Mallorca

Nna. Visszajöttem. Nem tudom, ezt a helyet hogy lehetne leírni. Una maravilla. Egyszerűen olyan, mint egy mese. Mintha az egész nem is lett volna igaz. Hiányozni fog, hogy ezentúl nem ülhetek ki az erkélyre, hogy levegőzzek egy kicsit és hogy nézzem a tengert. Hiányozni fog a spanyol. Most éreztem igazán, milyen egy spanyollal beszélgetni úgy, hogyha valamit nem tudok, senki sem tud segíteni, hogy elmagyarázzam. És nem ugyanaz az iskolai spanyol, mint amikor arról beszélhetek, amiről épp szeretnék… nem mindegy, hogy a gyerekek jogairól beszélek vagy a szülőföldemről mesélek… nem mindegy, hogy a globális felmelegedést ecsetelem, vagy azt, hogy hogyan érzem ott magam… nem mindegy, kivel beszélgetek, nem mindegy, mikor, nem mindegy, hogyan… Azok közül, akik Elenát ismerik, őt választanák, vagy egy tengerparti sétát Marcossal és Juannal? Nem… nem tudom elmondani, a lelkemnek ez mit jelentett. Nem éreztem jól magam az idő 60%-ban, de ez részletkérdés. Spanyolországban akarok egyetemre járni. Szerelmes vagyok az egész országba. Nem. Ez nem fejezi ki, mit érzek.

„Cuando t ú me dices a media voz que me amas
Me siento tan sublime como el tibio sol de la mañana
Y esto es lo que tú me haces sentir
Desde el día en que te conocí
Cuando t ú me dices a media voz que te ame
Me siento invencible como el huracán más temible
Y esto es lo que tú me haces sentir
Desde el día en que te conocí
No siento penas ni dolores de cabeza
Ni confusión de ninguna naturaleza
Ni tampoco siento más tristeza
Solo siento amor solo siento amor
Solo siento amor solo siento amor
Que por supuesto es todo para ti
Desde el día en que te conocí
Cuando tú me dices a media voz que no me vaya
Me siento indestructible como un cañón de metralla
Y esto es lo que tú me haces sentir D
esde el día en que te conocí”

Igen, kicsim, ha kibogarásztad, miről szól, talán rájössz, hogy nekem Te vagy az, aki mindennél többet jelent, akinek köszönhetően annyit mosolygok, s akinek a szerelméért képes voltam (vagyok, s leszek) megváltozni…

Ha valakit esetleg tényleg érdekel (de tényleg), mik történtek Mallorcán, szívesen megírom, de most nincs kedvem közhírré tenni.

Attól, hogy valaki betölti a tizennyolcat, nem nő fel. Én mégis úgy érzem, kicsit felnőttebb lettem. Nem attól a naptól, hanem az egész héttől. Lenyelni a veszekedés szikrájaként szolgálható szavakat, némán tűrni a családi béke érdekében, és nemet mondani, ha az a megfelelő válasz. Ugye felnőttem?