TG hátizsák

(gyengébbek kedvéért: TG=Tesco Gazdaságos)

viccimicci karkötő

Me gusta la mañana, me gustas tu.
Me gusta el viento, me gustas tu.
Me gusta soñar, me gustas tu.

Me gusta la mar, me gustas tu.

ruha-update

Nah, tegnapelőtt felöltöztem. Fekete naci, csini top, csillogós-virágos hajpánt, tökéletesen harmonizáló ratikül és szandál. Erre Cris? 20 perc késéssel tök kómásan jelent meg Blahán (megjegyzem, én is késtem TELJESEN DIREKT 10 percet), mert hát elaludt, pedig a telefon is ébresztette, meg én is. Fekete naci, kék pólóing, félig betűrődve a nadrágba, és persze tiszta szösz volt a pulcsi miatt. Rendesen elaludt haj, teljesen a szemébe lógva - bár így legalább eltakarta a még félig csukott szemeit:D Mindenesetre viccesen mutattunk együtt.
Találkoztam ugyebár a szüleivel, meg Carlosszal, és ott volt Szilveszter Dávid is, meg persze aaaaannyi spanyol és mexikói, hogy hirtelen nem tudtam pontosan, melyik országban járok.
Éééés: elvesztettem a tequila-szüzességem. (vki megmagyarázhatná amúgy, hogy miért hittem, hogy józan estében lesz részem egy mexikói étterem megnyitóján... 10 perccel az érkezésünk után Cris anyja már a kezünkbe is nyomott egy-egy tequilát:D)

ha eleget hisztizem és elég hangosan, akkor ugye nem lesz vége a nyárnak?

bzzz

Ma este a belvárosban van egy mexikói étterem megnyitója, sok mexikói meg spanyol emberrel. Cris meg meghívott, hogy menjek vele. Ok, mér ne, bár valszeg nem fogok nagyon enni, mer hát a mexikói kaja mégiscsak csípős, és egyszer még azért is kiröhögött mert a mexikói melegszendvicskrém is csípős volt nekem. Éééés... ha azt mondta volna, hogy öltözzek ki, ok. Ha azt mondta volna, hogy ne öltözzek ki, ok. De így, hogy azt mondta, hogy ne öltözzek ki NAGYON, így halvány lila gőzöm sincs, mit vegyek fel. (még be is oltott: ne kell nagyon megmutatnom magam, tudják, hogy szép vagyok, hehe, baromi vicces)

annyira szeretem, hogy ennyire nagyonnagyon ellentmond egymásnak a kinézetem és a zenei ízlésem. imádom látni az emberek arckifejezését, amikor megtudják, mit hallgatok.

mert hát látják a pánt nélküli topot, szűk nacit, magassarkút, vörös göndör hajat, nyilván nem vmi zúzós rockot párosítanak hozzám. muhaha

meló

ezek a napok így nagyon viccesen teltek. főleg azok, amikor négyen voltunk: Titi, Tomi, Zoli, én. Szarrá oltottak, mer persze mér ne:) de legalább tök gyorsan telt az idő, a fiúk meg nagyon jófejek, kár, hogy Zoli állandós lesz. asszem ennyit még nem röhödtem meló alatt, mint velük. de sztem az akkor is muris, hogy ilyen felállásban jövünk ki délután, mégis én nyitom mindkét ajtót:D

zizzenés

Most nincs agyalás. Most nincs töprengés apró, jelentéktelen dolgokon. Most nincs aggódás. Most csak carpe diem van, meg reggeli kávé, meg röhögés torkomszakadtából vagy épp nem leplezett rosszkedv. Most nincs álca, csak én vagyok, mert elegem van már, de ez most így nagyon jó.

most ez a háttérképem:)

(cuki kép, Sony is belóg)
Másenka egyszerűen egy ajándék az élettől:) (vagy Lajostól, ha egészen pontosak akarunk lenni:P) Most, hogy egyedül vagyok itthon, folyton letámad dorombolva, az ölembe fekszik, nééééz, velem alszik, követ, bárhova megyek. Néha persze picit idegesítő, hogy mozdulni sem tudok nélküle, de jól esik ez a határtalan szeretet és ragaszkodás:)

