Szóval, Diego
Péntek este (ha jól emlékszem) Eli elvitt a kevenc diszkójába, pedig már két napja próbáltam neki megmagyarázni, hogy nem szeretem a diszkókat. 5en mentünk, mi ketten, egy volt osztálytársnője, az oszttátrsnő húga (15 és nem tud spanyolul, angolul is kevésbé, mint én), és a húgica barátnője (16 éves, ugyana a nyelvtudás). Eli fantasztikus kapcsolatainak köszönhetően a két csitrit is beengedték a diszkóba, ami nekem nem nagyon tetszett. Amikor már szinte szó szerint nem kaptam levegőt a cigifüsttől, azt mondtam, hogy maradjanak nyugodtan, de nekem muszáj kimennem. Így is tettem.
Álltam kint az utcán egyedül, sokáig, persze zaklattak mindenféle emberek. Aztán feljött Eli meg az ex-oszttársnő. Kicsit beszélgettünk, persze kimentettek az aktuális zaklatóm karmai közül, és nem nagyon akarták megérteni, hogy márpedig én nem megyek vissza a dizsibe. Ők visszamentek, én maradtam egyedül az utcán. Továbbra is zaklattak, de mostmár mint egy gép mindig azt feleltem, hogy 'no entiendo', a fejemet sem emeltem fel, és mindegy volt, milyen nyelven szóltak hozzám. De egyszer erre is válaszoltak:
- Hablas espanol?? Entonces lo entiendes:)
És erre felfigyelt a 3 haverja is, és hirtelen ott találtam magam, éjjel kettőkor Szófia belvárosi utcájában, 4 spanyol férfival beszélgetve. Persze jött Eli, és mindenáron meg akart menteni, hiába magyaráztam, hogy nem kell:) De én nyertem. Azt hitték, én is spanyolajkú vagyok, és hosszasan beszélgettünk, bár igen zavaros volt, mert hát nehéz egyszerre beszélgetni 4 egyszerre hadaró spanyollal beszélgetni. Kérdezték, hogy elkísérnnk-e őket vmi partyba, mert ez a hely nem jött be nekik. Én habozás nélkül igent mondtam, és végül Eli is ráált. Taxit fogtunk, én Diego és a Maricónként emlegetett pasi között ültem:) Megtudtam, hogy bár Diego már Madridban él, mindannyian katalánok, úgyhogy teljeen lenyűgöztem őket azzal, hogy szeptembertől katalánul tanulok.
Fizették a belépőnket, és vhogy mindig új sör került a kezembe az új helyen. Folyton lekaptak egymás kezéről, állandóan mással beszélgettem. Így persze Diegoval is, akinek csak ekkor tudtam meg a nevét. Megtudta, hogy budapesti vagyok, és hirtelen megállt, és közölte, hogy szeretne velem télleg komolyan beszélni. Mondta, hogy a SIDSA nevű cégnél dolgozik, és emiatt előfordul, hogy Budapesten vannak üzleti táryalásai, ám a magyarok nem remekelnek angolból, úgyhogy mindig fel kell fogadnia egy spanyol tolmácsot. Azt szeretné, hogy amennyiben tudok számlát adni, én legyek ezentúl a tolmácsa. Ezt fel sem tudtam fogni. De meggyőző volt. Nem a csajozós "add meg a számod, stb" taktikát választotta, ő adta meg a számát, illetve kaptam egy névjegykártyát is, cégeset persze. Azóta smseztünk és íméleztünk is, szeptember végén dolgozunk először együtt, és persze el kell vinnem partyzni, főleg így, hogy sok spanyolul tudó barátom van.
Nos, most itt tart a történet. Crist pedig mindenképpen hívnom kell majd arra a partyra, azt mondta Diego. Hát, várom, mi lesz. És már most majd' meghalok az izgalomtól, és az aggodalomtól, hogy vajon helyt tudok-e állni tolmácsként.
Álltam kint az utcán egyedül, sokáig, persze zaklattak mindenféle emberek. Aztán feljött Eli meg az ex-oszttársnő. Kicsit beszélgettünk, persze kimentettek az aktuális zaklatóm karmai közül, és nem nagyon akarták megérteni, hogy márpedig én nem megyek vissza a dizsibe. Ők visszamentek, én maradtam egyedül az utcán. Továbbra is zaklattak, de mostmár mint egy gép mindig azt feleltem, hogy 'no entiendo', a fejemet sem emeltem fel, és mindegy volt, milyen nyelven szóltak hozzám. De egyszer erre is válaszoltak:
- Hablas espanol?? Entonces lo entiendes:)
És erre felfigyelt a 3 haverja is, és hirtelen ott találtam magam, éjjel kettőkor Szófia belvárosi utcájában, 4 spanyol férfival beszélgetve. Persze jött Eli, és mindenáron meg akart menteni, hiába magyaráztam, hogy nem kell:) De én nyertem. Azt hitték, én is spanyolajkú vagyok, és hosszasan beszélgettünk, bár igen zavaros volt, mert hát nehéz egyszerre beszélgetni 4 egyszerre hadaró spanyollal beszélgetni. Kérdezték, hogy elkísérnnk-e őket vmi partyba, mert ez a hely nem jött be nekik. Én habozás nélkül igent mondtam, és végül Eli is ráált. Taxit fogtunk, én Diego és a Maricónként emlegetett pasi között ültem:) Megtudtam, hogy bár Diego már Madridban él, mindannyian katalánok, úgyhogy teljeen lenyűgöztem őket azzal, hogy szeptembertől katalánul tanulok.
Fizették a belépőnket, és vhogy mindig új sör került a kezembe az új helyen. Folyton lekaptak egymás kezéről, állandóan mással beszélgettem. Így persze Diegoval is, akinek csak ekkor tudtam meg a nevét. Megtudta, hogy budapesti vagyok, és hirtelen megállt, és közölte, hogy szeretne velem télleg komolyan beszélni. Mondta, hogy a SIDSA nevű cégnél dolgozik, és emiatt előfordul, hogy Budapesten vannak üzleti táryalásai, ám a magyarok nem remekelnek angolból, úgyhogy mindig fel kell fogadnia egy spanyol tolmácsot. Azt szeretné, hogy amennyiben tudok számlát adni, én legyek ezentúl a tolmácsa. Ezt fel sem tudtam fogni. De meggyőző volt. Nem a csajozós "add meg a számod, stb" taktikát választotta, ő adta meg a számát, illetve kaptam egy névjegykártyát is, cégeset persze. Azóta smseztünk és íméleztünk is, szeptember végén dolgozunk először együtt, és persze el kell vinnem partyzni, főleg így, hogy sok spanyolul tudó barátom van.
Nos, most itt tart a történet. Crist pedig mindenképpen hívnom kell majd arra a partyra, azt mondta Diego. Hát, várom, mi lesz. És már most majd' meghalok az izgalomtól, és az aggodalomtól, hogy vajon helyt tudok-e állni tolmácsként.
0 comment :
Megjegyzés küldése