:(

Megtettem. Levágtam a körmeimet. Mintha a nőiességemet dobtam volna ki velük... szörnyen érzem magam. De nem akartam ezen elbukni a holnapi pótfelvételit.

Jujj

Mára rendrakást terveztem. Beraktam a "Babic=))" feliratú cd-t, és pakoltam. És megtaláltam két régi naplómat. Jajj... legközeleb szóljatok, hogy nosztalgiázás előtt dupla adag szívgyógyszert vegyek be, merezígy fáj.... bár ez olyan jól eső fájdalom... nemistom.
Csak belelapoztam a két kis könyvbe, és felém kerekedtek az érzelmek.
Írtam arról a nyárról, amikor N. Danival smseztem (most meg a cdn épp a Dragostea din tei megy...lol), amikor Grabóval jóban voltam, amikor beleestem, amikor már nem állt velem szóba, és emiatt naggggyon szomorú voltam... írtam arról, amikor már Titivel voltam, de Viktort szerettem... vagy én má nem tom mit éreztem. Volt Alin (dragostea din tei, te iubesc:)), meg voltak botellónok, amik viccesek voltak nagyon, visszaolvasni meg még viccesebb... volt halálvárás és volt égbekiáltó öröm... írtam, mennyire hiányzik MGD, egész Moszkva, a színjátszó, és persze minden egyes tagja külön-külön... és ezek még most is érvényesek. Fáj, hogy mindezek elmúltak, de egyben véágtelenül boldog vagyok, hogy megtörténtek velem, mert ezek tettek azzá, ami vagyok. Az más kérdés, hogy ez jó-e, de ez van:) Rájöttem, hogy bár voltak fájdalmas momentumai, szeretem a múltamat, és kiváncsian várom a jövőt.

És vajon ki az egyetlen, aki az előbb elmondottakat mind végigélte velem?! Zsuzsi... köszönöm... köszönlek:)

Mostanában kissé türelmetlen vagyok. Nam tudom, mit miért teszek, és gyakran megbánom azt, ahogy és amit mondtam épp csak egy pillanattal előbb... Mindjárt jön a suli... feszült vagyok, amiatt is, meg más dolgok miatt is. Most szívesen elaludnék pár hétre...
Most egyetlen dolog van, ami kizárólag boldogságot okoz: a zeneiskolában lesz pótfelvételi holnapután... megyek csellóra, s remélem, felvesznek. A remény hal meg utoljára:)

...

Ma, ahogy elhaladtunk a temető mellett, és hallgattam az idős nénik megkeseredett hangját, már tudom, milyen temetést szeretnék. Mindenki világoskék, türkiz, napsárga, narancssárga és piros ruhát viseljen. Feketében nem jöhet senki. Egyetlen szál nárciszt hozzanak csak. Ne sírjanak, hiszen nekem könnyebb lett csak attól, hogy meghaltam. Utána pedig egy nagy party legyen, és lehetőleg legyetek részegek... csak ne sírjon senki. Ja, és persze hamvasztás... mert arra megharagszom fentről, aki ki mer járni hozzám a temetőbe. Élni kell tovább. Nélkülem meg úgyis könnyebb.:)

Nyanyabusz

Ma reggel a buszon az átlagéletkor még úgy is 80 körül volt, hogy ott voltam... a téma pedig: Mit főzöl ma? Mid fáj?
Jajj... én 50 évesen meg akarok halni inkáb.

Segway-beszélgetés

Nyújtom a szóólapot egy 15-6 körüli srácnak. Vigyorog rám.
- Igen?! - kérdezem értetlenül.
- Nem emlékszel rám?
...
- Kéne?
- Kb 2 hete ott álltunk 3an, és flörtöltünk veled. Nem emlékszel?
- Hát nem.
... I. J.

...lol:P

Az imént megpróbáltam kicsit nagyob mennyiséget kézzel írni. Jelentem, a toll töri a kezem. Nem tudok suliba járni így. I.J.

pfff...

A meló egyre unalmasabb.

Susnál tök jó volt a tegnap éjjel. Megérte átmenni:P

Kiszakad.

Újra szedem a szívgyógyszert. Szar, de ez van.

...

Most egy kicsit valami nyomaszt. És a legjobban az nyomaszt, hogy nem mondhatom el, mi az.

