Holnap du 2kor KMOban előadunk... ha valakit elfelejtettem volna meghívni, akkor először is elnézést kérek, és szeretettel meghívom akkor most:) gyertekgyertek
csütörtök, március 29, 2007
kedd, március 27, 2007
hétfő, március 26, 2007
vasárnap, március 25, 2007
szombat, március 24, 2007
...estou contente com a minha vida
Nem tudom, hogy sikerült...:) Egyszerűen összhangba kerültem végre az engem körülvevő világgal, és most jaj annak, aki kibillent ebből az egyensúlyból! Az érettségi, a tanulás, az időhiány és minden ellenére most nagyon jól érzem maam a bőrömben. Talán a fogyás teszi, nemtom. Nem is érdekel. Így szeretném érezni mindig magam.péntek, március 23, 2007
Akinek van kedve és ideje, jöjjön el a ballagásomra:) Mindenkit szeretettel várok... csak szóljatok, ha jönnétek, félreteszek meghívót. Amúgy május 4-én lesz 17 órától. Gyertekgyertek!:)
csütörtök, március 22, 2007
szerda, március 21, 2007
aprócseprőszépnap
Sok kis kedves, szép dologtól jó lett a nap, ami pedig nem tartogatott sok jót.
- Reggel az arcom forró volt és pirospozsgás a tegnapi szolitól. Olyan vidámnak néztem ki ettől, hogy télleg az is lettem.
- Anyu ritka kedves volt már kora reggel.
- És még a hajamból sem aludtam ki a hullámokat:)
- 0-ban 3fős matek volt... végre sokmindent megértettem, és télleg az volt a fontos, hogy én mit tudok, nem maradtam le mások miatt. Nagyon élveztem. Akkor is, ha matek volt.
- Titi megölelt.
- Magyaron nem én feleltem, és ennek ma a szokottnál is jobban örültem.
- Szasza ari volt. Ez már önmagában is elég lenne egy napra. Nem húzgálta a száját, nem nézett rám olyan "jajjtehülyefejezdmárbe" nézéssel. Kedves volt. És végig mosolygott, amíg beszélt.
- Matekon megint értettem szinte mindent, a csoport nagy részével ellentétben. Hiába, Bisz szerint fejlődtem:P
- Civen Gigivel kettesben bénáztunk a ragasztóval, és ez felettébb mókás volt.
- Ofőn ofő nem sértődött meg, Daniék meg megint viccesek voltak:P
- Gáborral beszélgettünk... és ő mindig nagyon kedves és aranyos:)
- Civen végig maketteztünk, és az első óra alatt Martin írt, hogy a szünetben menjek már le, mert olyan jó volt ma látni:) Asszem sugárzott a jókedvem.
- Csellón akkor sem szidott le Ákos bácsi, amikor tényleg nagyon béna voltam, és akkor sem oltogatott, amikor annyira elfáradtak hirtelen az ujjaim, hogy nem fogadtak szót... akkor is csak egy ujjamat tudtam felemelni, ha nagyon próbálkoztam a kettővel.
- Itthon fincsi csoki várt anyutól.
Most pedig felhívom Titit, ami valszeg ezt a sort növeli majd, és veszek egy forró zuhanyt.
Nem volt egy különleges nap, mégis jó volt. Ilyet szeretnék mindig. Köszönöm mindenkinek:)
kedd, március 20, 2007
hétfő, március 19, 2007
Gabriel García Márquez: Azért élek, hogy elmeséljem az életemet
"Az az igazság, hogy nem értettem, miért kell olyan tárgyakra pazarolnom a szellememet és az időmet, amelyeknek az égvilágon semmi hasznát sem fogom venni, mert olyan életre készítenek elő, ami nem az én életem lesz."
Amúgy jó a könyv, csak ritkán ír ilyen erikás dolgokat:) Mindenesetre imádom az életfelfogását, a dolgokhoz való hozzáállását. Kár, hogy nem fiatalabb kb 50-60 évvel. Ő lenne a legjobb barátom. Még az anyanyelvét is beszélem.
szombat, március 17, 2007
Nem az enyém ez a nap
Itthon maketteztem - ami néhány óra helyett szinte az egész napomat felemésztette, és nincs is teljesen kész.
