nagyon furcsa ez a színjátszós lét. tudom, idén már nem csinálom, de nem is erre gondolok most, hanem azokra a barátságokra, stb, amiket a színjátszónak köszönhetek. ugyebár Zsuzsi, és persze még sokan mások, nem kezdem el felsorolni. csak... nézegettem facebookon a képeket... és a tavalyi bolgár csoportból is volt ugyebár, akit nyáron nem láttam, és olyan is volt, akivel itt nem lettem jóban, de Bulgáriában igen. szóval, a lényeg, hogy mindegyikükkel nagyon kevés időt töltöttem, de az olyan volt, hogy még ma is, ha nézem a képeiket, úgy érzem, mintha mindennap találkoznánk és legjobb barátok lennénk. olyan ez azt hiszem, amit csak az érthet, aki átélte.