Énekvizsga

Ok, nem volt egy nagy durranás. Viszont végig azzal a sráccal voltam, akiről nemrég írtam. Egy darabig ott volt vele Gergő, de aztán ő korábban elment, de Zoli is végig vidámnak tűnt. Hiszen ő mindig vidám, nem is gondoltam volna, hogy ő is lehet szomorú - pedig most minden oka megvan rá. Az utolsó vizsgázó egy csodaszép szerelmes dalt énekelt, Misty a címe, nem tudom ki követte el, majd kiderítem. Tényleg gyönyörű dal, egy kicsit könnybe is lábadt a szemem... aztán láttam, hogy nem csupán az enyém... amikor Zoli a dal után hátrafordult, vörös és nedves volt a szeme... és akkor jöttem rá, mennyire nincs jól... és iszonyatos tehetetlenségérzés lett úrrá rajam. Elkísért a buszmegállóig, beszélgettünk... fogyózik, mert most, hogy facér, már vonzónak kéne lennie:) Hallgatni is szörnyű volt, milyen érzelmi válságban van. Mondta, hogy megvárja velem a buszt, addig sincs egyedül. Hát... remélem legalább a magányán tudtam enyhíteni arra a 10 percre, ha segíteni nem is tudok...