hihihe nincsen munkám (ez nem is vicces)

Nyomi Friki pedig van. Rágugliztunk.

Egy kis dolog a Földünkért, használd te is.

Majd írok Bulgáriáról. Most viszont asszem épp életem legrosszabb éjszakáját vészelem át...

vigyázz, Bulgária, jövöööööök

:)

Eli annyira türelmetlen már, hogy az előbb felhívott, hogy már nagyon hiányzom, és hogy az utolsó napot nélkülem már nem bírja ki, tuti:)

4en lányok a Vidámparkban

Igen. Tudom, pont úgy nézek ki, mint aki esténként bicepszre gyúr. Naésaztán. Mi vagyunk hárman, azt tessék nézni. Anyu és Kriszti előttünk a Mesebarlangos csónakbanMi hárman, csak anyu nem annyira, hogy jól megaszongyam. Ez volt a vízi csoda, amin anyu azér egy picit félt

Te, hát hé

Csak így nézegettem képeket a hétvégéről meg mittomén, és arra jttem rá, hogy szép vagyok. hihi

Meló után megvettem a holnapi buszjegyet, nem mellesleg az utolsó darabot, ami még volt a holnapi napra, aztán betértem két kedvenc boltomba, hogy kihúzzam magam a letargiámból némi vásárlással szerzett boldogsághormonnal. És olyan történt, ami még soha: vásárolni sem volt kedvem.

pofára de nagyon

én érte mindent, ő pedig engem. ijb

Azt hiszem, 4 éve már, hogy elhatároztam, hogy soha többé nem sírok Julio miatt, mert egyszerűen nem érdemli meg. Most mégis itt ülök, és záporoznak a könnyeim, közvetlen azután, hogy az ő levelét olvastam.

i wanna be somebody else

Tudom, milyen trendi szeretni önmagunkat, elfogadni önmagunkat, dehát én sosem voltam igazán trendi. Sokmindent szeretek magamban, a maradék egy részét meg elfogadom, de még ezután is marad ez meg az. Szeretnék kevésbé kötődni. Szeretnék kevésbé függni mástoktól. Szeretnék végre erős és határozott és önálló lenni, és élni, akár egyedül. Azt akarom, hogy én önállóan is létezzek, ne csak valaki más karjába csimpaszkodva. Nem hangzik túl nagy dolognak, és aki felszínesen ismer csak, az talán nem is érti az egészet... de számomra az önálló létezés a világ legnehezebb feladata.

ezt mondanám 3 évvel ezelőtti önmagamnak

Ne hívd el a táborba. Ha már elhívtad, ne sírj utána. Ne könyörögj, ne alázd meg magad, magától visszajön úgyis.
(ha nem hívtam volna el, az egész nem lett volna, és nem rándult volna meg minden alapjaiban... és még talán most is minden tökéletes lenne)
Ezen kívül azt hiszem, semmit nem bánok.

mal

Los últimos días todo acaba mal... no sé que será... una maldición, quizás. Como si me persiguieran las nubes. Y en el momento cuando pienso que por fin algo me sale bien... me vuelvo a desengañar. Quiero gritar, quiero llorar, pero ya ni podría dejar de sonreír cuando tengo ganas de llorar. Y que es una sonrisa falsa? A veces. Pero... a veces no.

akarok méééééég Offspringeeeeeet

"Szereted, ha szeret, ha boldog vagy, ha minden tökéletes, de szereted akkor is, ha már nem szeret, ha megbánt, megsebez, ha haragszol, ha összevesztek, ha otthagy.. szereted, mert az igazi szeretet mindentől független." (http://poqita.blogol.hu/)

Bulgária

Nagy elhatározásra jutottam. Ha Tüdő nem tud jönni, akkor egyedül vágok neki Szófiának.

Hmm hát ma voltunk westendezni Timivel. Vettünk közösben egy szexi fekete minirucit, háta senincsen neki, és szééép; meg vettünk fülbevalót meg gyűrűt meg cuki esernyőt és egy felsőt amire flitterezek (nem konfetti és nem filter... flitter:D), meg Timi vett Retro pólót merazgizda. Röhögtünk sok boltban meg összefutottam Lakival, kommandóztam a Springfieldben; követtünk egy nőt, mert rajta láttuk meg a szexi rucit (és pont a boltba ment vissza venni mégegy ugyanolyat más színben:)), összefutottam Julioval és direkt taliztam a göthös és aligkésős Crisszel tetőteraszon, ahol most épp senkit sem láttam szakítani. Bár, nem alakult minden úgy, ahogy akartam. nademindegy. azér jó volt

de itthon meg úúúúúúgy unatkozom, hogyarranincsenszó

fuhúúúú de szívesen káromkodnék most üvöltve...

