Szerintem a környezetemben sokan tudják, hogy mindig vágytam egy társaságra, egy olyan igazira, akik között felhőtlenül jól érzem magam, akik elfogadnak. Persze, van a kis 4es, még ha épp többen is vagyunk, de az annyiból nem az igazi, hogy iszonyatosan ritkán tudunk összejönni, és nekem ennél többre lenne szükségem. Az első egyetemi félévben úgy éreztem, megvan végre, de az, hogy ők ugyanazt, ugyanott tanulják, én meg mást és máshol, meg hogy más volt az időbeosztásunk, stb, megölte a dolgot, és ugyanott tartottam, mint előtte. És feladtam. 21 évesen, amikor már sok esélyt elpazaroltam, úgy éreztem, már lemondhatok erről. Lehet, hogy nem kellene elkiabálnom, de talán nem volt igazam. Egyrészt a kollégákkal is kialakulhat akár még valami, de ez még nagggggyon gyerekcipőben jár.
DE.
Hetek óta minden hétvégén a 4 fiúval bulizom. Már majdnem egy teljes éve ismerem mindegyiküket, de csak januárban lettünk igazán jóban. Szépen lassan mind a 4ükkel kerültem már olyan helyzetbe, hogy akár órákat beszélgettünk, és tényleg nem találtam bennük semmit, ami zavart volna. Imádom őket, de gondoltam, én is csak egy vagyok a rengeteg lány közül, aki néha velük van, bár tényleg furcsa volt az, hogy a többi "ideiglenes"lány épp valamelyikük barátnője, én meg hát már nem, és mégis ott vagyok. És akkor jött a tegnap este. Kikérték a véleményemet az új lányokról, Joci meghívott a próbájukra, mert tudni szeretné, mit gondolok a zenéjükről, ha egy lány gázul viselkedett, velem is összenéztek. Aztán, sok piával később, volt barátnőkről beszélgettek... nem mindig nagyon kedvesen. Odasúgtam Crisnek, hogy én soha nem akarom megtudni, mit mondanak rólam a hátam mögött. Megfogta a vállam, és szembefordított a fiúkkal, és megkérte őket, hogy őszintén mondják el, mit gondolnak rólam. Utálom az ilyet. De régen esett ilyen jól bármi is. Tényleg szeretnek:)
Még később, Gergővel egy picit gyorsabban mentünk, mint a többiek (pisilni kellett:P), és nem tudom, milyen felindulásból, de azt mondta, hogy én vagyok az első lány, akinek a jelenléte egyáltalán nem zavarja, sőt, olyan vagyok, mintha egy lennék közülük:)
És tudom, hogy furcsa helyzet, hogy Titi nem is ismeri őket, én meg ennyit vagyok velük, de... nagyon régóta vágytam erre.