Najó

Bevallom. Először is magamnak.

Kezdem az elején. Szal, a táborban rengeteget voltunk, voltam Zsizsivel. Tudom, hogy nem tartozott a rajongóim táborába, és ettől csak még szimpatikusabb. És imádtam vele lenni, mert nagyon idióta, és nagyon vidám, még a hangja is. Megszólal, és rögtön mosolyoghatnékom támad. Hátha még a szavai értelmét is felfogom:) Szal ő olyan ember, akinek imádom a társaságát, mert mindig megnevettet, és jól érzem magam vele.Na most ezek után kb azóta nem beszéltünk normálisan, hogy hazajöttünk. És én ezt nagyon sajnálom, mert nagyon jó volt vele, és nagyon megszerettem. Bár a békatábori új ismerősök elvesztése nem új fogalom számomra. De ezért mindig rossz, főleg, ha télleg nagyon megkedveltem az illetőt. Szal, a bevallanivalóm, ha nem derült volna kiaz, hogy hiányzik Zsizsi.

Bár asszem Dáviddal is tudok sokat nevetni:)