szilveszter

hehehehehehe.........:DDDDDDDDDDDDDDDDDddd
most jötteki daniék:D érdekes de tök jó:) tok még írni tök jó:) asszondjátok nemkéne postolni?????:DDDDDDDDDDDDDDDDDS

Boldog új évet mindenkinek! Feliz ano nuevo! Feliz ano novo! Happy new year!

Pozsa Kitosz Fingó

...mert így mutatkozik ám be.

Szal tegnap voltunk Kitoszéknál. Egy tündér az a gyerek, és nem tudjuk, mit tettem, de valahogy megbabonáztam. Minden nap - a kis játéktelóján - felhív, és elmesélik, hogy épp mit csinálnak. Illetve szerda este lefekvéskor azt mondta Emőnek, hogy "én vagyok Ajika barátja" (gyengébbek kedvéért én vagyok Ajika:P)

Szal Kitosz drága csak akkor volt hajlandó bármit is csinálni, ha én is csináltam vele, vagy ha én mondtam, vagy ha fogtam közben a kezét. És vigyorgott és kacérkodott és egy tündér:P

Jajj...hát én teljesen elolvadtam.... (lila=szempilla:P)

Utómiki

Ez a kép igazából mozog is, bocsi ha mgsenem:P

Jujj...

Hoppá...az én kis Acémból férfi lett... ez a képek láttán tagadhatatlan:(

:D... csak meghallottam ezt a dalt:D

"Az élet szép, de tény, hogy én még szebb vagyok"

Pasik

Drágám, ezt a bejegyzést ugord át.

Lányok, ugyehogyugye hogy mindenkinek van egy olyan fiú az életében, akiért évekig epekedhet, akkor is az egész plátói marad, néha olyannyira - mint az én esetemben - hogy a fiú még a nevünket sem tudja... Ezek a pasik általában rendkívül jóképűek, kicsit nagyobb korban izmosak is rendesen, minden lány megdöglik értük, de ő persze kedves és jófej - sosem él vissza az adottságaival. Mivel nem ismerjük, félistennek hisszük. De... ő ettől még mindig nem tudja a nevünket sem. Szar ügy, de persze ezek a kiskori szerelmek nem akkora érzelmek, hogy végigkísérje hátralevő életünket ez a trauma, de azért persze emlékszik az ilyenfajta fiúkra az ember lánya. Mermérne.

Na, hát természetesen nekem is volt ilyenem, hogyne lett volna, sőt, néha egyszerre több fiúba is szerelmes voltam:P, de volt egy, akibe évekig. (Persze ez nem gátolt meg abban, hogy átéljem életem első normális szerelmét, ő, a plátói srác csak a szívemben volt velem...) Szóval, Peti. Az egyik volt osztálytársnőm bátyja. A házibuljián majd' elájultam, amikor Peti, a nagyfiú hozta be a szendvicseket... megfeszültek az izmai, ahogy tartotta a teli tálat:DDDD. És természetesen nem tudta a nevemet. Egy voltam a húga sok kis hülye barátnője közül - hallottam, amikor egyszer így emlegetett minket, amikor egy haverjával beszélt. ... a dolog aktualitása annyi, hogy iwiwen sokszor láttam már, de nyilván nem vettem fel. Nem veszünk fel olyan embert, aki a nevünket sem tudja, bármennyire is bálványoztam őt pár éve. Erre, láss csodát, ő vett fel. Most egy kicsit megint az ő kis 10 éves rajongója lettem:) (Ja, mellesleg ő az a képen...ebből aztán nem derül ki, hogy milyen, de ez engem egyáltalán nem érdekel:D)

Cambio

A változás... Jó, hogy van? Mert mindenki azt mondja nagy bölcsen, hogy ez jó, mert ha minden állandó lenne, az unalmas lenne, stb...

De én újra meg újra arra jutok, hogy a változás nem jó. Legutóbb az iwiw döbbentett rá. Az emlékezetemben sok ember él, úgy, hogy igen, őt ismerem, tudom, mit szeret, mit nem, hogyan reagál a dolgokra, de ha nem is ismerem, azt azért tudom, hogy néz ki. Erre jön ez s hülye program, és megtalál az általános iskolai egyik legjobb barátom. És lám, nem ismerem fel a kép alapján. És lám, már a beceneve is más. Mások a barátai, mást szeret csinálni, mást sportol, máés zenét szeret... mintha egy másik ember lenne. Hova lett a legjobb barátom? Hova lett ő, akit én annyira szerettem?

