Lopják a tavat

Igen, emberek, nevetséges, morbid, de a tavunkban csak a mázsás növények, víz és néhány hal maradt. Valami eszement álladék kivágta a kerítést, és elvitte a vízforgatót (ami nélkül egy héten belül az egész tönkremegy), a gyönyörűen, évek óta növekvő tavirózsát, és megpróbálta kiszedni a kerti lámpákat is, de azt hála Józsi bombabiztos bekötésének nem sikerült. Most mondjátok meg, milyen világ az, ahol még a tavakat is lopkodják?

Olvastam egy könyvet. (nem egyet olvastam, de a legutóbbiról van szó:)) Sohonyai Edit: Engem szeress! Tipikus tinikönyv, egy 17 éves lányról szól, ahogy küzd az önbizalomhiánnyal, hogy két pasival jár, próbál választani, a szégyenről, ami néha mindannyiunkat utolér, stb. Persze a vége hepiend (a vége boldogvég… ez egy csudiszép kifejezés, mondhatnám, nagyon vákuum). Ja, és persze olyan nyelvezete3 van, ami a mai fiatalságra jellemző. Hát… én életemben először írtam le, hogy nagyon vákuum, azt pedig sosem használtam, hogy szíjgáz volt, vagy hogy nyúljól éreztem magam, esetleg, hogy fűboldog vagyok. Ezek ragadtak meg leginkább, de egy vicc az egész könyv nyelvezete. Már csak poénból is használni fogom ezeket a szavakat, mert szíjgizdák!:D Mindegy, a lényeg az, hogy bár egy rendkívül bugyuta könyvnek tűnik, mert a „főhősnő” még nálam is naivabb, és blöá, akkor is… tényleg találkozunk ezekkel a problémákkal. És itt látjuk, hogyan NEM oldódnak meg. Mert nem így kell. De.. nem tudom. Annyi olyan jelenet volt, amit mintha csak az én életemből másoltak volna ki! Na jó, kicsit átköltve, de én is átéltem már ezeket, és így átéreztem, és ez a könyv nem emlékszem, talán nem is mondja ki, de egyetlen óriási üzenete van: NE HAZUDJ! Ez az önzőknek is szól… ne hazudj, mert több kellemetlenség az ára, mint amennyit elkerülsz vele. Szóval… azért van mondanivalója.

Néha olyan… olyan fölöslegesnek érzem magam. Ha tényleg nagyon későn kelek fel (ami csak akkor fordul elő, ha Titivel alszom:)), akkor az az érzés tör rám, hogy elpazaroltam egy teljes napot ebből az amúgy is rövid életből, élmények nélkül, értelmetlenül. Ahogy Susának mondtam, akár lehetnék nem is. Persze, ez tök értelmetlen, de azért gondolom értitek.

Ígérem, teszek fel képeket, amint megtudom, hogyan kell. Úgy néz ki, augusztustól lesz igaziból is net itthon, akkor biztosan teszek majd fel.

Néha úgy érzem, kezdek letérni az utamról. Már javában tart a nyár (ne nézzetek ki az ablakon!), de én semmit sem énekeltem. Nem fellépésre gondolok. Itthon se nagyon. Ok, Mallorcán a tengerben énekeltem Marcosnak, de az más:). És állítólag nagyon drága a spanyolországi dráma szak. De… ha ki akarok menni tanulni, mire visszajövök, már minden színészeti iskola korhatárát meghaladja a korom, de ki akarok menni… de akarok színészeti sulit végezni… És úgy döntöttem, ki akarok majd költözni. Nem mintha nem szeretném Magyarországot, nagyon is szeretem (fene tudja miért), de már most a téli hideg tart rettegésben. Képtelen vagyok ezen az éghajlaton leélni az életemet. Viszont… én, aki mindig csak érez, annyira érzek sokmindent a családom és a barátaim iránt, hogy nem tudom, hogy leszek képes őket itthagyni. Pedig kénytelen leszek. Mindegy, addig még sok víz lefolyik a Dunán.

Tisztára beizgultam az új fényképező miatt. Most mindent le akarok kapni:)

Izgalmas vagyok (=izgulok)… pénteken Titivel kettesben „ünneplünk”, szombaton pedig party lesz. Csak legyen jó idő. Kérlek, Istenem.