Nincs szebb a nárcisznál

Már lassan kezdek kiábrándulni magamból (pedig tegnap este még szerelmes levelet is írtam magamhoz...Martin leckéje:))... semmi mélyenszántó gondolatom sincs. Talán a fáradtság teszi. Mostanában minden gondolatom addig terjed, hogy hol tudok legközelebb lefeküdni legalább pár percre.
Ma Ramón portugálul beszélt. Kell mondanom, hogy cuki volt? Szerintem felesleges. Ez magától értetődő.
A jelmez-koncepció megváltozott. Nem csúnya, hosszú szoknyánk lesz vmi blúzszerűvel, hanem magassarkú, miniszoknya, csini felső. Esetleg neccharisnya. Hát, ha ez kell, hogy feleségül vegyen egy herceg, akkor ilyen ruciban állok majd a Buckingham palota elé:) Na jó, estou a brincar. Eu já tenho o meu duque. :)
Csak hogy illustráljam fáradtságom mértékét: ma nem öltöztem át, amikor elmentem Ákos bácsihoz bedobni a papírt. Bezony, melegítőben mentem. Mentségemre szóljon, hogy már sötét volt, senki sem látta. Asszem.
Nőnap? Egy vicc. 3 fiúnak jutott ma eszébe magától. Első Jahi volt (mittomén hogy írják), aki tele szájjal mondta, hogy "Ja, boldog nőnapot mindenkinek. Mármint Gábornak nem..." A második Erik volt a tucatköszöntésével... és az igazi gavallér, a mindig figyelmes szinte-már-igazi-apu Gábor volt, akitől mindhárman kaptunk egy-egy szép virágot. Csak ezért átugrott. Hát nem édes?:)