Ezért nem jó az iwiw. Lerombolja az illúzióimat. De talán jobb is így, már ideje volt ráébredni a valóságra. Én sem vagyok már ugyanaz. Messze nem.

Igazából nem tudok mit írni. Mostanában csak úgy létezem. Sütök mindenfélét (élvezem az új szilikonos muffinsütőmet, holnap csinálok benne fagyit is:P), de semmi nem történik. Kb olyan vagyok, mint azok az emberek a reklámokban - láthatatlan.

Vége...

...és ez azért megkönnyebbülés. Rengeteg szép ajándékot kaptam, Gergő átölelt teljesen magától, láttam örömtől ragyogó arcokat, tele van a hasam finom sütivel...jó volt, de azért télleg jó, hogy túl vagyunk rajta. Majd holnap, ha ismét a fejemben lesz a vér:P, majd írok bővebben, mert voltak említésre méltó részei a napnak.

Boldog karácsonyt! Merry Christmas! Feliz Navidad! Bom Natal!

Ezzel a satnya kis fával szeretnék mindenkinek nagyon boldog karácsonyt kívánni (legalább olyan boldog legyen, mint amilyen satnya ez a fa...mer nagyon az:D... mondhatnám, hogy nyüzüge, mert jól hangzik, de az nem pont ezt jelenti, nem? mindegy, hagyjuk:P)

Szóval egyétek magatokat degeszre, tunyuljatok (nincs jobb, mint kajával teli pocakkal tehetetlenül ülni a kanapén és kiszemelni a következő darab sütit:DD)

Ma egy kicsit feledkezzetek meg a gondokról, és merüljetek el a boldogságban... merazjó. Aztán mindenki írja meg, mit kapott!:D

Jut eszembe, tegnap kaptam Dólyikától egy gyönyörű pillangós nyakláncot, és imádom! Ma már az van rajtam... Osztálykarin meg Ankas húzott, és ez a tény már önmagában ajándék, ráadásul egy fantasztikuas pillangós gyönyörűséges fülbevalót kaptam tőle:P Mindenkinek nagyon köszönöm!

Buli-party-fiesta-festa... no importa

Lényegtelen, milyen nyelven írom, a lényeg az, hogy ez nekem tényleg nmem jön össze. Lehet, hogy tényleg velem van a baj. Ma mentünk volna, de mindenki visszamondta, csak Titi maradt, de akkor már inkább alszunk itthon kettesben, meg csinálgatjuk kis dolgainkat. Szal szerintem a bulis fogadalom se fog összejönni, nemhogy a részeges. Ez van. Nekem ennyi jutott a fiatalságból, ennek is örülni kell. Pedig nagyonnagyon akartam ma menni. Napok óta csak ezt vátam. Így jártam.

Ígéretek

1. megtanultam a prózát.
2. a verset nem kell megtanulnom, de nagyjából azért mégis tudogatom.
3. nyilván, megtanultam a dalokat.
4. szerintem sokat mosolygok, és jól nézek ki... tényleg fordítok rá időt rendesen
5. ez a csokis dolog egy elhamarkodott fogadalom volt, marhaság az egész:P
6. feldobni? szinte lehetetlen... egyik se felejthetetlen, de mostanában nem volt sok olyan délutánom, amit végigunatkoztam magam...
11. kedves vagyok... azzal, aki megérdemli. egy emberrel pedig totális mosolyszünet. és egy cseppet sem érzem magam hibásnak.