dehát mindenki alszik

hát, vannak dolgok, amik nem esnek jól. sőt.

oh. igazából jelentkezni akartam a megasztár 4be, mer manapság ez szinte az egyetlen lehetőség. erre ma látom, hogy idén személyesn kell regisztrálni, budapesten tegnap. ma van az utolsó állomás, siófokon, másfél órával ezelőtt. lol. looooooseeeeeer

Imposible es sólo una palabra,
que usan sólo los hombres débiles para vivir
fácilmente en el mundo que se les dio,
sin atreverse a explorar el poder que
tienen para cambiarlo.
Imposible no es un hecho, es una opinión.
Imposible no es una declaración, es un reto.
Imposible es potencial.
Imposible es temporal.
Impossible is nothing.

A tegnap este asszem jól sikerült:) Melóból (ami annyira nem volt szórakoztató) siettem Zöldmacskába, mert talim volt Gigivel és Tüdővel. Tüdőtől kaptam szülinapomra egy üveg Metaxát, hát fel is bontottuk, ittunk néhány kört, meg söröztünk, Gigit kivéve. Azt hiszem a harmadik kör Metaxa környékén ment füstbe végleg az a tervem, hogy józan maradok az este:P Beszélgettünk jót, és jó volt őket látni nagyon... csak mennem kellett tovább. Crisszel volt tali, talán az utolsó. Mentünk Margitszigetre... meglátott Ferenc krt-on a Metaxával és felcsillant a szeme, a kis elkesz (bagoly mondja, sajnos). Kiértünk, kerestünk csendes helyen egy padot... és jó volt nagyon:) (elipszist hagyok itt a népnek) Viszonylag hamar, fél 2kor már itthon is voltam. Fürdés, alvás, fél7kor meg arra ébredtem, hogy vmi idióta füvet nyír az utcán. Lol.

Egyszer, amikor Áginak épp valami gyógyszert kellett szednie, mert ki gondolta volna, megint volt vmi sérülése, akkor a gyógyszer miatt nem ehetett cukrot. Elvileg semennyit, gyakorlatilag néha azért valamennyit evett. Átjöttek hozzánk, én meg épp empanadat csináltam, és Ági nagyon rácuppant. Kérdezte, hogy van-e benne cukor. És tudtam, hogy a húst vegetával csináltam, és abban van egy kis cukor, de annyira csillogott a szeme, hogy végre ehet vmi finomat, hogy azt mondtam, hogy nincs benne. Evett is belőle jópárat, nekem meg azóta is lelkiismeret-furdalásom van, amiért ilyen dologban hazudtam. Pedig hamar meggyógyult. Én mégis rosszul érzem magam emiatt a mai napig. hihi

natural beauty??

A VOLT adott egy kis önbizalmat azér'. De elgondolkodtam... tudom, hogy szép vagyok. Látom, hogy szép vagyok. De nem érzem, hogy szép vagyok... pedig ez lenne a legfontosabb.

most pedig ismét csend. nem írok róluk. egyikről sem. ehhez már nincs erőm.

utálom, hogy felnőttem, utálom, hogy úgy is bánnak velem, utálom, hogy én is úgy bánok magammal

4 körül felébredtem, viszkettek a szúnyogcsípések. Lementem bekenni, meg inni egy picit. Visszamentem a szobámba, nekidőltem a szekrénynek, és behunyt szemmel azt kérdeztem magamtól, hogy mit akarok Cristől. Hogy miért ragaszkodom hozzá, ha ő nem méltón viselkedik velem. És most először tényleg nem értettem. És ha nem hajnali 4 lett volna, felhívtam volna, hogy ne találkozzunk, fölösleges. Ezek után még kíváncsibb vagyok a ma délutánra.

to love & be loved

most, hogy úgy érzem, nem érdeklem, hogy már nem szeret, hirtelen elkezdtem hozzá nagyon ragaszkodni ... és bánni soksok mindent

fuhúúú annyi gyönyörű sablont találtam, hogy hirtelen asse tudom, melyiket. de marad ez most egy ideig, hiszen olyat akartam, amiben a bejegyzéseknek sötét az alapja, van benne narancssárga, és kifejezi valamelyest a szentimentális, pacifista személyiségemet. asszem ez megteszi:)

Vettem napszemüveget. Aki ismer, az tudja, hogy ez nagy szó.

jah, Cris meg felhívott nemrég, és ettől a beszélgetéstől nem lett jobb a kedvem. "nem tegnapra beszéltük meg?" jött a kérdés. "mér, tegnap jöttél?" - kérdeztem én. "nem... holnap dolgozol? ráérsz?" - jött a kérdés, amire köpni-nyelni nem tudtam, úgy bedühödtem. gyorsan elküldtem a búsba, este meg elvben beszélünk msnen, bár sztem én nem is leszek itt. hirtelen egyszerre kellett sírnom, üvöltenem és káromkodnom. de még ennyit sem érdemelt. letettem.

