Kismahos - avagy gyeptégla és kenyér, illetve a mai fiatalok '78-ban

Nos, lehet, hogy péntek reggel haza kellett volna jönni. dehát azér mégsem.
Jó volt. Jó volt velük lenni, jó volt egyre jobban integrálódni, jó volt megtanulni egyre több nevet, jó volt egyre több emberrel beszélgetni.
Jó volt:
- 3asban fekve röhögni, míg mások értetlenül bámultak
- nőegyletet alapítani
- Zsófival beszélgetni, mert azt hiszem, ő számomra Kismaros ajándéka... mert ő egy tündérbogár
- holdfényes séta kupont kapni, mégha végül nem is adtam tovább/vissza
- részegen táncolni, azt is többnyire Zsófival:)
- ennyi időt tölteni Zitscsel és Borival
- ajándékot adni és kapni
- énekelni a többiekkel, amikor Bori turbó-gitározott
- kis vicces csészéből inni mézest
- zsíroskenyerezni reggel merőkanalas teával
- Zits-sütit enni:P
- ilyen szobabeosztásban aludni - bármilyen meglepő, jó volt:)
- megismerni őket egy kicsit jobban
- röhögni egy órát ok nélkül, spontán, mert a kávé mókás, a kenyér meg vicces, és különben is Álex r-betűsen nevetett... édesistenem

stb. Még nagyon sokáig sorolhatnám. Ami meg rossz volt, azt már el is felejtettem:) És bárki bármit gondol, nem bántott meg semmi, mert

ENNYI, VÉGE, NINCS TÉTJE