Addig csináld, amíg fiatal vagy, és megteheted - mondta anyám.

Folyton rohanok, suli-Titi-ének-színjátszó-cselló-ppk-tanítás-bank között, többnyire, mikor hova. Itthon alig vagyok, anyuval néha napokig nem látjuk egymást. Későn fekszem, korán kelek, igyekszem tanulni, elvégezni a rámeső házimunkát, közben pedig próbálok mindig csinos lenni, ami már önmagában is néha fárasztó. Örülök, hogy zajlik az élet, hogy mindig van tennivaló, hogy sosem érzem magam feleslegesnek, de azért most így péntek este érzem, hogy néha kell pihenni. Fáj mindenem, a szemem pedig lecsukódik. De egyszerűen nincs kedvem pihenni. Inkább gyakorlom a színjátszós táncot, tanulom a szövegem, csellózom. Ja, és latinozom, mer ma beoltott a tanár:D