Nem értelek...

Amikor velem vagy, ölelgetsz, mondogatod, hogy szeretsz (talán mert érzed, h bármelyik pillanatban elveszíthetsz?nem tudom), el sem akarsz engedni... Aztán meg itt, a blogon, írásban, nem a szemembe azt írogatod, hogyha azt akarom, hagyjalak el... ez milyen már? Igen, tudom, hogy szinte bárkit megkaphatnék... igen, most is tudnék olyan fiúkat mondani, akiket nem kéne nagyon győzködni, hogy velem legyenek... és igen, lehet, hogy hülye, buta és antiintelligens vagyok, de nekem akkor is te kellesz. Akkor is, ha minden délutánom kínszenvedés. Szeretlek, és bánt, hogy bizonyos dolgokat nem beszélsz meg velem. Úgy érzem, megértő vagyok. Ha te nem így gondolod, kérlek, egyszer mondd már el ezt nekem is. Ez így nem kapcsolat.