Mentiras piadosas

Cortázar-novellák alapján írt és rendezett filmet vetítettek ma a tanszéken, amit mellesleg a héten mutatnak be Budapesten a Titanic Nemzetközi Filmfesztiválon. Reggel 9től volt, úgyhogy emiatt 2,5 órával előbb keltem, mint amúgy hétfőnként. És kétségtelenül megérte. Nagyon tetszett.

(linkelnék vmi szépet róla, de kb semmit se találtam a neten)

Miért veszünk mindent természetesnek, amíg a miénk, és miért akkor jövünk rá, mekkora érték volt, amikor már elveszítettük?

(ne gondoljatok nagy élettragédiára. csak beteg vagyok, és persze amíg egészséges voltam, felelőtlenül öltöztem, most meg már hiába nyafogok)

pokerface

szerintem ez egy nem túl jó zene, hogy finoman fogalmazzak. de kötődik hozzá egy kellemes emlék, és így valahányszor meghallom, mosolyognom kell, és táncolhatnékom támad. ppk party rulez

dámelo, dámelo, dame lo que quiero

Spanyol-Amerika irodalma 2.

Mára ezen a kurzuson Carlos Fuentestől az Aura volt a kötelező. Ugyebár minden könyv élvezhetőségét csökkenti az, ha kötelező. De ez nagyon tetszett. Pedig nem vagyok oda a fantasztikus irodalomért. De ez... szerintem megéri elolvasni.

leültem gépezni, írni Susnak meg Elinek, erre gondoltam, kicsit gyöngyözök, amíg bootol a gép, és eskü nem tudom azóta letenni. hiába akarom.

én is kérek tőletek

segítséget a barátaimnak.
a bandlanden kellene regisztrálni, és szavazni. Egy nap egy együttesre egyszer lehet csak, de akármennyi együttesre. Én három számára kérnék segítséget:
kollégám zenekara: North6 - én imádom, akik a metált kevésbé kedvelik, azok hallgassák meg a Dreams című számot. Érdemes.
volt színjátszóstárs:) zenekara: Cundra - jók, nna.
Crime&Hole - őket nem nagyon ismerem (mmint a zenét), de az egyik tagot szeresem:) meg az egyik ex-tagot is:P

Szerintem a környezetemben sokan tudják, hogy mindig vágytam egy társaságra, egy olyan igazira, akik között felhőtlenül jól érzem magam, akik elfogadnak. Persze, van a kis 4es, még ha épp többen is vagyunk, de az annyiból nem az igazi, hogy iszonyatosan ritkán tudunk összejönni, és nekem ennél többre lenne szükségem. Az első egyetemi félévben úgy éreztem, megvan végre, de az, hogy ők ugyanazt, ugyanott tanulják, én meg mást és máshol, meg hogy más volt az időbeosztásunk, stb, megölte a dolgot, és ugyanott tartottam, mint előtte. És feladtam. 21 évesen, amikor már sok esélyt elpazaroltam, úgy éreztem, már lemondhatok erről. Lehet, hogy nem kellene elkiabálnom, de talán nem volt igazam. Egyrészt a kollégákkal is kialakulhat akár még valami, de ez még nagggggyon gyerekcipőben jár.
DE.
Hetek óta minden hétvégén a 4 fiúval bulizom. Már majdnem egy teljes éve ismerem mindegyiküket, de csak januárban lettünk igazán jóban. Szépen lassan mind a 4ükkel kerültem már olyan helyzetbe, hogy akár órákat beszélgettünk, és tényleg nem találtam bennük semmit, ami zavart volna. Imádom őket, de gondoltam, én is csak egy vagyok a rengeteg lány közül, aki néha velük van, bár tényleg furcsa volt az, hogy a többi "ideiglenes"lány épp valamelyikük barátnője, én meg hát már nem, és mégis ott vagyok. És akkor jött a tegnap este. Kikérték a véleményemet az új lányokról, Joci meghívott a próbájukra, mert tudni szeretné, mit gondolok a zenéjükről, ha egy lány gázul viselkedett, velem is összenéztek. Aztán, sok piával később, volt barátnőkről beszélgettek... nem mindig nagyon kedvesen. Odasúgtam Crisnek, hogy én soha nem akarom megtudni, mit mondanak rólam a hátam mögött. Megfogta a vállam, és szembefordított a fiúkkal, és megkérte őket, hogy őszintén mondják el, mit gondolnak rólam. Utálom az ilyet. De régen esett ilyen jól bármi is. Tényleg szeretnek:)
Még később, Gergővel egy picit gyorsabban mentünk, mint a többiek (pisilni kellett:P), és nem tudom, milyen felindulásból, de azt mondta, hogy én vagyok az első lány, akinek a jelenléte egyáltalán nem zavarja, sőt, olyan vagyok, mintha egy lennék közülük:)
És tudom, hogy furcsa helyzet, hogy Titi nem is ismeri őket, én meg ennyit vagyok velük, de... nagyon régóta vágytam erre.

