Hét eleje

Kedden előadtuk a darabot. Ha kevésbé leszek elúszva, teszek fel képeket. Vicces volt. Melegem volt nagyon, és bár jól éretem magam, nem voltam elégedett. Viszont mindenképpen nyertünk már az idei színjátszóval: Gábort. Volt előadás előtti meditálás, és előadás utáni közös-nagy-ölelés:) Jó volt. Télleg. Még akkor is, ha hétfőn a vezetőség utasítására megváltoztatták a szövegemet. Lol.
A szerda istenkirályság volt, elejétől a végéig. Minden tiszteletem a szervezőké:) Voltam Milán és a spanyol bűvészkedésén, mindkettő nagyon jó volt:) Aztán Ki nevet a végén? élőbábukkal, másodikok lettünk...ketten értünk be a célba a mi évfolyamunkról: Gábor és én. Családban marad:D
Amint kinyitották a portát, hazamentem, és jött velem Tüdő meg Martin is. 4re mentünk vissza, vittem Titinek kaját, piát, meg Dólyikának táncruhát kortárstáncra. Én is beálltam... Furi volt, de nagyon élveztem. Dólyika mellett nem jó táncolni, rájöttem. Nem épp önbizalomnövelő élmény:P Az óra eredménye: egy lila térd, egy pirosas-nagyonfájós váll, itt-ott érintésre fájó pontok, furcsa izmok láza. Hmm.
Utána kezdődött a karaoke, elvileg rögtön, gyakorlatilag másfél óra múlva. Énekeltünk csoportosan, volt, hogy Dóriék kirángattak, és a "színpadon" tudtam meg, hogy a Tépj szét-et kell énekelni...:) Hármat énekeltem egyedül. Az első még versenyen belül volt, Nelly Furtado: I'm like a bird - mindenféle célzat nélkül, persze ezt senki sem hitte el nekem. Ahogy Zoli mondta, jó volt, csak kissé bátortalan. Ez van. A másodikra a kérőcetlit kb egy órán kersztül a zsebemben cipeltem: nem mertem bevállalni: Alicia Keys:Fallin'. Aztán beadtam. Nem lett tökéletes, de a visszajelzések nagyon jól estek. Pölö épp hogy abbahagytam, a zenecsináló pasi (szépséges szép:P) megkérdezte, hogy ez a hang télleg belőlem jött-e ki, és hogy akkor majd még énekeljek:) Meg még reggel is kaptam bókokat hazafelé a buszon. Tisztára sztárnak éreztem magam, amikor a folyosón is megállítottak:) A harmadik, Killing me softly, szar volt, hagyjuk is:)
Aztán volt még buli ebédlőben, ami nem tetszett nagyon, aztán interaktív hernyókészítés dobogón. Ott el is szundítottam sajnos egy szűk órára... utána nagyon fáztam, és még jobban fájt mindenem. Fél hatkor csörömpölt Kovácsi, hogy pakolás van, hatkor pedig végre hazaindultam. Rég éreztem ilyen puhának az ágyamat:)
Sok dolgot kihagytam, ami pedig jó volt és maradandó, de fáradt vagyok, nincs erőm sokat írni...