézéssel, mert tudta, hogy olyan a szöveg, hogy tuti Titi jut róla eszembe és télleg... mint ahogy arról a sok repcsiről is, ami felettünk húzott el... de néha odajött, megölelt, vagy épp csak rám nézett, és már télleg úgy éreztem, hogy nincs baj... Tündériek.

Persze volt valami pasi ott... Nóri barátjával jött, és rámmozdult. De levakartam:P

Aztán mivel még el tudtam érni az utsó 23ast, leszálltam a villamosról Borároson, és negyed óra várakozás után indult a busz. De itt még nem értek véget a megpróbáltatások. Egy srác megkérdezte, hol tud átszállni 51re. Megmondtam hol, már amennyiben még jár... err amikor felszabadult előttem egy hely, a "hátralevő időre" leült oda, és kezdődött... először 15nek nézett:( aztán meg elkezdte, hogy milyen szép a szemem, a hajam (ami most füstszagú és zsíros, most megyek megmosni:P), és hogy mennyire szereti az ilyen természetesen gyönyörű lányokat, de hogy gondolja, nincs esélye nálam, mire én hevesen bólogattam... de folytatta. Hogy én milyen elbűvölően szép vagyok, hogy ő vajon mikor talál egy ilyen lányt magának ...(én azt nem tudom megmondani...-mondtam), majd jött a duma, hogy milyen régen ébren van, nem tudja már mit csinál, és hogy mindjárt rámugrik, de ne haragudjak, de olyan szexi vagyok...hogy jajjj!Én pedig megsemmisültem ültem ott, és nyakbehúzva hallgattam... majd szerencsére egy sárga bácsi kissé ráförmedt és letessékelte... DE! Itt még mindig nincs vége. Pont ebben a megállóban, egy nagy sóhaj tán felszállt egy fiú, aki mosolyogva köszönt. Hát persze... az volt, akinek nem adtam meg a számom, pedig szinte könyörgött..ez még aznap este volt, amikor utoljára mentem át Titihez barátnői minőségben. És most, amikor véletlenül elkottyantottam, hogy már nincs barátom, teljesen rámszállt. A sarokig jött velem... Akkor pedig erélyesen megkértem, hogy mostmár hadd menjek tovább egyedül... de hihetetlen...találkozzunk, meg telefonszám, meg lehet, hogy ő lesz életem nagy szerelme... de legalábbis vele majd felejhetek... szal ez a mai estém története. Soha többé este egyedül.

Buli

És akkor most elkezdek készülődni. Semmi de semmi kedvem nincs zpbe menni. De... ki kell törni. Nem ez lesz életem legjobb bulija... ez biztos. De legalább lesz.

ui. Hogy mondjam neki, hogy szeretem, úgy, hogy közben ne mondjam, és hogy szerezzem vissza, úgy hogy szabad is maradjon? Paradoxon a javából, mi?

Cala la boca

Így fogom becsukni a számat...és nem fogom elmondani, mi bánt.

Seérzés

Se jó, se nagyon rossz. Nagyon vegyesen érzek. hát kezdem az elején. Szal az első benyomás még a buszon ért a gondolat formájában, amitől sírtam. Aztán amikor csak álltam és vártam a suliban, a suli előtt, de egyre magányosabb voltam, és egyre inkább sírhatnékom volt...aztán a következő érzelmi élmény az volt, amikor Laki meglátott és felkapott...úgy, hogy csak kapálózni tudtam...:) Imádom...mert olyan ari! Aztán nem is tudom már sorban..Susa és Dóra nagyon pozitív hatással volt rám, de valahányszor elment mellettem Titi, az ájulás kerülgetett...meg akartam érinteni...megölelni...megcsókolni...nagyon szeretem. Na mindegy...számomra a nagy sírások és a nagy nevetések napja volt ez. Meg a nagy hányingereké... a sulitól és ettől az érzéstől... aztán Titivel indultam haza, útközben pedig megbeszéltük, hogy átmegyek dvdzni.A buszon még sírdogáltam, és szétsajnáltam Titit, hogy egy ilyen lúzer mint én, ráerőlteti magát...szar lehet neki...de nem tudok megválni a közelségétől... kell, hogy ott legyen a közelemben. Aztán nála jó volt...olyan jó kis nyugis érzés. Megnéztük a K-PAX-et, imádom azt a filmet...majdnem bealudtam... a világ legjobb érzése, amikor hozzábújok!

Locked

Eredetileg Titi akarta bezárni a szívét... nem tudom, az övé nyitva maradt-e, de az enyém biztosan becsukta kapuit. Már se ki se be.

"Ten cuidado lo que deseas, porque tal vez lo consigas." - www.nngnew.blogspot.com

no comment