BSZK-Békatábor 2006

Először is... senkit sem akarok megsérteni, de ez volt minden idők legjobb békatábora. Nem hiszem, hogy most hosszan fogok áradozni, mert aki ott volt, annak fölösleges mondanom, aki meg nem volt ott, az úgysem érti... Mik voltak? Tüdővel minden nap izomlázasra röhögtük magunkat; volt icipiciifipipipapír; volt falujárás kocsmánál; volt Lillafüred, ahol végre normálisan álltam Martinhoz; volt alulTomi, felülTomi; volt egy fantasztikus, ám nagyon lusta csoportom; volt sok aranyos béka; volt egy a posztjára alkalmatlan, agresszív kisifi; volt P, aki így járt; volt Martin, aki cicafiú; volt Dia, aki tökari szobatárs volt; volt Simi, akit nem lehet felébreszteni, pedig nagyon szuszog:P; volt ott Dólyika, aki egy napra jött;... édesistenem. Volt ott sokminden. Nem sorolom tovább. Megtartom magamnak. Tudom, hogy nem olvasnak a békák, de azért mondom, hogy nagyon szeretem őket, és hogy köszönöm, hogy vannak. Mert sokkal szebb lett az életem. És Tüdő... neked is köszönöm:)

Siemens AF51

Ő lett az új teló... asszem szeresem. :)

BSZK

Holnap indulás - vagyis nekem ma, mert Titinél alszom, szal már nem jövök haza... előtte meg elmegyek még egyet Segwayezni:P
Sus... az én csopimból ketten tudod melyik dalt adják elő? A Keresd meg a lányt...:)
Hát... majd meglátjuk milyen lesz, bár a tavalyinál csak jobb lehet. Remélem. Hiányozni fogtok (akinek nem inge, ne vegye magára:P)... hajrá. Majd csak lesz vhogy.

jujj

Tegnap bementem DMbe a Pólusban... végül bejött hozzám Titi is. Vettem lakkot meg korrektort (megtudtam, hogy a bőröm 'dark'...lol, micsinál, akinek esetleg színe is van? merthogy ez a legsötétebb). Fizettem, és épp el akartam hagyni a pénztárt, amikor nagggyon megbotlottam, de nem én voltam béne kivételesen... ott hagyták láb alatt azt a kerekes kis izét, amibe a kosarat kell tenni, én meg beleléptem. Megütötte a bokámat, ami most piroskás, és a combomat hátul-belül, ami meg olyan sötétlila, mint amilyen sötét még soha sehol nem voltam (oké, tudom, belül, de az most nem számít). Szal fáj. Nagyon. Ne menjetek DMbe, veszélyes.

Hát...

Szal ez egy jó hét volt. Csak fárasztó, ugyebár.
Volt hotdogos fiú, aki egy lusta dög, két napja ki se tolta a képét - így asse tudtuk, mit ebédeljünk. Volt aranyos takarító, aki a fejébe vette, hogy nekem szociális mnkásnak kell majd lennem... asszem ez felejtős. Van néger arab, aki nem tud magyarul, és van sima arab, aki fiatal és helyes, és tud magyarul, de bénán segwayezik. Szal megbeszéltük, hogy ő tanítgat arabul (mer bejön ez a nyelv nagyon:)), én meg feljesztem a segway-tudását:)) Meg van ari biztonságiőr bácsi. És tök jó érzés... ők mindannyian mondogatták, hogy sajnálják, hogy nem leszek jövőhéten, mert hiányozni fogok...:) A takarító azt is mondta, hogy nagyon kedves vagyok, és meglepően sokat mosolygok, és hogy ez nagyon ritka, és megtiszteltetésnek érzi, hogy megismerhetett... hát nem aranyos? Sokat beszélgettünk vele amúgy a rasszizmusról - mert ő cigány, és bár én nagyon jóban vagyok vele, mert nagyon értelmes, meg kedves is, mondta, hogy azért takarít, mert a végzettségének megfelelő munkahelyekre nem vették fel... valszeg a bőrszíne miatt... én nem értem... ez még mindig így van?? Szomorú... és nagyon sajnálom őt, mert nagyon értelmes.
Meg volt nálam csütörtökön Susa, és jó volt végre látni már... Tegnap meg kint volt Gigi, Gábor és Tom... aranyosak nagyon:) Jó volt velük... Én meg ma is kimentem, bár már csak hobiból, és vittem Titit is... ő is rákapott a segwayre:D Ha vkinek van kedve, jöjjön ki, az ismerősök ingyen mennek:)

Nagy nap:)

Épp búcsúzom a telómtól, ez volt az utolsó együtt töltött éjszakánk:) Hozzámnőtt már a kis drága, de hát 3,5 év az 3,5 év... szal ma megyek újat venni, csak aztán megyek dolgozni. Na majd meglássuk. Csak azért sajnálom szegény telómat, mert még egész használható, de most megkapja majd a húgom, a telefonfaló...