Ének

Ma volt az énekes karácsonyi hangverseny. Jó volt, tényleg nagyon jól éreztem magam. Supsupfiú ugyan nem jött el, azért volt aki helyettesítse. Mert azért valljuk be, a rózsaszín csíkos ing pöttyös nyakkendővel, arcba fésült vörös hajjal igen érdekes... :P De nagyon jófej volt, mint ahogy Zoli is, aki most először nem kérte meg a kezem. Szóvá is fogom tenni ám:P

Kezdés előtt Éva azt mondta, hogy ne a közönségért énekeljünk, hanem csak azért, mert szeretünk énekelni. Ezt az első dalomnál nem tartottam be, jól meg is fulladtam. Anyu itthon mondta, hogy néha olyan furcsán állt a szemem, de jól állt. Hmmm... ezt se mondták még... jól áll a fulladás...:D A második dal viszont szerintem nagyon jól sikerült. Legalábbis tőlem ennyi telik. De mindig megtalálnak ezek a dalok: tessék a szöveg(Herbert fordításában):

"Én egy lány vagyok és ez csuda jó,

sziluettem is olyan ragyogó,

mikor sétálok lágyan, könnyedén

csípőm ring, hogyha megfordulok feléd.

A ruhám csupa fodor s olyan merész,

hogyha bárki ma randevúzni hív,

legyen Joe, akár John vagy akár Billy

készen állok versenyezni bárkiért!

Az új frizurám már készen,

Pillám csábítón téged hív,

és úszom a felfők szárnyán,

hiszen szép lány vagyok én!

A férfiak mondják:jöjj hát,

gyere hozzám, te drága lány,

de nékem ez mind csak játék,

mert én kislány vagyok még.

De ő hogyha virágot küld nékem,

úgy félek, mi lesz az én jövőm,

ezért hosszan telefonon kérdem:

vajon hogy legyek mindig csodaszép?

De később ez már nem játék,

a jövőmre is gondom lesz,

jön egy bátor és kedves férfi, ó,

ki engem szeret, s kell néki egy

lány, mint én!"

Előadtam, és szerintem a helyén volt. Remélem, másoknak is tetszett.

Jó volt, hogy ott voltak a szeretteim. Nagyon jó volt.

Karácsonyi láz

Az évközbeni ellenérzéseim ellenére ilyenkor imádom a karácsonyt. Bár néhány ajándék fejtörést okoz, egyszerűen élek-halok az ajándékkészítésért. Szerintem fantasztikus érzés órákig festegetni, pepecselni kidugott nyelvvel (pláne, ha ezer más dolgom lenne, de ez jobban érdekel) arra gondolván közben, hogy az ajándékozottnak milyen lesz az arca, amikor kibontja. Bár a kudractól félve ezt igyekszem nem meglátni többnyire, elképzelni mégis nagyon jó.

Mindig is tudtam, hogy Miskolczi Attila egy ééérdekes személyiség. Az iwiw adatlapján középiskolaként ezt írta be: Károlyi Mihály Szabadidőközpont. Lol... végülis, aki olyan sokáig látogatta / ill nem látogatta:P /, annak már illik ilyesféleképpen felfogni:DDD

Juditnak

Nagyon meglepett és nagyon jólesett, hogy írtál, és hogy felvettél msnre. Furcsa, persze, hogyne lenne furcsa, már nem is emlékszem, mikor találkoztunk utoljára. Arra viszont igen, hogy az utolsó (nem smses) beszélgetésünk az voilt, hogy egy este, kb két éve felhívtalak, hogy aznap akarsz-e jönni buliba:P Jó buli volt...:P Néha a kezembe kerül a régi kép, amin még elég kicsik vagyunk... még 10 évesek sem... és nagyon furcsa. Nem kezdek el filozofálgatni, arra senkinek sincs most szüksége asszem, és valszeg mindenki érzi, mire gondolok.

ui. ennyi elég volt azért... mostmár szépen törlöm iwiwről a blogcímem:)

Fogadalmak, teendők:

1. Megtanulom a prózát.
2. Megtanulom a verset.
3. Megtanulom a dalokat.
4. Mindig mosolygok, igyekszem jól kinézni (távozz tőlünk mosottszar)
5. Kevesebb csokit eszem - neeeem leszünk tehenek(mer még jön Mohamed...)
6. Feldobom a megszokott hétköznapokat.
7. Találkozom Zsoltival, Tomival.
8. Karácsonykor olyanoknak írok smst, akiknek rég nem.
9. Csinálok néhány karácsonyi képeslapot.
10. Megírom Tündinek a hónapok óta halogatott levelet.
11. Kedves leszek.
12. A szobámat elkarácsonyiasítom.
13. Bulizom.
14. Legalább egyszer részeg leszek.

