...apróságok...

Hogy miért jó élni? Mert jó észrevenni az élet apró kis szépségeit... ahogy a kerti kislámpa mögé bújva egy virág félve bontogatja szirmait, vagy amit Akela művel...:szaltókat, bukfenceket hányja kergeti a farkát, ha kaját kap, a fél kezemet leharapja, néha megjelenik csuromvizesen a teraszon, amikor már csak nevetünk a szomszéd néni hülyeségén, amikor két héten belül már ötödszörre sütünk szalonnát, és ebből egyszer olyan keményre sütöttem, hogy a kutyák se tudták elrágni rendesen...Mert jó nevetni minden kis buta hibán, tévedésen. Jó nevetni azon, hogy nem vagyunk tökéletesek. Jó érezni a forró szellőt az arcomon. És mert jó tudni, hogy akiket szeretek, azok bármilyen messze is vannak, azért gondolnak rám.

Már csak 9szer kell bejönni

...és ebből is egyet el fogok lógni.

Nnna. Túl vagyok a vizsgákon. Spanyol 5,4, amivel biztosan megvan az év végi 5ösöm, az ének jegyét nemtom még, de sztem csak négyes. Belerontottam a szövegbe, meg Sándorral meg volt beszélve, hogy nem ismétlünk, ő mégis ismételt, én pedig hirtelen megriadtam... és megint olyan volt, mintha én nem tudtam volna jól. De mindegy. Ott volt sip-sup fiú (Ex B-boys), a Huszárgyereket előadta szőrtelenített mellkassal, köldökig kigombolt ingben, hegyesorrú cipőben, stb. Most épp barna a haja. Na de hát ő a sip-sup.

Énekvizsgáról visszafelé jövet ismét megtámadott Szatír bácsi. Meresztgette rám ijesztő, vérben forgó szemeit, puszival akart köszönni, és beszorított egy sarokban, én meg csak sékeltem like a leaf. Legközelebb inkább kiugrom a buszból menet közben. Hogy lehet egy ilyen embert leépíteni?

Nos, hát Garics is megmondta, amikor Titi felelt, hogy attól még lehet jó ember, hogy nem szeret énekelni:) Amúgy jókat szokat mondani (mármint Garics). Bár vannak az osztályból, akiket csak az éltet, hogy ellent mondjanak neki, és nem gondolnak bele, mekkora dolgokat mond. Amikor a legutóbbi dalt vettük, azt mondta, szerinte az a barát, akivel akár évek múltán is onnan tudjuk folytatni a beszélgetést, ahol abbahagytuk. És tényleg, ilyen ember kevés van, őket nagyon meg kell becsülni. És azt is mondta, hogy az igaz barátra nem tudunk haragudni, amire természetesen rögtön érkezett az ellentmondó nyávogás, de igaz. Tényleg. Susa bármit tenne, nem tudnék rá haragudni. Nem ezt bizonyítja az is, ami nyár végén történt? Amikor mindenki elfordult tőle, csak én álltam mellette mindvégig? Persze, féltem, hogy azzal a beszélgetéssel mindent elrontok, pedig csak bebizonyítottuk vele egymásnak, hogy igaz barátok vagyunk. Nem mondom, hogy néha nem vagyok bizalmatlan, de igyekszem legyőzni ezt az érzést. Mert nem érdekel. Ha igazat mond, ha nem, ő az én Susám, és ezen már senki és semmi nem változtathat. És egyszer úgyis minden rendbe jön. Mondhatnám, hogy félek, hogy egyszer elveszítem, de ez nem igaz. Mert ha nem is találkozunk, és nem beszélünk, ő már akkor bennem él, és, mint a megszerzett tudást, ezt sem tudják már elvenni tőlem.

Estoy durmiendo

Alig alszom napok óta. Vagy nem tudok, vagy nincs időm. Elfáradtam. Elegem van. Egész nap szaladgálok, gyakran enni sincs időm, ettől fáj a hasam, de azért szépnek kell lenni, mert casting, és a gyomrom felett a rekeszemnek azért hibátlanul kéne működni, mert zeneirodalom verseny. Leadja a rádió, ez már nem vicc. Ráadásul két napja még nem tudtam ezt a dalt. Mindegy, ez most hosszú. Majd elmondom. Addig meg álmodom - ha már úgyis alszom.

