ezen a héten semmi sem úgy alakult, ahogy terveztem. a Sors valamit nagyon közölni akar... 2012, here I come, challenge accepted!

wonderwall

Ma reggel ültem a metrón, a tavasztól megrészegülve, idegesen amiért késésben voltam, és ilyenkor még a zene is idegesít, de azért tovább hallgatom, hátha mégis lenyugtat, ami persze sosem történik meg, de ma mégis. Meghallottam a wonderwall első akkordját, behunytam a szemem, és láttam magam előtt, ahogy három éve ott ült mellettem a Margitszigeten, és átölelt, mert fáztam; és hirtelen még az illatát is éreztem, azt az illatot, ami a mai napig fogva tart; és abban a pillanatban nagyon hálás voltam a világnak, hogy élek.

olvasgattam...

http://index.hu/kultur/eletmod/2010/02/01/az_eskuvo_lenyege_a_habos_es_gyonyoru_no/

Ezt olvastam, és én nem értem. Oké, biztos van, akinek kell a nagy esküvő. Nekem még nagyon messze van ez, de persze, mint nagyon sok lánynak, nekem is vannak elképzeléseim. Én például varrónő ismerősünkkel szeretnék megvarratni majd egy mell alatti szabású teljesen sima földig érő, nem abroncsos ruhát, aminek a mellrészét én szeretném fehér gyöngyökkel kivarrni, mert attól lesz igazán az enyém, hogy magam csinálom, mint eddig is annyi mindent.
Nem akarok fodros, masnis fogadást, se limuzint, se pillangóreptetést (igen, itt jön az a rész, hogy meglepődtök, nagyon:D). Csak annyit akarok, hogy akit szeretek, az ott legyen, semmi felesleges felhajtás. Egy családi ebéd vagy akármi utána, nem valami habos gej tortával, hanem csakis a kedvenc gyümölcstortával (persze ha a vőlegény is szereti:)). És talán, ahogy Dóra tette - mert az az ötlet nagyon tetszett - egy buli a fiatalabbakkal, a nem családtagokkal. Mesi példájából tudom, hogy így se igazán olcsó, de akkoris... inkább spórolok arra, hogy utána ne kelljen kenyéren és vízen élnünk, hogy legyen pénz babaágyra, ha úgy adódik. Persze, fontos nap ez az ember életében, de igazából csak egy új időszak kezdete.

Sokszor hallottam híradóban már, hogy lezárták Ferihegyet, hogy töröltek járatokat, stb, de sosem gondoltam bele, milyen lehet ezt átélni.
Tegnap, 5 perccel a gép felszállási ideje után odajött a beszállókapuhoz egy férfi, és angolul bemondta, hogy törölték a járatot a hó miatt. A wizzair mossa kezeit, mert hát nem az ő hibájuk, oldjuk meg a helyzetet, ha jó nekünk a szombati helyett a keddi járat, akkor arra ingyen áttesznek. Ha nem, hát ez van.
Szerintem minden ismerősöm tudja, mennyire haza akartam jönni. Az első reakcióm annyi volt, hogy jó vicc, de pár másodpercen belül eleredtek a könnyeim, nem tudtam ellenük mit tenni. A telefonomon maradt utolsó euróból felhívtam anyut, hogy törölték, szóljon Crisnek is, stb, keresek valami megoldást. Egy erasmus után azonban nem vagyok olyan gazdag, hogy 160 euróért vegyek Bécsbe jegyet, és oké, hogy egy aznapi Madridból Pestre menő gépre át tudtak volna tenni, de hát Madridba ennyi idő alatt nem jutottam volna el.
Hivatalos papírért balhéztunk, mert azt nem adtak, így még biztosítóhoz se lehet fordulni. Végül meglett a papír, de tovább álltunk ott sokan tanácstalanul. Én még visszajöhettem (újabb vonatpénzért, és újabb lehetetlennek tűnő bőröndcipeléssel) az albérletbe, az új albérlő tud később jönni. De a többiekkel mi lesz? Három napig ott ragadtak... Nekem is életem egyik legrosszabb napja volt, el se tudom képzelni, nekik milyen lehetett.
És most megint itt vagyok, ha nem kéne új repjegyet nyomtatnom, ki se mozdulnék indulásig. Egyetlen vágyam az, hogy hazajussak végre. Drukkoljatok, hogy kedden reggel ez sikerüljön.

