Nem az enyém ez a nap

Titi elment, és ez a nap rögtön nem is jó. Eleve stresszesen indult az egész nap: be kellett riasztanom Titiék házát. Ettől mindig ráz a hideg. Nem tom mér, de nagyon utálom. Aztán persze a kapuzárási btechnikáimon is röhögött fél Csepel.
Itthon maketteztem - ami néhány óra helyett szinte az egész napomat felemésztette, és nincs is teljesen kész.
Közben sütöttem. Anyu kért, hogy csináljak itthonra aprósütit, meg Papinak tortát, meg én akartam még mást is. Az aprósüti macerás volt, de segáz. Papi tortája viszont... Kétszer kellett miatta átmenni boltba, de végül csak bekerült a sütőbe. Persze kivenni nem sikerült, a pudingja egy az egyben beleplaccsant a sütőbe. Egy órán keresztül sikáltam az odakozmált pudingot, a meggyet meg Timi kikanalazta belőle, ugyanis az utsó kompótot használtam fel. Újrakezdtem. Közben persze nem figyeltem, és letettem a még meleg kerámialapra a tejfölös dobozt. Úgyhogy az odaégett műanyagot is le kellett vakarnom. Papi tortája már kész - remélem finom, mert nagyon ronda. A makett félkész, lett egy ronda tortám, sok égettszagom, és persze amit én akartam sütni, az még el sincs kezdve. Arról meg ne is beszéljünk, hogy egyetlen tételt se volt ma időm kidolgozni, és még a töltőtoll patronom is elfogyott, amivel írtam volna. Valaki odafönt engem ma nem szeret. És azt sem szeretné, hogy tanuljak. Én pedig ma jó leszek, és szót fogadok.