Közben sütöttem. Anyu kért, hogy csináljak itthonra aprósütit, meg Papinak tortát, meg én akartam még mást is. Az aprósüti macerás volt, de segáz. Papi tortája viszont... Kétszer kellett miatta átmenni boltba, de végül csak bekerült a sütőbe. Persze kivenni nem sikerült, a pudingja egy az egyben beleplaccsant a sütőbe. Egy órán keresztül sikáltam az odakozmált pudingot, a meggyet meg Timi kikanalazta belőle, ugyanis az utsó kompótot használtam fel. Újrakezdtem. Közben persze nem figyeltem, és letettem a még meleg kerámialapra a tejfölös dobozt. Úgyhogy az odaégett műanyagot is le kellett vakarnom. Papi tortája már kész - remélem finom, mert nagyon ronda. A makett félkész, lett egy ronda tortám, sok égettszagom, és persze amit én akartam sütni, az még el sincs kezdve. Arról meg ne is beszéljünk, hogy egyetlen tételt se volt ma időm kidolgozni, és még a töltőtoll patronom is elfogyott, amivel írtam volna. Valaki odafönt engem ma nem szeret. És azt sem szeretné, hogy tanuljak. Én pedig ma jó leszek, és szót fogadok.
Hét eleje
A szerda istenkirályság volt, elejétől a végéig. Minden tiszteletem a szervezőké:) Voltam Milán és a spanyol bűvészkedésén, mindkettő nagyon jó volt:) Aztán Ki nevet a végén? élőbábukkal, másodikok lettünk...ketten értünk be a célba a mi évfolyamunkról: Gábor és én. Családban marad:D
Amint kinyitották a portát, hazamentem, és jött velem Tüdő meg Martin is. 4re mentünk vissza, vittem Titinek kaját, piát, meg Dólyikának táncruhát kortárstáncra. Én is beálltam... Furi volt, de nagyon élveztem. Dólyika mellett nem jó táncolni, rájöttem. Nem épp önbizalomnövelő élmény:P Az óra eredménye: egy lila térd, egy pirosas-nagyonfájós váll, itt-ott érintésre fájó pontok, furcsa izmok láza. Hmm.
Utána kezdődött a karaoke, elvileg rögtön, gyakorlatilag másfél óra múlva. Énekeltünk csoportosan, volt, hogy Dóriék kirángattak, és a "színpadon" tudtam meg, hogy a Tépj szét-et kell énekelni...:) Hármat énekeltem egyedül. Az első még versenyen belül volt, Nelly Furtado: I'm like a bird - mindenféle célzat nélkül, persze ezt senki sem hitte el nekem. Ahogy Zoli mondta, jó volt, csak kissé bátortalan. Ez van. A másodikra a kérőcetlit kb egy órán kersztül a zsebemben cipeltem: nem mertem bevállalni: Alicia Keys:Fallin'. Aztán beadtam. Nem lett tökéletes, de a visszajelzések nagyon jól estek. Pölö épp hogy abbahagytam, a zenecsináló pasi (szépséges szép:P) megkérdezte, hogy ez a hang télleg belőlem jött-e ki, és hogy akkor majd még énekeljek:) Meg még reggel is kaptam bókokat hazafelé a buszon. Tisztára sztárnak éreztem magam, amikor a folyosón is megállítottak:) A harmadik, Killing me softly, szar volt, hagyjuk is:)
Aztán volt még buli ebédlőben, ami nem tetszett nagyon, aztán interaktív hernyókészítés dobogón. Ott el is szundítottam sajnos egy szűk órára... utána nagyon fáztam, és még jobban fájt mindenem. Fél hatkor csörömpölt Kovácsi, hogy pakolás van, hatkor pedig végre hazaindultam. Rég éreztem ilyen puhának az ágyamat:)
Sok dolgot kihagytam, ami pedig jó volt és maradandó, de fáradt vagyok, nincs erőm sokat írni...
vasárnap, március 11, 2007
...