...:)

Az Egy gésa emlékirataiban Mameha azzal méri le, Csijo/Szajuri mennyire felkészült a gésaságra, hogy azt a feladatot adja neki, hogy a tekintetével állítson meg egy férfit. Ez jól sikerül neki, a pasi orra is bukik. Akkor most én is lehetnék gésa? Tegnap egy pasi elkapta a tekintetemet, és bár én mentem tovább, ő megállt, úgy nézett... majd amikor elindult, (mivel még mindig nézett), nekiment a Bowling Club bejáratának:P

Pfúúúúú...

Fáradt vagyok. 2 napot már végigcsináltam: este későn fekvés, reggel nagyon korán kelés, hazajövés, evés, elmenés Pólusba, Segwayezés agyba-főbe, későn hazaérés Titihez... és minden megint kezdődik elölről. Kint alig van időm és lehetőségem, hogy leüljek. Úgy érzem, ma már nem fog menni. Egyszerűen elfogytam belül... és alig tudok lábra állni. Na jó, asszem kipanaszkodtam magam.
De legaláb sokat ittam (kb 4 litert), és keveset ettem... talán majd visszafogyom, amit Kövkálon híztam:)
Ja, tegnap reggel összefutottam Ferivel... szegény... szörnyű látvány lehettem:)

Ma, ahogy hazafelé sétáltam egyes egyedül a szemerkélő esőben Szendééktől, valahogy folyton úgy éreztem, hogy Sus is ott sétál mellettem. És jó volt.

Miért kell minden egyes nap ugyanazt az arcot látnom a tükörben?
(I wanna be somebody else)

Kövkál

>naplóféle<

Szombat

Elvileg hatkor indultunk, de lévén, hogy Ágiéktól függtünk, talán nem meglepő, hogy gyakorlatilag csak nyolckor. Az út hosszú volt és szörnyű, szeretném már végre elfelejteni. Koromsötét volt, és zuhogott az eső. Anyu nemhogy a felfestést nem látta, az út szélét sem. Próbáltam segíteni, de én sem láttam többet. Iszonyatosan féltem. Szal amikor végre megérkeztünk, Istvánnal együtt ittunk vmi nagyon rossz ízű, de annál nagyobb alkoholtartalmú löttyöt. Aztán egy vérnyomásteát is ittam - biztos ami biztos. A felnőttek aludtak az egyik szobában, én meg Timivel és Ákossal a másikban.

Vasárnap

Reggel sem volt még túl jó idő, és még délelőtt elmentünk négyen lányok a Tapolcai kórházba, mert Timin néhol nagyon csúnya sebek voltak... bőrbetegséggyanúsak. Ott persze nem fogadtak minket, mondván, hogy ez ügyelet, nekünk meg bőrgyógyászat kell - szal menjünk másnap az Sztkba. Amikor onnan visszaértünk, már meleg volt, szal lementünk a strandra. Ott, miután először fürödtem, mezítláb mentem a füvön, és beleléptem egy darázsba. Naggyon fájt... rá se tudtam lépni, és a fullánkot se tudtuk kiszedni, de eben végül segített a három feltűnően helyes vízimentősrác:P Utána este megjött a Vágány család, Tomistul, Annástul. Éjjelre még maradtam a gyerekszobámban, csak a szomszédon büdösTomi lett.