Most ennyi jutott eszembe. Lehet, hogy majd még bővítem. Ezeket minél előbb akarom teljesíteni, de mindenképpen idén. Ki fogom nyomtatni, és kipipálom, amit teljesítettem. És ide is szépen leírom majd, ha valamivel megvagyok. Merazjó.

Hazafelé

Hazafelé a buszon egy olyan postot találtam ki, hogy: "Mű mosoly, őszinte könny." De azóta rájöttem, hogy ez nem megoldás. Azóta jobb a kedvem. Azóta, a buszon ülve kértem az eget, hogy jöjjön gyorsan a 23-as, mert nagyon fázom, és még a buszról láttam, hogy már ott áll mögöttünk a piros lámpánál... megmenekültem a fagyhaláltól.Ja, és azóta rájött, hogy tegnapelőtt a pizzatésztából kihagyta a margarint. úgy jött rá, hogy a kihagyott margarint most találta meg a mikróban:DD

Mélységes csalódás

Megcsörrent a telefon, boldogan szaladtam oda. Télleg Titi volt. Vártam, hogy mondja: drágám, itt vagyok, engedj be. Ehelyett... bulizaj a háttérben, és "beszéljük meg, kicsim"... ennél röhejesebbet senki sem hallott még szerintem. Szőke ribancokkal buliziok, piál, táncizik, és mellesleg felhív, hogy ugyan beszéljük már meg. Nem, nálam ez nem így megy. "Mit kértem én eddig tőled?" Valóban, semmit sem kért, mert természetes volt eddig mindig, hogy ha szerepjátékozni akar, akkor persze, maradjon nyugodtan. Ha reptérre akar menni, persze, menjen csak, hiányozni fog, de nem tartom vissza. Ha a volt osztálytársaival ment biliárdozni, persze, menjen csak, érezze jól magát. Mert ez tényleg természetes. De ez a hétvége... tudja, hogy mióta ismerem azokat, utálom mindent az utolsóig; elleneztem, hogy elmenjen; ezen a hétvégén alig lehetünk együtt, mert neki reptér, nekem család, mindkettőnknek szalagavató... és mégis elment. Ultimátumot adtam végül, ottmaradt, szerintem fel sem fogta. Nem érzem, hogy fontos vagyok, nem érzem, hogy szeret. Ma többször volt, hogy a közelemben állt, vagy elmentem mellette, és észre se vett. Ez azért volt érdekes, mert rajta kívül minden pasi még meg is fordult utánam. Nem attól érzem, hogy szeret, hogy amikor kettesben vagyunk, ezt elmondja, hanem attól, hogy a tetteivel ezt néha bizonyítja. Nem attól érzem, hogy fontos vagyok neki, hogy szóban mondja, hanem attól, hogy néha figyelembe veszi azt is, hogy én mit szeretnék. Bocsi mindenki, de dühös és elkeseredett vagyok.

Megőrültem...

Teljesen megőrültem.. A saját gondolataim kinevetnek... és azt mondják, hogy hiába reménykedem, nem jön el... azt mondják, hogy neki ott jobb... azt mondják, hogy hiába minden, megint jól megszívtam... azt mondják, nem jön el, mert neki azok fontosabbak... a szívem kiugrik a helyéről, olyan hevesen kalimpál, számolom a másodperceket. Hányingerem van, és mindenem görcsöl. Ez a legrosszabb. A várakozás... a bizonytalanság.

Szerelem

Az az igazság, hogy nagyon szeretem. Nagyon akarom, hogy most úgy döntsön, hogy jön, Ha nem, én akkor is tartom magam ahhoz, amit mondtam. Fájni fog, iszonyúan, de ez nem mehet így tovább. Szükségem van rá, és arra, hogy érezzem, hogy fontos vagyok neki. Félreértés ne essék, nem arra van szükségem, hogy lépten-nyomon velem legyen, hanem csak arra, hogy néha vegye figyelembe az én érzéseimet is. Most pölö ne azokkal a ribancokkal menjen bulizni, hanem egyetlenegyszer az életben vigyen el engem. Ha egyszer megkérdezett volna, igent mondtam volna, és szórakoztunk volna egy jót. De nem kérdezett meg, csak közölte, hogy mi úgyse tudunk együtt bulizni. És most azokkal van, akiket úgy utálok, annak ellenére, hogy egy hete kérlelem, hogy ne menjen. Ha neki megéri, menjen. De remélem... hogy lassan inkább betoppan. Fontos lenne nagyon. Mert szeretem... télleg...