... de a macskák honnan érzik amúgy a bajt? Mert eddigi tapasztalataim alapján érzik. Ha fáj a hasam, ráfekszik, és a teste melegétől és a dorombolástól elmúlik a fájdalom. Ha pedig lelkileg vagyok rosszul, odajön, és elhalmoz a szeretetével, holott máskor néha rám se hederít. Imádom. Általában minden macskát, de Mástmég ezerszer jobban. Csak Sony hiányzik nagyon...

Sokszor akartam már linkelni blogokat, amiket olvasok rendszeresen, de vhogy... nem éreztem, hogy lenne jogom őket csak úgy ide kiírni. Dehátkitérdekel, őket olvasom, őket szeretem és slusszpassz.

még jó, h itt van Másenka, és nem kell egyedül aludnom. nem bírnám ki.

Azt hiszem, mindenki napját szebbé tenné egy olyan iwiw message (ugye Kezs), aminek az a szábdzsektje, hogy "Haligali Stírölő:D". Mindenesetre az enyémet azzá tette:)

ez megy ripíten, én meg ordítom vadul

(az eredeti videjót nem lehet beszúrni...:()

I wrote her off for the tenth time today
And practiced all the things I would say
But she came over I lost my nerve
I took her back and made her dessert
Oh I know I'm being used
That's okay man cause I like the abuse
Oh I know she's playing with me
That's okay cause I've got no self esteem

We make plans to go out at night
I wait till 2 then I turn out the light
This rejection's got me so low
If she keeps it up I just might tell her so

When she's saying, oh, that she wants only me
Then I wonder why she sleeps with my friends
When she's saying, oh, that I'm like a disease
Then I wonder how much more I can spend
Well I guess I should stick up for myself
But I really think it's better this way
The more you suffer
The more it shows you really care
Right? Yeah-eh-eh

Now I'll relate this little bit
That happens more than I'd like to admit
Late at night she knocks on my door
She's drunk again and looking to score
Oh I know I should say no but
It's kind of hard when she's ready to go
I may be dumb, but I'm not a dweeb
I'm just a sucker with no self esteem

When she's saying, oh, that she wants only me
Then I wonder why she sleeps with my friends
When she's saying, oh, that I'm like a disease
Then I wonder how much more I can spend
Well I guess I should stick up for myself
But I really think it's better this way
The more you suffer
The more it shows you really care
Right? Yeah-eh-eh

:)

Rájöttem, hogy többszörösen irigylésreméltó vagyok. Imádom, amit tanulok, és szeretem a munkámat/munkahelyemet. És azt hiszem, kevés ember mondhatja el magáról akár csak az egyiket is, nekem meg mindkettőből jutott. Befogtam a számat, többé nem panaszkodom. (bár lehet, h az egész az én érdemem, amiért így alakítottam az életemet?)

Az élet szar, de én azért szeretem.

én is tudom

hogy a múltat nem hozhatom vissza, mégis szeretnék megint 2004-ben lenni. Nehéz volt, de csodaszép.

Na tippeket kérek:

hazajön ma az unokatesóm (alias: éjszaka királynője), aki épp itt lakik, vagy ma este sem látjuk? (utoljára péntek délután láttuk...)

Neki is megmondtam, de:

Nagyon szeretem, méghozzá leginkább azért, mert nem érdekli, mit akarok hallani. Mert amikor hirtelen jött a piercing-őrületem, egyedül ő mondta, hogy szerinte nem kéne. És mert nem csak közli, hogy mit ne csináljak, hanem indokol, és érdekli, mi van velem. Mert mindig helyrepofoz, ha már nagyon meghülyültem.
És nagyon örülök, hogy boldogok Dórival:) megérdemli...

