Megint színjátszó

Színjátszón úgy pörgök mindig, hogy néha magam sem hiszem. Tényleg ez minden hetem csúcspontja, hogy miért, arra még nem sikerült rájönnöm, hiszen most még a társaság azért nem szokott annyira össze, hogy emiatt szeressem ennyire. Még csak most kezdünk összekovácsolódni. De a tegnapi hosszú próba jó volt nagyon. A tesiteremben kezdtünk, ahol ment ugyanaz a zene, mint a folyosókon, ráadásul olyan hangosan, hogy semmit se hallottunk. Amíg Tüdőék elmentek kikapcsoltatni, mi Patival és Barbival lefeküdtünk egy szivacsra saját zenét zenét hallgatni. Aztán kezdtük a próbát, persze már megint azzal, amikor Tüdő kinyír. Persze a többiek jót röhögtek az agóniámon. Mondjuk tényleg vicces lehet, ahogy Tüdő egymás után kb 10szer agresszívan nekem ront és leüt, én meg kb kitört nyakkal fekszem a széken... vagy épp a földön:D az a tánc vagy micsoda meg amit a fejem fölött művelnek... hát basszus, most bebizonyítottam, hogy kitört nyakkal is lehet szakadni a röhögéstől... kicsit fájdalmas, de nem lehetetlen. Dóra meg felhívott, mert nem talált minket, a Twist and shoutra meg Cris elkezdett táncizni:) Aztán kidobtak minket a teremből, mentünk a tükrösbe, ott is vicci volt, ott nézett is minket Titi jól, de aztán onnan is kidobtak. Végül az ebédlőben kötöttünk ki, ahol megint próbáltunk sokat jól, és már megint sokszor meghatam, és megint jót röhögtem, amikor fölöttem tánciztak. És könyörgöm, vicces fejem van néha, de zavarba jövök, ha mindenki rajtam röhög.