Édes kislány

Munkaidő végén én már átöltözve álltam Ernővel, Szandival és persze Mikivel. Miki épp rágyújtott, erre odajött hozzánk egy naaaaaagyon helyes srác tüzet kérni tőle. Kicsit beszélgetett Mikivel és Szandrával, majd elment. Én lassan elköszöntem a többiektől, bár talán még kedvem is lett volna menni a Gödörbe... mindegy. Elindultam a villamoshoz. A piros lámpánál állva magam mellé néztem, és az a helyes srác vigyorgott rám, mire elnevettem magam- ő is. A haverja megkérdezte:
- Te meg mit röhögsz?
- Csak ezen az édes kislányon.
- Hát télleg édes kis lány....
Majdnem közbeszóltam, hogy ez a kislány valszeg idősebb mindkettőjüknél, de inkább tüntetőleg elővettem az mp4emet, és elkezdtem zenét hallgatni. Persze a villamoson is füleltem, mit beszélnek. Egy darabig hajvágás volt a téma, majd a Papa Roach számom egy kicsit zajosabb részéhez ért.
- Te - fordult a helyes a haverjához -, rockot hallgat.
- Nem hallgathat rockot, nézd! - mutatott a Hello Kittys kitőzőmre.
Majdnem közbeszóltam, de ismét hallgattam. Amikor felálltam, hogy leszállok, köszönt a srác. Visszaköszöntem, munkaköri leírásom szerint kedvesnek kell lenni, és alig 10 perce fejeztem be a munkát... meg jól is nézett ki. :P

Amikor leszálltam, elgondolkodtam, hogy talán hagyhattam volna, hogy leszólítson. Talán beszélgethettem volna vele. Talán a számomat is megadhattam volna... de minek? Hogy telefonon közöljem, hogy akármilyen jól is néz ki, én másba vagyok szerelmes? Asszem mindenkinek jobb, hogy zenét hallgattam.