Tulajdonképpen csak annyi a bajom, hogy ki kéne mozdulnom. Olyankor nincs semmi baj. Csak nehéz úgy kimozdulást szervezni, hogy minden nap azt hiszem, hogy amúgy is lesz programom.

ölj meg

Hihetetlen, hogy egyes dolgok milyen mértékben át tudják venni az irányítást felettem. Nekem kéne irányítanom, mégsem megy. Csak hagyom, hogy rángasson egy-egy ilyen helyzet, dolog, és úgy érzem, ezen kívül nem is tudnék semmit tenni.

Amikor felhős az ég és szürke a táj, és azt hiszeem, már sosem lesz szép idő, akkor megjelenik egy napsugár, amit aztán követ a többi. Remélem, végül minden felhő eltűnik...:)

Alejandroval msnezek. Olyan vicces, hogy a Crises történettel még mindig meg tudok vkit botránkoztatni.

Írtam színjátszós körímélt, mer már össze kéne jönni. Mer rég láttuk egymást. Kértem választ is, egyértelműen. Tüdő olvasta, válaszolt, Gigi olvasta, válaszolt, Cris olvasta és NEM VÁLASZOLT hogy szakadna rá az ég.

Véééége a vámpírlétnek, ma már sütkérezhettem a napon:)

mindig gondolkodom, hogy csinálok ilyen címkéket, tudjátok, merazmenő. Aztán mindig rájövök, hogy azér mégsenem olyan jó az, mer amikor titokzatoskodni akarok, ha nem akarom, hogy kivétel nélkül mindenki értse, kire vagy mire vonatkozik, amit írok, akkor mindenki szépen rájön, hogy igazából miről van szó.
ha például azt írnám, hogy "óóóó bárcsak itt lennél velem", és aláírom, hogy címke: Sony, akkor baromira semmo romantikus nincs benne, és mindenki azt hinné, hogy vmi pasi miatt hisztizem (ami nem lenne mondjuk alaptaan feltevés, de ez részletkérdés). szóval, nincs címke. mer így úgy érzem, képes vagyok olyan írós dolgokat csinálni, mint az elipszis. hihi

időtöltés, ahogy Kezs mondta

Időm volt mint a tenger, meg volt egy kissé divatjamúlt, ám annál csinosabb, és annál olcsóbban vett fehér farmernacim. Hát fogtam ollót, ragasztót (ezeket pont nem, ellenben gombostűt és két különböző varrógépet igen), és csináltam hippi-egészlábfejetbetakarótrapéznacimból kissé répábbat. Ha jövőre megint a trapéz lesz a divat, akkor először dühromhamot kapok, aztán indiánszökkenésben körbejárom a várost, közben kitépen a hajamat, persze szálanként, majd pedig rájövök, hogy a divatot nem feltétlenül kell követni.

ha értitek mire gondolok

hogy is volt ez a "keskeny a határ a szerelem és a gyűlölet között"-duma?

sex is a weapon, it's like a drug

Imádom az Offspringet, ha még nem mondtam volna. És lenyűgöz, hogy hogyan képesek még ennyi év után is újat mutatni, legalább olyan jót, mint régen. Fantasztikusak... és Crisnek köszönhetem, hogy elkezdtem hallgatni őket... mert régen is hallgattam ugyan néha-néha, meg is volt a gépen a greatest hits album, de ennyi. Ám ő olyan lelkes volt, annyira várta miattuk a Voltot, és amikor a telómról zenét hallgattunk, úgy kérdezgette mindig, hogy van-e nálam Offspring is, hogy csakazértis letöltöttem minden albumot, és jól meghallgattam. És függő letteem. Mert a zene tökéletes, a szövegek pedig értelmesek, viccesek, ironikusak. A Crisszel való kapcsolatomból is profitáltam valamit:)
És mostmár sok emlékem is kapcsolódik hozzá... a Volton kívül is.

Mostanában rengeteget hallgatom ezt. Ébredés után, lefekvés előtt az ágyban, buszon, utcán sétálva, mindenhol, mindenkor. Nem tudom, miért fogott meg ennyire, de azt hiszem, képtelen vagyok megunni.