Timcsivel

Timi ma elkísért leadni az indexemet (végre ezzel is megvagyok), aztán beugrottunk Europarkba, hogy hátha van vmi akciós nyamiság. És volt. Összesen vettünk: egy farmert, egy ilyen kis senemhosszúsenemrövid gatyát, két topot, egy pulcsit, egy sortot és egy szoknyát, mindezt kb 8ezer pézért. Vérprofik.

Ennél megalázóbb érzést hirtelen nem tudok elképzelni. Amikor fél órája késett, felhívtam otthonin. Gondoltam, biztos alszik még. De nem. Beszélgettem egy jót az anyjával, aki megnyugtatott, hogy már úton van, még délelőtt elindult. Amikor másfél órája késett, lefeküdtem aludni, mivel mobilon nem értem el, gondoltam ennél jobb dolgot nem tudok tenni. Amikor két órája késett, kiderítettem a barátai számát, akiknek persze halványlila foglamuk sincs, hol lehet. Én meg itthon ülök és bőgök, mert ilyen csúnyán még nem bántak velem. (na jó, ez így nem igaz... mindenesetre a szeretteim még soha)

Az a vicc, hogy a kommenteket már csak itthon, este olvastam, mégis csak ti kettőtöket hívtalak...:) Ez talán jelent valamit, nemdebár?:)

mosottszar

Egyszerűen nehezemre esik felkelni az ágyból, a székből... hajnalban muszáj volt bevennem fájdalomcsillapítót, és bár azt a hasam miatt vettem be, nem gondoltam volna, hogy télleg csak arra fog hatni, és hogy hasogató fejfájással ébredek...nah mindegy. Izomláz mindenhol, rosszullét, dehát az élet megy tovább... öltözöm, mer mindjárt cselló, aztán meg meló. És bármilyen fáradt vagyok, lehet, hogy valakit felhívok meló közben, hogy mentsen ki ebből a mélységes önsajnáló unalomból. blöáh, különben is.

A barátaim, akik szeretnek, azt mondják, ne kapkodjam el a döntést. Abból semmi jó nem származik, és ezzel én is egyetértek. Bármit is mondanak ők ketten, jól megrágom ezt a döntést, és ehhez idő kell.
Erre ma amikor anyut megkérdeztem, hogy Cris átjöhet-e medencézni kedden (itthon lesz a húgom, stb, úgyhogy ha belegondol, rájöhet, hogy télleg medencézni hívtam), mire a száját húzva végül megengedte, azzal a feltétellel, hogy mire hazaér, Cris már ne legyen itt. És még hozzátette, hogy már igazán itt lenne az ideje, hogy döntsek.

Olyan jó, hogy tulajdonképpen egyedül az anyám az, akit teljesen hidegen hagy, hogy boldog vagyok-e vagy sem.

confused

Most pedig nem érdekel, ki olvassa ezt a hülyeséget és ki nem, leírom, amit érzek és gondolok. Na persze nem mindenről, de... mindegy.Tegnap én is láttam a másnapos fejét, az idétlen hosszú haját, a vézna alakját, és hogy mennyire kisfiú. Igen, végre én is láttam. Először fordult elő, hogy nem láttam tökéletesnek. És dühös is voltam, amiért tudta, hogy aznap megyek, és pont addigra merült le, mert szerintem ezt azért lehet manipulálni. Naggyon dühös voltam. Úgy éreztem, fél kézzel meg tudnám fojtani. És örültem, hogy végre kilábaltam belőle. Boldog voltam, akkor is, ha egy kicsit boldogtalanul. De aztán felhívott, és ugyanolyan izgatottan vártam, hogy láthassam, mint eddig bármikor. És amikor megláttam, elszállt minden dühöm, és ismét tökéletesnek láttam. És örültem, hogy puszival szokás köszönni a kultúránkban... így hozzáérhettem... ez a kép meg borzalmas, mégis sokat jelent nekem.
Szánalmas, tudom, ez az egész. De nem tehetek róla, sem ellene.

