Ámame

Ma bizony én sem tudtam megállítani azt a kövér könnycseppet civen... közvetlen azután, hogy Dólyika sírva kiment. Chus megkérdezte, hogy miért tanulunk kevesebbet az idén... dehát nem! Többet tanulok! Csak vmi nem stimmel... mert függetlenül attól, mennyit tanultam, vagy megmarad, vagy nem... és ez nem tudom, mitől függ, s hogy miért van így. Teljesen kimerültem, nem bírom már. Tovább szelektálni meg nem tudok; ha feladom az éneket vagy a csellót, azt adom fel, ami még tartja bennem a lelket. A színjátszó szintén ilyen... ez van... a matekot nem lehetne feladni? Kicsit... segítsetek... aki tud, legyen a támaszom, és szeressen... igazából nem is kell más most, csak sok-sok szeretet...