Néha úgy érzem, egyszerűen kevés vagyok. Értitek, mint Balaton szeletben a hullámzás, meg minden hasonló baromság.

Sony

Sose kötődj érzelmileg macskához.

Ez az én nagy tanácsom. Sonyba teljesen beleszerettem, bármilyen sietős napom volt, hozzá mindig kimentem, megölelgettem, megpuszilgattam (pedig én mindig elleneztem az állatok puszilgatását). Annyira szerettem/szeretem őt, amennyira állatot lehetséges, és most jól megjártam. 3. napja nem láttuk. Rendszeresen járok ki azóta a kertbe, szólongatom, de sajnos hiába. Csak reménykede, hogy visszajön, és hogy nincsen semmi baja...

Festettem pólót, PEACE LOVE ROCK 'N' ROLL felirattal. Mellékelek képet, amint lesz net a gépemen:)

Szóval, Diego

Péntek este (ha jól emlékszem) Eli elvitt a kevenc diszkójába, pedig már két napja próbáltam neki megmagyarázni, hogy nem szeretem a diszkókat. 5en mentünk, mi ketten, egy volt osztálytársnője, az oszttátrsnő húga (15 és nem tud spanyolul, angolul is kevésbé, mint én), és a húgica barátnője (16 éves, ugyana a nyelvtudás). Eli fantasztikus kapcsolatainak köszönhetően a két csitrit is beengedték a diszkóba, ami nekem nem nagyon tetszett. Amikor már szinte szó szerint nem kaptam levegőt a cigifüsttől, azt mondtam, hogy maradjanak nyugodtan, de nekem muszáj kimennem. Így is tettem.
Álltam kint az utcán egyedül, sokáig, persze zaklattak mindenféle emberek. Aztán feljött Eli meg az ex-oszttársnő. Kicsit beszélgettünk, persze kimentettek az aktuális zaklatóm karmai közül, és nem nagyon akarták megérteni, hogy márpedig én nem megyek vissza a dizsibe. Ők visszamentek, én maradtam egyedül az utcán. Továbbra is zaklattak, de mostmár mint egy gép mindig azt feleltem, hogy 'no entiendo', a fejemet sem emeltem fel, és mindegy volt, milyen nyelven szóltak hozzám. De egyszer erre is válaszoltak:
- Hablas espanol?? Entonces lo entiendes:)
És erre felfigyelt a 3 haverja is, és hirtelen ott találtam magam, éjjel kettőkor Szófia belvárosi utcájában, 4 spanyol férfival beszélgetve. Persze jött Eli, és mindenáron meg akart menteni, hiába magyaráztam, hogy nem kell:) De én nyertem. Azt hitték, én is spanyolajkú vagyok, és hosszasan beszélgettünk, bár igen zavaros volt, mert hát nehéz egyszerre beszélgetni 4 egyszerre hadaró spanyollal beszélgetni. Kérdezték, hogy elkísérnnk-e őket vmi partyba, mert ez a hely nem jött be nekik. Én habozás nélkül igent mondtam, és végül Eli is ráált. Taxit fogtunk, én Diego és a Maricónként emlegetett pasi között ültem:) Megtudtam, hogy bár Diego már Madridban él, mindannyian katalánok, úgyhogy teljeen lenyűgöztem őket azzal, hogy szeptembertől katalánul tanulok.
Fizették a belépőnket, és vhogy mindig új sör került a kezembe az új helyen. Folyton lekaptak egymás kezéről, állandóan mással beszélgettem. Így persze Diegoval is, akinek csak ekkor tudtam meg a nevét. Megtudta, hogy budapesti vagyok, és hirtelen megállt, és közölte, hogy szeretne velem télleg komolyan beszélni. Mondta, hogy a SIDSA nevű cégnél dolgozik, és emiatt előfordul, hogy Budapesten vannak üzleti táryalásai, ám a magyarok nem remekelnek angolból, úgyhogy mindig fel kell fogadnia egy spanyol tolmácsot. Azt szeretné, hogy amennyiben tudok számlát adni, én legyek ezentúl a tolmácsa. Ezt fel sem tudtam fogni. De meggyőző volt. Nem a csajozós "add meg a számod, stb" taktikát választotta, ő adta meg a számát, illetve kaptam egy névjegykártyát is, cégeset persze. Azóta smseztünk és íméleztünk is, szeptember végén dolgozunk először együtt, és persze el kell vinnem partyzni, főleg így, hogy sok spanyolul tudó barátom van.
Nos, most itt tart a történet. Crist pedig mindenképpen hívnom kell majd arra a partyra, azt mondta Diego. Hát, várom, mi lesz. És már most majd' meghalok az izgalomtól, és az aggodalomtól, hogy vajon helyt tudok-e állni tolmácsként.