Postás

Hogy mikre emlékszik a postásunk! Hihetetlen.... szeptember elején festette a házunkat, és néha én is kimentem, dumálgattunk. Megkérdezte, hogy állok a pasikkal, én meg húztam a számat, és mondtam, hogy nem tudom. Hiába kérdezte, nem fejtettem ki, csak nagy vonalakban mondtam, mi a helyzet. Erre most szipogva kimegyek, a kutyák majd' megesznek, és miután az egészségemet letárgyaltuk, megkérdezte, hogy kibékültünk-e a barátomml. Édi, hogy 3 hónap után így emlékezett.eddg is szerettem őt, de most még jobbanP

Este

Este van, aludni kéne, remélem Ő már javában ezt teszi. Én viszont unatkozom, és inkább itt maradtam a gépnél. Ferivel dumcsizom. Tök ari(nem Susa, nem olyan moszkvaféle ari:P). Unatkozom. Mármint nem Feri miatt.. csak úgy.

Tényleg vannak olyan lányok, akik egy pasitól csak szexet akarnak? Én eddig azt hittem, ez csak mese. Azt hittem, ilyet csak pasik képesek művelni. Mi lehet az ilyen lányok fejében? Merthogy nem a fészekrakó ösztön, az isa biztos... Nem értem... Persze, rengeteg olyan pasi mászkál az utcán, akit jól megnézek, és magamban megjegyzem, hogy na igen, ez aztán a pasi, és tuti jó az ágyban, de ennél tovább sose terjedt a gondolatom. Lehet, hogy én vagyok maradi. Téleg, erről már írtam. Konzervatív vagyok. Ez van, ez ellen nem tehetek. Baj, hogy én másképp nevelném a húgomat? Baj, hogy én nem engedném, hogy sötétben lófráljon nemtudjukkivel nemtudjukhol? Baj, hogy nem tűröm a gusztustalan szokásait és Tóth Gabi bálványozását? Nem...itt már az a baj, hogy nem mások gondolnak igazán konzervatívnak, hanem én kezdem annak érezni magam... és szerintem ez nem jó.

Túl sűrű lesz ez a hétvége, Titit pedig csak a suliban fogom látni a szalagavatón, valszeg ott se túl sokat. Együtt aludni... szép álom. Holnap este vendégeink lesznek, későn érnék át, ő pedig szombaton reggel korán indul. Nincs értelme. Szombat este pedig bulizni megy... másokkal. stb

Ígéret - promise - promesa - promessa

Na, ígértem, hogy teszek fel képeket. Ő az én lábtyűm, és kellő komolyságot kérek hozzá. Ha valaki nem látná, pillangók röpködnek rajta. És szerintem olyan... dínólábam van benne:D Olyan...lol.

Na, Ő pedig Gergő a plüssöskosárban:P Bocsi, hogy levágtam Anyu fejét:) De... nem édi ez a fiú? Szerintem ennivaló... Na ... ma kábé ennyi intelektuallitás telik tőlem, ezer bocs. Mentségem, hogy beteg vagyok. Ja, unatkoztam, télleg varrtam egy ruhát. És csináltam ünnepi-szép lógót a telómnak:P

