vasárnap, április 22, 2007

Szuperpocok birodalmában Textilfejű oszlop lett

Rációt ne keressetek semmiben. Azt hiszem, kicsit belebetegedtem az "elvesztésükbe", mert sztem mindenki pontosan tudja, mennyi az esély arra, hogy tényleg látjuk még egymást. Egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy ha kilépek az ajtón, nem Szófia vár rám. Nem hiszem el, hogy nincs több színházban alvás, sokan együtt kocsmázás, szörnyen korán kelés és lógás az első blokkról, káromkodó jófej bolgárok, hastáncoló Dafi, aranyosan nevető Viki, nemevősdeazértrémaranyos Eli, hülye Eli, aki jön hozzá lakni ha kidobja az anyja, mindent hajigálós Viktor, angolul beszélő Viktor2... nem, nem hiszem el. Tudom, csak kimegyek a kapun, és ott lesznek. Mindenki. Látnunk kell még egymást. Viktor2-vel épp csak jóban lettem, Viktor1 épp csak megnyílt, Elivel épp kezdtünk nagyon jó barátnők lenni. Itt nem lehet vége ennek az egésznek. Az lehetetlen.

1 comment :

  1. Matócza Tünde írta...

    Ma minden szünetben sírtam legalább egyet. Olyan jó volt, hogy itthon egészen mostanáig nem...