(cuki kép, Sony is belóg)
Másenka egyszerűen egy ajándék az élettől:) (vagy Lajostól, ha egészen pontosak akarunk lenni:P) Most, hogy egyedül vagyok itthon, folyton letámad dorombolva, az ölembe fekszik, nééééz, velem alszik, követ, bárhova megyek. Néha persze picit idegesítő, hogy mozdulni sem tudok nélküle, de jól esik ez a határtalan szeretet és ragaszkodás:)

... de a macskák honnan érzik amúgy a bajt? Mert eddigi tapasztalataim alapján érzik. Ha fáj a hasam, ráfekszik, és a teste melegétől és a dorombolástól elmúlik a fájdalom. Ha pedig lelkileg vagyok rosszul, odajön, és elhalmoz a szeretetével, holott máskor néha rám se hederít. Imádom. Általában minden macskát, de Mástmég ezerszer jobban. Csak Sony hiányzik nagyon...