En vano - por suerte

Szerencsére fölöslegesen aggódtam Alinért. Én már-már azon gondolkodtam, milyen virágot vigyek a temetésére. Hetek óta nincs msnen, pedig ő egy napot se hagyott volna ki soha, az emilem vissszajött postafordultával: nem kapta meg. Nagyon aggódtam. Ma miközben mentem a dokinénihez, írtam neki smst(eddig kicsit féltem ettől, ha arra sem válaszol, aki tuti gáz van, ha meg válaszo, lehet, hogy hülyének néz...). Válaszolt is rögtön: "Que dulce eres:-* por eso te quiero tanto:-P no te preocupes... Es solo pq ya no tengo tanto tiempo libre;-( te echo mucho d menos :-* dulce"(Milyén édi vagy:-*, ezért szeretlek annyira:-P ne aggódj, csak azért van, mert már nincs annyi szabadidőm;-( nagyon hiányzol :-* édes) Kétségkívül jól esett ez az sms. Tudom, külső szemlélő félreértheti ezeket a szavakat, de mi tudjuk, hogy emögött csupán baráti érzelmek vannak, ezek pedig csak bevett szófordulatok. Jó tudni, hogy semmi baja, jó tudni, hogy él és virul, talán már lassan új barátnője is lesz... remélem. Szeretném, ha ő is olyan boldog lehetne, mint én. És... mint már valszeg sokmilliószor mondtam: remélem, egyszer még viszontlátom.

Estoy enferma

Holnapután után lesz a szalagavató, presentadora leszek, és most olyan a hangom, mint... mint egy rotyogó fazéknak. Segáz. Suliba nem megyek, és szépen kikúrálom magam. Lehet, hogy varrok egy ruhát. A fene se tudja, majd meglátjuk. Az a szép az egészben, hogy a párom, Maestro is beteg... ja, jóhír: rábeszélték, folytatja a színjátszót! Örömtáncot jártam, amikor meghallottam:D

Ma két olyan dolgot is éreztem, ami szerintem egyértelműen az igaz szerelem jelei:

1.ültem a rendelőben, Titi hívott, hogy indul a suliból, és attól a pillanattól kezdve, hogy letettük, a szívem hevesen dobogott, a hajamat igazgattam, hogy szép legyek, és minden, az ajtó üvege előtt elsuhanó árnynál mosolyogva felpattantam... de egyik sem ő volt:(

2.itthon aludtunk a kanapén, ő az egyik felén, én a másikon. Ő egy kicsit helyezkedett, és végül úgy feküdtünk, hogy a fejünk egymás felé volt... és képtelen voltam behunyni a szemem, ha egyszer őt is nézhettem:)

Nem is a mi szalagavatónk lesz, mégis annyi a balhé, mint menhelyen a bolha.Félek, mi lesz jövőre. Ja, és Mesi nem hívott meg az övére. Ez azért fáj. Még akkor is, ha nem tudnék elmenni...

Que el mundo fue y será una porquería, ya lo sé

Néha nagyon utálom a civet. De ma kapóra jött a szófosásos néni - ont arról a témáról beszélt, amiről fogalmazást kellett írnom:P

Tele van gondolatokkal a fejem, de a láz mindent értelmetlen összevisszasággá kutyult össze. Laci, most levezetem a programomat... Pénteken vendégek, aztán jó lenne Nála aludni. Szombaton szalagavató, konferanszié leszek(ha ezt így írják) - remélem csini leszek:P - vasárnap családlátogatás vidéken. Jövő pénteken ismét vendégek, szombat nem tom, szerintem szabad, vasárnap Dólyika énekbemutatója. Megöl a kíváncsiság. Aztán két nap, és itt is van a huszadika, amikor meg úgyis talizunk... jujjj...izgulok...nem tudom még a dalszövegeket.

Ma szóltak, hogy jövő hétfőn prózamondó. Ez igencsak lol. Azt hiszem ez már meghaladja a képességeimet. Valaki jöjjön, és adjon erőt! Valaki mondja már egyszer meggyőzően, hogy minden rendben lesz! Valaki segítsen fel a földről, hogy felszegett fejjel sétálva viselhessem az élet nehézségeit... Valaki! Nem, nincs semmi baj, jól vagyok, csak fáradtan. Habár a héten kevés doga van, mégis úgy érzem, összecsapnak a hullámok a fejem fölött. Tudjátok mit szeretnék? Egy napsütötte nyári napot, amikor a Margitsziget egyik padján ülök, a kedvenc szoknyám van rajtam és az az érdekes fazonú fekete topom, a nap a faleveleken átszűrődve süt rám, és én behunyt szemmel élvezem a forró szellőt...Most "csak" ennyi kéne, hogy új erőre kapjak.

