Tristeza

Nagyon rossz kedvem van. Abbahagytam azt, ami eddig valami értelmet adott a hét elejének, s ami aztán erőt adott a hátralevő napokhoz. Igen, abbahagytam a salsát. Hogy ez végleges-e azt nem tudom. De az biztos, hogy ha esetleg folytatom, akkor mindenképpen Titi nélkül. Nagyon bánom, hogy annyira erőltettem szeptemberben, hogy járjon. Tudnom kellett volna, hogy nem fogja szeretni, vagy legalábbis nem eléggé. De ez az este most szörnyű volt.
Lehet, hogy ezt a válságomat nem kéne leírnom, mégsem tudok csendben maradni... egyszerűen ki kell adnom magamból. Mostanában egyre gyakrabban merül fel bennem a kérdés, hogy tényleg Titi kell-e nekem. Mert nem kevés bennünk a közös, hanem tulajdonképpen nincs ilyen. És persze, az ellentétek vonzzák egymást, de néha azért nagyon nehéz. Talán még egy kicsit annál is nehezebb:P A hétvégén ezt megbeszéltem vele, mert kezdtem nagyon boldogtalan lenni... és a hétvége tényleg fantasztikus lett... ha csak hétvégékből állna a világ, akkor vele akarnám leélni életem minden hátralevő percét. De sajnos vannak hétköznapok is, amikor a hétvégi harmóniával ellentétben szinte csak konfliktusok vannak. Amikor ő kevésbé figyelmes, én pedig sértődékenyebb vagyok. Amikor szünetekben olyanokkal beszélget, akiket én nem véletlenül nem tartok sokra... Amikor úgy érzem, nem vagyok fontos. Pedig tudom, hogy én vagyok a hülye. A sírba viszem Őt, és tönkreteszem a kapcsolatunkat. Úgy érzem, mindenkit csak megbántok. Most egy kicsit szeretnék nem élni.