Recordando

Összefolyik minden.... nem tudom mikor mi történt. De nem is baj. Nagyon nyugis volt minden az év nagy részében. Aztán békatábor, ahol jóban lettem Tüdővel, megismertem Simit, aki nagyon ari, valamint Martint, aki meg...hát... ő Martin:) Aztán szalagavatós balhék, végül szalagavató, ami életem legszebb napjainak egyike. Karácsony, Salgó, Szeged.
Ez az év nem volt épp eseménydús... nem, nem a történtek miatt különleges. Az osztályban elcsitultak a viszályok. Egész jóban vagyok F. Dórival is, amit pedig sosem hittem volna. Ott van Tüdő, és szívet melengető az a tudat is, hogy Simi és Martin vannak nekem. Mert ők az első békáim, akikkel nem szakadt meg a kapcsolat. Martin idén jön kisifinek - elvileg. Szert tettem új barátságokra, megjavultak régebbiek - és bár egyet talán elvesztettem, azért mégiscsak jó így. ... és Szegedről még nem is írtam.
Azt hittem, hogy majd csak Susával leszünk végig, és hogy majd hülyén érzem magam a sok egyetemista között, és majd 2,5 napig feszengeni fogok. De - talán most először - nagyon nagyot kellett csalódnom a megérzéseimben. Fantasztikus volt. Megismertem Susa barátait... nem hittem volna, hogy ennyi idő alatt így meg tudom őket szeretni:) Snoval és Zsoval voltunk a legtöbbet, így nyilván őket szerettem meg a legjobban... és most először sajnálom, hogy Pesthez vagyok láncolva.

Köszönöm Susa, rég éreztem magam ilyen jól:)