Amióta az eszemet tudom, férjhez akarok menni. Mármint nem azonnal - persze, de tudom, hogy ha nagy leszek, férjhez megyek, és szülök egy kis vegyes focicsapatot. De... de félek. Annyi olyat hallottam, hogy a férfiak egyszerűen megbolondulnak, és elhagyják a feleségüket fiatalabb nőért... én is leszek ráncos, unalmas... és lehet, hogy inkább sosem megyek férjhez, csak ezt ne kelljen átélnem. Egyedül maradni a gyerekekkel és az óriási fájdalommal... minden tiszteletem azoké a nőké, akik ezt átvészelték. Nekem nem menne.szombat, március 10, 2007
csütörtök, március 08, 2007
Nincs szebb a nárcisznál
Már lassan kezdek kiábrándulni magamból (pedig tegnap este még szerelmes levelet is írtam magamhoz...Martin leckéje:))... semmi mélyenszántó gondolatom sincs. Talán a fáradtság teszi. Mostanában minden gondolatom addig terjed, hogy hol tudok legközelebb lefeküdni legalább pár percre.Ma Ramón portugálul beszélt. Kell mondanom, hogy cuki volt? Szerintem felesleges. Ez magától értetődő.
A jelmez-koncepció megváltozott. Nem csúnya, hosszú szoknyánk lesz vmi blúzszerűvel, hanem magassarkú, miniszoknya, csini felső. Esetleg neccharisnya. Hát, ha ez kell, hogy feleségül vegyen egy herceg, akkor ilyen ruciban állok majd a Buckingham palota elé:) Na jó, estou a brincar. Eu já tenho o meu duque. :)
Csak hogy illustráljam fáradtságom mértékét: ma nem öltöztem át, amikor elmentem Ákos bácsihoz bedobni a papírt. Bezony, melegítőben mentem. Mentségemre szóljon, hogy már sötét volt, senki sem látta. Asszem.
Nőnap? Egy vicc. 3 fiúnak jutott ma eszébe magától. Első Jahi volt (mittomén hogy írják), aki tele szájjal mondta, hogy "Ja, boldog nőnapot mindenkinek. Mármint Gábornak nem..." A második Erik volt a tucatköszöntésével... és az igazi gavallér, a mindig figyelmes szinte-már-igazi-apu Gábor volt, akitől mindhárman kaptunk egy-egy szép virágot. Csak ezért átugrott. Hát nem édes?:)
kedd, március 06, 2007
Old Man's Music Pub
vasárnap, március 04, 2007
Morzsi

Morzsi babám fején nőtt egy csúnya púp. Aggódunk nagyon, mert máig a púp megállás nélkül nőtt, a szőr meg kihullott róla. Ma viszont reggel már vérben úszott a feje - a púpból jöhetett, mert az viszonz kisebb lett. Ha nyitva van ma az orvos, elvisszük. Az a baj, hogy legjobb esetben is 8 éves... az meg már nem olyan kevés... félek, hogy daganat. Morzsi elvesztése nekem asszem annyira fájna, hogy azt (szerencsére) egyelőre még én sem tudom elképzelni.
szombat, március 03, 2007
anyu kiröhögött
Délután előkészítettem mindent, amit az arcomra akartam kenni (kettő még hátravan), és anyu meglátta. És röhögött... ugyanis kikészítettem egy ránctalanító krémet is... Tudom, hogy nem vagyok ráncos (bár egyik nap gyanús vonalat láttam a szemem sarkában:P), de nem is szeretnék az lenni, és mindent meg is teszek, hogy szép legyek/maradjak. Örökké húsz éves akarok maradni(jó, tudom, nem vagyok húsz, de ezen a szűk 4 hónapon már ne akadjunk fenn...). Mert akármit is énekelnek, a húszéveseké a világ.
Ez a hét nekem túl eseménydús volt. Most asszem ez a legjobb, ami történhet velem: egy nyugis, egyedül itthonülős hétvége, egy kis vendégséggel, sütivel, pici tanítással és tanulással. Jó érzés pihenni végre tesben és lélekben is.A következő hét sem lesz sokkal könnyebb: színjátszó orrvérzésig.
Most vetettem fel Susának zseniális ötletemet: tegnap egy kicsit rövidre sikerült a Nézsi-Kezso-Titi-Pilli tali,m úgyhogy kitaláltam, hogy ha legközelebb egyszerre lesznek Pesten, és pont van egy szabad estéjük, akkok aludjunk nálam, mert tök jó lenne, és hát a húgom is itt van:P