Hétfő

Reggel megjött Zsuzsi, Nono, és a legjobb barátnője, Lilla. Nonón vörös kiütések voltak, szal őt is beültettük a tapolcai bőrgyógyászatra menő kocsiba. Az Sztk lerobbant volt, koszos, a pad a folyosón kényelmetlen volt, és hosszú volt a sor is. Minkét lány kapott gyógyszert és kenőcsöt, Nononak valszeg gyógyszerallergiája volt, Timinek meg bakteriális fertőzése. Innen megint strand. Este óriási rikiparti - közellenség lettem, ugyanis szokásomtól eltérően végig fölényesen vezettem, és persze végül nyertem. Este közben felfújtunk egy nagy matracot, hogy azon aludjunk, anyu, Timi meg én. Szal átköltöztem a felnőttszobába. De mint kiderült, a matrac lyukas volt, reggelre leerezstett... kicsit kemény volt:)

Kedd

Nono sokkal kiütéseseben ébredt, féltünk, hogy ha a dagadás továbbterjed, megfulladhat. Bevittünk a veszprémi kórházba. Közben a darázscsípésem se lohadt, sőt, csak duzzadt, és lilult. Veszprémben az enyémre azt mondták, ez előfordul néha, Betadine-ozzam és Fenistilezzem, előb-utób elmúlik... és talán majd normálisan tudok járni:P De Nono... bent tartották. Felvittük a gyerekosztályra. Szegény úgy sírt... és úgy magához szorított... Aztán elmentünk az anyjáért meg Lilláért. Engem elvittek Salföldre, ahol a vízben ráültem egy siklóra... aki ismer, el tudja képzelni, milyen jelenetet rendeztem...:P De jött az eső, hazamentünk. Etse Mi lenne ha?-t játszottunk, és mindenki nagy meglepetésére Lilla nyert. És megtudtam, hogy a töbiek szerint én ha ország lennék, Csodaország lennék:) Éjjel megint gyerekszoba, Timivel egy ágyban.

Timi malackákkal álmodott... azt álmodta, hogy az egyik mindjárt leesik, és utánanyúlt, hogy visszahúzza... én meg arra ébredtem, hogy a seggembe markol:DD

Szerda

Nonot nem engedték ki, a szteroidok még nem mentek ki belőle. Megátogattam - most RAV4-gyel mentünk... nem volt akkor szám, mint vártam. Aztán mentünk a Művészetek völgyébe. Beszereztem egy mókás fülbevalót, meg ajándékot is, meg ettem langallót, ami nagggggyon finom, meg láttam sok szép dolgot, csak nem volt elég pénzem. Akaram Titinek is venni vmit... de nem igazán hittem, hogy örülne vmi kézműves izének... Ezzel jól el is ment a nap... Éjjel gyerekszoba.

Csütörtök

Nono kijött. Pöttymentesen. Badacsonyba akartunk menni, de az eső elmosta ezt a programot, szal végül csak Révfülöpön sétálgattunk egyet a mólón. Kaptam egy felsőt, ami kosztüm alá jó lesz érettségire, meg vettem egy fülbevalót...:P Még révfülöpön voltunk, amikor István visszaért Pestről az egynapos útról, és hozta Nono apját, Petit is. Este, így, hogy végre teljes volt a létszám, elmentünk Kővirágba vacsizni. Én a gyerekasztalnál ültem - szerencsére... nagyon szóakoztató tud lenni néhány hülye kiskamasz társasága:D Éjjel gyerekszoba - hogy beférjünk, Nono, Lilla és Timi egy ágyon aludtak... bár a lábuk átlógott Andriséra is... mindenesetre mókás volt:P

Péntek

Délelőtt elmentünbk Tapolcára Timi kedvéért. Esett az eső, meg minden, de azért jó volt. És feladtam Alinnak is a képeslapot. 5re meg kivittük Ákost Révfülöpre, onnan indult a kompja, Lillára megy a haverjaihoz pár napra. Jól leégettük szegényt azzal, ahogy elbúcsúztunk tőle... még a komp is visszafordult:D Utána hazamentünk, majd 7re Lillát vittük ki a révfülöpi vonatállomásra... Este pedig rikiztünk, de bárhogy igyekeztem, csak 6. lettem... ez van. Éjjel gyerekszoba, de Ákos nélkül már nem volt az igazi.

Szombat

Felkeltünk, reggeliztünk, pakoltunk, Timivel hisztiztünk másfél órát, hogy indujjunkmá, aztán hazajöttünk:) Asszem ennyi...

+ Kiolvastam az Egy gésa emlékiratait. Imádtam. Erre majd visszatérek. És a gyerekszobai esték... hihetetlenek voltak... Ákoska meg fantasztikus. Egyrészt, egyre jobb pasi, ahogy növöget, másrészt egyre job a humora... Feri és Dani együttvéve nem tudna így megnevettetni ennyi lányt, mint azt Ákoska tette:) És állítólag már csajozik is...:P