It's a kind of funny how can life change

Csak hogy passzoljon a post a címhez: tegnap összefutottunk Zoli szüleivel, és elgondolkodtam... már képtelen lennék olyan elnyomott szerepre...

A szünetben ma vagyok először Titi nélkül. És nem jó. Nagyon összenőttünk, bár asszem neki kellett már ennyi szabadság. De nekem nem. Nekem nagyon hiányzik a közelsége, a nevetése, a mosolya... stb, stb... Most egy kicsit nem találom a helyem. De tudom, meglesz. Félember vagyok kicsit, de asszem menni fog.