Jujj

Mára rendrakást terveztem. Beraktam a "Babic=))" feliratú cd-t, és pakoltam. És megtaláltam két régi naplómat. Jajj... legközeleb szóljatok, hogy nosztalgiázás előtt dupla adag szívgyógyszert vegyek be, merezígy fáj.... bár ez olyan jól eső fájdalom... nemistom.
Csak belelapoztam a két kis könyvbe, és felém kerekedtek az érzelmek.
Írtam arról a nyárról, amikor N. Danival smseztem (most meg a cdn épp a Dragostea din tei megy...lol), amikor Grabóval jóban voltam, amikor beleestem, amikor már nem állt velem szóba, és emiatt naggggyon szomorú voltam... írtam arról, amikor már Titivel voltam, de Viktort szerettem... vagy én má nem tom mit éreztem. Volt Alin (dragostea din tei, te iubesc:)), meg voltak botellónok, amik viccesek voltak nagyon, visszaolvasni meg még viccesebb... volt halálvárás és volt égbekiáltó öröm... írtam, mennyire hiányzik MGD, egész Moszkva, a színjátszó, és persze minden egyes tagja külön-külön... és ezek még most is érvényesek. Fáj, hogy mindezek elmúltak, de egyben véágtelenül boldog vagyok, hogy megtörténtek velem, mert ezek tettek azzá, ami vagyok. Az más kérdés, hogy ez jó-e, de ez van:) Rájöttem, hogy bár voltak fájdalmas momentumai, szeretem a múltamat, és kiváncsian várom a jövőt.

És vajon ki az egyetlen, aki az előbb elmondottakat mind végigélte velem?! Zsuzsi... köszönöm... köszönlek:)