hmm

Érdekes nap volt. Azt hittem tegnap délután még, hogy a mai össz programom egy délutáni randiszerűség lesz. Ehhez képest délelőtt már gyógyszertárba kirándultam, aztán Mamiékhoz, aztán anyuval Árkádba és IKEAba, ahol találkoztam Kezzsel és beszélgettünk kicsit, aztán haza átöltözni, majd a rendi, aztán Tüdővel sopping. még jó, hogy elmaradt az esti ZP:) Ráadásul itt lakik uncsitesóm most. És nincs net a gépemen.

Nah, a randi rossz volt. Nem vele volt a gond, én nem állok készen még egy randira. Még képtelen vagok jópofizni, és a legjobb arcomat mutatni. Talán fölösleges a "még" szócska. A randizást nem nekem találták ki. Én a "majd kialakul" híve vagyok. És ez a mai nem fog kialakulni.

Viszont írt Diego:) Jah... róla még nem is meséltem. Nah akkor ez lesz a holnapi történetem. Jó éjszakát, gyerekek.

Let me apologize to begin with

Az utóbi fél évben sokmindent elrontottam, tudom. Igyekszem szépen lassan mindent helyrehozni. Ígérem.

időidőidő

Annyi időt elvesztegetek nyáron, hogy utána az egész szemeszter alatt lelkiismeret-furdalásom van. Nem mintha több időm lenne egy októberi szerdai napon attól, ha egy forró nyári délutánt henyélés helyett inkább átvasalnék.

Fuhúúú a tegnap este... hazaértem 8kor, és épp levettem a kis szoknyámat, amikor hívott Tüdő, hogy ők ott vannak Zpnél, és a fiúk kérdezték, hogy én miért nem vagyok ott, és basszus azért bmert nem hívott, úgyhogy most hív. Most azonnal? Most azonnal. Ok, átöltözés, Krisztivel együtt indulás, sör a sarki boltból aztán ráeszmélés, hogy antibiotikumot szedek, nodesebaj. A medencében vártak, úgyhogy igen hamar én is csuromvizes lettem, és olyan jót táncoltam, mint már nem is emlékszem mikor. Köszi, ez jó volt. Jah és persze részeg is lettem hamar, de nagyon.

oh, majd' elfelejtettem. Táncoltam Offspringre meg Tankcsapdára Matt Damonnal. ...elmentünk 3 srác mellett, és következő beszélgetés zajlott le:
- Hello, Matt Damon vagyok (amúgy picit emlékeztetett rá, csak gagyi magyar kiadásban)
Továbbmentünk, de visszamentem.
- Hello, én meg Meryl Streep.
- Az nem lehetsz, hány éves vagy? - kérdezte a haverja.
Ezen picit felkaptam a vizet, mert az este már kétszer elkérték a személyimet.
- 21.
- Nem vagy te több 14nél - folytatta a jófej haver.
no comment.

Megnéztem szótárban
küszöb-umbral.

Bulgária nem volt felhőtlenül jó, de asszem senki sem kíváncsi az agóniámra:) De persze voltak jó pillanatok. Főleg a spanyolokkal partyzás, de az külön bejegyzést érdemel.
Töbi kép amúgy itt.