Nem tok htmlt szerkeszteni, se semmi ehhez hasonló dolgot. Úgyhogy ilyen kis egyszerű a nyári dizájnom. Ez van, ezt kell szeretni:)

jó VOLT

Egy darabig ugyebár fel sem merült bennem, hogy megyek. Aztán majd' megőrültem, hogy nekem muszáj mennem Offspringre. Most meg bánom, hogy nem voltam az egészen:) Életem egyik legjobb élménye volt:) A csap szökőkút, engem pedig nem akarnak megzavarni a hajnosásban, de persze szerelmesek belém (göndörhajú pöttyös barna lány:P), és hát mondjam meg a betűm egy nevét, izé. Elődöt meg ne lessem, ha már a ffi vécében pisilek:P Zsolti meg hatszázszor, ami lehet, hogy jel, Crisék meg soha, talán ez is az.Imádom a fesztiválfílinget, élveztem nagyon a fűben ülni, sörözgetve szénné égni, télleg. Vicces volt a brazil doboscsopi, a hosszú sor a Red Lounge-nál, a karaoke (az a pasiiiiiiii:D) Voltunk Colorstaron, de ott még anyira nem éreztem a fílinget... De a Ladánybene jó volt, a Kell egy háznál teljesen bezsongtam, felhívtam Titit, hogy hallgassa egy kicsit és röhögjön:D Aztán meg ettünk fullos hotdogot porban ülve:)

Táncoltunk jól, meg söröztünk, és barátkoztunk. Kértünk furifiúnak sört, beszélgettünk ari lánnyal a ffi vécére várva, tippeltünk kort:), persze mindezt sörrel kísérve. Józsiéknak meg kb beleugrottam az arcába, de így is sok időbe telt, míg észrevettek:P Iwiwen meg vegyetek fel, merazmenő. Offspring előtt egy ééérdekes telefonbeszélgetés után (Miiiiii? Hoooool?) sikerült találkoznunk Crisékkel, aztán kezdődött a koncert....áááááááá.... néha kicsit furcsán nétrek, amikor én apró sortocskában, pöttyös bikiniben (mer a tombolásban hamar kimelegedtem:P) tomboltam erre a zenére, és mellesleg a dalok nagy részét végigordítottam én is:D De iszonyatosan jó volt, és ahogy Cris sem, én sem hiszem el, hogy ott voltam az Offspring koncertjén:)
Utána megpróbáltunk együtt mardni mindannyian... hát nem volt egyszerű... nah mindegy. Kicsit hallgattunk Zagart, bár inkább beszélgettünk, mint hallgattunk:) Cris állítólag be is ment a sátorba pogózni... széééép.... aztán meg rappeltek rá:) Összefutottuk V. Danival is, beszélgettünk, bár főleg Susszal dumcsiztak... de ari:) Beszélgettünk egy darabig, aztán Crisék elmentek, mer partyzni akartak... fáztam nagyon, Cris felajánlotta a pulcsiját, amit én nem tom mér, devisszautasítottam, és most tessék, jól megfáztam. Aztán mi meg elindultunk az állomásra, persze egy órával vonatindulás előtt odaértünk. Bealudtunk kicsit... aztán a vonat olyan lassú volt, hogy lekéstük a csatlakozást, de szerencsére hamar jött másik, és a sok Voltos mind felpréselődött... nekünk még ülőhely is jutott. 9re itthon is voltam... most meg szenvedek, mert leégtem, kis napszúrást kaptam, megfáztam... de az a vicc, hogy így s megérte, az utolsó pillanatig. Minden. Nagyon jó volt:)

holnap volt :D

Pfu, ma dumcsiztam jót Kezzsel, Susszal, most meg fekvés, mer reggel Volt. huhuuuu de izgatott vagyok (salgótarjániasan, huhuuuu de izgalmas vagyok). nah majd bővebben is:)

*azér érdemes élni*

egy blogbejegyzés a Legjobbtól, egy séta a városban Anyuval... és minden gyönyörű...

Héééé... megölelne má valaki??!

Hazafelé

Papucsban, festett lábkörmökkel, festetlen kézkörmökkel, hosszú farmerban, sportos fazonú topban melltartó nélkül, copffal, durcás arccal, felvetett fejjel, Offspringet hallgatva nagyon hangosan sétáltam hazafelé, és úgy éreztem, ezzel most jól megadtam a világnak, ami jár neki. Én így lázadok. ...loser? lehet. de legalább a légynek se ártok.

hogy én mennyire utálom a magányt

Egész délután csak ültem a ház különböző pontjain, és nem csináltam semmi értelmeset. Talán csak a másnaposság miatt. Kitudja. Ugyanazok a gondolatok cikáznak a fejemben felváltva... és az sem tesz jót, hogy most ilyen egyedül vagyok...
Tényleg úgy érzem, hogy a nagy ürességben szaladgálok, keresvén önmagam, kiabálva, de a végtelen elnyeli a hangomat... ezt utálom a legjobban. Amikor nem hallják, hogy kiabálok. ... elmeséltem Crisnek. A reakciójából végre megértettem, hogy ha talán már nem is szerelmes, tényleg fontos vagyok neki. És ez jó. De akkor sem találom sem magamat, sem a helyemet a világban, sem az értelmet a létezésemben...

Jó volt tegnap, csak ma ne kellett volna felébredni...