Hosszú nap

Matekkal kezdtünk. Logikai feladatok... plink-plank...lol. Mittomén még milyen órák voltak... a lényeg, hogy nagyon fárasztó volt, mind a 8. Bár az utsó két portugál jól esett a lelkemnek. De télleg. Imádom - a nyelvet és Varga Mónikát is. Utána úgy volt, hogy Martin visszajön. Írt, hogy késni fog, találjam fel magam. Kösz. Késett, késett... beszélgettem Milánnal... késett... aztán megelégeltem, és elindultam haza, de azért írtam neki smst. Mire azt írta, hogy negyed óra, és megérkezik, ne menjek el. Lol. Vártam még közel fél órát, és megjött. Elkísértem Blahára cipőt venni, és beültünk a Mekibe. Persze, kávét ittam, mi mást is innék a vérnyomásomra. Ismét lol. Aztán utaztam végre a híres-nevezetes Combinon (direkt vártunk egyet, mer már megint hisztiztem, hogy sztem már csak én nem utaztam új vilivel:P) Oszt most itthon. Fáradtan, és üresen - testileg, lelkileg. Kaja nem sok van bennem, dehát fogyni kell. És már megint azt a határtalan szellemi ürességet érzem. Mintha egy bábu lennék. Csinos-miniszoknyás-de-semmit-sem-érős. Úgy érzem, az agyam helyén egy fekete lyuk van. Ez most megint lol?