Estou fartissima

- Elmentünk ma megnézni a Sportkastélyt... kipróbálni, előfőbróbálni. De az osztályom nem volt hajlandó komolyan venni a táncokat, legalábbis egy részét. Ok, az osztálytáncot értem, persze, csak imitáljunk, hogy aztán szombaton meglepi leygen. De a keringőt mért fáj eltáncolni?? És ha már Bogi beállt, betáncolt a belső körbe, akkor mér ordítja le a fejem, amikor szólok, hogy már fel kelltt emelni a kezünket?? Mér fáj Ferinek, ha esetleg táncol is?? Ok, nincs párjuk. Tegnap reggel nekem se volt, mégis a lehető legkomolyabban vette. Akad a zene... ha nem próbálunk, akkor mikor teszünk szert olyan gyakorlatra, hogy ne legyen gond, ha akad? Mert ez most tökéletes alkalom lett volna a gyakorlásra. Trixi mondta, hogy ne táncoljunk... nem hallottam ilyet, bár néha nem figyeltem, de erősen kétlem, hogy megtiltotta volna, hogy próbáljunk. Szerintem max annyit mondhatott, hogy nem muszáj, elég imitálni. De szerintem nem válik hátrányunkra egy próba. Bár ki tudja... lol.
- Anyu, mióta hazaért, ordít. Mindegy miért, de folyamatosan ordít. Különösebb indok nem kell. Ha a fogason van Timi kabátja, azért. Ha a vállfán, azért. Ha leesett a fogasról, azért.
- Ma a Sportkastélyban csak a 3.osoknak és 4.eseknek kellett ot lenni. Erre ott volt Szotyi, drága Eszterünk, és később még Fáfi is megjött. Ok, Szotyi ari. De mér jó Esztiéknek olyan közegben lenniük, ahol nem kéne lenniük, ahol nem látják őket szívesen, és ahol jónéhányan utálják is őket? Megkédreztem Fáfit, mit keres ott. Megpróbált jófej lenni. Hát... nem sikerült. De értékelem a próbálkozást.