Világbéke!! Pacifista vagyok

Fájt a hasam, gyengének éreztem magam, úgyhogy ledőltem a tv elé. Bambán kapcsolgattam, aztán megálltam az HBO-nál, ismerősnek tűnt a főszereplő. Rájöttem, láttam már a filmet. Távol a mennyországtól. Még mindig szorít a mellkasom. Másodszorra is hihetetlenül megérintett. Ha azokhoz az időkhöz mérjük magunkat… lényegesen közelebb vagyunk a mennyországhoz… én mégis úgy érzem, nagyon távol van a Jó. Most nem a saját Jómra gondolok, hanem ennél kicsit egyetemesebb értelemben véve. Amíg vannak emberek, akik nem azért sétálnak, mert szép a naplemente és friss a levegő, hanem azért, hogy kifigyeljék és feljelentsék az engedély nélkül építkezőket, addig a rosszindulatot a kisgyerekekből sem lehet majd kinevelni, és amíg a kisgyerekeket így nevelik, addig nem is lesz egyetemes Jó… Tudom, teljesen plázacicás ez a Világbéke-koncepcióm, de én tényleg azt szeretném, ha végre mindenhol lenyugodnának a kedélyek, és mindenki megpróbálna kedves lenni másokkal.

Egy ideje már mindenfelé látom a plakátokat, társadalmi célú hirdetéseket, amelyeket a romák érdekeinek védelmében készítettek. Én elhiszem, hogy nagyon sokakban él még a rasszizmus, de szerintem már többségben vannak, akik nem csőlátók ebben az ügyben. Nem tudom, mások hogy vannak ezzel, de engem egyáltalán nem a romák zavarnak, hanem azok, akik felszállnak a buszra, hangosak, büdösek, koszosak és ápolatlanok. A félreértés abból származik, hogy az ilyen emberek többnyire romák, de a két szomszédom, Klári néni és Margit néni, bár fehérebbek a falnál, mégis ugyanolyan idegesítőek, míg a két házzal arrébb lakó egyik romalánnyal hazafelé rendszeresen beszélgetek, rendkívül kedvesnek, okosnak és szépnek tartom.

Megígértem, leírom, miért kezdtem új blogot. Tömören és röviden azért, mert valaki a suliból rábukkant, olvasgatta, és kiválasztotta belőle azt a három bejegyzést, amiben az igazgatónő beszólásait írtam le, illetve, amikor egyszer a matektanárnőmet szidtam, kinyomtatta és az igazgatónő kezébe nyomta. Aki olvasta, az tudhatja, hogy nem az ilyen bejegyzések voltak túlsúlyban, szerintem messze nem. De így jártam. Úgyhogy megszüntettem a régi blogot, mielőtt újabb támadások érnének. De nem tudtam tőle megválni, az életem túl fontos részét ölelte fel, lementettem az egészet:) És arra lennék még kíváncsi, hogyha valaki már kinyomtatta ezeket, akkor miért nem adta oda neki azt is, amiben Sergiot az égig magasztalom? Vagy ha sérelmezték, hogy az osztálytársaimat szidom, akkor arról miért nem beszéltek, hogy Fejcit, Zitát, Ferit dicsértem, a bocsánatkérős bejegyzésben írtam, hogy szeretem Ankát, valamit azt is kijelentettem, hogy Dórika és Titi nélkül nem megyek osztálykirándulni. Vagyis, emlékeim szerint 6 embert dicsértem, míg csak kettőt szidtam. Biztos bennem van a hiba, de én még mindig nem érzem, hogy hibáztam volna.

Susa, Te meg hívj már! A nyuszikat már nem fogod látni, de Süncit még talán igen… és egyszer itt kell aludnod, csak szólj, melyik hétvégén… meg kell nézned, beüzemeltük a tó és a medence körüli kislámpákat, nagyon szép… és majd gyújtunk tábortüzet ugyanúgy, mint Kövkálon…

Új

Úgy döntöttem, minden legyen új, ha már új dolgokba fogok. Így hát már nem free, hanem blogspot.