wonderwall

Ma reggel ültem a metrón, a tavasztól megrészegülve, idegesen amiért késésben voltam, és ilyenkor még a zene is idegesít, de azért tovább hallgatom, hátha mégis lenyugtat, ami persze sosem történik meg, de ma mégis. Meghallottam a wonderwall első akkordját, behunytam a szemem, és láttam magam előtt, ahogy három éve ott ült mellettem a Margitszigeten, és átölelt, mert fáztam; és hirtelen még az illatát is éreztem, azt az illatot, ami a mai napig fogva tart; és abban a pillanatban nagyon hálás voltam a világnak, hogy élek.