Sajnálom, hogy Dani így döntött. Igen, én is úgy gondolom, hogy csúnyán cserben hagyott minket, és hogy ez önző dolog volt, és hogy nincs igaza, de egyúttal meg is értem. Velem is volt ilyen. A régi színjátszóból akkor is kiléptem volna, ha nem lett volna a Dávid-ügy. Ez az egész belső indíttatás kérdése, semmi más. Ha ez nincs meg, kár erőltetni. Most tulajdonképpen kit győzködök?!?

Nem akarok egyedül lefeküdni. Fogni akarom a kezét, amikor elalszom. Mert az olyan megnyugtató.

Jó nap volt a mai. Kissé zsúfolt, de jó. A civ nagyon feszélyezett, de húginak megvettem, amit akartam, de még kell majd vmi, Titivel vásároltam, láttam egy régi pasimodell-ismerősömet, akin láttam, hogy ismerős vagyok neki, de nem tud beazonosítani... aztán volt nyílt nap (imádom körbevezetni a félénk nyolcadikosokat, és a kíváncsi szüleiket:)), aztán 5 percre beugrottunk színjátszóra, én Timi ruháiban, Gigi talpig rózsaszínban:PMaestro pedig nem akar színjátszózni, erről máskor bővebben. Egy csomó dolgot akarok írni, meg képeket betenni...jajj..az idő:P

Olyan jó érzés kellemesen csalódni az emberekben. Mert most épp ez történt. Elkezdtem beszélgetni Ferivel, és... nem tudom, ő számomra kellemes csalódás mostanában:) Fejci pedig kevésbé kellemes...mostanában goromba. Lehet, hogy én mondtam rosszat, lehet, hogy félreértett vmit, de én szerettem, és most kezdem nem szeretni...:( Na, majd holnap többet. Ma elvitte az időt a bt alapítás...én vagyok a FŐNÖK!!!:DDD

Rosszul vagyok... segítsetek... drágám, sétáljunk egy nagyot. Utálom a hideget, de most arra lenne szüklségem. Kéz a kézben beszélgetve sétálgatni a hidegben. Csak Te meg én.

E agora que?

Már tudom, milyen Őt elveszíteni. Bárcsak ne tudnám. És ma néha olyan érzésem volt, mint anno közvetlenül a szakítás előtt. Remélem "csak" üldözési mániám van. Tudjátok, olyan, mint X-tina fantasztikus számában:

"Anoche yo senti, que me besaste diferente

Y me quede, sin saber que hacer

Yo te conozco y se

Que algo no anda bien, ven dime la verdad

No quiero imaginar

Que fue el beso del final"

Nem, tényleg nem akarom ezt képzelni. Néha egy kicsit elbizonytalanodom, néha a fejemben motoszkál a gondolat, hogy még nagyon fiatalok vagyunk... de aztán rájövök, hogyha megkérnél, fiatalság ide vagy oda, habozás nélkül igent mondanék (félre ne értsd, ezzel nem azt mondtam, hogy holnap gyűrűt kell hoznod...:)). Nekem Ő kell. Tudom. És sajnos a megérzéseim, mint már mondtam, szinte mindig bejönnek. És most rossz előérzetem van, ha Rá gondolok. Az a baj, hogy tudom magamról, nagyon ragaszkodó vagyok... de nem tehetek róla. Csak félek, hogy elege lesz belőlem emiatt, és szabadságot akar majd, esetleg keres majd valaki jobbat... Tudom, hülyeség az egész. De nagyon félek, hogy a megérzéseim ismét beigazolódnak. Segíts, Istenem, hogy jó legyek, s hogy az élet is jó legyen hozzám.

Siker

Anyu tegnap délután odajött hozzám, és azt mondta:
"Na, már megint sikered volt. Az a fiatal srác Gyusziék irodájában délután rólad kérdezősködött":P

Ja, és fáj a gyomrom. Ez a salgótarjáni koszt nem kompatibilis a pocikámmal:)

A Jó

Ahogy ott ültem, az eddig élettelennek hitt Jó elém állt, felsegített, táncra kért, és azóta is az élet zenéjáének lágy ritmusára ölelkezve táncolunk. Most nagyon jó.