Nem hiszem, hogy volt olyan perc, amikor szerettem itt lenni, ma mégis fájt az utolsó hazaút minden lépése.

Imádom, hogy anyám egy napba bele tudja sűríteni azt a két mondatot, hogy "nem érdekel, mit mondasz", illetve, hogy "nem baj, ha programod van, amikor Ágiék itt lesznek, úgyse miattad jönnek".

még jó, hogy legalább neki fontos vagyok, ugye?

a blogom átmegy fogfájásjelentésbe: néha fájdogálós fogból némi kezelés után lett állandóan baromira fájó fogam. ma vodka, hnap ismét doki:S

jujj de szép fogfájós karácsony...

Erika elindult teát főzni, de aztán észlelte, hogy mindhárom lakótársa a konyhában van, zárt ajtó mögött. És ekkor Erika úgy döntött, hogy így egy szál köntösben neki mégsem kell tea most. Jó lesz az reggel is.

Ne higgyetek az ajándékhoroszkópnak!!

Rák nő: Ő igazi romantikus, ezért bármit veszünk neki, az legyen csipkés! Pl. csipkés hálóing, harisnya, blúz stb., de ékszer- vagy varródoboz is lehet csipkével díszített. Ahogy egyéb kiegészítők is: fülbevaló, hajráf stb. A színek tekintetében is a romantika domináljon: rózsaszín, fehér, halványlila, babakék. Ezeket nem képes megunni.

Az illatok terén is a nőies, finom stílust értékeli. Fontos, hogy a parfümnek vagy a testápolónak az üvege, a flakonja legyen kecses! Ez sokat dob az illatszer értékén a Rák nő szemében.

Ezek mellett imádja az otthonát is öltöztetni, így könnyű dolgunk van, ha a kedvében akarunk járni. Örülni fog egy finom megmunkálású gyertyatartónak, egy puha díszpárnának, egy rojtos lámpaernyőnek vagy egy rózsás kaspónak is.

Ha ismerjük az ízlését, akkor nem lesz nehéz eltalálnunk, hogy milyen ízeket kedvel. Ha nem ismerjük, akkor valószínűleg az édeset, de nem túl töményet. Ez a tea- vagy bonbonválasztásnál segíthet nekünk. Fontos, hogy különlegességgel lepjük meg. Jó, ha van leírás is a termékről: hogy hol termesztették, és hogyan érdemes elkészíteni, ill. fogyasztani.

Hozzáfűznivalóm:

A csipkétől kiráz a hideg. Nem bírom. Csipkés blúzt már kiskoromban se tudtak rámerőltetni. A harisnyákat eleve nem szeretem, hát még a csipkéset. Szal, csipke kilőve.

A színek közül csak a rózsaszínnel, a halványlilával és a babakékkel van bajom. A fehér maradhat:) Rózsaszín semmiképp, ha lila akkor sötét (kivéve smink), ha kék akkor tenger, türkiz, stb.

A virágos és friss illatokat szeretem leginkább, de nem találtam meg még az igazit. A flakon meg inkább legyen semmilyen, mert ha szép, akkor nincs szívem kidobni, ha kiürült, és így is sok a porfogóm.

A szobámat tényleg szeretem díszíteni, de a rojtos lámpaernyő ugyanabba a kategóriába tartozik, mint a csipke. A rózsás kaspó sem tetszik, arról nem is beszélve, hogy a benne tartott növény nem biztos, hogy sokáig élne.

És a legfontosabb: nem kell különlegesség. Nem kell semmi sem. Persze, egy-egy személyes ajándéknak örülök, amitől úgy érzem, hogy az illető tényleg gondolt rám és szeret, de... nem kell. Nekem egy együtt töltött délután elég, akármilyen giccsesen hangzik. Nem kell parfüm, telefon, könyv vagy akármi. Csak szeretet. Ezt itt most mindennél jobban érzem. Mindenem megvan, mégsincs itt semmim.