- szija, Erika, ugye?
- igen... honnan tudtad?
- ha valaki bejön ide tanácstalanul, és nem kezd el azonnal látványosan gondolkodni azon, hogy milyen menüt kérjen, az a mi emberünk.
:)
lehet, hogy vadásztolmács leszek.

régen aludtam ilyen jól, mint ma délután melletted:)

nem értem

valaki magyarázza el nekem, hogyisvanez, mert én bárhogy erőlködöm, nem értem. van melóm, amihez csak érettségi kell. visszautasítottam egy melót, amihez érettségi se kell, csak nyelvtudás. hnap megyek egy melóért (igaz, alkalmi), amihez ugyan érettségi is kell meg nyelvtudás is, de olyan jól is fizet. ...pedig egy percig sem kerestem állást. egyszerűen nem értem, h aki keres melót, az hh nem talál. én a válság alatt is találok, keresés nélkül is.

a kissé multinacionális este

a 3 magyar, a 3 olasz, a belga és a spanyol komoly csoportképe
a 3 magyar, a 3 olasz, a belga és a spanyol kevésbé komoly csoportképe:P

férfiak

múlt héten 3 egymást követő este során tulajdonképpen 5 buliban voltam. szerintem ez egész szép teljesítmény. és a múlt heti bulik során találkoztam két olyan pasival, akiknek a viselkedése meglepett, nagyon.
Dani. csütörtök éjjel épp ruhatáraztam, amikor megérkezett. észre se vettem, mégcsak nem is az esetem, szőke és kékszemű. odajött hozzám, és megkérdezte, mennék-e vele táncolni. mondtam, hogy persze, menjek le előre, majd megyek én is. hát persze. egy idő után visszajött, leült a ruhatárhoz közel, ekkor már az ő csuklóján is ott virított a piros karkötő. amikor elviharzottam előtte, megkérdezet megint, hogy mennék-e vele, és hozzátette, hogy ő télleg csak táncolni szeretne, ezért is jött vissza - ugyanis a zöld karkötős lányok nyomulnak... ezért keresett meg engem, akin piros karkötő van. beadtam a derekam, lementem vele, és láss csodát, télleg nem akart semmi többet, mint táncolni egy jót.

Andrea. olasz, már-már tökéletes spanyoltudással. csütörtök éjjel találkoztam vele is, és szombat este buliztunk egy picikét. télleg nem sokat, mert egyrészt meghívásunk volt Krisztiánhoz, másrészt menekültem Andrea támadása elől. szörnyen nyomult, szó szerint el kellett löknöm, nem egyszer. eleinte még vicces volt meg hízelgő, de egy idő után már nagyon tolakodó volt. el is mentünk gyorsan Patival. másnap felhívott Alfonso, picit beszéltünk, majd mondta, hogy átadja Andreát, nnnna mondom. és láss csodát, Andrea bocsánatot kért a viselkedéséért, többször... sajnálja, de túl sokat ivott, én meg túl szép vagyok:D de sajnálja, mert borzalmasan viselkedett, ígéri, hogy ilyen többé nem lesz. nem is, mer többé nem találkozunk. de azért meglepő fordulat volt ez.

szakítottunk, és nagyon bő fél évvel később kezdek nagyon jóban lenni a barátaival. a helyes sorrend nem az lenne, hogy "jóban voltam a barátaival, de szakítottunk"? nem baj, imádom őket. és lehet, hogy furcsa lenne, ha valami normális lenne az életemben.

Hihetetlenül furcsán viselem Papa halálát. Néha teljesen váratlanul mély letargiába esem, olyannyira, hogy egyáltalán nem érzékelem a külvilágot, máskor meg eszembe se jut. Ez vajon miért van?

És... Gigivel vmi nagyon szoros kapcsolat lehet köztünk. Velünk még a rossz is egyszerre történik.

annyira szép a világ, hogy nincs kedvem írni. ha freeblogos lennék, most blogszünetelnék.

március. extázis.

kutya legyek, ha ezt értem

(hüvelykúp-külsőleg)

mai nap termése még:
- a húgom anyut zacskónak nézte, amit fúj a szél
- a húgom a macskát kőnek nézte
- szintén a húgom mandulát dobált a saját szájába, de elröhögte magát, és nyála-mandulás dzsuvát köpött a konyhafalra
és még másnapos is vagyok.